A hazai metal együttesek közül mindmáig megkerülhetetlen a soproni Moby Dick, akik az egyik legrégebbiek ezen a színtérén, mind a klasszikus heavy és a thrash műfajokban alkottak és jelentős életművel rendelkeznek és persze még mindig aktívak. A jubileumi koncert egy extra hosszú, sok vendéggel kibővített esemény volt. Az estét a FLOUT és az erdélyi Metallica tribute, a Masterpiece nyitották.

A FLOUT meglepetést hozott nekem kezdésnek, hiszen erőteljes, dallamos zenéjükkel már jó hangulatot varázsoltak a Barba Negraba. Az egyelőre még csak gyűlő és szellős közönséggel sikerült jól felvenniük a kapcsolatot. Zenéjükben dallamos ének, reszelős, szaggatós gitárok (néhol kicsit metalcore-ra emlékeztető) keveredtek, de a lazaságuk és erejük pont jó volt bemelegítésnek az este későbbi, keményebb bandáira.

Másodiknak következett a Masterpiece nevezetű erdélyi Metallica tribute banda, akik végigmentek a banda régebbi slágerein. Kezdésnek viszont az egészen új Hardwired tételt vették elő, majd az Enter Sandmannel folytatták és így ment tovább a koncert folyamán. Amit jól végigzúztak és még a külsejükre is ügyeltek, hiszen az énekes fizimiskája James Hetfield régi kinézetét idézte meg. Ténylegesen jó ötlet volt Smiciéktől, hogy őket választották a másik előzenekarnak.

21:00-kor viszont már tényleg a Moby Dick vette birtokba a színpadot, vagyis pontosabban az erdélyi turnéikat menedzselő Olimp Boros mondott egy felkonfot, amiben méltatta az együttes 45 éves munkásságát. Ez után a színpadi kivetítőn egy számláló indult el, ami 1-től kezdődött és 45-nél állt meg. A számláló után berobbantak a Mennyből az angyal című klasszikusukkal. Utána következtek a minden koncerten hallható Politikus, Durván akár a vulkán, Na mi van?, Jusson eszébe és Ámen (ebben az Alcohol énekes Csövi lett volna a vendég a setlist szerint, de ő egészségügyi okok miatt nem vett részt a koncerten) dalok, viszont az első blokk közepére beékelődött egy kicsit ritkábban játszott dal, a Zsibbad az agyam.

A második blokkot a Körhinta nyitotta, ahol Smici a felkonfban köszönetet mondott Köhler Ági grafikusnak az albumok újrakiadásán végzett munkájáért, akit aztán fel is hívott a színpadra és megajándékozott egy CD és egy vinyl kiadvánnyal. E blokk eleje is főleg a gyakran játszott dalokból állt, amíg az első harmadánál fel nem csendült a Talpak, amiben az Akela frontember Katona „Főnök” László és gitáros Arany Máté közreműködtek. A dal elején Főnök hozta a maga stílusát és nyomott egy szokásos stand-up comedyt. A végén pedig háláját fejezte ki a Moby Dicknek és megemlítette a két banda régi barátságát.

Megkaptuk az atomvillanást jobbról és balról is, mert jött a Kiképzés, majd ezt követően egy mostanság kevésbé játszott, lassab dal, az 1992-es Körhinta albumról a Legyél jó következett. A dal végeztével újabb vendéget köszönthettünk a színpadon, a basszusgitáros Horváth Tamást, aki a Smici és fia másik bandájában, a Bloody Rootsban játszik. Ő öt dal erejéig pengetett a színpadon ezt követően, amik közül első volt az Ilyen ez a század, majd ezt követték a Beteg a föld, Ne add fel, Tegyünk úgy és Indul a boksz tételek. A Beteg a föld és a Ne add fel dalokba pedig a volt dobos Budai Béla (Wellhello, The Southern Oracle) csatlakozott be. A Ne add fel pedig hozott magával egy különleges vendéget, hiszen Farkas Zotya az Ektomorfból lépett színpadra gitározni és énekelni. Zotya köszönetet mondott a bandának, amiben kifejtette, hogy az ő zenéjük indította el és milyen nagy hatással volt rá.

Ebben a blokkban még kaptunk három dalt, amikbe szintén volt tagok csatlakoztak be, mint a korai években dobos Rozsonits Tamás „Rózsi” és a basszusgitáros Giczi Kurt. Szólt a Pokolrock, de még egy Hobo Blues Band feldolgozást is megejtettek, aminek címe Tobacco Road. A blokkot egy lassú, az utóbbi időkben ritkán játszott tétel zárta, a Zokog a lelkem. Engem ez meglepett, mivel nem ismerem mélyen a Moby Dick munkásságát, így jó meglepetés volt nekem hallani egy ilyen balladai dalt tőlük.

A harmadik, rövidebb blokk dalaiban már nem voltak vendégek, viszont itt is kaptunk vegyesen a munkásságukból, mert olyan lemezekről játszottak dalokat, mint a Körhinta, Kegyetlen évek, Fejfa helyett és a legutóbbi, 2019-es Terápia. Ezen blokk végét egy hosszabb szünet követte, ami után érkezett a ráadás a Johannita lovagokkal és vitézekkel. A klasszikus Prometheus alatt a mitológiában található istenektől ellopott tüzet a Johannita lovagrend fáklyásai szimbolizálták a dal alatt. A Gazemberben Johannita apácák táncoltak a színpadon, ezzel belecsempészve kis humort az amúgy se túl komoly dalba. Végül pedig jött a harangozás a végső ütközethez, megérkezett a Keresztes vitéz!

A felvezető harangozás alatt a színpadra felvonuló Johannita szerzetesek keresztet vittek, majd a lovagok pajzsaikat kifelé mutatva sorfalat álltak, utána pedig küzdelem volt az egyik lovag és egy török katona között, akinek végül a feje hullott a színpadon. Ezek után eljátszották a már említett záró dalt és ezzel ért véget a magyar thrash metal legenda jubileumi koncertje.

A Moby Dick méltó módon ünnepelte fennállásának 45. évét és becsületesen végigjátszották a 32 dalból álló műsort. Nagyon jó ötlet volt vendéket hívni a színpadra, és együtt ünnepelni a régi barátokkal, volt zenésztársakkal. Remélem, hogy ez után még nem teszik le a lantot és lesz egy 50. évfordulós koncert is!

Fotók és videók: saját (Lawrence Live Vids)