Godfucked: Félelmetes sebességgel repül az idő, ez már a hatodik Obscene Extreme fesztiválbeszámoló itt a Fémforgácson. Aki nem találkozott még a cseh fesztivállal, lusta olvasni (ejnye!) és képbe szeretne kerülni, az nézze meg az alábbi videót, amit a trutnovi TV állított össze:

Aki pedig nem lusta olvasni és képbe szeretne kerülni, itt találja a korábbi évek cikkeit.

Stench: Tizenharmadik alkalommal rendezték meg a csehországi Obscene Extreme fesztivált, ahol 69 zenekar lépett fel három nap alatt. Csak érdekességképpen, a fesztivál fennállása óta összesen ötszáz különböző zenekar lépett már itt fel. A helyszín idén is a már jól megszokott Trutnov volt, ami Budapesttől 560km-re található, tehát kocsival is oda lehet érni pár óra alatt. Mi is így tettünk, szerda hajnalban indultunk 5 órakor. Annak ellenére, hogy közvetlenül Trutnov előtt volt egy három autós baleset és rendőrök irányították a forgalmat, még így is sikerült odaérni 11 körül. Elég jó idő volt szerencsére, de az látszott a talajon hogy előző nap esett, nem is keveset. Az akkreditált tagok beléptetése idén sem ment könnyen, bár most már nem kellett Curbyt, a főszervezőt odahívni :D.

Stench: Söndörrel felállítottuk a 4 sátrat, mert Imiék leléptek Portishead-re, aztán el is indultunk a boltba 11 koronás sört tankolni, majd kiültünk egy park szélére nyilvánosan sörözni. Kb. 10 perc után megállt majdnem mellettünk egy rendőrautó (Söndör jól be is szart, mert azt hitte minket akarnak lekapcsolni a sörözés miatt :D) mert a német srácok bevásárlókocsival együtt vitték a cuccokat, amit a boltban vettek. Egy félperces párbeszéd után a rendőrökkel ki is pakoltak a kocsiból, aztán visszatolták a bolthoz. Nagy szívás volt, mert jól felpakoltak, aztán vihették kézben a cuccokat kb. 1,5km-re. 🙂

Stench: A fesztivál területén idén is a jól bevált kuponrendszer volt. Tehát pénzért nem lehetett semmit venni, csak kuponért. 10 korona (kb. 330 forint) volt egy kupon, amiért egy sört lehetett venni. Az ennivaló elég változatos volt, természetesen vega kaja volt csak a fesztivál területén, mint ahogy eddig mindig. Két kuponért az első napokon egy jó adag csilisbabot kaptam, viszont szombaton már 2,5 kupon volt egy fele akkora adag! (Láttunk már ilyet…) Ami új volt az előző évekhez képest a kínálatban, az abszintos-dinnyés koktél 1 kuponért. A vegan dönert viszont 4 kuponért kicsit sokalltam. Ennyiért az étteremben egy nagy tál főtt ételt kapok… Na ennyit az árakról és a kínálatról!

Stench: Már a nulladik napon is meglepően sokan voltak, annyira hogy kénytelenek voltunk a napon sátorozni. Lehet annak is szerepe volt a dologban, hogy már erre a napra is voltak programok tervezve. Szerintem hívhatták volna úgy is, hogy „Találjuk meg a fesztivál legnagyobb marháját már a nulladik napon!” :D. Bárki benevezhetett az öt féle verseny bármelyikére. Az első forduló paradicsom dobálásból állt. Ki kellett állni a sörsátor mellé és mozdulatlanul tűrni, hogy megdobálnak paradicsommal. A Hell Show-s srácok szervezték az egészet, tehát úgy is tervezték, hogy majd csak ők dobálnak. Abban a pillanatban, ahogy odaállt valaki, megrohanták a paradicsomos kosarat a „rokkerek” és ész nélkül elkezdték dobálni a paradicsomot a srácokra. 😀 Csoda volt, hogy szinte senki nem tudta eltalálni őket. 😀 Na a második mérkőzés keményebb volt már, erre Söndör is benevezett. Fél liter sós vizet kellett meginni a lehető legrövidebb idő alatt. Sajnos nem nyert, de legalább kihányt mindent, ami a gyomrában volt. 😀 A harmadik forduló már elég extrém volt. Női vizelet ivás. 😀

