Újra hazai közönség előtt – interjú az Ektomorf vezérfarkasával II. rész

Liderc

2026. szeptember 23.

0

Július 30-a és augusztus 1-je között rendezték meg a XI. Rock Aid segélyfesztivált Jánossomorján. Az esemény zárónapján, a hazai közönség előtt ritkán látható Ektomorf is a jó ügy mellé álók között adott, – szokásához híven – mindenki fejét lezúzó koncertet. Ennek apropóján szerkesztőségünkből igyekeztem megragadni az alkalmat, hogy a zenekar rövid nyáriszünetét követően, a helyszínen tehessem fel néhány kérdésemet a forntembernek, Farkas Zotyá-nak. A végül egészen hosszúra nyúló, kedélyes beszélgetés során szó esett a legakutálisabb eseményekről, köztük a helyszínt adó fesztiválról, a közelgő új albumról és orosz turénról, a Weimar-ral közös koncertsorozatról, valamint a múltba tekintésünk alkalmával érintett DPK incidensről, közös Tankcsapda dal megjelenésről – és még megannyi érdekes, és mélyebb témáról. Az interjú második részét az alábbiakban olvashatjátok.

A Felüvöltök Az Égbe angolnyelvű kiadása után pedig a zenekar végérvényesen is utat tört magának Európába, és ki kerültetek a külföldi nagy fesztiválokra. Szerinted milyen hatással volt ez a zenétekre? De értem inkább a zenekar megjelenésére, vagy arra, amiben alkalmazkodnotok kellett a kinti dolgokhoz a külföldre kerülés után.

Mindenben. Próbálkoztunk, csináltuk a dolgainkat az akkori zenekarokkal – név szerint például a Repliká-val, a Cadaveres-sal – és én láttam, hogy ez sehová nem vezet. Ők is látták. Amint láttam, most Replika van megint, de szerintem Cadaveres már nincs is. Vagy lehet, hogy van, nem tudom. De ezek a dolgok nem működtek, sehová nem ment az egész, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy kimegyünk. Megcsináltuk az I Scream Up To The Sky albumot és egy ilyen kiadónak kellett, mint a Silverdust. Kimentünk, és… mi változott? Mindent ugyanúgy csináltunk, mint itthon, csak ott volt eredménye, itt meg nem. És ezzel nem a közönséget akarom szidni, ezt annak idején is félreértették – ha most is félreértik nem tudok vele mit csinálni – én nem a közönségre mondtam, de egyszerűen, ha megnézed a Cadaveres-t, megnézed a Repliká-t, egyik se tudott továbblépni. És mi sem tudtunk volna. Vannak zenekarok, akik tudtak továbblépni – nekik jó. De én láttam, hogy ez nem így van, és megpróbáltuk mi is, és sikerült. Arra a szintre, ahol mi vagyunk, így lehetett itthonról eljutni. Nyilván lehetett volna, biztosan lehetett volna feljebb is, de én ennek is örülök. Annyira hálás vagyok, hogy itt vagyok, ahol vagyok, hogy ötven éves vagyok, és még mindig zenélek, és ráadásul nem egy ilyen szar pop fost, hanem ezt a nagyon durva zenét, és tudok vele menni itthon, meg nemzetközileg is… Ráadásul a Spotify kitette, hogy a leghallgatottabb, legismertebb magyar zenekar: az Ektomorf. Beírtam a ChatGPT-be is, és az is kiírta. És szerintem ez kurva nagy dolog. Itt vagyok, nem tudom mennyi van még hátra, ötvenegy leszek októberben, próbálok magamra figyelni, de sose lehet tudni. Minthogy az anyám meghalt három éve, úgy én is megtudok. De visszatérve a kérdésedre… mindent ugyanúgy csináltunk, mint itthon, csak volt eredménye. Több. De ugyanolyan nehéz volt. Az pedig, hogy mi a Nuclear Blasthoz kerültünk semmivel sem jelentett többet. Biztos, hogy volt annak a kiadónak egy nyomó ereje, feljebb tolt minket, meg beraktak minket két turnéra – háromra bocsánat, még egy kisebb Fear Factory-ra is – ez sokat segített, de láttam én már olyan zenekarokat, akik a Metallica előtt játszottak és most sehol nincsenek. Vagy a Slipknot előtt. Én nagyon szeretem például a King810-t, nem tudom vágod-e őket, kurva jó zenekar… A Slipknot-tal turnéztak és valahogy… – nekem nagyon tetszik, és azt gondoltam, hogy onnan tovább fognak lépni, hiszen kaptak egy geci nagy lökést – és nem. Ez nem így megy. Itt kurva sok dolognak kell passzolnia. Meg nem passzolnia. Aztán vannak „ups and downs” zenekarok – több a downs mint az abs, ezért szoktak sokan feloszlani, ezért válnak ki tagok, tehát…

Most a Slipknot is széthullott.

