Vártam már, mikor tekinthetem meg élőben a mostanra Avant-garde metal elemekkel tarkított Perihelion játékát, mely a nemrégiben megjelent Zeng ügyén felbuzdúlva sok-sok számot tartalmazott ezen korongról. Nem néztem meg előtte, kik is a Johnny in the Jungle, így félig kétkedéssel vágtam bele a budapesti Trafik klubban megtartott rendezvénynek.

A hely a legkevésbé sem nevezhető komfortosnak. Egyetlen pici terem, irgalmatlanul és indokolatlanul drága sör, furcsa pultos arcok. Csöppnyi merchandise került kihelyezésre a belépőt szorgalmasan szedő hölgy mellé, ami legnagyobb bánatomra erősen korlátozott volt.

Hamarosan pár, egymást kerülgető érdeklődő keveredett le a pontos kezdésre, melyet Johnny in the Jungle indított. Egy basszeros, gitáros, dobos; nem bonyolították túl. Megjelenésük az átlagosnál is átlagosabb volt, ami természetesen a postrock, avant-garde metalon belül nem szokatlan formula. Amint felcsendültek az első hangok, figyelemmel kísértem, mi is fog itt kialakulni. Legnagyobb meglepetésemre egy kellemesen hömpölygő, erősen intuitív légkör bontakozott ki a srácok munkásságának köszönhetően.

Számomra fontos, hogy lássam a zenészeken, szívvel-lélekkel adják elő azt, amin dolgoztak. Szerencsére Johnny-ék nem szenvedtek hiányt ebből. Nagyon hamar kisebb sereg alakult ki a színpad előtt, majd több, mint egy órán át kaptunk jobbnál jobb, posztapokaliptikus tételeket. A korai GIAA jutott sokszor eszembe a témákról, amit természetesen elég nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Mégis nagyágyú a GIAA ezen körön belül. Tetszett egyébként, hogy volt, mikor a basszeros és gitáros úr hangszert cseréltek, majd úgy folytatták a zenélést. Számomra a Johnny in the Jungle kiválóan vizsgázott az első találkozás alkalmával. Csendesen levonultak játékidejük végeztével, átadták helyüket a soron következőnek.

Közelítvén 22:30-hoz előkerült a Perihelion is. Némi hangolás, illetve egy kisebb próba után el is indult a kellemesen VHK hatású előadás. Az énekes, Gyula, kisebb kommentárokat intézett felénk két szám között; hol közérdekű közleményt, hol tudnivalókat, hol csak a következő tétel címét. 

Egyáltalán nem meglepő módon főleg a Zeng-ről hallhattunk nótákat, ám szerencsére a névváltás előtti időből megkaptuk a Stellar Outcast-ot, illetve a korábban elkészített EP-ről a Nap fele Néz is felcsendült. Vártam ugyan, hátha megkapjuk a speciális módon feldolgozott I am The Black Wizards-ot is, ám legnagyobb bánatomra nem tudtam periodikus tésztaszedő kézzel élvezni ezen tételt.

Elég sok ember gyűlt már ekkorra össze, a hajdobálástól kezdve az átszellemült arcokig minden a helyén volt a közönség soraiban. A Perihelion kiváló pontossággal játszotta el számait, bár ez nem volt meglepő, láttam már néhányszor a formáció teljesítményét.