Stench: Egy nagy benga állat nyerte, volt vagy 2,2m magas. A negyedik fordulóban pedig azt a hányást kellett meginni, amit a női vizelethányásból „kifolyólag” 😀 a srácok kihánytak. Végül egy szimpla kötélhúzás következett azzal a kis különbséggel, hogy a kötél a srácok zacsijára volt kötve. 😀 Mámorító öröm látszott a győztes arcán, de ez lehet annak betudható, hogy végre lekerült a zacsijáról a kötél. 😀 Egyébként könnyen meglehet, hogy ez volt a győztes nyereménye, mert én nem láttam, hogy kapott volna valamit is ezért a sok gusztustalan szarságért, amit kiállt. Elég felelőtlennek tartottam ezt a produkciót, mert itt aztán elég komoly sérülést lehetett volna szenvedni, ha valaki megcsúszik, vagy megbotlik. Utána volt még valami beteg szar a sörsátorban, amit szintén a Hell Show-s srácok csináltak. Igazából sok mindent nem láttam belőle, mert annyian álltak ott, de megmondom őszintén nem is voltam kíváncsi rá, mert valami infúzió volt egy szado-mazo maszkos csávó zsákjára kötve, ami már majdnem szét akart durranni. Mekkora beteg állatok ezek! 😀 A nap végére az tette a pontot, hogy bepiáltunk a német haverokkal a sörsátorban, ahol hajnalig ordított a mainstream metál. Ehh…

Stench: Csütörtök reggel arra ébredtünk, hogy éjszaka Thrash sátrát kivágta valami majomgyerek és ellopta az autó slusszkulcsát. Szerencsére más nem tűnt el, viszont Butch sátrát is megpiszkálta a tolvaj, Ő felébredt, így nem tudott elvinni tőle semmit. Kb. a harmadik napon végül meglett a kulcs, a szomszéd csaj megtalálta a bokor mellett. Nem lettem volna Thrash helyében két napig… Mekkora egy idióták vannak… slusszkulcsot lopni, majd bedobni a bokorba… ehh. Aznap elég nyomasztó meleg lett, megnéztük a hivatalos merchandiset, de ez évben sem éreztem késztetést, hogy vegyek bármit is magamnak. A pulóvereken lévő egyszerű minta tetszett, az viszont nem volt pólón, így hát nem vettem semmit. Ezekkel a hatalmas grafikákkal el vannak cseszve a pólók évek óta.

Gf: Jól volt ez kiszámolva, sikerült úgy időzíteni, hogy a Poznan-Trutnov táv megtétele után még kényelmesen megebédelhessünk, majd indult is a magyar blokk. Idén ugyanis két hazai zenekar is meghívást kapott a fesztiválra, a Jack és az Another Way.

Gf: Délután négy körül járunk, a Jack produkciója egy papírról felolvasott pár mondatos szöveggel kezdődött. Nem tudom mit mondhatott Levente, de a nyelvet beszélők arcára kiült tőle a mosoly. Egy Another Way feldolgozással indítottak, szimpatikus ez az összetartás a színtér ezen részén a zenekarok között. Nem láttam még őket élőben, de tudtommal vadiúj dobossal és bőgőssel nyomták el a grind/hc/punk dalaikat, dicséretes. Eljátszottak egy másik feldolgozást is, a Reign in Blood-ot a Slayer-től, hálás választás, azonnal +30 emberrel nőtt a közönségük és ez így is maradt a koncert végéig.

Gf: Nagyon szeretem az Another Way–t, de róluk sajnos semmi jót nem tudok elmondani. Egyrészt nem jött el Gida, a basszusgitáros. Gondolom komolyabb oka van a dolognak, mert kb. egy éve tudtak erről a fellépésről, rá lehetett készülni. Másrészt, hosszabb ideig álltak be, mint eddigi összes koncertjük alatt együttvéve, a hangzás mégis csapnivaló maradt. A gitárból konkrétan semmi nem hallatszott, a dob elnyomott mindent. Az énekkel is voltak problémák, Máté nem bírta kiénekelni a lemezes témákat, főleg az éles váltásoknál. Összességében egy totál amatőr csapat benyomását keltették.

