Kedves Olvasók!

Megérkezett szerkesztőségünk, munkatársaink 2025-ös kedvenceit tartalmazó listáinak második része. Fogadjátok szeretettel, kellemes olvasást, böngészést kívánunk a folytatásra is!

King

Bevallom, akármennyi remek lemez jelent meg 2025 folyamán – mert azért akadtak bőven –, nekem valahogy mindig az áprilisban megismert Dogma bemutatkozó lemeze került vissza legtöbbet a lejátszóba és tértem vissza úton-útfélen hozzá. Nagy kár, hogy nem 2023-ban, a megjelenésekor akadtam rá, mert simán elvitte volna azt az évet (is) – mint ahogy gyakorlatilag ezt is (a nyári berlini koncert pedig csak feltette az i-re a pontot, ha lehet így mondani). Álljon most itt a 2025-ben általam legtöbbet hallgatott korongok listája, szokás szerint most sem rangsorolva – talán csak annyira, hogy az első ötöst hallgattam legtöbbet.

Sabaton – Legends

Joakimék most sem hibáztak és végre egy másféle konceptlemezt készítettek, mint az elmúlt két-három albumot figyelembe véve. Az egyik legtöbbször hallgatott korong volt tavaly nálam. A lemezismertetőt itt olvashatjátok.

Grailknights – Forever

A német grál lovagok most is egy rendkívül üdítő, szórakoztató lemezt tettek le az asztalra, az október végi Battle of Metal turnén pedig fergeteges show-t csináltak élőben is! Lemezajánlómat itt olvashatjátok.

Alestorm – The Thunderfist Chronicles

Az Alestorm zeneileg albumról albumra fejlődik, mindenhol találunk valami kis extra fűszerezést, amit korábban vagy egyáltalán nem, vagy csak elvétve. A kezdetek óta rengeteg minden megtalálható a zenéjükben, amiről többet olvashattok az ajánlóban is.

Warkings – Armageddon

Témákat, koncepciót tekintve vannak ugyan átfedések a Warkings és a Sabaton között, ám mindkettőt baromira szeretem – annak ellenére, hogy ha például ugyanarról a történelmi személyről vagy csatáról írnak dalt, hol az egyik banda dala tetszik jobban, hol a másiké. Jó lett az Armageddon, talán jobb az előző kettőnél is. Albumkritika itt olvasható.

Burning Sun – Retribution

Papi Zoliék új lemeze legalább olyan jó lett, mint elődje. Nemzetközi színvonalú power/heavy metal ez a javából, ahogy az a Kulcsár Edmond kollégámmal együtt készített dupla lemezkritikából is kiderül.

Ghost – Skeletá

Tobias Forge tavaly is kiadta a Ghost következő slágergyűjteményét, amin most is bitang fülbemászó dalok kaptak helyet. Jó lenne őket megnézni újra élőben egy kellően teátrális, látványos koncerten. Kulcsár Edmond kollégám kritikáját mindenképp tudom ajánlani.

Brainstorm – Plague of Rats

Andy B. Franckék szerintem erősebb lemezzel jelentkeztek tavaly, mint az ezt megelőző Wall of Skulls vagy a Midnight Ghost voltak. Nem is tudom, hányszor hallgattam meg újra és újra az olyan hibátlan slágereket, mint a záró Curtains Fall vagy a Crawling.

SpiritWorld – Helldorado

Ahogy a Hangpróbán is írtam, ez az amerikai western hangulat piszkosul tetszik ezzel a crossover zenei egyveleggel. Nagyon bejött.

Skyforger – Teikas

A lett folk/viking black metalos veterán banda legújabb korongja azt hozza, amit az előzőek alapján elvárunk tőlük: hamisítatlan, egyedi, különleges folk metalt.

Havukruunu – Tavastland

Eléggé megfogott, ezért is ajánlottam be a Hangpróbára is. Nincs olyan jó, mint a Moonsorrow, de nem sokkal maradnak el finn társaiktól ők sem.

Scheitan – Wine for a Tormented Soul

Elég sok ehhez hasonló gótikus zenét ajánlottam be a tavalyi évben a Hangpróbára is, mert 2024-ben is jött ki pár baromi jó lemez a stíluson belül. Imádom ezt az albumot is, remek, megnyugtató hangulat jellemzi végig, de két bajom azért van vele: az első, hogy nagyon az év végén, december 19-én jelent meg, a másik pedig, hogy örvendetes, hogy Pierre Törnkvist ilyen egyszemélyes projektet (is) csinál, de baromira jó lenne, ha idén befutna egy új Helltrain album is.

