Bornholm – Mélyedjen el mindenki abban, amit csinál – egy átfogó beszélgetés Sallai Péterrel

Armand

2019. december 16.

0

Sallai Péter lényegében maga a Bornholm. A zenekar az ezredforduló környékén indult Szerencsen és változó aktivitással, de folyamatosan építkezve van jelen a nemzetközi színtéren. Péterrel felidéztük a Bornholm történetét, illetve tájékoztatott a banda körüli aktualitásokról is.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést egy kis múltidézésre!  Korodból adódóan gondolom, hogy a black metal második hullámával ismerkedtél meg a műfajjal. Jól tippelek? Mely zenekarok voltak a legkorábbi hatásaid?

Üdvözlök mindenkit, mondhatni igen, ha már ilyen gyorsan belevágtunk. Olyan 15-16 lehettem, metal rajongó, mikor kezembe került egy katalógus, amiben a Mayhem “De Misteriis…” albumborítója mellett ott állt, hogy „Black Metal„. Akkoriban mindenféle zenében benne voltam, persze főként heavy metal és társai, de azt hiszem az volt az első alkalom, mikor összefutottam vele. 16 évesen már próbálkoztunk a zenéléssel, annyira nem is katasztrofálisan, ekkoriban folytam bele a thrash metalba stb. Tombolt a grunge hullám, belőlem pedig a viszolygáson kívül az égvilágon semmit nem váltott ki. De odavoltam Ozzy-ért, AC/DC, Iron Maiden, Metallica, Slayer, Manowar, KISS, ami kell… igazából jöhetett minden. Valahol a klasszikus metal volt rám a legnagyobb hatással, mint mondtam akkoriban ez nemhogy nem volt divat, egyenesen ellenségnek számított. De aztán ahogy a későbbiekben megismerkedtem pár emberrel mondjuk a norvég színtérről, ott is többnyire ez volt a helyzet, hegyekben álltak az Accept, vagy Maiden lemezek. Persze mikor már komolyabbá vált a dolog, ott volt a Bathory és sorban minden a Satyricontól az Emperorig.

A csapat Szerencsről indult. Hosszas gondolkodás után az egykori Ramses-en kívül nem tudnék megnevezni olyan metal bandát, amely innen indult volna. Milyen volt a zenei élet a városban a 90-es évek végén?

Huh, őket ’88-ban még láttam is igencsak gyerekként, a nagymuter ott lakott a piactértől nem messze, ahol játszottak. Semmilyen emlékem nincs a buliról, kivéve, hogy ilyen fura rongyokban voltak és nem értettem, hogy utána miért húznak végig bizonyos embereket a vállukon a többiek hazafelé, pár évvel később aztán rájöttünk. Egyébként belőlük lett a Hooligans és sok zenész került onnan a fővárosba, más kérdés, hogy ki tartott ki a zene mellett. A ’90-es évek meghatározó volt, akkoriban nyílt ki minden és pukkant le egy időben arrafelé. Ment az olajozás, nyitottak a diszkók, nekünk meg Miskolcig kellett buszozni, ha méregdrágán venni akartunk egy kazettát, amin bármilyen metal van, vagy ugyanígy utazni, hogy valakitől elképesztően rossz minőségben átmásoljuk. Koncertek maximum helyi szinten, viszont legalább nyolc mai szemmel nézve sem rossz formáció volt a városban, a zenélés valóban egy életforma volt. Persze összehaverkodtunk mindenkivel, aztán valami csoda folytán hangszer is lett, ami nagyon nehéz volt akkoriban, tekintve, hogy egy jobb gitár egy évi fizetésbe került, egy rosszabb csak fél évibe. Aztán ez főleg nehéz, ha még nincs is fizetésed… Akkoriban el kellett zarándokolni egy hangszerboltig, ha egyáltalán látni akartál egyet, ami másik városban volt. Szóval nem volt egyszerű. Szinte minden időnket kitöltötte, rengeteget gyakoroltunk, ebből a társaságból alakultak az első zenekaraink. Főleg helyi bulikra jártunk, igazából a legmeghatározóbb időszak volt. Bár a médiában nem létezett ez a zene, internet még nem nagyon volt, így nagyon sok fiatal próbálkozott valamilyen módon a zenével.