Stench: A németek már a koncert közepén a hátam mögött bekiabáltak, hogy „szar, menjetek haza”. Nem tudom milyen lett volna technikai problémák nélkül, de ez így elég gyenge volt. Nem kicsit csalódtam. A sokk után kimentünk a benzinkútra lepihenni az árnyékba és csak a Squash Bowels -re jöttünk vissza. Nekem ők jöttek be a legjobban ezen a napon. A Grindvirus és a Shit Oneself szétb@szott mindent. Jó sokat játszottak az utolsó anyagukról szerencsére.

Gf: A Squash Bowels-t volt szerencsém látni a tavalyi Death Feast-en. Egy három tagú lengyel gore brigádról van szó és egy sokkal jobban sikerült koncertről. Ebben valószínű a jobb időjárás és a későbbi időpont is szerepet játszott. A lényeg, a közönség beindult rendesen, így egy pörgősebb, hangulatosabb koncertet láthattunk.

Stench: Ezt követte Gride, ami elég grindcore volt, de az ének annyira idegesítő, hogy leléptem.

Gf: A Gride fellépése alatt végig azon tűnődtem, hogy miért nem hallottam még soha róluk annak ellenére, hogy gyakorlatilag főműsoridőben játszottak. Most már tudom, a ’96 óta létező cseh banda fennállása során ezer tagcserén és egyéb szarakodáson ment keresztül, gyakorlatilag egy rahedli spliten kívül túl sok mindent nem is tudnak felmutatni. Egy őszes hajú fazon az énekesük és crust/ grindcore-t játszanak. A közönség csipálta őket.

Stench: Aztán az Entombed jött. Végre nem valami sikoltozós zene. 😀 Egész nap sikítoztak, jó volt hallani valami hörgést már. Tolták a Revel in Flesh-t az első albumról. Szerencsére új számokat nem hallottam. 🙂 A Magrudergrind követte az Entombed–et, ami ismét egy grindcore sokk volt. 😀 Leléptünk, aztán összehaverkodtunk a sörsátorban orosz srácokkal.

Butch: A Magrudergrind ugyanabban a felállásban, mint az Another Way – tehát ének, gitár és dob, basszus nélkül – hatalmasat szakított. Az egy szem hathúros kellő töménységgel szólalt meg, így a lemezen is kiemelkedő teljesítményt nyújtó banda élőben sem okozott számomra csalódást, sőt, a végén még keveselltem is a műsoridőt. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a frontember Avi színpadi produkciójáról néhol Jacob Bannon jutott eszembe, de persze nem negatív értelemben. A legutóbbi nagylemez majd minden számát eltolták, plusz a remekül sikerült Crusher kislemezről három dalt, és néhány régebbit.

Gf: A csütörtöki nap utolsó zenei fellépője a brit Benediction volt. Jó sokáig tököltek a beállással, de érdemes volt, a hangzás kárpótolt. A híres death metal csapat énekese, Dave Hunt kb. egy hónapja lépett fel Budapesten másik bandájával, az Anaal Nathrakh-kal. Mivel akkor sokat beszélgettem vele, tök érdekes volt ebben a környezetben látni. Nagyon egyben volt a csapat, Dave pedig még rátett egy lapáttal. Mindent megtett, ami egy jó frontembertől elvárható, bepörgette a közönséget, megcsinálta a showt és mindezt nagyképűségtől és sztárallűröktől mentesen.

Gf: Azt bizonyára tudjátok, hogy az Obscenen mindenféle idióta ruhákba öltöznek be a népek. Itt egy piros egyberészes fodrosszoknyás csávóval ment a műsor a színpadon. Lehajolva riszálta a seggét az énekes előtt, aki belement a játékba és már gombolta is ki a gatyáját, aztán imitálta a behatolást. Később folytatódott a móka, két dal közti átkonferálásnál egy másik őrült látványosan megcsókolta Dave-et, aki utána színpadiasan siránkozott: „Úristen. Úristen, most csókolt arcon egy férfi.”
A gitáros a koncert közben valamivel elvágta a kezét, erősen összevérezve a színpadot. Kapott egy törölközőt oldalról, megköszönte, majd megtörölte vele a fejét, a törölközőt meg eldobta. Mindenki megőrült.
A Benediction-t alig lehetett lezavarni a színpadról. Miután a színpadmester közölte velük, hogy srácok, lejárt a műsoridőtök, Dave kategorikusan kijelentette, hogy ők az utolsó fellépők, úgyhogy leszarja, addig fognak játszani, míg le nem keverik őket. Még kb. 5 dalt játszottak el. Összességében le a kalappal előttük.