Ereb Altor – Hälsingemörker / Mänegarm – Edsvuren

Nem tudok sok mindent hozzátenni a HP-n írt kommentemhez: Mestermunka a stíluson belül, mindkét veterán bandától.

Dragonknight – Legions

Megjelenése után elég sokat hallgattam, ajánlót is akartam róla írni, de aztán valahogy elmaradt és az első pár hónap után ki is kopott a lejátszóból. Pedig egyáltalán nem rossz szimfonikus power metal ez a finnektől.

Arch Enemy – Blood Dynasty / The Halo Effect – March of the Unheard

Ezt a két lemezt is kb. ugyanannyit hallgattam, csak persze más időszakokban. A Halo Effect remek bulit nyomott még tavaly februárban a Barbában, de ezt megemlítem majd a koncerteknél is.

Grave Digger – Bone Collector

Tagadhatatlan, hogy egy eléggé retro, remek albumot adtak ki Boltendahlék, de sajnos az is igaz, hogy az év eleji megjelenés után nem sokáig tudott ez is folyamatosan, vagy legalább visszatérő vendégként megragadni a lejátszóban. A Rockmaratonon viszont brutál jó volt őket újra élőben látni 18 év elteltével.

Dynazty – Game of Faces

Nils Molin – akinek egyébként nagyon jó hangja van – dallamos heavy metal/rock zenekarának új lemeze sem okozott csalódást, csak éppen nem feltétlen tetszik olyan szinten, mint más, hasonló stílusban alkotó banda. A Devilry of Ecstasy dal viszont mindent visz az egész korongon.

Wings of Steel – Winds of Time

Viszonylag az év vége felé akadtam rá erre a megjelenésre, ami után egyből be is ajánlottam a Hangpróbára is. Nagyon erős, dallamos heavy metal.

1914 – Viribus Unitis

Ezt is csak valamikor decemberben hallgattam meg először – és utána még elég sokszor. Legalább olyan jó, mint az előző lemezük, ha nem jobb. Teljesen más stílust képviselnek, mint például a Sabaton, de mindkét banda úgy prezentálja a történelmi koncepciót, hogy arra felfigyel az ember és kíváncsi, érdeklődő lesz a dalok háttértörténetének bővebb megismerése, utánajárása, utánanézése kapcsán.

Vannak még további lemezek, melyek egyáltalán nem lettek rosszak, de valahogy többedik/sokadik hallgatásra sem tudtak hosszabb vagy hosszú távra beférkőzni vagy visszatérni a lejátszóba (vagy simán lehet, hogy még több időt, hallgatást igényelnek): Bloodywood (pedig ajánlót is írtam róla, de valahogy nem), The Night Flight Orchestra, Bloodbound, Equilibrium (én még mindig értetlenül állok Robse távozása okán, hiányzik a bandából), Omen (elég jó lemez lett, jó párszor meghallgattam és az Árnyékból fény, valamint a záró Látszatkirályság dalok kiemelkedőek), The Hellacopters, Avantasia, Dirkschneider and the Old Gang, Testament, Lordi, Cradle of Filth, Helloween, W.E.T., Frantic Amber, Elvenking (nem tudom, jó-jó, de egy ideje már elvesztettük egymást – elég nagy sajnálatomra), Mägo De Oz (a 2024-es listán simán ott volt az ezt megelőző lemez, erre másfél évre rá kiadják a közvetlen folytatását – ami teljesen rendben lenne, csak nem feltétlen 77 percben, 15 számmal), Fer De Lance (még hallgatni kell), H.E.A.T., Crematory, Majestica, Them, Babymetal, Sinsaenum, Warmen (keveset hallgattam), Primal Fear, Battle Beast, Elettra Storm, Sumo Cyco, Aephanemer, Dragonsclaw (a Cry Wolf egy brutálisan hibátlan dal, de sajnos a lemezre ez már nem mondható el), az Orbit Culture új albuma többszöri hallgatás után nekem eddig viszont inkább csalódás – lehet, hogy több idő kell neki.

