Neokhrome – Új utak, új gondolatok

Xhavael

2012. november 20.

0

Több év kihagyás után megjelent a debreceni Neokhrome zenekar harmadik nagylemeze, Perihelion címmel. Sok változás történt a legutóbbi kiadvány óta; tag- és gondolatcserék, nem is beszélve sok egyéb más dologról. Kérdéseimet Katonka Barnának és Vasvári Gyulának, a zenekar jelenleg legrégebbi mozgatórugóinak tehettem fel.

Először is, sziasztok, köszönöm, hogy elfogadtátok az interjúfelkérésemet! Meséljetek, mik a történések veletek mostanában? Be tudnátok pár szóban mutatni a jelenlegi felállást?

Barna: Üdv mindenkinek! Erre nem könnyű válaszolni, hiszen több mint öt év eseménydús történéseiről van szó, ezért nem is mennék bele minden részletbe, valószínűleg az olvasót sem érdeklik lényegtelen momentumok. Ha néhány mondatban kellene összefoglalni, talán azzal kezdeném, hogy a Downfall/Collapse c. második lemezünk megjelenését követően válaszúthoz értünk, hiszen az akkori énekesünk ez idő tájt jelentette be távozási szándékát. Gyulával sziklaszilárdan hittünk a zenekarban, s egyet tudtunk, tovább fogjuk vinni a történetet. Volt egy néhány hónapos kényszerpihenő, mely után ott folytattuk, ahol abbahagytuk, pedig közben történt néhány jelentős változás. Például Gyula kényszerből magára vállalta az énekesi feladatokat, ezzel nem kis terhet vállalva, ezen kívül kényszerű tagcserék is nehezítették a zenekar életét. Azonban tele voltunk ötletekkel, tervekkel, ambícióval. Tudtuk, hogy teljesen más utakat fogunk bejárni zeneileg, illetve ráértünk, s nem kellett megfelelnünk senkinek és semminek.

Gyula: Annyit tudok ehhez csak hozzáfűzni, hogy jelenleg jobban érezzük magunkat, mint korábban bármikor, végre 100%-osan a zenélésre koncentrálunk. Mivel a nemrég megjelent új lemezünket követően a basszusgitárosunk, Tibi kiszállt, így Barnával ketten maradtunk, mint ún. „törzstagok”. Új tagokként Somoskői Viktor basszusgitáros, illetve Szabados Krisztián gitáros kerültek a bandába.

Barna: Megemlíteném még, hogy sajnos a billentyűsünk, Nia sem tudta idén nyártól vállalni a zenekarral járó kötöttségeket, így ő is távozott tőlünk. Egyelőre tehát négyen alkotjuk a zenekart, szintisünk jelenleg nincs. De mivel a koncertek remekül működnek eme hangszer nélkül is, így nem feltétlenül törjük magunkat, hogy új tagot keressünk, bár nem zárkózunk el semmilyen lehetőség elől sem.

Nemrég jelent meg a harmadik nagylemezetek, Perihelion címmel. Engem szó szerint falhoz vágott, de mivel úgy gondolom, vannak még páran, akik nem hallották az anyagot, megtennétek, hogy kicsit meséltek nekünk a miértekről és hogyanokról? Mire fel ez a gyökeres változtatás?

Barna: Nem sokkal a Downfall/Collapse megjelenése után eltökéltük, hogy innentől valami nagyon mást fogunk csinálni, mint addig. A gyökeres változtatás egyrészt teljesen tudatos folyamatok egyenes következménye, az anyag esszenciáját mégis az adja, hogy végre mindenféle külső hatás mellőzésével, szabadon tudtunk alkotni.

Gyula: A második lemezünk megjelenése után nem sokkal volt egy beszélgetésem Barnával, aki szavakba öntötte, amit én is éreztem akkoriban, mely szerint ez az irány már nem jelent számunkra túl sokat és zeneileg nem elégítene ki, ha továbbra is ezen a vonalon maradnánk. Természetesen új irányt nem határoztunk meg, mint ahogy ez szavakban nem is lehetséges, csupán éreztük, hogy az eddigieknél valami izgalmasabbat akarunk csinálni. A változtatás tehát egy, az évek során egyre növekvő belső igényből fakadt.