Gf : Elég sokat kellett várni a Hell showra és azt hiszem nem is érte meg miatta fennmaradni. Négy-öt embert böktek át és húztak fel magasba, gyakorlatilag ennyi volt a műsor, a háttérben valami LD50 kompatibilis német nyelvű indusztri dal meg Verjnuarmu szólt. Jó, én tudom, hogy veszélyes móka ez (oldalt ugrásra készen várakozott pár orvos és tűzoltó), de sokadszor látva már nem túl izgi. Több meztelenkedést és művért!

Gf: Pénteken a Porno Infantil-t láttuk elsőként. Ők az indiai Gutslit helyett ugrottak be, mert nekik valami vízumproblémájuk akadt. A Porno Infantil goregrindot játszik, három tagú és Mexikóból származnak. A többiek szerint szarok voltak, én viszont élveztem. Kellőképp változatosak az énektémák, a visítás dominál de van persze hörgés röfögés is, sőt az egyik dalban volt tiszta ének is. A szövegek a marijuana fogyasztásra buzdításról és a különböző szexuális perverziók népszerűsítéséről szólnak. (Emiatt most kéne 18-as karikát rakni a cikkre, hogy a Médiahatóság ne ugathasson?) Az átvezető szövegekben előkerült az is, hogy a nők büdösek, majd később elhangzott, hogy ettől függetlenül szeretik őket, és bár nincs a buzikkal semmi bajuk, ők nem azok, nem is metalfest lenne ez a buli nők nélkül, hanem gayfest. Grindcore stand up comedy for the win! Egyik dalt egy ferdeszemű vendégénekessel tolták el, nem tudom ki volt ő, de gondolom a hajnali 3-ra időzített Gore and Carnage-es, szintén mexikói haverjaik közül az egyik.

Gf: A svéd Razor Rape követte őket. Goregrind csapat, humoros és kreatív, bizonyítékként elég csak elolvasnunk legutóbbi lemezük címét: Unleashing the Shemales of Vengeance. A gitáros csávó egy olyan felfújt ruhában volt, mint a Szellemírtókban az a Habcsókszörny, vagy a Michelin figura, tudjátok. A basszusgitárosuk a gyengébbik nemet képviselte (bár lehet ő is shemale, ki tudja), fejéről lerepült a lila kalap az első akkordok elhangzását követően megindult folyamatos headbangelés hatására. A szép kalapot egyébként az egyik stagedivingot űző fesztiválozó meg akarta lovasítani, de a rend grindcore őrei ezt megakadályozták. Szilárd azt mondja, a csajszi valamelyik másik bandával is fellépett pár órával később, ezt már nem láttam. Előkerült egy Hello Kitty-s szörfdeszka is, elmaradhatatlan kellék a body surfinghez. A másik oldalára egyébként „I Eat Shit and Die!” volt felírva. Azt hiszem, ez még nem így volt a boltban. A koncert végén a habcsókgitáros és a másik bemutatott egy kisebb homoerotikus különszámot nagy örömünkre.

Gf: A Razor Rape egyébként jó példa arra, hogy koradélután is képes egy zenekar beizzítani a közönséget, előttük nem 15 ember lézengett mint a legtöbb crustpunk bandánál szokott ebben az időszakban, hanem vagy 5x ennyi, érdemes lenne tehát elgondolkodni rajta, hogy mégis milyen stílusokra van nagyobb igény ezen a fesztiválon.

Stench: Nekem ezután kimaradt pár banda, a Rectal Smegma volt az amire leginkább vártam, de nem hiába. Ez volt számomra a fesztivál bulija. A „Fat Grannys Are Cool” szám vitt mindent. Ezen a bulin láttam először a permetezős embert. 😀 Hát az kész volt, narancssárga overállban, UV zöld permetezővel a vállán mászkált a színpadon és vizet permetezett az ugráló közönségre. A tavaly óta rendezett jelmezversenyt szerintem ő nyeri majd.