Én nem csodálkozom. Pont azt beszéltük a buszban, hogy a fanok – én is egy fan vagyok egyébként, de én azért tudom másképp látni, mert én zenész is vagyok. Én tudom, hogy egy zenekarban lenni az nem olyan, mint ahogy kívülről látják az emberek. Teljesen más. Totál más. És ö… kurva csúnyán is tud végződni, de jól is tud végződni – egy kiválás, egy szakítás, egy szétmenés. Lehet, hogy megint klisé, de csak ahhoz tudom hasonlítani, hogy olyan, mint egy kapcsolat. Ott is bazmeg összeveszel a csajjal, és vagy úgy váltok el, hogy figyelj, baszódj meg, az életben nem akarlak többet látni, vagy… Mind a kettőre van példa – ilyen az élet bazmeg. Én is azt hittem, hogy négy emberrel fogunk menni az elejétől, de jönnek mennek, és ezzel nem tudsz mit csinálni. Ezt dobja a gép. Az élet ilyen… Szar egyébként. Senki nem örül egy zenekari tagváltásnak, senki nem örül egy elválásnak – senki. A Slipknot se örül neki. Ott egy ember, aki 98’-tól ott van, utána nem lesz ott. Ez fáj. Nekem is volt, ami fájt, volt, ami nem. De kurva kemény. Ez szar. Tudod, kívülről az ember csak aaa… bazmeg, aaa… csinálják a mémeket – oké csinálják, sok vizet nem zavar.

Ha pedig már itt tartunk, hogy ennyi nehézségen, és személyes tragédiákon is átmentél – illetve most a Heretic-kel már a 17. albumotokat adtátok ki – még mindig itt vagy…

Már 17? (nevet) Nem tudtam!

…Honnan jön belőled ez a hatalmas küzdeni, tenni akarás?

Figyelj, szerintem ez nem küzdés, hanem… az is, az is, de igazándiból ez inkább ilyen… – nincsen erre már más szó. (nevet) De egyébként, hogyha ezt holnap elvennék tőlem, azt mondanám, hogy köszönöm. Tényleg megéltem már nagyon, nagyon sok jó dolgot, amiről azt gondoltam, hogy soha nem fogom, de mindig dob valamit az élet, ami nincs… Most például zenéket, éppen riffgyűjtésben vagyok. Van vagy négy-öt dalom már, abból van egy-kettő amire szöveg is van, de nem teljes, meg van legalább tíz-tizenöt riffem. Egyébként ezeket a riffeket megosztom a Facemen, Instámon, mert azért érdekel, hogy mit gondolnak róla – és nagyon jók a visszajelzések. Szeptemberben akarok egy olyat, hogy leülök és tényleg ezt a tíz, szerintem tizenegy dalt összedobom – de mondom, itt már van olyan, ami szinte teljesen kész. És azért tudom azt mondani, hogy ez kurva brutális – nagyon, nagyon durva. Olyan, mint a Vivid Black, és a Heretic egyben. Az a vonal megy, mert ha megnézed, a Vivid Black-nek – mondtad, hogy neked az tetszett a legjobban – a Heretic-nek, azért volt hatása, de más. Ott próbáltam egy picit visszamenni az Outcast-hoz. Egy picit. Fejben. Mert úgyis mondta a koncertes srác, hogy legalább egy-két dalt toljunk, mert a Heretic az full Outcast. De… – hogy mi hajt? Az, hogy mindig dobott valami szart az élet. Mindig. Aztán most mondhatja, hogy aa… de nézd meg zenél, meg ilyen koncert, meg ez meg az, de nem erről beszélek. Nekem dobott most az élet két év leforgása alatt olyat, amit tényleg, a legrosszabb ellenségemnek sem kívánok. És ez nemhogy nem múlik el nyom nélkül – ez nem múlik. Van egy progression-je ennek ez érzésnek, ami bennem van – nagyon szar – és ezt próbálom… – per pillanat ez most rengeteg harag. Volt egy tök jó beszélgetésem a Csató Peti-vel, akit nagyon bírok. Kurva rég ismerjük egymást, visszavittem neki a gitárját, amit megvettem – visszavette. (nevet) Kurva jó. És nekünk volt egy beszélgetésünk, és ö… – hát nekem megpróbálta elmondani, hogy… – de tudod, ő vallásos. Én meg nem, és nem is leszek soha. De így mondtam neki egy dolgot, amiben akkor jöttem rá, hogy soha nem fogok változni. Nem megy. Próbáltam… de mindenesetre ezek a dolgok, amiket most én átélek – ami bennem van – adják azt, hogy… – figyelj, van olyan, hogy nem nyúlok a gitárhoz egy hónapig. Komolyan. Pedig akarom, de nem megy. Ennyi. Pedig van egy pár kurva jó gitárom – és mégsem. Most jön majd egy-két signature gitár hamarosan, ami szerintem kurva nagy meglepetés lesz mindenkinek. Ugye már nem dolgozok az ESP-vel, egy másik cég jön, de ez durva lesz. De most, van olyan, hogy nem tudok hozzányúlni a gitárhoz, van olyan, hogy csak az akusztikus gitárhoz tudok – akkor teljesen más dolgok jönnek, szeretek így énekelgetni, vagy csak üvölteni. De mind a kettő a részem. Ez is, és az is. És amelyikben jobban ki akar jönni – akkor azon jön ki. És most sokat jött az akusztikus, ezért nem tudtam… – erőltetni meg nem fogom. Mert ha erőltetsz bármit is, annak csak nyögés a vége.

