Southern Cross – kérdések, válaszok.

bahon

2013. július 28.

0

(Ez a „beszélgetés” majd’ egy éves kitartó levelezés eredménye, emiatt a kérdések és a válaszok között találhatók átfedések.)

– Mindenekelőtt gratulálni szeretnék nektek a Fatal Tragedy-hez, nagyon értékes és különleges hatással bíró lemezt raktatok össze!
Az albumról már írtam pár sort ezen az oldalon (igaz, kicsit megkésve a megjelenéshez képest), de rólatok még nem tud a magyar zenerajongó szinte semmit. Bemutatnád a bandát nekünk?

– A Southern Cross egy dark progresszív metálbanda a kanadai Quebec-ből. 13 éve játszunk együtt, és a From Tragedy a harmadik kiadott albumunk. A fő hatást a Dream Theater, Porcupine Tree, Opeth, Evergrey tették ránk, de azt gondolom, saját hangzásunk, stílusunk van, ami megkülönböztet minket más metálbandáktól.

– 2012. február 28-án jelentettétek meg a Fatal Tragedy-t, amely sorrendben a harmadik nagylemezeteket. Mint ahogyan az elődeinek, úgy ennek sem adtatok különösebb reklámot. Pedig a lemez nemzetközi szinten is messze megállja a helyét, rengeteg agyonmagasztalt zenekar irigyelné meg a dalaitokat. Miért e visszafogottság?

– Hiányoltuk a kiadóktól a támogatást ahhoz, hogy reklámozzuk a lemezt. Ahelyett, hogy egy akármilyen névhez csatlakozzunk – támogatás nélkül, úgy döntöttünk, magunk adjuk ki az albumot. Azóta, megkötöttünk pár együttműködést, hogy biztosítsuk az album terjesztését világszerte. Nemrég aláírtunk egy szerződést az Unicorn Records-szal az album újabb kiadására.

– Idén mintha más fordulatszámon pörögne a zenekar! Az Unicorn Records kiadta a Fatal Tragedy-t, ráadásul a Confessionnal kiegészítve, és lett Youtube oldalatok, ahol minden korábbi dalotok hallható. Minek köszönhető ez a változás?
 
– Áldoztunk időt arra, hogy egy jó promóciós csatornát alakítsunk a bandának. Ezeket a hálózatokat, kapcsolatokat használva könnyebb most, mint előtte; kapcsolatokat építeni és bandaként ismertté válni. A kiadói ipar folyamatos fejlődésben van és azt hiszem, ez az együttesek és a rajongók hasznára válik.

– Tiszta hangzást, kiegyensúlyozott keverést és figyelemfelkeltő, csodálatos külsőt kapott a korong. Kiknek munkáját dicsérhetjük?

– David Lizotte az énekes-gitárosunk készítette/állította össze és keverte az albumot. Együttműködtünk Alan Douches-szal a New York-i West West Side Studios-ból a nyers felvétel mastering-énél.

– Hogyan történt a dalok írása, ki a fő felelőse a zenének és ki a szövegeknek?

– David Lizotte a fő zeneszerző a bandában, de a többi tag is tesz hozzá.

– Lenne kedved egy kicsit minden dalról beszélni, mintegy bemutatva azokat?

– Tightrope a kezdő dal az albumon. Ez az a dal, ami legjobban kapcsolódik az előző albumhoz, a Down Below-hoz. Ez egy igazi metál dal néhány death metál vokálelemmel, de még így is nagyon progresszív. A Between The Lines az egyik leghosszabb dal az albumról, egy jó kis akusztikus résszel az átkötésig, ez a kedvenc Southern Cross nótám. A harmadik dal, a Carousel az első single az albumról, egy jó zongorás indítással és nagyon progresszív átkötéssel Dream Theater módra. A következő az Invisible Roads instrumentális szünet az albumon. Követi a Reaching The Bottom, a legnyugisabb dal az albumon igazi jó dallamokkal. Az utolsó dal az albumon a Poetry, a mestermunkája az albumnak, 10 perc progresszív metál a legjavából. Néhány bónusz dal is van a lemezen, a verziótól függően: a Violento és a Confessions, amik metálosabbak, mint az album többi része, death-es vokált és agresszív részeket tartalmaznak.

– Milyen volt a fogadtatásuk hazátokban és mennyi visszajelzést kaptatok eddig külföldről?

– Jó a visszajelzés mind itt helyben, mint külföldről. Nagy kritikusok besoroltak minket a 2012-es top 10-es progressív metál albumok közé. Azt gondolom, a bandánk folyamatos fejlődésben van és ez az album különbözik az előzőektől, és a következő is más lesz. Néhányan értékelni fogják az új irányokat, mások az előző hangzást, de egy bandaként mindig változik a minket ért hatás, és ez tükröződik a zenénkben is. Azt gondolom, erről szól a progresszív zene.