Gf: A Rectal Smegma-ék goregrind zenéje bár tufa egyszerű, azt kell, hogy mondjam, nagyon jók. A közönség teljes mértékben megőrült tőlük, azt hiszem a Brujeria után ő rajtuk volt a legaktívabb mozgás. Folyamatosan ment a stagediving és az ugrálás, lent pedig vadul tomboltak a circle pitben. Itt tűnt fel először az a zöld fürdőruhás fazon, aki a hétköznapi életben elismert szaktekintély a divatszakmában: a fürdőruhát nyakába húzta, így a hátsó rész tangaként bevágott elől meg kilógott a virslije. A Rectal Smegma-ék is vicces figurák, pl. hallottunk tőlük egy marha jó szójátékot, nevesítették a nagymamát prücskölő kutyás szerelemmel foglalkozó stílust, ez a granimal. Remélem hamarosan lesz olyan népszerű, mint a gilf.

Stench: A Last Days of Humanity nekem nem jött be, mert olyan szarul szóltak, mintha egy konzervdobról játszottak volna, nem volt mély a hangzásban. Ki is ültünk oldalra, hogy ne szemből halljuk. A Putrid Pile elég unalmas volt, nem is néztük meg.

Gf: A Putrid Pile a világ egyetlen, egyszemélyes death metal bandája, aki vállal élő fellépést. Legalábbis, úgy biztos ő az egyetlen, akinek van annyi önbizalma, hogy ezzel a produkcióval színpadra merjen állni. Értitek, van sok tehetséges zenész, aki egyedül képes megírni és feljátszani egy rakás hangszeren egy albumot, de színpadra állni ezzel azért nem kéne. A Putrid Pile mögött álló amerikai arc, Shaun LaCanne „sick ass drum machine band with pounding slam riffs and deep guttural vocals”-ként hivatkozik a zenéjére, hát úh, én ennél szarabb gépdobot életemben nem hallottam. Műanyagdob. A többi rész nem volt ennyire gáz, de azért ezt a produkciót messze nem kéne ennyire nyomatni, hogy lemezszerződés meg DVD felvétel… Én délelőtt 10-re raktam volna, érdekességképpen azoknak, akik már fel bírtak kelni.

Stench: Viszont a Rotten Sound nagyon jó, intenzív volt. Aztán jött a Brujeria. Na itt kezdtem elveszteni a fonalat. 😀 Lehetséges, hogy az alkohol hatása hogy kicsit jobbnak éreztem őket mint pár éve. De a zenéjüket itthon sosem hallgatnám.

Gf: Tudtátok, hogy a Brujeria már gyakorlatilag 10 éve nem csinált semmit? Ennek ellenére népszerűbbek, mint valaha. Az ok nem más, mint az, hogy az elmúlt években aktívan koncerteznek erre-arra, legalábbis, ami a nyári fesztiválszezont illeti. Emlékszem, amikor vagy 10 éve hozzájutottam egy-egy Brujeria koncertvideóhoz, csak pislogni tudtam, hogy micsoda masszív őrjöngés megy, hogy folyamatosan cserélődik a színpadon a közönség. Brutal Assault-on láttam már a hírhedt mexikói death grind brigádot, ott is jó koncertet nyomtak, de ezt itt most az Obscenen úgy képzeljétek el, mintha tévedésből szabadjára engedtek volna egy egész zártosztályt. Volt a Fidelcastros szám, a Consejos Narcos az utolsó pár meg: Brujerizmo sátánizmó!, Division del Norte, Marijuana. Ez utóbbinál (ez az a Macarena feldolgozás) vagy 80 ember volt a színpadon és volt olyan őrült, aki itt képes volt a bodysurfingre, pedig aztán vagy 4-5 métert esett volna, ha úgy alakul.

Gf: Amúgy tudjátok mire mond mindenki NO!-t, a Marijuana? SI! után?

Gf: Egész pénteken két percenként változott a hőmérséklet egyébként. Egyik pillanatban hőgutát kaptam az árnyékban, másikban meg indulni akartam vissza a sátorba pulcsiért. Ennek ellenére is sikerült olyan szinten leégni, hogy másnap hozzáérni nem bírtam a fejbőrömhöz. Jövőre kalap. Estére viszont következetesen kutyahideg lett, engem nem melegített sem pálinka, sem abszint, így Brujeria után nyugovóra tértem.

