Sear Bliss interjú – Nagy András válaszolt nekünk

Nagaarum

2018. augusztus 6.

2

Negyed század telt el azóta, hogy Szombathelyen Nagy András az extreme deformity-s Tóth Csabával, Keibinger Norberttel, Barbarics Jánossal és Csejtey Csabával megalapította a Sear Blisst. Azóta közel két tucat zenész fordult meg a csapatban, amely idén hosszabb szünet után jelentkezett egy méregerős anyaggal a Letters from the Edge-dzsel. Ennek munkálatairól, a banda tagjairól, és arról, hogy mennyire fontos a mai metalzenében a megújulás, a banda rotorjával Nagy András basszer / frontemberrel beszélgettem.

Az Eternal Recurrence egy modernebb de egységesebb zenét rejtett, most viszont egyszerre sok a tradicionálisabb és a post rockos megoldás is. Lehet ez annak a hatása, hogy a Letters-et többen írtátok, a korábbi anyagot meg te egyedül?

Igen, pontosan ez az oka, illetve ez a legnagyobb különbség a két lemez között. Az Eternal Recurrence megírásakor és feljátszásakor nem igazán volt zenekari egység, és ez hallatszik is a dalokon. Most viszont egy igazi közös zenekari produkció született.

A régóta pályán lévő metal zenészek néha felhördülnek a post rock / metal jelző beillesztésekor, de ahogy figyelem, nálad ez nem okozott diszkomfort érzést.

Azért nem okozott, mert nem tudom mi az. De tényleg. 🙂 Sokan emlegetik ezt a post dolgot az új lemez kapcsán, de fogalmam sincs mit takar az pontosan. Mi csak igyekeztünk közvetíteni az érzéseinket és kiadni magunkból azt ami bennünk van. Tehát bármilyen hasonlóság a véletlen műve. 🙂 Ha valakinek ez post-akármi, akkor legyen az.

Kicsit boncolgatva még a változásokat, az Eternal Recurrence-hoz képest sokkal kevesebb a dallamos ének. Gyakorlatilag csak az utolsó dal végén. Mi ennek az oka?

Ez valóban így van. Az az oka, hogy amikor elkészültünk a dalokkal, legtöbbjükhöz egyszerűen nem passzolt a tiszta ének. A Shroud végén viszont szinte adta magát az a rész, arra muszáj volt dallamos éneket tenni. Mindig úgy állok neki az énekrészeknek amúgy, hogy megnézem hogy az adott rész hangulatához milyen ének illene. A durva részeket is igyekeztük most változatosabbra venni és teljes átéléssel előadni. A producerünk Viktor is addig gyötört mindig amig nem lett megfelelő az adott rész.

A Sear Bliss esetében a producer léte eléggé képlékeny dolog, lévén, Viktor volt korábban a banda tagja is, és az Arkhéban is benne van a keze. Meg kell mondjam, hogy a hazai stúdiók és producerek számomra sokszor csak a nyugati trendek hazai leképezéseként sütnek, és a profi megszólaláson kívül semmi fűszert, egyediséget nem tudnak a végső megszólalásba beletenni, nálatok viszont más a helyzet. Főleg a dobnak van egy remekül megformált, mély döngő hangja, ami ma már bizonyos szempontból idejét múlt, mégis izgalmas lesz tőle az összkép. De a gitárok is nagyon ésszel vannak kezelve. Szépen feljön közöttük a fretless. Mennyi időt tett ki a keverés? És hogy zajlott maga a stúdiózás?

Mi nagyon szeretjük Viktor munkamódszerét, mert egyrészt nagyon jó barátunk, másrészt elképesztő szakember, továbbá kiváló zenész, olyan fülekkel, ami ötünknek együtt nincsen. Ez ritka kombináció. Tudni kell róla, hogy kegyetlenül alapos, már-már szélsőségesen. Emiatt aztán, meg hogy egyikünk sem annyira szorgalmas gyakorlás terén, eléggé el szokott húzódni a stúdiózás. Ha jól emlékszem 8 különböző helyen folytak a felvételek. Egy osztrák stúdióban, itthoni stúdiókban, kastélyban, otthon, mindenfelé. A keverés különösen sok időt emésztett fel. Annyira rétegzett a zene és annyira kényes ilyenkor az egyensúly, hogy számtalan verzió született mire végre elégedettek lettünk. Amikor pedig elkészült a keverés, kiküldtük az anyagot Dan Swanönek maszteringre. Rendkívül stresszes volt az egész. Viszont az a jó, hogy Viktor is maximalista és hasonlóak a nézeteink a hangzást illetően. Ezért aztán tudtuk hogy mit szeretnénk hallani. A dob hangzásnak valóban szándékosan van olyan mély, idejét múlt hangja, de hát 40 évesen mi magunk is eléggé idejét múlt fazonok vagyunk. Ezt a döngő hangot szeretjük amúgy, és ezúttal a basszusra is sokkal több figyelmet fordítottunk.

Hány helyen vannak a banda tagjai a világban jelenleg?

A banda továbbra is szombathelyi székhelyű, hárman itt lakunk. A két gitárosunk viszont jó messze tőlünk. Zoli Budapesten él, Attila pedig Miskolcon.

Ja, akkor már senki sincs külföldön?

Nem, mindannyian itt élünk.

Lesz fizikai megjelenése a Letters from the Edge-nek? A Bandcampen csak digitálist látni, és a Metal Archives is csak azt ír.