Tudtommal Te voltál a zenekar alapítója. Hogyan állt össze a legkorábbi felállás? Hol találtál olyan tagokat, akikkel meg tudtad valósítani a zenei elképzeléseidet?

Több formáció is volt az évek során hasonló felállással, volt aki meg is maradt a zenei vonalon. Az egyik Deák Tamás, aki ma a Frost-ban énekel, de eredetileg dobos. Anno egy korai thrash próbálkozásban találkoztunk amit Stench a mai Vile Disgust-ból hozott össze. Mind a ketten érdeklődtünk a sötétebb zenék iránt, egy másik zenekarban játszottunk is Mercyful Fate-et, stb. Arra jutottunk, hogy csinálnunk kell egy ilyen zenekart, mert valahogy mindketten efelé orientálódunk. Így ’99 telén pár taggal kiegészülve megalakult a Bornholm, akkor még név nélkül. Akkor már fősulin voltam Nyíregyházán és sok mai zenészt ismertem meg ott. Ez a saját zenekar szempontjából egy szintén nagyon jelentős időszak volt. A black metal ekkorra már évek óta meghatározó volt, szerencsés voltam, mert a műfaj klasszikusai jöttek ki éveken át, egy ideális zenei közeg volt. Azóta sem volt ilyen. Akkor még nem tudtuk ezt. Az első felállásban még a szokásos gyerekkori barátok, régi zenésztársak is részt vettek, ez később átalakult, de a zenét a kezdetektől én hoztam.

2001-ben egy szinte nagylemeznyi hosszúságú, stúdióban rögzített, látványos borítóba csomagolt demóval mutatkozott be a zenekar. A két feldolgozást tartalmazó felvétel azonnal fel is keltette a hazai underground figyelmét. Mi a véleményed erről a hanganyagról? Akkoriban ki volt a banda fő dalszerzője, illetve ki felelt a szövegekért? 

Szerencsen volt akkoriban egy kisebb stúdió, abban az időben az országban ilyenek alig voltak, szerencsések voltunk. Bár telis tele mindenféle hangzásbéli, egyéb hiányosságokkal, a mai napig elevenen él, mikor felvettük. Éreztük, hogy van jelentősége. Aztán ahogy kiküldözgettük a továbbiakról fogalmunk nem volt. Mi Szerencsen voltunk, internet alig, annyira, hogy a helyi könyvtár írógépén írtam a leveleket is hozzá… Aztán ekkoriban jött az is, aminek ilyenkor sorsszerűen jönnie kell, teljesen szétszakadt a zenekar. Koncertünk is a demo előtti érában volt, az meg is van videofelvételen. Én jöttem a fővárosba, a többiek maradtak, Vlad velem maradt, így álltunk neki az első lemeznek. De még az első anyagon a zenét én írtam, pár billentyűtémát Tamás, a dobokat is. Azt hiszem, hogy egy szöveget is ő jegyzett. Minden más az én ötletem volt. Tetszett, hogy a Bathory egy norvég festő művét tette a Blood, Fire, Death borítójára, ezért döntöttem, hogy Zichy Mihálytól a „Rombolás géniuszának diadala” került a borítóra.

Az első nagylemez 2003-ban egy francia kiadónál jelent meg, a demós felállásból azonban rajtad kívül már csak az énekes, Vlad vett részt a munkálatokban. Mi volt a tagcserék oka? Hogyan jött össze a szerződés a francia kiadóval?

