Emissary – interjú a kozmikus horror bugyraiból I. rész

Liderc

2026. május 11.

0

Kicsit több mint egy évvel ezelőtt, Eldritch címmel jelentette meg debütáló albumát a Spanyol illetőségű Emissary. Lemezük legfőbb témái a kozmikus horror körül mozognak, dalaik szövegeiben pedig Poe és Lovecraft hatása is élénken megjelenik.  Az okkult, trash/death muzsikával nyomuló, kipróbált arcokból álló csapatot még 2023-ban alapította Michel Regueiro énekes-gitáros, valamint Hlib Overchuk dobos. A barcelonai gyökerekkel rendelkező formáció alakulása óta azonban több tagcserén is keresztül ment, többek között közvetlenül az interjú születése után, így 2026 áprilisától a fiúk Marcelo Motta dobossal az oldalukon, immár Alejandro Zárate gitáros nélkül, egy friss és megerősödött felállással vágnak bele új albumuk készítésébe. Kérdéseimet tehát Michel Regueiro Ivanoff-nak a zenekar alapítása, a tagcserék, a készülőben lévő új, és megjelent régi anyag, valamint megannyi érdekesség kapcsán tehettem fel.

Sziasztok, üdv újra a Fémforgács webmagazinnál! Hogy érzitek magatokat az első közös albumotok kiadása után? Mivel telnek a napjaitok mostanában?

Üdv! A lemez fogadtatása egész jó volt ahhoz képest, hogy debütáló albumról van szó, és nagyon elégedettek vagyunk vele. Az elmúlt hónap eléggé hektikus és őrült volt: először is, Hlib és Alejandro már nem tagjai az Emissarynek, most pedig Marcelo Motta ül a dobok mögött. Őrült tempóban próbáltunk a második albumra, de az összes dal elkészült és demózva is van, úgyhogy brutálisan elégedettek vagyunk az anyaggal. Ez az új lemez nagyon nagyot fog ütni!!

Kérlek mesélj az alakulás körülményeiről és a friss felállás óta tartott közös próbákról! Hogy találkoztatok a zenekar többi tagjával? Miért pont Spanyolországba került a székhelyetek?

Nos, 2023 őszén kerültem össze először Hlibbel, miután korábban próbálkoztam más zenészekkel is, és elkezdtünk jammelni azokon a témákon, amelyeket az Eldritch-hez írtam. Megkérdeztem Philip Gravest, hogy ismer-e gitárost, mire azonnal felajánlotta magát. Cosme pedig egy online hirdetésünkre jelentkezett. Gyorsan előre tekerve a jelenbe, az Emissary jelenlegi felállása: Michel Regueiro Ivanoff – gitár/ének, Cosme Martin – basszusgitár, Marcelo Motta – dobok.

A próbák remekül mennek. Őszintén szólva még sosem szóltunk ennyire feszesen és erőteljesen. Spanyolország egyszerűen azért lett a bázisunk, mert 2020-ban Buenos Airesből ideköltöztem az állandó argentin gazdasági bizonytalanság miatt.

És milyen hangulatban telik közös munka Alejandróval a próbateremben? A tagcseréket követően hatékonynak érzed a csapat működését?

Őszintén szólva eléggé 50/50 volt a helyzet: voltak napok, amikor nagyon jó volt, máskor meg teljesen megbízhatatlan. De igen, abszolút úgy érzem, most jobban szólunk, mint valaha.

Van zenei előképzettséged, vagy autodidakta módon tanultál mindent? Például az énekesi pozíció is a Tiéd. Értelemszerű volt, hogy Te állsz majd a mikrofon mögé, vagy a felmerülésekor azért hezitáltál rajta?

Körülbelül egy évig jártam gitárórákra, utána viszont már mindent magamtól tanultam. Az éneklés nehezebb volt, de végül minden az akaraterőn múlt, illetve azon, hogy megtanuljam, mikor kell levegőt venni, hogyan bízzak a ritmusban, és miként válasszam szét a vokált a gitártémáktól.

2025. március 1-én jelent meg a debütáló lemezetek Eldritch címmel. Milyen volt a fogadtatása? Milyen kritikákat kaptatok? Mi az a visszajelzés, amire a leginkább büszkék vagytok?

Mint a legtöbb debütáló lemeznél, kaptunk nagyon jó kritikákat és közepeseket is, de szerintem a megjelenés óta egyre több támogatót szereztünk, és folyamatosan fedeznek fel minket az emberek, ami mindig király érzés. Ti is írtatok rólunk egy fantasztikus kritikát, és ezt nem felejtettem el!!

Végül a Fetzner Death Records-hoz szerződtetek. Volt már korábban kapcsolatotok velük?

Valójában még azelőtt szerződtünk hozzájuk, hogy a zenekart egyáltalán bejelentettük volna vagy bármilyen online jelenlétünk lett volna. Alexander Fetzner hatalmas kockázatot vállalt velünk, és ezért örökké hálás leszek neki. Ehhez kellett bátorság. Írtam neki, és megmutattam két felvett dalunkat. Még Facebookunk, Instagramunk vagy promóciós fotóink sem voltak, ő mégis hitt bennünk és lehetőséget adott nekünk.