Az idei, 2026-os évben már inkább nem is mondom, hogy bárcsak megjelenne már az új King Diamond lemez – amihez egyre közelebb érünk és vagyunk, de csak nem akar megjelenni…pedig egy trilógia előtt állunk King elmondása alapján, de ha így halad(unk), akkor sosem érjük meg mindhárom lemezt. 🙁 És még ott van az új Mercyful Fate is…
Rajtuk kívül nagyon örülnék végre egy új Turisas, Moonsorrow és Helltrain albumnak – csak hogy még párat említsek.

Koncertek tekintetében szinte semmi nem jött össze, amit tavaly a legjobban vártam: nagy sajnálatomra King betegsége miatt elmaradt a Rockmaratonos King Diamond és végül nem sikerült eljutnom a bécsi Sabaton bulira sem. Nem tudtam elmenni a Halestorm/Bloodywoodra sem, igaz, az indiai bandát majd inkább egy headline bulin szeretném megnézni. Viszont így utólag belegondolva, nagyon jó döntés volt elmenni Berlinbe, hogy lássam a Dogmát, mely így számomra a tavalyi év legjobb koncertjét produkálta – és az azóta történtek ismeretében nagyon örülök, hogy megnéztem őket. Ahogy írtam feljebb, a Grave Diggert 18 év után bitang jó volt látni, nagyon megnézném őket egy teljes műsorral, remélem, előbb-utóbb elhívja már őket a Barbába vagy a Dürerbe a Concerto vagy a H-Music. Illetve remélhetőleg a King Diamond koncert is be lesz pótolva valamikor – jó lenne nem egy fesztiválon, hanem egy klubbulin. Idén, 2026-ban nagyon jó lenne élőben látni végre a Dimmu Borgirt, a The Kovenantot, a Moonsorrow-t, vagy éppen Marilyn Mansont, akinek már teltházas a júliusi Budapest Parkos koncertje és én hülye meg nem vettem rá jegyet…

• Dogma + Gaupa – Berlin, Kantine am Berghain, 2025. 08. 04.
  A tavalyi év koncertje volt számomra, amiről bővebben a koncert/élménybeszámolómban lehet olvasni.
• All for Metal + Grailknights + Tungsten – Budapest, Barba Negra Red Stage, 2025. 10. 27.
  Bitang erős és kellően szórakoztató buli volt, a koncertbeszámolót itt, az All for Metallal készített interjút pedig itt olvashatjátok.
• Wind Rose + Orden Ogan + Angus McSix – Budapest, Barba Negra Red Stage, 2025. 10. 02.
  Nálam ezt az estét egyértelműen az Angus McSix vitte el, várom is a nemsokára érkező második lemezüket. A Wind Rose és az Orden Ogan is jó volt, de valahogy legjobban az Angus McSix rövidke szettje alatt szórakoztam.
• Grave Digger + Unto Others + Varg + Stress + Prosectura – Dunaújváros, Rockmaraton fesztivál, 2025. 07. 05.
  A már fentebb említett King Diamond koncerttel vált volna teljessé a nap, sőt, elsődlegesen a King Diamond + Grave Digger miatt mentünk, ám az Unto Others is érdekelt és nem is csalódtam bennük. Remélhetőleg minél hamarabb láthatjuk majd Chris Boltendahlékat egy headline bulin is.
• Alestorm + Ensiferum + Tyr + Heidevolk + Elvenking + Dalriada – Budapest, Barba Negra Red Stage, Paganfest, 2025. 02. 08.
  Nagyon örültem, hogy visszatért a Paganfest koncertsorozat és Budapestre is elért. Az Ensiferum elvitte a prímet, az Alestorm rendkívül szórakoztató show-t csinált, az Elvenkingre viszont most is azt tudom mondani, hogy nem igazán ütött – bár ezt a rövidke setlist is okozta. De hol vannak már tőlük az olyan lemezek, mint a debüt Heathenreel vagy az én talán kedvencem, a The Winter Wake…
• The Halo Effect + Pain + Bloodred Hourglass – Budapest, Barba Negra Blue Stage, 2025. 02. 07.
  Rendkívül jó, minőségi bulit csinált Mikael Stanne és zenekara, ami minden szempontból vérprofi volt az elejétől a végéig.