2003-ban már sajnos itthon több helyre elküldtük, ami hiba volt, valójában csak 2005-ben jelent meg hivatalosan a Melancholia Recordsnál. Ahogy említettem, itt már csak ketten voltunk, én akkoriban próbáltam túlélni a fővárosban, ő Miskolcon, nem volt egyszerű. Szintén Szerencsen dolgoztunk, már kicsivel több tapasztalattal. Nem tagcserék voltak, inkább elég viharos szétválás. Semmiképpen nem akartam azon a környéken maradni, más céljaim voltak a zenéléssel és bármekkora kockázatot képes voltam vállalni, aztán bőven meg is tettem. Egy ugrás volt a semmibe. A felvétel, ami egy brutális hideg januárra esett – innen datálható, hogy minden lemezünkön télen dolgoztunk, most is épp elég családias hangulatú volt, Fido a Frost-ból segített ki dobon, Vlad ének, minden más én, a szövegekkel együtt. Ezután levelezgetés, igazából nem nagyon volt itthon ennek még módja, a Sear Bliss volt az egyetlen, aki kint jelentetett meg bármit, az az ország nyugati része, a miénk meg a vadabb keleti. Aztán egyszercsak jött a válasz és nagy lelkesen összehoztuk, ráadásul digipack formátumban, limitált verzióban, az Acheron című dalhoz klipet is forgattunk, amit aztán én vágtam véglegesre. Egy újabb, talán a legfontosabb lépés volt az a lemez. Akkor már a visszajelzések hozzám is eljutottak, de a felállás még egészen a March lemezig különböző kisegítő arcokkal egészült ki.

Mi történt a bandával a 2003 és 2009 közötti időszakban? Mi volt az oka annak, hogy hat év telt el a második stúdiólemez kiadásáig? 

Elsősorban a pénz, valamint a megfelelő tagság összeállítása. Igazából mi belül nem éreztük, ugyanis 2006-ban már a March lemezen dolgoztunk, sőt bizonyos témák már 2004-ben megvoltak, a megjelenés után viszont mi egyből dolgozni kezdtünk. Koncertek is voltak, a lemezzel pedig 2007-ben stúdióba is vonultunk. Viszont szintet akartunk lépni és az ország legjobb helyére, a Pannóniába mentünk, ami horribilis összeg volt akkoriban nekünk, de 2008 tavaszára kezünkben volt az anyag. Ekkorra a borító is készen állt és sikerült leszerződni a VIC Recordshoz Hollandiába. A gondok innen kezdődtek, ugyanis bő két évet kellett várni a megjelenésre. Vlad már 2006-ban kikerült a zenekarból, az akkori énekessel ez az egyetlen anyagunk, és ez a két év kemény időszak volt. 2010-ben, mikorra megjelent már szinte ismerték a számokat, koncertekről, valamint a hivatalos megjelenés után egy hónappal, 2010 januárjában kerültek boltokba. Ekkoriban én sem voltam egy ártatlan, elég kemény időket éltünk, főleg én. Ami a Rock’n’Roll-hoz csak hozzátartozhat abban mindenben volt részem. Brutális vad idők voltak, viszont ennek is vége kellett, hogy szakadjon ezen a szinten. Ez sem tett jót a zenekarnak. Páran nem bírták a tempót, megint új énekes… 2011-ben jelent meg így egy viny split a Nydvind-del, szintén Franciaországban. Ezen az anyagon már Hjules velünk volt és ezzel vágtunk neki a harmadik nagylemeznek 2011 végén.

A March for Glory and Revenge című albummal ismét sikerült előre lépnetek, nemcsak zeneileg, hanem promóció terén is, hiszen ezt a kiadványt már az undergroundban igen jó nevű holland Vic Records gondozta. Éreztétek a megnövekedett érdeklődést a banda iránt?