Stench: A Gore and Carnage-re kezdtem eszmélni. Nagyon jó volt! Valahogy felkerült a Rompeprop énekes is a színpadra egy szám erejéig, akárcsak a közönség nagy része. 😀 Ez volt az utolsó zenekar ezen a napon, méltó zárás volt. De számomra még csak most jött a legizgalmasabb: amikor mentem vissza a sátramhoz totál sötétben botorkálva a sátormadzagok között, (elég ittas állapotban …hehe) rámtámadt egy közepes termetű kutya és elkezdte tépni a nadrágomat. Azt hittem szívbajt kapok!!!! 😀 Csak akkor engedte el, amikor az oldalába rúgtam egy jó nagyot a bakanccsal. A nadrágom két helyen ki is lyukadt. Oda volt kötve a szerencsétlen egy osztrák lakókocsihoz és szerintem aki arra ment mindenkibe beleharapott. Rossz még gondolni is arra, hogy mi van akkor ha a lábam kapja el és nem a nadrágomat. Mekkora marhák tudnak lenni az emberek! Kutyát fesztiválra hozni…. ehhhh.

Gf: Még idehaza a fesztivál előtt két nappal majdnem eljutottam a finn Unkind koncertjére a Szabad az Á-ba. Ők egy Relapse kiadós, finn hc/punk banda, nem ismertem őket korábban, myspace alapján jónak tűntek. Végülis nem jutottam el, de kellemes meglepetésként ért, hogy itt vannak a srácok Obscenen. Nem bántam meg hogy így alakult, lehet csak egy kis töltés hiányzott, de nem tetszett. Tompa hangzás, punkos dalok.

Gf: Az Onanizer-t a neve miatt néztük meg. Most komolyan, lehet ilyet kihagyni? Nem lehet, pedig kellett volna. Nagyon lapos, érdektelen, unalmas szar volt. A frontembert kb. annyira érdekelte az egész, mint teknősbékát a gazdasági válság.

Gf: A Visions of War egy belga crust brigád, stílusát tekintve á’lá Extreme Noise Terror, Doom, Nuclear Death Terror. Természetesen a politika is előkerült, elhangzott a szokásos agonizálás, hogy az országhatárok mennyire rosszak, a politikusok maguk a sátán. Egyetértek, vissza kéne költözni a barlangokba.

Gf: És ha már témánál vagyunk, tudjátok, az Obscene amúgy is ilyen antifa-közeli valami, és nem vagyok se náci, se komcsi, azért nem bánnám, ha nem kéne egy zenei fesztiválon is ezt az ezerszer lerágott csontot nyalogatni.
Csontot. Mert ugye az Obscene vega is. Ezennel hivatalosan is felszólalok a csirkék jogaiért. Meg a széndioxidot pukizó marhákért. Nem szabadna haszonállatokat tartani. Sőt, nem szabadna állatokat enni. Ne egyetek állatokat. Egyetek zöldségeket, gyökereket és eljön a világbéke.
A fentieket nagyon szépen összefoglalja az a Good Night White Pride matrica, amivel számos helyen találkoztunk a fesztiválon. A klasszikus logóról van szó kicsit átalakítva, késsel villával nyomják le a fehér vadat.

Gf: És ez már nem ide illik, de már úgyis elkalandoztam a zenekarokról: ti el mernétek hozni erre a bulira a gyereketeket? Mert van ingyenes gyerekmegörző, a főszervező Curby ajánlásával (a saját gyerekeit ő is ott „tartja” a fesztivál alatt). Van egy kis sátor, vízipisztolyozó, rohangászó kis lurkók és a programfüzet leírása alapján még a tetoválásokat is bemutatják nekik. Gondolom olyan acetonnal lemosható műtetkókról van szó, mint ami a Bravo magazinban volt annakidején. Hogy pár napra ők is olyanok lehessenek, mint a fesztiválozó felnőttek 99%-a. Képzeld el, amikor kérdezi majd otthon az óvó néni, hogy ki mivel töltötte a nyarat… Láttunk amúgy egy kisebb balesetet is, egyik fesztiválozó a kezénél fogva pörgette az egyik gyereket, sikeresen elkaszálva vele egy másikat. Nem volt para, nem volt sírás, ment tovább a játék.

