Anneke van Giersbergen a The Gathering énekesnője volt majdnem 15 éven keresztül, most pedig az Agua de Annique nevű szóló projektjében érdekelt. November 29-én az A38-on kaptuk el egy interjú erejéig a holland zenészt, és valóban úgy van, ahogy mondták, Anneke végig nagyon kedves és mosolygós volt.
A kérdéseket Rajnai Ági állította össze, én pedig a fordításban segédkeztem, ez meg is magyarázza a Tibet Night-tal kapcsolatos kérdésnél a beégést 🙂

– Hogy vagy, milyen volt a pécsi koncert?

– Oh, igen, nagyon jó volt, meg jó érzés ismét itt lenni Magyarországon. Nem voltunk még Pécsett korábban, de nem láttuk a várost, mert a reptérről egyenesen a klubba mentünk. Valami zenekari tehetségkutatón (Local Heroes Yourope – a szerk) játszottunk, szóval vicces volt, de a közönség remek. Ez volt az első koncertünk, amit az új gitárossal és az új basszerossal csináltunk.

– Már többször jártatok Budapesten, és tegnap meg ha jól tudom, volt egy szabadnapotok, volt már lehetőségetek városnézni?

– Igen, a korábbi alkalmakkor volt, többször is jártam már a városban. Tegnap nem volt rá lehetőség, Pécsről utaztunk ide egy öreg kisbusszal, elég lassan haladtunk így nem volt idő kinézni a városba, de korábban volt, és szerintem tényleg szép és történelmi.

– Könnyen össze tudod egyeztetni a turnézást a családi élettel?

– Igen, megoldjuk, de nem könnyű. Jól be kell osztani az idődet. Amikor több napra távol vagyunk, a szüleink vigyáznak a kisfiúnkra.

(Közben a háttérben a Képzelt Város elkezdi a beállást, gyakorlatilag semmit nem értünk egymás szavából, Anneke hirtelen feláll, odamegy az egyik szervezőhöz és becsukatja az ajtót. Probléma megoldva.)

– A The Gathering énekesnője voltál 13 éven keresztül, kérlek, beszélj erről az időszakról!

– Hát, erre nem egyszerű így egyben válaszolni, fantasztikus időszak volt, tudod, gyakorlatilag a The Gathering-gel együtt nőttem fel, rengeteg mindent tanultam, szóval nagyon büszkén tekintek vissza ezekre az évekre, boldog vagyok, hogy ez a háttér van mögöttem.

– Vannak már terveid, elképzeléseid a következő albumra vonatkozólag?

– Igen, már írom a számokat. Most egy kicsit vidámabb dolgot szeretnék, tudod, az In Your Room egy pop lemez volt, nagyon szeretem és nagyon akartam, hogy megszülessen. Az ez után született dalok kicsit hosszabbak, sötétebbek, pörgősebbek és melankólikusabb a szövegük. Egy igazán jó albumot akarok…

– Hát persze…

– Igen, mindig fejlődni akarok, azt akarom, hogy jobb legyen az ének, a témák és a dalok is…. Azt mondanám, hogy most tényleg megvan minden, hogy egy jó albumot írjak.

– Azt hiszem, ezzel meg is válaszoltad a következő kérdésemet, amely arra vonatkozott volna, hogy miben lesz más az új anyag az In Your Room-hoz képest. Keményebb lesz és sötétebb.

– Igen, keményebb és sötétebb, gyorsabb, de mégis pozitív marad.

– (Ekkor már nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá:) wow, feltűnően sokat mosolyogsz…

– Úgy gondolom a pozitív gondolkodás elég fontos dolog az életben, persze néha eléggé el tudok mélázni, de persze ember vagyok (nevet) én is, de általában boldog vagyok…

– Vendégzenészeskedtél Devin Townsend Addicted albumán. Milyen volt együtt dolgozni vele?

– Nagyon jó. Vagy 3 órán keresztül tudnék róla egyfolytában beszélni, fantasztikus ember és nem, hogy csak zseni, de fantasztikus dalszerző is, nemhogy csak remek gitáros és remek énekes, de nagyon kedves ember és nagyon humoros is, négy napot töltöttem Kanadában vele, hogy dalokat írjunk az új lemezéhez. Annyit nevettem… nagyon kedves ember és elkötelezett a családjához és a zenéjéhez és a zenekari tagok felé is, meg minden. Nagyon jól éreztük magunkat, imádom az Addicted-et, és nem azért, mert szereplek rajta, hanem mert imádom ezeket a dalokat és büszke vagyok, hogy a részese lehetek.

– Mennyi időt vett igénybe felénekelni ezeket a dalokat?

– Négy napig és nappal az ő dalain dolgoztunk, este meg vacsora után vele írtunk dalokat az én albumomra. Négy dalt… Egyiket felhasználtuk az In Your Room-on és a másikat meg a koncertalbumon…. vagy többet? (Anneke kicsit elbizonytalanodik) Nem, csak két dalt használtunk.

– A maradék kettőt kiadhatjátok bónusz dalként valamelyik japán kiadáson… 🙂

– Haha, így van…

– Számos alkalommal léptél már fel Danny Cavanagh-fal közös akusztikus koncerten, lesz ilyen a jövőben is?

– Igen, egyértelműen. Nagyjából minden félévben csinálunk egy kisebb turnét valamerre, voltunk Dél-Amerikában és Európában, januárban pedig Görögországba és környékére megyünk, a Balkánra, Törökország, ilyesmi. Most már egy közös programmá vált, amit minden évben kétszer eljátszunk.

– Vannak olyan zenészek, akikkel szivesen osztanád meg a színpadot?