Meddig tartottak a munkálatok, a dalok megírása, a felvétel? Jól tudom, hogy az egészet Te keverted és masterelted, Gyula? A többiekkel dinamikusan ment a felvétel?

Gyula: A lemez dalait teljes egészében én írtam, ez betudható részint annak a ténynek is, hogy sokáig csak Barnával ketten alkottuk a zenekart és az ötleteléshez általában kellett volna még egy gitáros. Így azonban egyfajta szabad kezet kapva teljesen átvettem a zeneírást. Ez viszonylag hosszú folyamat volt, mivel sokszor semmi időm nem volt vele foglalkozni. Volt azonban egy hangulati vonal, ami elkapott és végül a lemez nagy része ennek az érzésnek a jegyében született meg. A felvétel gördülékenyen ment, különösen mivel csak magunk voltunk.

Barna: Én nem túlságosan szeretek stúdiózni, de Gyulával évek alatt kialakult egyfajta munkamódszer, ami teljesen jól működik. El sem tudnék más körülményeket képzelni egy Neokhrome lemez elkészítését illetően. Szerencsére egyre jobb hangszerparkkal, jobb technikával rendelkezünk, amik ugyan elengedhetetlen feltételei egy jól megszólaló anyagnak, de ami mégis magasan ezek felett áll, az a nyugodt légkör és a tudat, hogy meg tudjuk valósítani az általunk kívánt hangzást, így nem is gondolkodunk alternatív megoldásokban a jövőben sem.

Gyula: Igen, ráadásul sokkal fontosabb az adott lemez hangulatához illő hangzás megtalálása és elérése, mint a technikai megoldások feltétlen tökéletesítése. Összehasonlításképp felvettük pár dal gitársávjait a jelenleginél modernebb, „pengébb” hangzású erősítőkkel is, de már az első hallgatásnál érezhető volt, hogy ez a hangzás csak elvesz a zene értékéből, azáltal, hogy túlzottan standardizálja a zenét. A lényeg tehát, hogy pontosan és részletekbe menően tudjuk, hogy mit akarunk elérni már az elején hangzás terén és ezt el is tudjuk érni.

Mivel gondolom ezt a témát nem feszegették még előttem, így rákérdeznék bátran; korábbi énekesetek/frontemberetek Peter D. Maniak sokáig erősítette a zenekart, egy idő után azonban mégis külön váltak útjaitok. Be tudnátok avatni minket az objektív tényekbe, hogy ez miért és hogyan következett be?

Gyula: Zeneileg már semmilyen közös pont nem volt köztem és Péter között. Ez idővel kisebb-nagyobb személyes konfliktusokat is szült, végül 2007 végén bejelentette, hogy kiszáll. Még a nem túl felhőtlen személyes viszony ellenére is hidegzuhanyként ért minket a döntése, így elkezdtük kérlelni, hogy talán mégsem szükséges lépés ez, Péter viszont eltökélt volt a döntését illetően, így el kellett fogadnunk a dolgot. A zenekart viszont mindenképpen folytatni akartuk, így rövid idő múlva elhívtuk a próbaterembe, hogy vele közöljük először a döntést, mivel így tartottuk fairnek. Elmondta, hogy egyáltalán nem örül neki, de nem tud mit tenni. Ezek tehát az objektív tények. Éppen emiatt tartjuk furcsának, hogy Péter azóta egész máshogy emlékszik a dolgokra, hiszen az egyik interjúban „ki nem mondott megállapodásként”, később pedig már „megállapodásként” hivatkozik arra, hogy mi „megegyeztünk” abban, hogy senki nem viszi tovább a nevet. Ez az egész történet számunkra már mérhetetlenül jelentéktelen, de ha már rákérdeztél, fontosnak tartjuk elmondani a dolgot úgy, ahogy valójában történt: semmi ilyenről nem esett szó, nem volt semmiféle egyezség köztünk. Egyébként ez értelmezhetetlen is lett volna, tekintve, hogy egyetlen dallam, vagy ütem sem fűződött Péterhez a zenekar addigi hét éve alatt. Azzal is tisztában vagyunk, hogy valamilyen felfoghatatlan oknál fogva Péternél egy lépten-nyomon szapult közellenséggé léptünk elő, de ezt szintén sztoikus nyugalommal szemléljük már. Minket a zene és a zenélés érdekel és mozgat, mást meg más.