Természetesen lesz. Már le is gyártották a CD-ket és bakeliteket és épp a napokban várjuk hogy megérkezzenek hozzánk is!

Remek hír. Meg is lepődtem első körben, hogy nem látok róla sehol semmit. A Hammerheart annak idején vagy 4-5 évig alvó üzemmódban volt. Lesz esetleg velük hosszabb együttműködésetek? Manapság már nem olyan könnyű kiadóhoz jutni.

Így van, elég nehéz dolog ma kiadót találni. A Hammerheart tényleg szünetelt néhány évig, de most óriási lelkesedéssel vetették bele magukat a bizniszbe és nagyon komoly a promóciójuk is. Úgyhogy remélhetőleg hosszú távú lesz az együttműködés. Eddig nagyon szimpatikus a hozzáállásuk. Nagy szerencsék amúgy hogy régóta ismernek minket. Még az első lemezünk tájékán le is akartak minket szerződtetni. Sok jó banda volt náluk és most is elég jól cseng a nevük.

A 21-ik század sok változást hozott a zeneiparban. Kíváncsi vagyok, hogy hogy látod te a jövőt. És hogy bele is tudj kapaszkodni a feltett kérdésbe, adok pár fogódzkodót: stúdiózás, sufnituning, koncertezés, fizikai hordozók, promóciós gépezet, stb…

Nem könnyű kérdés. Én elég maradi vagyok ezekben a dolgokban. Például kiráz a hideg a vonalgitárhangzástól, a gépdoboktól. Persze a sufnituning az elengedhetetlen. Régen még arra is volt lehetőség hogy szórakozzunk a stúdióban, vagy tartunk egy lazább napot. Ma már ez másképp megy. Mi amúgy szeretünk az árral szemben menni, meg az ember akár költ is a hobbijára. Nem tudom lemezkiadás terén mit hoz majd a jövő. Szerencsére még mindig vannak lelkes kiadók és lelkes gyűjtők. Koncertezés meg mindig is lesz. Mi szeretjük ezt csinálni.

Te konkrétan melyik részét élvezed legjobban a zenekarozásnak? Komponálás, stúdiózás vagy élő előadás?

Érdekes módon én mind a hármat egyforma arányban szeretem. Mindegyik nagyon izgalmas része az alkotásnak és mindegyiket nagyon élvezem.

Ha a zenekar tagjait egy mondatban kellene bemutasd, hogyan tennéd azt meg?

Pál Zoltán: Hanyag elegancia és fanyar humor találkozása. Csejtei Gyula: Kevés szöveg, nagy tettek, megbízhatóság. Vigh Zoltán: hangszerparkújító és felszerelésgyűjtő elektronikai felelős, továbbá mérnök és olcsó szóvicc gyáros. Kovács Attila: borsodi géniusz, kifogyhatatlan energiaháztartással és Monty Python karakter sajátosságokkal.

Ennyi év zenélés, turnézás, utazás, színpadi és stúdiós munka után mit tartasz a legnagyobb erénynek egy zenésznél, és mi az, amit nehezen tudsz tolerálni?

Azt hiszem a legfontosabb erény talán az elszántság és elhivatottság. Elkötelezettség nélkül nem működik semmi. Nekem mindig sokat jelentett a kitartás és a lelkesedés. Alapvetően könnyen kijövök mindenkivel, de a linkséget nehezen tolerálom.

Te hogy vélekedsz az arculat megtartása – megújulás témakörről? Mennyire távolodhat el egy banda az eredeti célkitűzéseitől? Létezik olyan pont, amire már azt lehet mondani, hogy egy csapat „eladta magát”? Kell-e megújulás?

Ami engem illet, nem igazán érdekel semmiféle bevett szabály. Akinek szüksége van megújulásra, az megújul, aki meg mindig ugyanazt a lemezt készíti el, azzal sincs semmi bajom. Mindaddig amíg nem valamiféle haszonszerzés vagy aktuális trend meglovagolasa miatt változtat valaki, addig rendben van a dolog szerintem.

Mi(k) a következő lépés(ek) a Sear Bliss életében? Merrefelé fogtok feltűnni mostanában?

A legfontosabb, hogy elvileg ma megérkeznek a cd-k és bakelitek. Nagy élmény lesz kézben tartani, ekkora munka után. Következő lépésként elkezdünk készülni a 25 éves jubileumunkra, illetve augusztus folyamán nekilátunk új ötletek átnézésének és kidolgozásának. Tehát biztos nem fog akkora idő eltelni két lemez között mint az utóbbi időkben. Most nagyon jó hullámon ülünk és ezt mindenképp meg akarjuk lovagolni. Ami a koncerteket illeti, egyelőre csak három buli van kilátásban idénre. Szeptemberben Pécs, novemberben Budapest, decemberben pedig Szombathely.

Aki szeretné e hanghordozókat beszerezni, hogyan tegye?

Augusztustól tőlünk biztosan be lehet szerezni (a FB oldalunkon keresztül), illetve a koncertjeinken, de remélhetőleg valahogy a hazai terjesztés is megoldódik majd.

Végezetül szeretnél egy kérdést feltenni, amiről úgy érzed, hogy kimaradt?

Nem is tudom. Azt hiszem elég rossz újságíró lennék, még magamnak sem tudok normális kérdést feltenni 🙂 Köszönöm az interjút!

Letters From The Edge by Sear Bliss