Visszatekintő: Vágtázó Halottkémek & Itinera a Kobuciban

Vitathatatlan tény, hogy a Vágtázó Halottkémek több vonatkozásban is szorosan kapcsolódik Óbudához, ahol a nyári időszak egyik legkedveltebb szabadtéri helyszíne, a Kobuci is megbújik a Zichy Kastély udvarán, mégis az idei szerencsés csillagállások hozták először azt, hogy a VHK sámánzenéje is betöltse itt a teret.

Kevés zenekar ünnepli és élteti tovább világát úgy, ahogy a tavaly pályafutásának 50. évét betöltő Vágtázó Halottkémek is.

Ez alatt az idő alatt sok változás és sok veszteség (akiket mindig megidéznek a színpadra Atilláék és minden bizonnyal most is együtt zenélnek az égi színtéren: † Boli, † Fritz és † Ipacs ) is közrejátszott abban, hogy épp milyen aktivitást mutatnak, de az tény, hogy az egyik nemzetközileg is ismert-, és elismert zenekar a mai napig felpörgeti a közös rituáléra invitált közönséget.

Ezek után talán csak a szinkronicitás bűvölete hozta, hogy Óbuda napján lépett a Kobuci színpadára a VHK, ahol a rituálét több vidéki koncert után ez alkalommal itt is az Itinera pagan folk zenéje vezetett fel.

Az Itinera a magyar népzenéből – , világzenéből -, elektronikából és pagan dark folkból merítő, 2022-től működő duó. Koncertjeiken a kántáló, többszólamú mantrák és loopok folyamatos transzba ejtik a közönséget. Mindennapjaikban egyre intenzívebb teret kap a koncertezés: mind hazai-, mind nemzetközi színtéren-, – köztük több paganfolk tematikájú fesztiválon – viszik a rituális ritmusokat a színpadra. 2025 októberében jelent meg első nagylemezük, a „Kör”, amely eksztatikus ütemei észrevétlenül betelítették a Kobuci Kertet is.

A közönség sorai között vegyesen voltak, akik már ismerték-, és voltak akik csak most ismerkedtek Horváth Anett és Nagy Ádám duójával, de az idő haladtával úgy tűnt, be tudták vonni a zenéjüket a még csak most ízlelgető hallgatóságot is, amihez most is hozzátett Anett interaktivitása: ez alkalommal épp nem a közönség körtáncra hívásával, hanem az emberek között szélsebes dobolással vonta be a lüktető hangulatú zene-világukba.

Ezt a hangulatot Budapesten legközelebb július 18-án, a Stenk színpadán tudjuk átélni, amely koncerten ismét csatlakozik hozzájuk tánc – vizuáljukkal a Litha Tribe is.

A Kobuci tánctere az Itinera végére teljesen megtelt és már kellően hangolódott a VHK rituáléjára.

A színpadkép már a délutáni érkezőket is a jellegzetes színpadképpel (Barcsik féle grafikák, szarvas totemek) fogadták, és ekkor még kérdéses volt, hogy az egyébként léptékekkel nagyobb színpadot is betelítő zenekarnak, a Kobuci színpadán mekkora energiákhoz lesz elegendő hely.

De már az első dobütemeknél és hejjegetéseknél kiderült, hogy a fizikai térbe abszolút végtelen teret tud varázsolni most is a zenekar.

Az egyre erősebb örvényekben most is jelen volt, hogy a tagok egymás hangszereit cserélgetve bájolták az energiákat, és ugyan az egész este erőkkel körbevetten vitte a hangulatot, mégis talán külön éke volt, amikor Köles Vazul lánykái is behozták a furulyaszót a zenekavalkádba-, és a koncert vége felé Szűcs Antal Mór stage diving-ja pörgette még a hangulatot.

Most is sokak számára jelentős-, sokak számára (ha egyáltalán a VHK esetében ilyet lehet mondani) sláger elhangzott, régiek és újak egyaránt, amiben a mély dühöt kiadó Botrányos probléma ugyanúgy megfért, mint a Tárulj Világ, vagy az Belső Tűzzel zúgása is.

És, ugyan többeknek a mai világát megélő VHK már nem feltétlen, hogy ugyanazt az energiákat adja, elnézve a jelenlévőket ez alkalommal mindenki számára egy erős beavatás volt ezen a rituálén is, amit legközelebb a Mátrában, a Fekete Zajon hasonló energiákkal felvértezve élhetünk át.