Gf: Zubrowska. A név alapján először valami lengyel nemzeti ételre, vagy esetleg egy sörmárkára gondolnék. Erre a francia brigádra a frankó pólómintája miatt voltam kíváncsi. Mikor várakoztunk rájuk, a programfüzetből elképedve olvastam a biográfiájukat, melyben azt állították, hogy a Gojira lopja a Strapping Young Lad-et. Wtf? És eleve kit érdekel, hogy szerintük kicsoda kitől lop? Inkább a saját házuk tájékán nézzenek szét, az első szám, amit elnyomtak, tiszta metalcore volt, a jellegtelenebb fajtából. Aztán persze jöttek a kaotikus, kifacsart témák és ekkor már tudtam, hogy egy újabb „mi leszünk a legextrémebbek” kategóriájú bandáról van szó. Kérem szépen, ez nagyon erőltetett. Zubrowska are dead.

Stench: A szombat délelőttöt a szupermarket előtti fenyőfák árnyékában töltöttük a füvön sörözve, ami folytatódott az éttermi sörözéssel, majd egy benzinkút előttivel. A hangulatot növelte, hogy Söndör 200 koronával fizetett egy kóláért és 100 helyett 1000-et kapott vissza 🙂 Így aztán csak az Inhumate-re értünk vissza. Az igazság az, hogy elég meleg volt és senkinek nem volt kedve a napon szénné égni. Így hát lemaradtunk 16 bandáról. Bocsi srácok! 😀 Szóval az Inhumate-nél tartottam. Szokásos őrület. „Sickness is the law” 🙂 A nap koncertje volt. Természetesen most is szétverte a fején a mikrofont, ömlött a vér belőle. A koncert közepén Söndör is felkerült a színpadra, aztán a két szám közötti szünetben megkínálta az énekest az ásványvizes flakonban lévő brutál szilvapálesszel. Jól meg is húzta az énekes, mert szerintem azt hitte víz, aztán szívta a fogát, majd bemondta: „vodka” körülöttem mindenki röhögött, jó poén volt :D. Aztán felhívta a Rectal Smegma énekest az egyik szám erejéig egy közös produkcióra. Akadt egy kis technikai szünet, természetesen Söndör elkérte addig a mikrofonját és szórakoztatta a népet. 😀 Nagyon élveztem hogy játszották az „It’s back”-et, mert az az egyik kedvencem és még sosem hallottam ezt élőben.

Gf: Az Inhumate-re amikor visszaértem, az énekes feje már vérzett. Örülök neki, hogy nem hagyta el ezt a régi jó hagyományt a francia grind csapat. Kérdés persze, hogy meddig lehet ezt bírni egészségileg… Christophe Knecht-nek hívják amúgy a fazont, és a kopasz búra+hosszú haj kombináció miatt már alapból is úgy néz ki, mint valami elmegyógyintézetbe zárt sorozatgyilkos, pláne még a vérző fej…

Gf: Az Isacaarum a blackes hatások miatt kicsit kilógott a felhozatalból, mindenesetre itt inkább a grinding madness dominált, a közönség tombolt. És amivel még nem találkoztam: néhány max 10 éves kissrác folyamatosan nyomta a body surfinget. Életveszély.

Stench: Jaja, csodálkoztam, hogy ki lehet az a hülye, aki felengedi a 10 éves gyerekét a mázsás részeg állatok közé ugrálni. Szerencsére nem hallottunk balesetről.

Stench: Éppen a színpad körül mászkáltunk, amikor már The Rotted zenekar játszott. Felismertem az „Only tools and corpses” című dalt és egyből rohantunk. Nem is gondoltam, hogy játszanak valamit még a Gorerotted-es időkből. Aki nem tudná, a The Rotted a Gorerotted-ből alakult 2008-ban, de amióta ez a felállás van, én nem igazán tudok értékelhető anyagukról a régiekhez képest.

Gf: A Lock Up-ból sokat nem néztem meg. Hátulról ők is olyan furán tompán szóltak, ezért előre mentünk. Itt már élesebbek voltak a gitárok, persze lehet, hogy közben rakták rendbe ezt a részt. Az ének viszont vagy három dal alapján sem változott, nem lehetett jól hallani. Shane Embury egyébként triplázott idén, fellépett ezen kívül a Brujeria-val és a Brutal Truth-tal is. A jellegzetes hajviseletű zenészt már csütörtökön is láttam enyhén illuminált állapotban kóvályogni a fesztivál területén.