Barna: A félreértések elkerülése végett megemlíteném, hogy Péternek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a zenekar az lett, ami, ott járunk, ahol, azonban ezektől eltekintve a lehető legjobb, hogy különváltak útjaink, hiszen így mindenki azt csinálhatja, amit szeret. Nekünk a death metal már egyáltalán nem tartogatott semmiféle izgalmat, lehetőséget, ezen hatásokból az új albumon szinte már nem is érvényesül semmi. Ugyanakkor az irányt, amit az új lemezünk képvisel, képtelenség lett volna tartani egy olyan gondolkodású frontemberrel, aki csak a death metalban, ezen belül is a minél primitívebb zenei mészárlásban látja a zenélés összes célját, értelmét. Éppen ezért gondolom úgy, hogy ez a különválás a lehető legjobbkor következett be.

Térjük át más témára; nemrég rendeztétek meg a harmadik BlacKromeFest-et itt Debrecenben, a Kaptárban. Milyen volt véleményetek szerint a buli? Hogy reagáltak a zenétekre az emberek? Mit gondoltok, a többi zenekarnak kedvező fogadtatása volt a nézőtér felől?

Barna: Személy szerint én csak pozitívan tudok nyilatkozni erről a buliról. Roppant jól éreztük magunkat, ami talán annak is köszönhető, hogy 2 éve nem játszottunk Debrecenben. Mondhatnám most, hogy az egész országban tapasztalható totális érdektelenség a koncertek látogatottságán is lemérhető, de távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak. Az a lényeg, hogy aki ott volt, remélhetőleg jól érezte magát, más nem számít.

Gyula: Nem voltak túl nagy elvárásaink a zenénkkel kapcsolatos reakciókat illetően, hiszen egyrészt ez nem az a klasszikus értelemben vett koncertzene, másfelől pedig a koncert gerincét az új dalok adták, melyeket rajtunk kívül senki sem ismert, ezzel együtt mégis különösen jó hangulatú koncert volt.

Barna: Egyébként csupán két régebbi dalt játszottunk az előző lemezről, a hangsúly az új album tételein volt. A közönség reakcióiból, s az utólagos véleményekből egyöntetűen az szűrhető le, hogy jó úton járunk. Az azóta megjelent néhány lemezkritika is ezt támasztja alá.
A többi banda pedig 100%-osan kitett magáért, szerintem senki nem távozott elégedetlenül erről az estéről.

Ha már az emberek reakciójáról van szó, úgy tudom, volt korábban több, sokkal undergroundabb zenekar részéről ellenséges megnyilvánulás a Neokhrome irányába. Ez miért és hogyan történt meg?

Barna: Ez már egy lerágott csont. Egy gyermekded, szánalmas történet, szóra sem érdemes az egész, nem is akarok erről beszélni. Egyébként annyi, hogy pár „zenekarnak” nem tetszett, amit csinálunk. Ennyi, s nem több.

Ahogy elnéztem a design-t, rettenetesen jól sikerült. Havancsák Gyulának köszönhető eme remek borítókép, illetve az egész style, ugye? Vele mennyire ápoltok jó viszonyt, illetve magával a Bornholm zenekarral, melyben basszusgitárosi posztot tölt be? És hogy jött az ötlet, hogy Őt kérjétek fel a munkálatokra?

Barna: Nem gondolkodtunk másban, az első és egyetlen jelölt Hjules volt, aki mellesleg személyes jó barátunk. Azt hiszem, nem kell bemutatni a munkáit senkinek, magukért beszélnek. Evidens volt, hogy vele szeretnénk dolgozni, hiszen az előző lemez designja is az ő keze munkáját dicséri teljes egészében, mint ahogy a Perihelion esetében is így van.

Gyula: Talán Gyula is egyetért abban, hogy különösen nehéz szülés volt ez a design, ami nagyrészt miattam alakult így. Ahogy korábban már említettem, a lemez dalait én írtam, így élt bennem egy nagyon erős vizuális megnyilvánulása az anyagot körbelengő hangulatnak. Ezt a dolgot viszont csak nagyon vázlatosan tudtam átadni, képtelen voltam konkrétumokba önteni az érzéseimet. Ez rémálom lehetett Gyula számára, de végül megtalálta a helyes irányt és így mindannyian maradéktalanul elégedettek vagyunk a munkájával.