Egyrészt nagyon is, ekkortájt jelent meg sok interjú, nem is kicsik, többnyire két oldalasak a legendás Aardschok, vagy a francia Metallian magazinban, a Rock Hardban, a német Hammerben is hirdetések, de az már az előző lemeznél is. Viszont megtapasztaltuk, hogy mivel itt lakunk ezt szinte semennyire nem tudjuk kihasználni. Mai fejjel talán jobb lett volna kiköltözni, ez a közeg itt nem kedvezett sem a zenénknek, sem nekünk. A terjesztést átvette a Candlelight, minden okés volt, csak épp nem koncerteztünk nyugaton. Tapasztalatlanok voltunk ezen a szinten, hiszen még ekkoriban is vasfüggöny volt szinte a metalban, magunknak kellett kijárni mindent.

A harmadik és a negyedik album viszonylag gyorsan követték egymást, hiszen csak három év telt el a megjelenésük között. Talán a legfontosabb változás a két kiadvány között az volt, hogy a legutóbbi lemezen már Te álltál a mikrofon előtt is. Hogyan szántad rá magad arra, hogy a gitározás mellett az éneket is magadra vállalod? Koncerteken nem volt szokatlan ez az új szituáció?

A harmadik lemez 2012-ben készült el, tavasz környékén, és szintén majdnem egy évet vett igénybe a kiadókeresés, tanulva az előzőekből. Ekkorra már Hjules-nek is, meg nekem is voltak kontaktjaink nagyobb kiadókhoz és azt hiszem, Andy a Nuclear Blast-tól ajánlott be a Noisert-nak Ausztiában. Elég gyorsan össze is jött a szerződés, majd két tag az aláírás és turné leokézása után úgy döntött, inkább maradnak a polgári életnél. Azt hiszem ez sokat elárul, viszont nem állhattunk meg, óvatosan lekommunikáltam ezt a managementnek, nyilván rendkívül kínos volt, de aztán szintén kisegítő emberekkel átvészeltük ezt az időszakot, viszont ez nagyon nem tett jót. Túl voltunk Európa-turnén, játszottunk a legendás Copenhell-en is Dániában, ahol Phil Anselmo-val néztük a King Diamondot. Sikerült megkóstolnunk egymás ajándék piáit a backstage-ben. Tényleg jó időszak volt, volt, hogy mindenki King Diamond vendége volt a Tivoli negyedben, nightlineres koncertek stb… De aztán rá kellett jönnünk, hogy nem szabad még egyszer olyan embernek állnia a mikrofon mögött, akinek semmi köze lelkileg a dologhoz, csak egy posztot tölt be. Soha többé nem akartuk, így egyértelmű, hogy ezt én töltöttem be. Sajnos hamarabb kellett volna… A Balti-tengernél van egy kultikus black metal fesztivál, a Barther Open Air, ott debütáltam, nem volt egyszerű, de azóta töretlen a dolog, és már így is marad. Ezután álltunk neki már 2014 végén a Primaeval Pantheons lemeznek, már ezzel a felállással. 

A 2016-os lemez a csapat történetében az eddigi legkomolyabb kiadó, a Massacre Records gondozásában jelent meg. Hogyan sikerült összehozni a szerződést? Egy ilyen nagynevű kiadó a jelenlegi viszonyok mellett mit tud tenni a banda népszerűsítése érdekében?

