Az elmúlt években már-már hagyománnyá vált, hogy a Pornography (The Cure Tribute Band) zárja a Fekete Zaj Fesztivált. Egészen ezidáig, azt hiszem nem is láttam őket máshol, így koncertjeik mindig egyfajta fájdalmas elmúlás-érzéssel és a kezdődő poszt-fesztivál-depresszió első jeleivel párosultak. Meg is örültem amikor az egyik közösségi média platformon szembejött velem a koncert hirdetménye, amely helyszínként ráadásul nem a fővárost, hanem Gyöngyöst jelölte meg. Nekem – mint egri The Cure-szimpatizánsnak – ez egyenesen felhívás volt egy keringőre, így hamar be is véstem a naptáramba a nem mindennapi eseményt.

A zenés est apropója a CoolT Club: INDOOR PIKNIK koncertsorozata volt. Ennek lényege, hogy több héten keresztül a zenei paletta széles választékából szemezgetve hívnak el különböző zenekarokat egy-egy est erejéig a gyöngyösi Mátra Művelődési Központba – kiváló kezdeményezés egyébként!

Ha kapunyitáskor még nem is tolongott a tömeg, a koncert kezdése előtt jó fél órával már bőven érkeztek a fekete ruhás tinédzserek és érettebb megfelelőik. Legnagyobb meglepetésemre jó pár régi ismerős, sőt még az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Zenei Intézetének pár munkatársa is feltűnt a hallgatóság sorai között. Itt hadd említsem meg a rendkívül rendhagyó koncerthelyszínt: a Mátra Művelődési Központ aulájában állítottak fel egy egészen impozáns méretű színpadot, szemben a keverőpulttal és egy szintén nem elaprózott húsvéti dekorációval. A festett háttér előtt álló hatalmas nyuszi, a fákra akasztott húsvéti tojások és a színes babzsákok – a közönséggel kontrasztban állva – teljesen jól megfértek egymás mellett: ki-ki a babzsákokban ülve, már-már fesztiválhangulatot teremtve hallgatta a zenekarokat.

Az este első fellépője a mindig atomjófej Kisduda Árpi és csapata, azaz a Pornography volt. A zenekar (szokás szerint) kellő hozzáértéssel, rajongással és alázattal szólaltatta meg a The Cure több évtizednyi történetét. Annak ellenére, hogy az egyik gitár (állítólag) felkutathatatlanul és megoldhatatlan gerjedést bocsátott ki magából az egész koncert alatt, a közönséget ez a legkevésbé sem zavarta és egészen hamar átadta magát a gótikus életérzésnek . Rendkívül rosszul saccolom a tömeget és szerintem felesleges is ezzel foglalkozni – hiszen egy jó zenekart vagy koncertet nem ebben mérnek –, de körülbelül egy 50-60 fős közönség tisztelhette meg az estét. Ki a fénytechnikától távol, ki pedig a színpad előtti „küzdőtéren” táncolva élvezte a halhatatlan dalokat. A denevérpogó ölelésében egy pillanat erejéig el is felejtettem, hogy nem Budapesten, vagy a Fekete Zaj Fesztiválon vagyok. Nem lenézve a vidéket – pont hogy hiányolom az efféle rendezvényeket Egerből és térségéből.

Az At Night I Fly zenekart legnagyobb szégyenemre egészen az eseményig nem ismertem. Otthon persze meghallgatva pár dalukat nyugtáztam magamban: „Oké, ez fasza lesz!” – de ennél tovább talán szándékosan nem is merészkedtem, kiszolgáltatva magam a meglepetés erejének. És milyen jól tettem! A néhol négy vokállal és dühítően technikás billentyűtémákkal operáló felállás hamar megnyerte magának a közönséget – és engem is. A néhol doom metalos elemekkel és játékos átvezetőkkel zsonglőrködő prog-csapat játékát figyelve leginkább az tűnt fel, mennyire élvezik egymás társaságát a színpadon. Ennyi egymás felé eleresztett mosolyt régen láttam koncerten. Üde színfolt volt még az – azóta kétszeres Fonogram-díjas – énekes, Bátky Zoltán kiszólásai, melyek közül a legtömörebb, az estét leginkább megfogó pillanat a „Mi folyik itt Gyöngyösön?” kérdésre adott „Zúzda folyik Gyöngyösön!” válasza volt.

És folyt a zúzda valóban. Folyhatna többször is. De ez az írás most nem a vidéki underground hanyatlása feletti sajnálkozás. Mert ez az este kurva jó volt! Köszönet érte mindenkinek!