A sötét tónusokat idéző hangzásvilág került két irányból megközelítésre a Dürer Kert Kistermében ezen a május estén, ahol ahol az instrumentális post-metal félisten zenekara, a chicagói Pelican 20 év kihagyás után érkezett hozzánk, egy meglepő formációban összehangolt turné koncerttel, ahol a kortárs post-punk formáció, a Fotocrime vezette fel ez alkalommal az estét.

A korai indítással  – és az időben haladva azt is konstatáltuk, hogy tűpontos időkeretek betartásával – egy sajátos atmoszférát teremtő posztapokaliptikus fényárban a Fotocrime in medias res búgatta meg a húrokat, amivel a klasszikus post-punk hideg esztétikájába burkolt-, urbánus hangulatot idézett meg. A jellegzetes hangzásvilágot és búskomor szöveg világot Ryen Patterson karizmatikus előadása tett most is teljessé, ahol a szövegekben a mindennapi melankólia-, némi társadalom kritikával fűszereve került előtérbe ez alkalommal is. 

A közönség számára talán megosztó és meglepőnek is tűnhetett egy-, a Pelican stílusától távol eső-, mégis hangulatában az este történetét – néhol akár az újraértelmezett klasszikus nagyok (mint a Sisters of Mercy vagy a Nephilim) zenei világát megidézően- tett teljessé. Rövid-, de erős hangulatú koncertjük esszenciáját a legutóbb megjelent „Security” album akkordjai adták-, legalább olyan hirtelenséggel lezárva azt-, mint ahogy elkezdték az estét.

A Pelican mostani fellépése különösen izgalmas volt, hiszen ahogy azt Trevor de Brauw gitáros is említette: a zenekar 2006-ban járt utoljára nálunk-, és bőven volt mit megmutatni a 20 év távlatából még úgy is, hogy hosszabb szünet után mostanában élik újra aktívabb korszakukat. A Pelican zenéjében jellegzetes, lassan építkező-, finoman rétegzett témák és elsöprő dinamikai ívek hozzák létre azt a különleges hangzásvilágot, ami személy szerint kontemplatív-, szinte egy vezetett meditáció. Behúzza az embert a zenébe, és hagyja, hogy benne létezzen, amihez hozzá tett az is, hogy minden korszakukat érintően építették fel ezt a zenei utazást. 

Ugyan a Dürer Kisterem nem igazán a kedvenc terepem koncertek terén, most a  „Drought” vagy a „Sirius”, szerintem kifejezetten jól működött ennyire közeli térben, de nagyon szép ívvel voltak egymásra rétegezve a legutóbbi-, a korábbiakhoz képest letisztultabb opusok az új albumról – mint a “Cascarding Cresent” -, és a régebbi-, dom-osabb hangzású-, már említett Drought is.Összességében nekem a Fotocrime és a Pelican nem ismételte meg ugyanazt a hangulatot, hanem más irányból közelítették meg az est sötét, elmélkedő karakterét.