Most már viszonylag hosszabb ideje együtt dolgoztok Varga Valentinnal, aki a mostani klipeknek a leforgatásában is segített. Milyen vele a közös munka? Mennyi idő alatt készül el vele egy videoklip?

Örülni fog, majd mondom neki! Figyelj, Valentin-nal mi nagyon-nagyon jóban vagyunk – együtt edzünk. Ő a személyi edzőm egyébként, és Varga Viktor művésznek a testvére. Őt is nagyon szeretem. Benne is van a videóban – a Dear God-ban – ő játsza Jézus-t. Szarrá ver, úgy érzem. Az a Viktor a Dear God videóban – majd nézd meg! És ezt a videót Valentin-nak a nappalijában forgattuk. Általában ez úgy van, hogy a forgatás egy délután vagy este – mondjuk azt, hogy négy-öt óra – aztán ő vág egy jó két hétig. Mivel én Csabán lakom – meg ő is – ezért én át szoktam hozzá menni, amikor már van valami. Ha van egy fél perce, ami már így found, akkor azt én megnézem, hogy oké, jó ez az irány, vagy nem – általában így szokott lenni. Ő művész, zenész, gitározik, énekel – egy zseni – ezért ő érzi, hogy mit kell csinálni, és álltalában onnantól pár nap alatt kész van. Aztán átdobják egy fájlon, ízlelgetem – tudod úgy, mint amikor megeszed, megemészted – és oké, király – akkor mehet ki. Gyorsan megvan.

Most készült közös dalotok a Tankcsapdával. Mondhatsz már róla valamit esetleg? Illetve, hogy érzed, milyen lett az eredménye a közös munkának?

Megmondom őszintén, még nem is hallottam a végeredményt. (nevet) Én elmentem, megcsináltuk ezt a dalt közösen – nem tudom mennyit beszélhetek róla igazból… – ez tényleg minden szinten közös munka volt – és nem tudom mikor jön ki az új album. Január? Nem tudom mit mondtak róla – nekem sem mondták, nem is nagyon beszéltünk – de én úgy érzem, hogy ez egy nagyon jó dal lett. Nem olyan, mint a Koponyák És Csontvázak – teljesen másik dal – viszont… – szerintem az albumon ismét csak a legdöngölősebb nóta lesz. Ezt Laci mondta, úgyhogy azért tudom ezt mondani.

És ti fogtok újra, viszont feldolgozni Tancsapda dalt, még lesz valami tervben?

Öö… Igazándiból én nem nagyon szeretek feldolgozásokat csinálni, de néha… – most nekem egy van nagyon a fejemben az új albumról, az pedig egy Slayer dal. Nem akarom megmondani, hogy melyik, de nagyon, nagyon agybaszó lesz. Én most egy Slayer-t szeretnék megcsinálni az új albumra, mint egy bonus track. Az egész új album ebbe az irányba indul majd: Slayer, Slipknot, original Ektomorf. Rengeteg Sepulturá-t hallgatok. Mint az Ektomorf. Slikpkont, Slayer, ez így megy. Slayer-re edzek, Slipknot-ra vezetek. (nevet) Egyszerűen fel kell tölteni az akksiból, mert annál jobban megy. Edzőterembe Slayer: God Hates Us All, South of Haven, Raining Blood. Most ez a vibe van.

Közben el is érkeztünk az interjú végéhez. Üzennél még valamit a rajongóknak, vagy van még valami, amit fontosnak tartanál megosztani?

Az, hogy mi szeretnénk többet játszani itthon – és ez nem rajtunk múlik – de hogyha úgy alakul, mi mindenképpen szeretnénk több ilyen bulit. Azoknak, akik eddig is hallgattak minket – supportálták a zenekart, engem – azoknak nagyon szépen köszönöm! Még van bennem annyi, hogy még azért pár év lesz. Nem tudom meddig, de lesz.

Örülök, hogy itt voltál – óriási megtiszteltetés volt!

Nagyon köszönöm az interjút!