– Húha, a nagy álmom őőő, nos, már így is boldog vagyok, hogy ennyi zenész működött közre, de a nagy álmom Mike Patton lenne, ő az egyik legjobb rock énekes Freddy Mercury után, valószínű remek fickó, csak sejtem, de valószínű így van, de félek megkérni….

– Tényleg?

– Tényleg, félek, hogy nemet mondana…

– Nem hiszem…

– Az új albumra meg szeretném hívni őt, de először szeretnék egy tényleg nagyon jó dalt írni, hogy azt mutathassam be neki…

– Majd jól elküldjük neki ennek az interjúnak a linkjét… 🙂

– (Nevet) Na köszi. Gyerekkorom óta hallgatok Faith No More-t, mindegyik albumot imádom és még fel is dolgoztunk tőlük.

– Milyen zenét hallgatsz mostanában, milyen dolgok inspirálnak?

– Csomó féle dolgot hallgatok, de újabban a Deftones friss albumát hallgatom… Sőt mostanában csak azt hallgatom. Az új albumot. Ezerszer hallgatom, imádom. Volt jegyem a koncertjükre, Hollandiában, de nem tudtam elmenni, aztán pár hónapra rá játszottak Amszterdamban, és arra se tudtam menni, és a két koncert között Portugáliában játszottunk ugyanazon a fesztiválon (Optimus Alive – a szerk) amin ők is, én a Moonspell vendége voltam, és ott se tudtam megnézni őket. Egyszerűen kísért ez engem (nevet), megszállott lettem, hogy láthassam őket egyszer élőben, remélem lesz még rá lehetőségem…

– És az élet más területeiről mi inspirál?

– Leginkább a hétköznapi dolgok, ismerkedés, országok, kúltúrák, zene, filmek, vagy csak egyszerűen az, hogy otthon vagyok a férjemmel…

– És milyen filmet tudnál ajánlani?

– Hát, a vicces filmeket szeretem, amin lehet nevetni, szóval talán… láttad a Másnaposokat? Imádom! Meg a road movie-kat is…. meg Steve Carell és Jim Carrey filmjeit is…

– Felléptél a Smashing Pumpkins-szal a Night of Tibet Festival-on, beszélnél erről? Hogy kerültél oda, hogy tetszett?…

– Nos, a Smashing Pumpkins-szal nem a Night of Tibet Fesztiválon léptünk fel… mindkettő holland esemény volt, de két különböző koncert…

– Ja bocs, akkor ezt a kérdést majd jól kihagyjuk 🙂

– A Night of Tibet-en a Dalai Lama-nak léptünk fel, csináltunk egy kislemezt holland előadókkal, mi lettünk a legsikeresebbek, tényleg nagyon jó dalok, és a koncert bevétele Tibetnek lett felajánlva, mert elég nyüglődősen megy az élet arrafelé… Szóval, a Dalai Lama beszédet tartott mi meg Tibetért játszottunk, a banda holland zenészekből állt össze és hollandul énekeltünk. Mikor ezt a dalt játszottuk, a Dalai Lama a színpadon volt, egy székben, fantasztikus pillanat volt, teljesen lenyűgözött. Karrierem egyik csúcspontja.

– Lesz még feldolgozás dal a jövőben?

– Igen, mindig akartunk feldolgozást az összeállításba, a Eurythmics-et már ismered, de amúgy is mindig keresek jó rock vagy pop dalokat. Olyan dalokat keresek, amik jók és mindenki ismeri őket.

– Milyen a kapcsolat a rajongóiddal? Vannak olyanok, akik nem hagynak békén?

– Mindenhol vannak őrültek… De tudod, a 99.9%-a az embereknek, akik követnek minket és engem, azok jó arcok és úgy vélem, csodálatos közönségünk van, vannak olyanok, akik The Gathering óta követnek, a közönség teljesen színes, vannak régi rockerek, metal arcok, egyetemisták, pop-zenét kedvelők, öregebb és fiatalabb emberek, tényleg teljesen színes az összkép, szeretem a közönségem. Azok, akik szeretik ezt az alternatív zenét, ők teljes szívükből érzik ezt. Ők az igazi rajongók úgy igazán. Ha olyan lemezt csinálok, ami nem tetszik nekik, egyszerűen megvárják a következőt. Nem lépnek le, tisztelik amit csinálunk, és ez remek.

– És mi a véleményed a korábbi magyar koncertekről?

– Tetszettek, kétszer játszottunk a Szigeten, szerintem az egyik legjobb fesztivál a világon… messze! van két vagy három olyan fesztivál, amin egyszer fel kell lépned a karriered során, és a Sziget az egyik…  nem csak zenészként, látogatóként is fantasztikus… és egyre több és több holland vesz részt. Volt néhány klubbulink is, mindig jó volt. A ma estét is nagyon várom, mert rég voltam itt.

– Lesz következő tetoválásod?

– Igen azt hiszem (nevet), ezt nem lehet abbahagyni…. ez a legutóbbi (a bal alkarjára mutat, amin több tetkó is van), egy éves kb., (közben rámutat a jobb kezére) de ez a rész most tök üres (nevet)…

– Azt mondják az okosok, hogy függőség ez is, ha egyszer tetováltatsz, lesz következő is…

– Így van… ezzel kezdtem (a jobb felkarjára mutat), egy kis szív volt, aztán át lett dolgozva erre a nagy színes ábrára.

– Mit üzensz a magyar rajongóknak?

– Szerintem a legfontosabb, hogy itt lehetek és játszhatok. Nagyon örülnék, ha meghallgatnátok a következő lemezem. Az utolsó lemez jó. De a következő… (mosolyog) nagyon-nagyon jó lesz. Már most büszke vagyok rá! Hallgassátok meg és kövessetek figyelemmel.