LawrenceLiveVids

Második évemet töltöttem itt a Fémforgácsnál, idén is sok koncertre eljutottam és hallgattam új albumokat is. De főleg a koncertekről mesélnék! Időrendben haladva nagyon jó volt végre normális helyen látni a Panterat! Tetszik még mindig Philék tribute műsora, várom a Metallica előtti bulijukat is. Szintén mókás volt számomra a Bong-Ra márciusi Düreres koncertje, ahol Jason Köhnennel emlékezetes interjút forgattam, azóta pedig sikerült jó kapcsolatot kialakítani vele, örült is, mikor november végén a Grindesign könyvkiadási bulin találkoztunk – ennél az esténél maradva én is örülök, hogy a Svalbard utolsó turnés koncertjének szem- és fültanúja lehettem közelről, a koncert bejelentése miatt hallottam a bandáról. Ha már Köhnen úr, akkor egy újabb holland zenész „ismerőst” szereztem, de náluk maradva az év egyik legjobban várt koncertje volt számomra a FEZEN fesztes Epica, ahol egy jó hangulatú interjút forgattam a két gitárossal, Markkal és Isaac-kel! Nagyon élvezték a srácok, tetszett nekik, hogy érdekeseket kérdeztem tőlük, és még a koncert is jó volt. Szintén ebben a hónapban jártam a cseh Rock Castle fesztiválon is, ahol a Fémforgácsnak köszönhetően először fotózhattam külföldi feszten. Oda szintén két kedvenc énekesnős produkciómat megnézni mentem, akik Charlotte Wessels’ The Obsession és a Beyond The Black. De említést érdemel még, hogy ott láthattam a Running Wildot a búcsúturnéján, utolsó koncertjeinek egyikén.

Még egy nagyon várt koncert volt számomra 2025-ben, a Pendulum Barba Negras bulija. Habár a szervezés csapnivaló volt, alulbecsülték a rajongók számát a helyszínre, de a koncert hatalmas volt, remélem mihamarabb újra játszanak itt a DNB-metal királyai! Utána két nappal pedig az írek varázsoltak el post-rock zenéjükkel, a God Is An Astronaut. De a magyarokat se hagyjuk ki a buliból, ODION is egy fasza, érdekes interjút adott a nyár közepén. Szeptember végén pedig a kétnapos Summer Destruction Night feszten az S8-ban láthattam a magyar underground metal krémjét, élen a Morte Silmorisszal, akik több új dalt is bemutattak azon az estén. Végül az évet pedig a Moby Dick 45. évfordulós koncertje és a Téli Zaj zárták, ahol a mini-fesztiválon nagyon jó produkciókat láthattam, akik közül az Ann My Guard volt számomra a legjobban várt koncert!

Az albumokról pedig annyit, hogy inkább csak egy listát írnék, az első kettő között nagyon nehéz volt a döntés:

Epica – Aspiral

Pendulum – Inertia

Bong-Ra – BLACK.NOISE

Ann My Guard – She of the Sea and Stars

In Virtue – Age of Legends

Dream Theater – Parasomnia

Deftones – private.music

Edge of Paradise – Prophecy

Fox Stevenson – Sunk Cost Fallacy

iamyank – STNTLN

Brigiri

Nem könnyű a válogatás, hiszen rengeteg új anyag jött ki 2025-ben is, így amiket szemezgettem – a teljesség igénye nélkül – leginkább évközbeni hatások-, hangulatok vetülete, amiben legalább olyan széles spektrumban vannak stílus-elemek, mint ahogy folyamatosan nyitom én is a dimenziókat egy-egy újabb zenei mezsgye felé.

Amik ezeket a dimenziókapukat kitámasztották:

• A szibériai fagyokat megidéző: Grima – Nightside
• A sötét elektronikával tűzdelt elborulás: Author & Punisher – Nocturnal Birding
• A „vissza a gyökerekhez” érzést adó: Paradise Lost – Ascension
• A bánatöröm hangfürdő: Katatonia – Nightmares as Extensions of the Waking State
• A Mátra vonulatát is áthangoló: Stoned Jesus – Songs to Sun
• Az egyik legszebb koncertélményben is megtapasztalt: Sunken – Lykke
• Az abszolút filmzene: Nine Inch Nails – Tron Ares
• A kozmikus melankóliát celebráló: Blut Aus Nord – Ethereal Horizons
• A törzsi/fúziós táncos mindennapok szertartásához tartozóan az északi szelet hozó Wardruna – Birna, és Danheim – Heimferd és a kakukktojás dark – „trip-hop” Amanati – Omen
• Abszolút felfedezésként a darkwave gyökereket felfrissítő Cwfen – Sorrows
• És amit nyáron a Zajon mindenképp meghallgatok a Crippling Alcoholism – Cam Girl