Butch: A Lock Up ugyanazt a magas szintet hozta, mint tavaly a Brutal Assaulton, annyi különbséggel, hogy azóta kijött az új lemezük, így természetesen arról is szemezgettek. Programjukban elhangzottak (nem ebben a sorrendben): After Life In Purgatory, Triple Six Suck Angels, Pleasures Pave Sewers, Feeding On The Opiate, Violent Reprisal, The Jesus Virus, Brethren Of The Pentagram, Accelerated Mutation, The Embodiment Of Paradox And Chaos, Necropolis Transparent, Life Of Devastation, illetve Jesse Pintado emlékére két Terrorizer szám, a Storm of Stress és Fear of Napalm.

Butch: A Brutal Truth igazi kuriózum-értékű bulit adott; ugyanis két külön szettet játszott az egy órájában. Az elsőben a teljes, még megjelenés előtt álló új lemezüket eltolták (End Time a címe, szeptemberben érkezik), a másodikban pedig a slágerekre koncentráltak, ahol helyt kapott például a Godplayer, Collateral Damage, Sugardaddy, Birth of Ignorance, Ill-Neglect, stb. Jó nyers hangzásuk volt, sokszor csak zajongások, gerjedések mentek percekig, amivel alaposan próbára tettek mindenkit a Lock Up zsigeri zúzása után. A grindosabb új számok előreláthatólag elég ütős darák lesznek, nekem bejöttek, akárcsak a koncert.

Butch: A következő zenei csemege a kultikus rhode islandi hc / punk zenekar (vagy ahogy odaát szokás nevezni, power-violence), a Dropdead volt. Talán nem túlzás, ha azt mondom, kábé minden aznap fellépő crust/punk/grind zenekarral feltörölték a padlót, pedig nem egy fiatal bandáról van szó (s ha jól tudom, évekig nem is voltak aktívak). A banda tagjai militáns veganok, s a fesztivál, illetve a főszervező Curbi vegetáriánus beállítottsága felett érzett elégedettségüknek nem egyszer hangot is adtak, ahogy volt még szónoklat az állatok jogairól, a nagyvállalatokról, kapitalizmusról, ahogy illik. Emellett a zene is iszonyúan büntetett. Játszottak a Totalitar-ral közös splitről, a Converge-dzsel közös anyagról (Paths of glory című szám), a 7″ kislemezekről és a cím nélküli albumukról is, tehát átfogóan az életműből. Nem csak a kuriózum-értéke miatt volt a fesztivál egyik legjobb koncertje, az biztos.

Gf: Éjszaka megnéztük még a Le Scrawl-t. Az elmúlt években elég felkapott lett a német banda, pedig nem jelent meg nagylemezük régóta. Itt idén természetesen kötelező volt fellépniük, hiszen Curby kiadójához, az Obscene Records-hoz szerződtek, a következő, hamarosan megjelenő nagylemez már itt is jelenik meg. Aki nem ismerné őket: egy grindcore bandáról van szó, de gyakorlatilag mindent belekevernek mellé, ami eszükbe jut. A pörgős mély vérhányó hörgős részeket rendszeresen törik meg belassult elszállós kiállásokkal, swinges, jazzes témákkal, sőt még ska-t is hallhatunk. A közönség vagy élvezte vagy csak részeg volt, nem tudom, mindenesetre sokan táncoltak. Nekem tetszik, amit csinálnak, de elég kimerítő volt ez a pár nap, úgyhogy elhúztunk utánuk aludni.

Stench: A Le Scrawl-ról sok jót nem tudok mondani, nem értem mit keres egy ilyen bohóc zenekar ezen a fesztiválon. Ez után a Mincing Fury nagy megváltás volt. Hajnal 3 után indultunk vissza a sátorhoz, de nagy mákunk volt, mert ha 5 perccel később érünk vissza, bőrig ázunk. Hatalmas eső kezdett esni, éppen hogy lefeküdtem aludni.

Stench: Több magyar volt ebben az évben, mint tavaly. Valószínű, hogy a két magyar fellépő zenekar megemelte a létszámot. Hazafelé nem igazán siettünk, elmentünk Kutna Horába a csonttemplomot megnézni, csináltunk néhány fényképet. De még így is hazaértünk vasárnap kora délutánra.
Stench: Összességében ismét csak azt tudom mondani, hogy a legjobb buli. Gyertek, jövőre ismét találkozunk!