Idén az első komolyabb koncertem az A38-on került megrendezésre. Már napját se tudom mikor voltam a Hajón utoljára, mostanában minden engem érdeklő buli a Dürer-ben volt. Öt év után új albummal jelentkezett a hazai post rock színtér zászlós hajója, a Képzelt Város, ami jó alkalmat is adott egy kellemes visszatérésre a A38-ra.

Annyira időben ért be a buszunk, hogy ha már Valentin nap is volt, tettünk egy kellemes de csípős sétát a rakparton. Majd a kiírt kezdés előtt negyedórával már bent is voltunk. Nagy tömeggel egyelőre nem kellet küzdeni, így straith edge jeligére töltött esténket két üveg vízzel kezdtük. A koncertterem jó negyedéig volt, a színpadon a pozson-i, Shallov-os srácok motoszkáltak. Ők ismerősek lehetnek az 5-ik Ep válogatásunkból. Nagyjából tudtam mire számíthatok, időközben már gyűltek a hozzám hasonló kockás inges fiúk, lányok majd pedig egy pár perc késéssel bele is csaptak a lecsóba. A koncert nagyját a tavalyi két számos EP-jük adta. Új vonalas screamo muzsikájuk amiben a mérleg nyelve inkább a post rock felé húz, nem okozott csalódást. A show-t egyértelműen Őri Viktor énekes vitte el, érzelmes, letaglózó előadás módja teljesen magával ragadott. Ha neki fájt nekem is, ha reménnyel teli volt akkor én is. Természetesen Őri Dušan basszusgitáron és Erik Bachorec a dobon is hozták a kötelezőt, de számomra Viktor volt az aki feltette az i-re a pontot. A színpadkép nem volt túl bonyolítva, két oldalt, két kivetítőn a tavalyi lemez borítója volt látható, fehér alapon, ami kicsit amatőrül nézett ki, de oda se neki. Csak egy kis esetlen kommunikációt kaptunk tőluk, ami mondjuk ebben a stílusban nem meglepő, de ez is csak a bájukat növelte. A körülbelül 40-45 perces set végére a terem is eléggé megtelt. A végén látszott rajtuk, hogy nem akkora közönséghez vannak szokva, de ennek ellenére is kiváló koncertet adtak.

A fő zenekar kezdésére szinte tele is lett a terem. Valamivel kilenc óra után pedig színpadra állt a Képzelt Város. Ez volt az első alkalom, hogy láttam őket, nem is számítottam igazából semmire, egy kis szombat esti andalgáson kívül. Bele is kezdtek a Samizdat első dalába és elkezdődött a varázslat. A tömegen végig nézve, rengetegféle reakciót lehetett látni az embereken. Volt aki csak csukott szemmel dülöngélt, volt aki csak állt megfagyva mintha Medúza szemébe nézett volna. Olyan is volt aki úgy headbang-elt, mintha legalább a háború kutyáit akarta volna előhívni. Ami még feltűnő volt, hogy nem volt tele a közönség instagram huszárokkal, akik az egész koncertet videóra akarják venni. Egy-két telefon villant fel a koncert alatt. A zene pedig a szokásos Képzelt Város minőség ,mondjuk számomra furcsák voltak az angol nyelvű dalok, nem tudtam még annyiszor meghallgatni az új lemezt, hogy megszokjam. Viszont a hosszabb dalok és instrumentálisabb felépítés igazán üdítő volt, az utóbbi lemezek után. Sütött róluk a profizmus, az évek meg a rutin, ahogy mondani szokták. Noha nem volt olyan érzelemmel teli, szinte már túlcsordult mint a Shallov, de így simán az emberek szívéig hatolt a post rock ezen a hűvös éjszakán. Mivel a Hajó-ról van szó a hangosításra nem lehet panasz, nem mintha értenék hozzá, de itt még nem voltam rosszul szóló koncerten. A Képzelt Város-on néha nem lehetett hallani az éneket, de lehet csak én álltam rossz helyen. Itt a kivetítőn már különböző animációk mentek, mondjuk végig az volt az érzésem, hogy csak azért mert ott a kivetítő és legyen rajta valami. A régi winampos effektek jutottak róla az eszembe, ez kicsit béna volt.

Összességében a stílus rajongói egy kiváló élményt tudhatnak a magukénak, én legalábbis mindenképp. Tökéletes alapozás volt a 23-án esedékes Alcest, Birds in Row koncertre.

Fotó : Vadászi Zoltán, köszönöm szépen.