A lemezt gyakorlatilag hárman vettük fel, Dávid, Hjules és én. Azt tudni kell, hogy a borítóban ugyan fel van tüntetve, de ezen az anyagon játszik Hjules utoljára, nem az előzőn, aminek az az oka, hogy a kiadó az aktuális felállást szerette volna a borítóba, ami már 2016-ban volt. A Noiseart extreme metal szekciója megszűnt, sok zenekar, így mi is kikerültünk onnan. Kénytelenek voltunk ismét kiadó után nézni. Így került képbe a Massacre, nem a legjobb feltételekkel, de nem akartuk húzni az időt és mindenképp azt akartuk, hogy ez a lemez jelenjen meg. Ezek után szintén volt egy kisebb kör a svéd Thyrfing-gel, akikkel megvan a kapcsolat azóta is. Valamint ekkortól kezdtem én is több időt tölteni külföldön, ha tehettem. Sajnos a kiadó nagynevű, bár túl sokat a jelenléten kívül egy kiadó nem is tud. A koncertek a booking agency, a management dolga, ezek teljesen külön szerződést igényelnek. Persze egy nagyon nagy kiadó már alapvetően ajánl managementet, az más dolog. Ma ugyanolyan fontos a kiadó, nem kerülhet oda akárki, nagyon kell teljesíteni és a maximumot adni, mindent feláldozni. Ez az alap, minden más innen kezdődik. Tehát nem a kiadó dolga tenni a zenekarért, az első lépésként a zenekar dolga. A zene kőkemény biznisz és egy ilyen zenénél, mint a miénk, nem vagyok hajlandó engedni akár az ideológiából, akár a zenei stílusból csak a népszerűség érdekében. Rövid távon megtömi a zsebét, de elhiteltelenedik. Azt kell elérni, hogy azért tiszteljenek, amit te építettél fel, és ez idő. Olyan minőségű lemezanyagot kell letenni, ami nem marad el az ottani színvonaltól. Nincs meg a „mi kutyánk kölyke” típusú engedékenység, meg hogy nekünk csak ez van. Számíthat az ismeretség, de nem döntő, és nem is visz feltétlenül előre.

A negyedik nagylemez, a Primaeval Pantheons tehát 2016-ban jelent meg. Talán időszerű, hogy az új albumról is kérdezzelek… Kérlek, áruld el az olvasóknak, hogy hol tartanak a munkálatok, illetve mikorra várható a lemez megjelenése? Kik alkotják jelenleg a Bornholmot?

Az új anyagon jó ideje dolgozunk… szinte több munka van vele, mint az utóbbi hárommal együttvéve. Sokat nem árulhatok el egyelőre, de márciusban a nagy részét rögzítettük a Super Size-ban, szintén Scheer Viktorral. Most hátra van még pár billentyű, bár szinte kész, és hamarosan keverés. A mastering vagy itthon, vagy Svédországban, még alakul. Jövőre mindenképp szeretnénk, hogy megjelenjen, tehát hamar be kell fejezni. A Bornholm jelenleg D, Charun bőgőn és én. Attila a Zivatart csinálja tovább, de ő igazából tevékenyen sosem vett részt a dolgokban csak koncerteken.

A Bornholm összes lemezének első megjelenése különféle külföldi kiadókon keresztül történt. Ez a tény kétségtelenül elősegítette a nemzetközi promóciót, viszont megnehezítette a CD-k beszerzését a hazai rajongók számára. Az első albumhoz hasonlóan nincs esetleg tervben a későbbi CD-k hazai újrakiadása is? 

Ma már szerintem nagyon egyszerű beszerezni, nekünk már csak pár példány maradt, de a különböző terjesztőknél és az online lemezboltokban ott vannak azért. Sőt, itthoni terjesztés is van némelyikből a Hammer által, érdeklődni kell. De kintről a demo kivételével tudom, hogy beszerezhető. A March lemez jogai visszakerültek hozzám, abból nem tudom, de a Plastichead-nél talán van. Hazai újrakiadást nem tervezünk, ha meg is jelennek, akár gyűjteményes formában egyszer, akár jubileum alkalmából, vagy találunk megfelelő partnert, vagy a zenekaron keresztül.

A nemzetközi elismerések ellenére úgy érzem, hogy a csapat itthon nem kapja meg azt a publicitást, amit a kiadványai alapján megérdemelne. Fő dalszerzőként melyik Bornholm albumot ajánlanád a bandával való megismerkedésre?