Néhány kedvenc koncert-élményem 2025-ben:

• Grima, Ultar (Dürer Kert)
• Gaerea (Dürer Kert)
• Steve Von Till (A38)
• Stoned Jesus, Taiga, Zsüd (Fekete Zaj, Mátra – Sástó)
• Bongripper (Analóg)
• Paradise Lost (Dürer Kert)
• Sunken (Robot)
• Nine Inch Nails (Amszterdam, Ziggo Dome)

Győr Sándor

Nem volt unalmas a 2025-ös évem zenei szempontból (egyébként sem, de az más lapra tartozik). Az utolsó negyedévre kicsit elfogyott az ihlet is, és csak az év utolsó heteire sikerült valahogy újra indulni. Úgy-ahogy… Ígérem idén jobban igyekszem.

A Fáklya Rádiós Fémforgács 2024 októberi befejezése után maradt űrt viszont sikerült betölteni. Forgács szempontjából ugyan nem voltam annyira aktív, de sikerült bekerülnöm a Rockstar Magazin szerkesztőségébe, ahol régi vágyam teljesült és nyomtatásban is megjelentek az írásaim. Érdekes tapasztalat, amikor kötött a formátum és a karakter. Ez a lehetőség egyben azt gondolom nem csak a saját érdemem, hanem a teljes ‘forgács stábé, hiszen ebből is látszik, hogy számolnak velünk a honi zenei újságírás „színpadán”. A Rockstar-nál a rádiós múltam kapcsán a Rockstar Terasz podcastban is szerepet kaptam és vitán felül 2025 egyik legnagyobb élményét szereztem, amikor a Black-Out alapítóival a Csányi tesókkal beszélgethettem a Fekete-kék jubileum kapcsán. Aki ismer tudja mennyit jelentett nekem és bevallom talán sosem izgultam ennyire. Köszi Nóniusznak, hogy jelenlétével is biztos hátteret nyújtott.

Mielőtt rátérek a listákra, még meg szeretnék emlékezni a Fémforgács és a Stoner blog közös projektjéről. A Stonerforgács is újra beindult. Sőt, a terveink szerint egy közösséget építünk a RIFFes közönségtalálkozókkal (StonerForgács Session sorozat) és tudatosan és rendszeresen igyekszünk videós tartalmakkal is szolgálni.

Eljött az idő, hogy rátérjek a listákra. Az a szerencsés helyzet áll fent, hogy nálunk mindig szabad keze van a munkatársaknak és a saját szájízük szerint állíthatják össze a zenei évértékelőjüket. Ez azért is jó, mert különben eléggé gondban lennék. A Spotify wrapped szerencsére segített a visszaemlékezésben, mondjuk okozott meglepetést is.

Már nem lep meg, hogy sok vagy sokkal több friss hazai anyagot hallgatok, mint külföldit és ennek alapján most szétszedtem a listákat, amik nem is lesznek klasszikus értelemben azok, nem jelentenek sorrendet.

A Hazai metal színtéren számomra az idei felhozatalból egyértelműen a Wall Of Sleep albuma emelkedett ki. A The Kingdom-mal nyert meg magának ez a felállás. Tévedés ne essék, szeretem BZ hangját, de eddig nekem valahogy nem illett a zenekarba. Ez a lemez most elkapott.

Pityeszék a Betonnal győztek meg, az Önazonos dalai igazi energiabombák. Ugyan év vége felé jelent meg a Devoid Culture War EP-je, de nálam befutott a legjobbak közé.

Tavaly rengeteg olyan hazai lemezt és EP-t hallgattam, ami a punk/rock/alter irányzatba tartozik. Sőt, némelyik még talán onnan is kilóg, de örök igazság, hogy ízléseken nem vitatkozunk, én kiegészítem azzal, hogy stílusokon sem érdemes. Ez sem sorrend, csak ebben a sorrendben jutottak eszembe (meg nem is tudnék, meg nem is akarok helyezést osztani).

