Mai EP sorozatunkban az extrémebb műfaj kedvelőinek kedvezünk. OSDM, liturgikus doom feloldozás és monumentális temetési doom, ködbe burkolt vietnámi raw black metal, valamint egy agresszív női-frontos post-hardcore / matalcore Új-Mexikóból.

Blossoms Fall

A Blossoms Fall egy női-frontos post-hardcore / matalcore banda Új-Mexikóból. A Dion Elliott  és Matt Torres által 2024-ben alapított zenekar megalakulása után másfél évvel adta ki La Alma címet viselő debütáló EP-jét. A banda erőssége Shay Raelynn énekesnő, aki agresszív és tiszta dallamaival az EP-n található hat dalban egyszerre teremt káoszt és nyugalmat. De ugyan ilyen spektrumokon mozognak zenéjükben is, melyben zúzós breakdownoktól az elszállós post/alt-metalon át, az elektronikus alapú filmszerű hangulatig számos vibrálás, hangulat megtalálható. A La Alma18 percében a nyers nehézség, a robbanásszerű pillantok és a dallamos árnyalatok segítségével formálja át a metalcore ismerős, de mégis kísérleti pályára térített alapjait. A Blossoms Fall simán odasorolható a műfal olyan kortárs zenekarai mellé, mint a Spiritbox, a Jinjer, a Fit For A King, a Miss May I, az After The Burial, vagy a The Plot In You.

Funelore

A kanadai Funelore a funeral doom műfajának legnemesebb – és legnehezebb hagyományait ápolja. A kéttagú zenekar (A.E. basszus/ének és M.B gitérok/szintetizátor és dob programok) január közepén jelentette meg The Dissolution of Consciousness debütáló EP-jét. Az EP mindössze két dalt tartalmaz, de a közel 18 perces játékidő garantálja, hogy nem maradunk a nyomor, a rothadás bűze, valamint az áporodott kripták hangulata nélkül. A temetkezési nyitányt a valamivel több mint 7 perces Tides in Agony adja meg monumentum doom / death riffeinek lassúságával és A.E. mélységes death metalos hörgésével, amit egyébként a Sedimentum nevű OSDM bandában is kamatoztat. Ezt követi, az ettől még súlyosabb málhákkal megpakolt címadó dal, aminek lassú vonulatába még a gótikus doom áporodott, romantikus kripta bűzét is bele keverték. Mondhatni ilyen a romlás virága… The Dissolution Of Consciousness a szó szoros értelmében egy bizzar ízelítő belőle.

Myst

Imádom a dél-amerikai bandákat, legyen szó old-school death metalról, black metalról, doom metalról. Valahogy néhány ország produkcióit átjárja valami különleges, ősi, vulkanikus düh, földszagú agresszió, amit Európában sem kell nagyítóval keresni, de valahogy mégsem ugyanaz. Ilyen a chilei (temucói) Myst zenekar, akik nemcsak 2026-ot indította meg Under The Mantle Of Desolation EP-jükkel, de saját pályafutásukat is. Korábbi, laza 10 éves demójukat érdemes elfelejteni, mert ez már egy egészen más banda. Az indulásnál F. és A voltak jelen, a többiek később érkeztek, komoly rutint hozva magukkal. Taedium Vitae dobos például az Antagonyze, Betelgeuse, Black Fluids, Invasión Eterna, Cult Of Doom hordáit erősíti jelenleg is, a pokoli vokált szolgáltató Grima Funesta pedig a Decay, Profanación Sepulcral, Deconsekrated berkeiben kamatoztatja hangszálait. A vártnak megfelelően pontosan azt a fajta dohos, kaotikus zenei egyveleget kínálják, amit próbáltam érzékletesen megfogalmazni. Az Under The Mantle Desolation a bestiális black metal és a régis sulis halálfém érdes, metsző fogazattal rendelkező szörnyszülöttje, aki épp a nyakunkat harapdálja. Hol kíméletlen tempóban, hol kimondottan lassan őrölnek a kis rohadék fogai, bár ez nem különösebben számít, hiszen a szájszaga is olyan fertő, amitől pár napon belül amúgy is kimúlunk. A lemezen egyébként összesen 6 tételt találunk összesen 35 percben, ami arányos elosztást sejtet, de azért ez nem teljesen így van. Az intróként szolgáló Deliverance Of Chaotic Entities nagyon rövid, de a záró Into Desolated Fortress is csak levezetésként szolgál. A köztes dalok azért hozzák a 7 perces átlagot, amit vastagon ki is tömnek azzal a csemegével, amit a legjobban kedvelek: underground sötétséggel. 

(boymester)

Doom Of Death

A 2024-ben alakult brazil Doom Of Death a Candlemass és az Evangelist nyomdokain haladva ápolja sz epikus doom metal magasztos hagyományait. Nemrégiben megjelent négy tételes Valley of Shadows című debütáló EP-jükön is ezekből az esszenciákból merítettek. A monumentális, lassú, komótos riffeik mellé a teológiai mélységeit, liturgikus dallamait ötvözték. Az EP elmondásuk szerint „több, mint a sötétség portréja, Isten szuverenitására mutat rá még a legmélyebb völgyekben is, ahol a remény nem az emberi erőből, hanem a kegyelemből fakad.” Tehát, amit kapunk az keresztény doom metal, ami műfajában igen ritka. A négy dalt tartalmazó anyaguk egy spirituális meditáció, amelyet a gregorián énekek, az ősi liturgia és a lassan zúzó doom riffek masszív nehézsége, feszültsége kovácsol egyedivé. Minden egyes daluk egy templomi harang visszhangjaként szólal meg. Hallgatásuk közben úgy érezhetjük, hogy egy szertartáson vennénk részt, amint dallamos atmoszféráik mellett az ének mély, szinte kántálásszerű – ami a liturgikus intonáció határán mozog, és inkább imádságnak mondható – előadásmódja erősít fel. A Valley of Shadows hangulat egyszerre monumentális, ítélkező és feloldozást adó.

Dạ Xoa

„Az örökletes bosszúból és az ősi szexuális vágyból született meg a Dạ Xoa rosszindulatú szelleme.” Olvasható az egyszemélyes vietnámi raw black metal zenekar kiadójának, a House of Ygra közleményében ami Ác Ma Đông Kinh címá demója mellé küldtek. Sajnos az one-man projekt mögött álló alkotóról, művészről Xích Langról túl sok infót nem közöltek, de az kétségtelen, hogy háromszámos anyaga egyfajta időkapszulaként a műfaj ősi zegzugos fellegvárának széljárta tornyaiba repít vissza minket. Ez a 16 perces demó maga a tiszta gyűlölet, és megszállottsággal teli mérgező támadás. Dalainak fagyos riffjei az korai nordikus black metal legkegyetlenebb és legkíméletlenebb megtestesülését hordozzák, és úgy érintenek meg, mint egy gonosz kéz simogatása. Hűvös, rideg és érezhetően fekete mágiával töltött. Xích Lang egy mérges kígyóként szórja, károgja sötét varázslatokkal teli átkait, amik hatására a farkasok vérszomjas üvöltésbe kezdenek az éjszakában. A szörnyű ködből előbújva, Dạ Xoa megkezdte első támadását.