Mi nyitottak vagyunk mindenki felé, de tény, hogy nem tartozunk egyik itthoni kiadó szárnyai alá sem, talán ez az oka, hogy nincs meg a hajlandóság annyira… de hát ez van. Mind a munkában, mind a zenében külföldön sokkal inkább aktív vagyok ezáltal, bár itt lakom és mindig is így volt.

Rendszeresek a külföldi fellépéseitek. Mik a tapasztalataid, hol van a legnagyobb érdeklődés a Bornholm-féle black metalra?

Hollandia, Németország, Svédország mindenképpen. Sokkal nagyobb, egészségesebb színtér van arra, el is zárkózik néhol az országban uralkodó közfelfogástól. De aktív, sok ember jár koncertekre, és valóban tudnak a zenekarokról. Ott megmaradt az, ami itt volt régen, hogy fanatizmusból hallgatjuk a zenét.

A közelmúltban komoly megtiszteltetés érte a bandát, hiszen a legendás hazai Tormentor basszusgitárosa, Farkas György is játszott már veletek. Ez a kapcsolat, hogy jött össze? Gyuri jelenleg is tagja a bandának, vagy most kizárólag a Tormentor-ra koncentrál?

Ez még visszanyúlik akkorra, amikor Hjules elment és befejeztük a Primaeval lemezt. Több jelentkező volt, aztán ennél a verziónál maradtunk. Tartott kb. 3 évig, a Tormentor ekkor még bőven nem került szóba. Szóval ez még a jubileumi bulijaik előtt volt. Ismertük egymást egy ideje, aztán a Thyrfing turnét letoltuk együtt meg pár saját bulit, egyebeket, de ennyi igazából. Nem volt felhőtlen az elválás, de más vizeken eveztünk… Hónapokkal ezután került sor a Tormentor újjáalakulásra, szóval ez minket már egyáltalán nem érintett.

Az előzetes egyeztetésünk során említetted, hogy jövőre komoly fellépéseitek vannak kilátásban. Mit lehet tudni ezekről a koncertekről?

Elsősorban a lemezmegjelenéstől függ, de azért sok minden alakult már. Mielőtt a külföldre térnék, elmondanám, hogy a Rockmaraton-on leszünk mindenképp itthon, tehát tavalyhoz hasonlóan ott el lehet a dolgot kapni. Kint ugye más a helyzet, igazából fesztiválnevet csak ott mondhatok, ahol biztos, szerződés, véglegesítés volt. De Svédország mindenképpen, Németország szintén, Svájc, ami viszont biztos, hogy headliner vagyunk a jövő évi Thorhammerfest-en, ami egy patinás fesztivál Brazíliában, olyan headlinerekkel, mint tavaly pl. a Primordial. Szóval nagyon megtisztelő, ráadásul jubileumuk is lesz és valószínűleg pár bulival ki is egészül. Ez lesz az első alkalom a tengerentúlon és ráadásul nem egy kis klubban, szóval várjuk.

Mielőtt bárki a szememre hányná, hogy a zenész mellett semmilyen szakmai kérdéssel sem készültem a nemzetközileg elismert grafikushoz; megjegyzem, hogy ezeket a kérdéseket előzetes egyeztetésünk alapján mellőztem. Amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy a legutóbbi lemezen az egyik társad, Havancsák Gyula volt, akinek a nevét szintén számtalan lemezborító készítőjeként ismerhetjük. Gyulával zenészként, vagy grafikusként ismerkedtél meg?

Vele még azt hiszem 2003-ban egy Sziget Fesztiválon ismerkedtünk meg, akkoriban még volt ott metal. Később kollégák is voltunk a hazai játékszoftver-fejlesztésen belül, majd legalább hét évig zenéltünk is együtt. Nagyon jó volt, jó idők voltak, de családja lett, ilyesmi, aztán más lett a prioritás, de a mai napig majdnem hetente, kéthetente beszélünk. Sokat segített szakmailag, meg aztán mindenki vitte a maga dolgát, sosem voltunk egymás konkurenciái vagy ilyesmi.