– Az új lemezzel megváltoztattátok a logótokat és kevesebben is lettetek – legalábbis a promociós fotók és a honlapotok szerint. Mi miatt döntöttetek a változás mellett? Aztán az idei újrakiadáson már Jean Beniot Lemire is fel lett tüntetve a borítón. Állandó tag lett?

– Ez az első album, amit Antoine Guertin dobossal vettünk fel. Ő a zenéhez is sokat tett hozzá. Ami Jean Benoit Lemire-t illeti, a banda tagja volt a felvételnél, a kiadásnál is aktív volt de nem hivatalos tagja a bandának már.

– A viszonylag hosszú dalok mellett egyáltalán nem érezni, hogy önismétlő, vagy éppen egyhelyben topogó lenne a zenétek. Sőt, még a lemezt keretbe záró két dalban hörgést is kapunk, aminek fűszere pikánssá teszi a szerzeményeket. Szerettek különböző zenei stílusokból szemezgetni? Esetleg vannak death-es gyökerek?

– Sokféle zenei stílusban vannak gyökereink, death metáltól a grunge-ig, a 70-es évek rockjától a metálcore-ig. Azt gondolom, sok módja van kifejezni az érzéseinket és meglepni a hallgatót egy koncepcióval és egy ismétlődő témával.

– Van egy bónuszdal, a Confession, amit humoros módon tettetek közszemlére. Eredetileg miért maradt le a lemezről? Kicsit talán keményebben szól és hangulatilag sem a legmelankolikusabb, de szerintem bőven megüti a From Tragedy magas színvonalát.

– Azt gondoltuk, nem illik az album többi részéhez, ezért úgy döntöttünk, hogy megtartjuk egy későbbi albumra, megjelenésre.

– Már készült egy klipetek is, de még az előző lemezről. Nem gondolkodtok az új lemezt népszerűsítendő video elkészítésén? Vagy már a következő anyagon agyaltok?

– Volt néhány próbavideónk a stúdióban, kettőt megnézhettek a Youtube-on és nemsokára kiteszünk egy harmadikat. Ami a következő albumot illeti, van folyamatban munkánk.

– A koncertezés ma sok együttes fenntarthatóságának szolgáltat alapot. Mennyi fellépésetek van és ott mekkora a rajongótáborotok?

– Sokat játszottunk Quebec-ben mindenfelé. Olyan nagynevű együtteseknek is előzenekara voltunk, mint pl. Stratovarius, Sonata Arctica, Edguy… Sajnos eddig nem támogattak, hogy Kanadán kívül játsszunk, de a jövőben szeretnénk.

– A nagy vizeken innen volt már fellépésetek? Terveztek ilyet? Franciaország, mint kiindulópont eleve adott lenne.

– Franciaország nagyszerű lenne! Olivier a gitárosunknak egy csomó rokona van ott, spórolhatnánk a szálláson! Ha-ha!

– Ha jól tudom, készülnek a negyedik lemez dalai. Mit lehet róluk tudni?

– Korai új anyagról beszélni de eddig van már megírva pár dalunk és dolgozunk az előfelvételen a stúdiónkban. Valószínű fogsz hallani híreket rólunk a következő pár hónapban.

– A mai fiatalok zenehallgatási szokásai legalább akkora változáson mentek keresztül, mint amit a bakelitek után az MK-k elterjedése jelentett. Elég csak három karaktert megemlítenem: M-P-3. Mi a meglátásotok, hogyan élhet tovább a zeneipar, a zenész?

– Azt gondolom, az internet és annak a közösségi portáljai nagyszerű lehetőségek az új bandáknak és rajongóknak a kapcsolatteremtésre. Új technikával a bandák igazán jó hangzással kevesebb pénzért tudnak felvenni dalokat és feltehetik a netre MP3 formátumban anélkül, hogy drága másolatokat nyomnának ki. Ez nagyszerű módja a zene demokratizálásának. 

– Magyarországot és Kanadát nem csak a forma-1 köti össze, de meglehetősen sok magyar él kint. Ismertek esetleg párat?

– Találkoztam magyarokkal zenei fesztiválokon, ahol rajongóként voltam, nagy bulizók!

– Ha elköszönéskor jókívánságaimat szeretném tolmácsolni, minek örülnétek a legjobban, mire vágytok leginkább?

– Szeretnénk lehetőséget, hogy Nektek játsszunk, skacok és minden zeneszeretőnek Európában! Köszönöm a támogatást!

– Köszönöm az interjú lehetőségét és a válaszokat! És végül, az utolsó szó jogán, mit üzentek a magyar rajongóknak?

– Tartsátok életben a rockot, srácok!