Egy egész számot szenteltél John Carpenter – In the mouth of madness című filmjének. Mi ragadott meg benne a legjobban? Emlékszel még mit éreztél miután először megnézted?

Igen, még a ’90-es évek végén láttam a tévében, és egyszerre rémisztett meg és nyűgözött le. Az Event Horizon szintén ilyen volt.Nem sokkal később kezdtem el Lovecraftot olvasni és elmerülni a kozmikus horror világában. De igen, az In The Mouth of Madness zseniális film, John Carpenter pedig egy kibaszott legenda és az egyik legnagyobb hatásom.

A dalszövegben rendre visszatérő elem az okkultizmus is. Az irodalmon és a horroron túl van valamilyen kapcsolatod vele? Olvastál például könyveket ebben a kérdéskörben?

Olvastam jó pár ilyen témájú könyvet, és bár nem vagyok gyakorlója ezeknek a dolgoknak, volt már elég tapasztalatom ahhoz, hogy tudjam: ezzel nem szabad játszani. Ezeket az erőket tisztelni kell, és mindenhol jelen vannak.

Milyen kapcsolatban van Lovecraft a megjelent albumotok anyagával? Hogyan vittétek bele az ő hatását a dalokba? Miért pont az ő műveit vettétek leginkább alapul a témában?

Az Eldritch-en csak két dal kötődik közvetlenül Lovecrafthoz, ezek a Ravening for Delight és az At the Throne of Chaos. Azt hiszem azért kezdtem el beépíteni ezeket a hatásokat, mert minden dalnak történetet kell mesélnie, és amikor írtam a zenét, az agyam automatikusan ezek felé a témák felé sodródott. Az én fejemben az Emissary zenéje az ismeretlenbe merészkedik, és közben mindig hatalmas tájakat és megmagyarázhatatlan geometriájú építményeket képzelek el. (nevet)

Melyik dalt volt a legnehezebb elkészíteni, és miért?

A dalszerzés része mindegyiknél elég könnyen ment, viszont amikor teljes zenekarral próbáltuk őket, a Ravening for Delight egy igazi rémálom volt. Személyes szinten a Where the Silent Ones számít trükkösnek számomra, arra elég sokat kellett gyakorolnom, hogy egyszerre menjen a gitár és az ének. A következő album viszont teljesen más történet – az új anyag sokkal komolyabb kihívás.

Tudom, hogy a fizikai formátumot részesítitek előnyben, a Black Lion Recordssal pedig a saját anyagotok is kapott egy megfogható újrakiadást. Gyűjtesz más zenekaroktól fizikai kiadványokat? Van olyan darabod, ami számodra különleges értékkel bír? Illetve, a saját fizikai anyagaitok megvannak otthon?

A Fetzner Death Records digipak CD-n, kazettán és digitálisan adta ki az Eldritch-et, a Black Lion Records pedig vinylen és CD-n is újra kiadja majd. Persze, hogy otthon tartom a saját példányaimat – olyanok számomra, mint a trófeák!!! Rengeteg régi kiadványom van, amelyek valamilyen okból nagyon fontosak nekem. Néhány példa: Live Legacy, Jon Nödveidt aláírásával; Let There Be Rock, Angus Young aláírásával és egy Creeping Death kislemez, Flemming Rasmussen aláírásával… Még mindig megvan az első kazetta, amit valaha vettem: az AC/DC – Ballbreaker.

Úgy tudom a zenélés mellett hangmérnöki képzettséggel is rendelkezel. Aktívan részt vettél az Emissary debüt lemezének stúdió munkálataiban is?

Nem, nincs semmilyen hangmérnöki végzettségem vagy ilyesmi. Borzasztó vagyok a technológiában, de jó fülem van, így részt vettem a The Evil Dead albumainak keverésében, bár sosem én kezeltem a szoftvert vagy a pultot. Az Eldritch esetében nagyon részletes instrukciókat adtam a keverést végző Javiernek a Moontower Studiostól, aki fantasztikus munkát végzett.

Az online világ térnyerése a zenében és a Spotify-hoz hasonló platformok megjelenésének hatásairól megoszló vélemények vannak a zeneiparban. Mit gondolsz, szerinted pozitív vagy inkább negatív hatás ez, és miért? Hogyan érinti ez a kérdés az Emissary működését?

Igen, ez egy kétélű fegyver, ami szerintem inkább negatívan érinti az előadókat.Már nincs semmilyen minőségi szűrés, senki nem kap megfelelő pénzt a munkájáért, és a piac brutálisan túltelített. Lars Ulrichnak már régen igaza volt ebben. Elég szánalmas, hogy egyetlen kitűző eladásából több pénzt keresel, mint ezer streamből.

A zenétekben némi King Diamond hatást is felvélek fedezni. Milyen területen merítettél belőle inspirációt?

Ó, király!! Igazából én sokkal inkább Mercyful Fate-rajongó vagyok! A Melissa és a Don’t Break The Oath mesterművek, amelyek semmilyen formulát nem követnek, ettől pedig teljesen egyediek. A folyamatos ritmusváltások és az erőteljes dallamok nagyon közel állnak hozzám.

Hamarosan érkezik az interjú II. része. Az Eldritch albumról írt kritikámat pedig itt találhatjátok.