E heti EP sorozatunkban 5 remek underground csemegét kínálunk nektek. Kezdésként egy jól ismert grindcore/hardcore punk veterán banda visszatérő anyagát mutatjuk be, amire egy modern groove metal alapú death/sludge csapát terítünk. Majd jön egy nehéz heavy/doom atmoszférákkal dolgozó epikus költemény, egy a ’80-as évekbeli hatásokban gyökeredző fiatal black/death/thrash banda és egy kozmikus hangokra megkomponált funeral doom / goth doom projekt bemutatkozó anyaga.

Cripple Bastards

2028-ban lesz 40 éves az olasz grindcore/noisecore/hardcore punk Cripple Bastards. A veterán bandát mára már a grindcore és testvér stílusvonalinak egyik meghatározó nevei között említik, annak ellenére, hogy az utóbbi nyolc évben egy hosszabb pihenőre vonultak. Ez a pihenő tartott egészen mostanáig, pontosabban  június 12-éig, amikor is kiadták hat dalos  La Tua Foto Sul Marmo című EP-jüket, ami ha nem is a nagyvisszatérést hozta el nekik, de ahhoz épp elég, hogy megmutassák még mindig azzal a hévvel és energiákkal dolgoznak, mint korábban. Sőt, stílusilag kissé még feszegetik is rajta a határaikat. A tőlük megszokott gyakori tempóváltások, feszes – dinamikus dalszerkezeteik mellett izgalmasan közelítették meg az extem metal sötétebb és megalkuvást nem ismerő, gyűlölettel fűtött d-beat vezérelte grind területeit. A Cripple Bastards jött, látott és győzött (nálam legalább is igen).

Wielded Steel

A Wielded Steel egy feltörekvő amarikai death metal banda, amik zenéjükben a műfaj klasszikus vonalai mellett a modern groove metal, a sludge metal valamint a deathcore hatásait is beleszővik. Az Alabama-i csapat neve sokunknak már ismerős lehet, főleg a Tribal Gaze és a No Cure-val való együttműködéseik kapcsán. Sins of Your Domain címmel megjelent második EP-jükön is vannak bőven vendégzenészek, akik a Corpse Pile, a Rejoice, a Brass Tongue, valamint a már említett No Cure soraiból jöttek be egy-egy dal erejéig. Az EP-re összesen nyolc dal került fel, melyek az alapnak mondható komorabb death metalos vonalaik mellett erős groove-centrikus riff-témákkal, dagonya sludge, vagy akár grind-ba hajló nehézsúlyú ökölcsapásokkal vannak megtámogatva. Valahová a Dismember, a Machine Head és a Chat Pile vonalára tudom őket elhelyezni, aminek köszönhetően egyszerűen a földbe taposnak minket.

Blessed Black

Vannak zenekarok, akikről el sem tudnánk képzelni, hogy mást játszanak. Számomra ilyen a nehéz heavy/doom atmoszférákkal dolgozó Blessed Black. A mindössze eddig egy magylemezzel (Beyond the Crimson Throne – 2020) rendelkező Cincinnati banda idén májusban adta ki 2023-ban megindított évszakok sorozatának harmadik fejezetét. A Seasons Vol. 3 névre hallgató kiadványuk három lassú tempókkal galoppozó himnuszt tartalmaz, melyeket a stoner rock és a hard rock fúzióival tesznek izgalmasabbá. Akik élik ezt a műfajt semmiként se hagyják ki gigantikus epikus ”szabbatista” riffeiket, amik alá a Hammond orgona témái könnyed, láthatatlan szőnyegként terülnek el.

Rapidfire

A Rapidfire egy nyers hangzású fiatal black/death/thrash metal banda Lengyelországból. A zenekar tavaly augusztusban adta ki Lust and Violence debütáló albumát, ami meglehetősen kedvező fogadtást kapott az underground köreiben. Most pedig saját nevükkel ellátott négyszámos EP-jükkel jelentkeztek, amin ugyan azt a szélsebes pokoli vihart hozzák, ami debütáló-albumuk dalait is hajtották. Mintha csak egy ’80-as évekbeli anyagot hallgatnánk… koszos, nyers, fűrészelős riffek, koponyába karmoló Slayer-szerű szólók, igazi kripta death/thrash/punk hangulat és ez a szó szoros értelmében 100 %-ig igaz. A srácok nem sokat finomkodtak dalaik polírozásával. De nem is kellett, hogy foglakozzanak velük, mert eszméletlenül jól állnak nekik a puritán / raw megközelítés. Ha szeretitek a mocskot,KI NE HAGYJÁTOK!

Khimaera

Khimaera néven indította útjára újabb egyszemélyes projektjét a Black Capricorn gitárosa, Fabrizio Monni. Másik projektjével, a stoner/doom vonalas Ascia-val ellentétesen ez az új formációja jóval mélyebb, nehezebb és melankolikusabb hangvételben szólal meg. Ethereal/Eternal címet viselő EP-jének négy dalában az anyazenekarára jellemző okkultista doom vonalai mellett a pszichedelikus, az acid és a kozmikus hangsávok dominálnak, melyeket ólom riffelésű funeral doom / goth doom hangnemben szólaltat meg. Témái egyszerre árasztanak monolitikus és drámai atmoszférákat, amik súlyosságuk ellenére nagyon is élvezhetőek. Tegyetek vele egy próbát.