A Kontrollzét a megalakulása óta követem, lévén a barátaim. A tavalyi Esse Sine Lumine c. anyagukról leírtam a gondolataimat, így ide csak annyit, hogy ezek a dalok megérték a hallgatásukba befektetett időt. Lassan nyíltak ki és adták meg magukat.

A Markoláb már a 2024-es első EP-vel meggyőzött, a Holdonkívüli pedig teljesen bizonyossá tette, hogy oda kell rájuk figyelni.

Azt hiszem a Stone Sober-t láttam tavaly legtöbbször koncerten és ezek, meg az Unreason Season album alapján sajnálom csak igazán, hogy anno nem sikerült a rádiós interjút összehozni.

A garázsrock valahogy nem volt korábban különösebben a látóteremben, ám tavaly két 20 éves csapat is megnyert magának. A The Joystix EP-k (Here Tomorrow ?! és a Stop Messin’ Around with My Heart) és a The Trousers hetedik lemeze, a Necessary Evil is lehagyhatatlan, ha 2025 hazai zenei termését kell összegeznem.

A Platon Karataev már a Partért kiáltó albummal megnyert magának, a Napkötöző ugyan elsőre nem adta azt, amit vártam, de mindig visszatértem hozzá és barátok lettünk.

Az EiLEMA nagy kedvencem, hisz azt a fajta grunge-os zenét játszák, ami a szívem csücske. Nagyon vártam a Scales Pt.1 EP-t és csak annyiban csalódás, hogy a Pt. 2-re még várnom kell.

Tavaly a punk rock elég jelentős részét tette ki a hallgatott zenéimnek. A Fish! sosem hibázik, a Se csendben, se halkan is csillagos ötös, ahogy a közéleti kérdésekben szintén határozott véleményt megfogalmazó Bankrupt is a Nem jön a vonat EP-vel. A stílust képviseli az immár trióvá vált The Neighbors is, akik a Van időd? lemezzel jelentős szintlépést hajtottak végre.

Hosszú idő után tért vissza a De Facto. Én ennek kifejezetten örülök, és annak még inkább, hogy a Celebratum 1996-2026 válogatás is megjelent.

Idén valahogy az alterrock is visszatért a lejátszóba, ami még számomra is meglepetés volt. Az Esti Kornél nevét sokat hallottam, de csak tavaly ismerkedtem meg velük behatóbban, az Elég c. lemezük pedig kiválóan sikerült. Bevallom, a Vad Fruttiktól sokáig csak a Szemben a nappal c. daluk volt meg és nem is tudom hogyan – vélhetően az algoritmus dobta elém év végén a Mély (Mély verzió) c. lemezt. Ez a különleges élő anyag valahogy annyira elkapta a hangulatom, annyira rezonált, hogy nem maradhat ki innen.

2024 év végén a Téli Zajon láttam a The Devil’s Trade-et és amúgy a Vidékek vannak idebenn album miatt egyébként is vártam a Nincs szennyezetlen szép címmel megjelent lemezt. Ha eddig bírtad Dávid dolgait, most sem csalódsz. Más lett ez az anyag, pontosabban másképp jó. Tavaly év elején jött Bigfoot Preston lemeze, ami szintén egy csoda volt.

A Barbears új énekessel tért vissza, a Bearzerker Blues erős anyag lett. A Grungery-s haveroknak köszönhetően mindig rengeteg jó bandát és lemezt ismertem meg eddig is. Így volt ez a Mutatis Mutandis esetében is (köszi Ákos!) és a Harmincegy c. lemezüket még sokat fogom hallgatni. A Magic Crumb pedig kábé a semmiből került elém és a Snakes From Above EP úgy kapott el.

A külföldi zenekarok és előadók sem fukarkodtak jó anyagokkal. A hosszabb szünet után az eredeti felállású Biohazard igazi visszatérő anyagot hozott a Divided We Fall képében, ami nekem ugyanannyira hozza a kilencvenes években megismert bandát, amennyire mai is tud lenni. Hasonló érzésem van a Paradise Lost-tal is, annyi különbséggel, hogy ők az Ascension lemezzel pont olyan elegyét hozták, amivel ismét maguk mellé állítottak. A harmadik ilyen zenekar az Amorphis volt, akik a Borderland-re annyi jó és fülbemászó dallamot, meg dalt írtak, hogy lehetetlen volt szabadulni tőlük.