Invictus néven tíz éve egy neofolk lemezzel jelentkeztél. Várható-e folytatás, vagy vannak-e egyéb terveid ebben a stílusban?

Na, ez egy jó kérdés, nagyon régóta tervben van, még nem is elképzelhetetlen. Volt több zenei ötlet régebben, bár nem tudom a mai környezetben ezeket hogy varázsolnám elő a gépemről, bár nem biztos, hogy kell. A most készülő Bornholm lemezen van olyan track, nem is egy, aminek az alapjai a második anyagra születtek volna, de áttettem ide, mert jól állt az anyagnak. Az őszinte válasz az, hogy nem tudom, akkor is egy hirtelen inspiráció hozta, ha lesz következő, annak is így kell születnie.

Közreműködtél a szélsőséges reakciókat kiváltó Lords of Chaos című film munkálataiban is. Mi volt a szereped ebben a projektben? Milyen emlékeid vannak a forgatásról? Rajongóként mi a véleményed a filmről?

Na igen. Dáviddal ketten részt vettünk, nem is kicsit (Juhász Dávid -D- dob). Anno 2016 őszén megkerestek, hogy szeretnének egy amolyan felkészítőt, „coach”-ot találni színészeknek ebben a stílusban, e-mailben jött, vagy facebook-on, azt hiszem. Mivel egy ideje már ment ekörül a balhé, gondoltam, hogy erről van szó, aztán igent mondtam. Találkoztunk Jonas Åkerlunddal, aki nagyon jó fej volt, a mai napig megvan a kapcsolat. Rengeteg sztori ment a Bathory idejéből, nagyon élveztük. Fel kellett készíteni a főszereplőket, hogy hogy is működik a zenélés, hogyan alakítsanak egy zenészt. Le kellett járnunk rendesen minden nap próbaterembe és eléggé élvezték, de mindazonáltal baromi komolyan is vették. Azért az nem kis képességre vall, hogy valaki, aki maximum addig énekelt, 6 nap után ledobolja jóval jobban a “De Misteriis…” legalább harmadát, jobban, mint sokszor akiket színpadon látok. Szóval maximális teljesítményt hoztak, a mi dolgunk ez volt. De ott voltunk a forgatáson is, nagyon jó személyes kapcsolatunk volt mindenkivel, lógtunk együtt, ahogy egy zenekarban kell. Jó volt látni, benne lenni a setben, valóban valóságos volt minden. Sokat beszélgettünk erről a korszakról, arról is, mi hogy láttuk, igazából az alakításukhoz sokkal jobban hozzájárultunk. Később láttuk a filmet a magyar premieren, Csihar Attila is ott volt, volt valamennyi beszélgetés is előtte. Azt kell mondjam, hogy nekem kellemes meglepetés volt. Kicsit talán kiszínezve, de szerintem korrekt, kiindulva abból, amit fiatalon magam körül láttam, senki nem olyan volt, mint a beállított fotókon. Sok helyen megjelent a zenekar, egyáltalán nem titkolták, a Rolling Stone Magazine-tól kezdve sok helyen, adtam interjút Amerikába, jó volt végső soron. Ami ránk lett bízva, azt végigcsináltuk. Szerettem volna jobban belemenni ebbe, de itthon nem nagyon volt fogadókészség a sztorira, de ez megér egy külön dolgot.  Ez amolyan kirándulás volt a filmes világba, talán inkább, mint magánember végeztük el, nem is, mint zenekar.

Van esetleg valami, amire elfelejtettem rákérdezni, de fontosnak tartod megemlíteni?

Igazából életem egyik leghosszabb interjúján vagyok túl, szóval nagyon köszönöm! Mélyedjen el mindenki abban, amit csinál, azt vegye komolyan, amit ő annak gondol (nem azt, ami mások szerint az) és nem számít hányan próbálnak lebeszélni, véghez kell vinni amit az ember akar!

Az interjút készítette: Andris