A BlacKromeFest-en leadott műsorotokat nagyon élveztem, de szerintem az emberek többsége is. Itt, ahogy elnéztem, már egyikőtök sem követte a hagyományos „black metal követelményeket”, ergo bőrnadrág, nagyon sötét cuccok, miegymás, csak szimplán a zenén volt a hangsúly. Fontosnak érzitek inkább a mondanivaló irányából megközelíteni a koncerteket innentől kezdve? Követitek ezt a puritán megjelenést a későbbiekben is?

Barna: A színpadi megjelenésünk tudatosan alakult így az évek során. Szeretnénk minden klisét elhagyni, bár ez valójában már meg is történt. Csak a zene számít, kizárólag erre fektetjük a hangsúlyt.

Gyula: A zenekar 11 éve alatt végigmentünk azokon a stádiumokon, amikor a színpadi kellékek, ruhák, mozgás és az ilyen-olyan művésznevek fontosság tekintetében szinte felülírták a zenét. Ezek már lecsengtek bennünk és sokkal lényegesebbnek tartjuk, hogy az emberek arra figyeljenek, amiről ez az egész zenekar valójában szól. Másmilyen módon átadhatatlan érzéseket akarunk közvetíteni és ehhez mindennél fontosabb az őszinteség. Mai fejjel már őszintétlen lenne ruhákon, mintákon, színeken, vagy kötelező viselkedésnormákon agyalni. Ha úgy tetszik, felnőttünk.

Most, hogy végre, évek múltán kijött ez az anyag, gondolom koncertezés következik dögivel. Hol találkozhatnak veletek az emberek legközelebb? Vannak már előre kiszemelt zenekarok, akiket hívni fogtok magatokkal? Csak hogy kapjunk egy kis ízelítőt. 🙂

Gyula: Nem valószínű, hogy túlzott koncertezésbe fognánk. Nem mintha nem szeretnénk élőben játszani, de a jelenlegi körülmények között lassú öngyilkosság a mindenáron való koncertezés. Mindezt úgy mondom, hogy az utóbbi öt évben csináltunk sok saját szervezésű bulit az ország különböző pontjain, játszottunk fesztiválokon és nem mellesleg egy háromhetes Európa-turnén is részt vettünk. Ezek mind fontos élmények voltak, szeretnénk még sok ilyet, de azt is tudjuk, hogy a zenekarozás legtörékenyebb és ezért legfontosabb része a lelkesedés. Az agyatlan koncertszervezés a jelenlegi körülmények között pedig azzal fenyegetne, hogy lassan kiölné belőlünk a lelkesedést, ezt pedig mindenképpen el akarjuk kerülni, bizonyítási kényszertől pedig már rég nem szenvedünk a zenekar élő jelenlétét illetően.

Zárnám a kérdések áradatát, így megköszönöm a türelmeteket- és időtöket, amiért rászántátok a válaszokra a fáradalmat! Utolsó kérdés(ek): tervek a jövőre nézve? Más egyéb közlendő az utolsó szó jogán, fiúk?

Barna: Már most elkezdünk dolgozni a következő anyagon. Ismét a zenélés kreatív részére fókuszálunk, amit mindannyian legjobban szeretünk. Szerencsére Krisztián személyében olyan zenész csatlakozott hozzánk, akivel tökéletesen megvalósíthatónak tűnnek a terveink. Ezzel párhuzamosan, lehetőségeinkhez mérten próbáljuk promotálni a Periheliont, elsősorban külföld felé.
Ezen kívül néhány koncertet azért szeretnénk szervezni, elsősorban a határon túli magyarlakta területekre, de elfogadunk bármilyen felkérést, amennyiben azok az ésszerűség határain belül mozognak, elsősorban a technikai feltételeket illetően.
Az olvasóknak pedig csak annyit üzenek, hogy néha álljanak fel a gép elől, és menjenek el koncertekre, mert ez az egyetlen dolog, ami még életben tartja a zenekarokat.
Neked pedig kösz az interjút!

Köszönöm a válaszokat, Neokhrome!