A lengyel CF98-at még tavalyelőtt a zebrahead turné vendégeként láttuk a hajón és engem annyira meggyőztek, hogy be is követtem őket. Amit a Stupid Punk lemezükkel tavaly letettek az asztalra, az a dallamos deszkás punk rock esszenciája. Egyszerűen nincs gyenge pillanata.

A chokecherry a 2024-es Messy star EP-jét azóta hallgatom rendszeresen, tavaly kijöttek a debüt albumukkal (Ripe Fruit Rots and Falls), és ez már nem okozott akkora izgalmat, de ettől függetlenül jó cucc és biztosan hallgatom még idén is. Ami 2024-ben a chokecherry volt, az tavaly meg a Teen Jesus and Jean Teasers. A Glory c. albumuk, de főképp a Balcony című dalra forgatott klip tömény kilencvenes évek MTV módra.

Nem feledkezhetek el a Halestorm Everest című lemezéről sem és Anneke is kihozott egy EP-t (La Vie), ami figyelmet érdemel.

Egyes előadók az idei anyagaik felvezetéseként hoztak ki dalokat, amik azt vetítik elő, hogy idén is lesz mit hallgatni. A teljesség igénye nélkül a Red Swamp, az Imre Fia Imre, Dystopia, Divent., hogy csak néhányat említsek.

Tavaly rengeteg koncertre jutottam el. Nehéz lenne sorrendet mondani, de a legemlékezetesebbek között mindenképp ott a helye az Omega Diatribe Rockmaratonos bulijának, az 50 éves Iron Maiden Run For Your Lives World Tour indító Aréna koncertjének. Nem maradhat ki a VHK 50 évét ünneplő Parkos Platon Karataevvel közös koncertje, a Red Swamp 10 éves és a The Joystix 20 éves szülinapi bulija a Dürerben. Utóbbi a hangulat mellett az illusztris fellépőlista (Dregen például) és nem felejtkezhetek el a Wall of Sleep Barbás lemezbemutatójáról sem.

Igazából azt mondhatom, hogy az A38 Hajós Weather Systems és a Brant Björk Trio is szuper emlékek, ahogy a The Offspring/Simple Plan is. Ja, és a Hét Jel debütálása meg a Black-Out Fekete-kék jubileumi bulija is örök emlék marad.

Azt meg kell állapítanom, hogy a kis vagy közepes klubbulik számomra ideálisabbak. Szinte csak olyan volt, amit meg kell említeni (bár biztos lesz, ami kimarad)

Nem jutottam el Ecsegfalvára, de szerencsére volt Nightbreed az Analógban is. Az egészért nagy köszi Gyulának, de számomra a Molnár Róbert Band Árnyak műsora volt a csúcs.

A Három Hollóban a Verner/Flowʍolꓞ/ALVA és a The Trousers/Slowmesh is nagyot alakított, ahogy a Stone Sober is mindhárom alkalommal (főleg az utolsó a Szimplás lemezbemutató volt őrület).

Különleges élmény volt Alan Henry Foster koncertje a Hajó Tetőteraszán a post rocker BUZZ-zal, akik a Riffben is király bulit csináltak a Last Seconds és az olasz Il Giardino Degli Specchi társaságában. Végre láthattam a Breastbone-t. 30 év után élőben Nyers dalokat hallani hatalmas élmény volt. De még lehetne sorolni.

2026-ra már most látszik, hogy jó anyagok várhatók. Jön végre a Last Seconds első lemeze, lesz Eugene Tooms és Hit By A School Bus EP, remélem a Markoláb, a Muddy Roots is hoz valamit. A Red Swamp meg biztosan.

Sose rosszabb évet. Ha 2026 ilyen lesz, én ugyanilyen elégedetten összegzem majd egy év múlva is.

A teljes stáb nevében mondhatom, hogy köszönjük az egész éves figyelmeteket!

Bízunk benne, hogy tudtunk újdonságokkal és érdekes és tartalmas olvasnivalóval szolgálni. Igyekszünk ezt folytatni 2026-ban is. Tartsatok velünk!