Elérkeztünk EP sorozatunk 15. részéhez, negyed éves pályafutásának újabb mérföldkövéhez. Azonban kis ünneplésünk helyet a helyzetre való tekintettel mi is inkább csak zenét szolgáltatunk, hogy kényelmesebb legyen ez a kényszerűség szülte karantén. Kezdésnek jöjjön egy kis lazító atmoszférikus funeral doom a tenger ringató hullámaival, amik az emberiség zord korszakába visznek vissza, megelevenítve a modern generáció fájdalmait. Némi folklor hangulat után pedig a tharsh metal hőskorszakában teszünk egy kellemes utazást. Helyezkedjetek el kényelmesen, bontsatok egy sört, vagy ami jól esik… és menjetek el otthon.

Túlzás lenne a részemről, ha azt írnám: keveset tudok az orosz Dryom (Дрём) projektről… Mert igazából semmit sem tudok róla. Így hát utána néztem. Azt atmoszférikus funeral doom zenét játszó egyszemélyes zenekar 2012-óta működik. Hogy ki áll a hátterében azt sajnos nem sikerült kiderítenem, csak annyit, hogy van egy oldalága, ami Сам с собою (With himself) néven fut. A fentebb említet funeral doom skatulyához zenéjében merészen párosul az ambient és a szláv folklór sötét hangulata, amik néha monumentális hosszúságú (20, illetve 10-12 perces) dalaik erős, erre utaló atmoszférájában nyilvánulnak meg, amik mostani Прощай​/​Goodbye EP-jén kissé a post-rock és az elktro hatásaiba is lekalandoznak. Az EP-t indító Rain egy szellős hangulatutazás, melysorán a borítón látható kép hullámaiba révülünk bele. Majd jön lágy atmoszférájú, de mégis rideg post/doom címadó tétel, némi jazz, folk, és varieté zongora és tangóharmonika beütéssel, zárásnak pedig egyfajta elekro-wave doom hullám visz tovább zenéje tengerén.

A rohadás szagú doom/black/death metalt játszó hazai OS formáció a napokban adta ki első EP-jét Prehuman Death Magic címmel. Anyagukra négy analóg felvétel került melyek az emberiség egy ismeretlen és elfeledett korából. Ez egy igazi underground cucc a maga zord, őskori hangzásával. Semmi finomkodás, vagy cicoma. Árad az áporodott dögszak, gyilkolnak a sikálós kasza gitárok, és fullasztóak a mocsaras lassúságú doomos vérgőzös dagonyák. Egy sötét, barbárias rituálé, aminek a végén az ereidben folyik a halál.

A japán death/doom metalos Mortal Incarnation bemutatkozó demóján az ősi halál metal áporodott, nehéz atmoszférája keveredik a doom progresszív, enyhén kaotikus vonalával. Lunar Radiant Dawn anyagokra két szám került fel, melyben 16 percen keresztül idézik fel mi is az a szélsőséges rettenet és halálvágy, ami a ’90-es évek klasszikus brit vonalú bánat metal vonalából fakadva a mai modern generáció fájdalmában születet újjá.

A Hammer of the Sky egy erősen folk / ambient gyökerű projekt. Zeneiségében és eszmeiségében jókorát merít a finn pogány mitológia és kultúrára kifogyhatatlan tárházából. A 2018 óta létező duó Aarni EP-jén négy tétel található, melynek alapjait meghatározzák és mélyen átjárják a rituális, sámánisztikus drone-szerű dallamok, a természeti képek lágy hangképek és az epikus amibient szinti elmosódó hullámai, amik szinte a föld felett lebegtetnek. Anyaguk rövidsége ellenére is igazi hangulati élményt tud adni.

A szerb Jenner már 2017-es debüt-albumával is egy jókora időutazásra vittek minket a thrash metal hőskorába és csajok most is ugyan ezt teszik. The Test of Time EP-jükre három energikus ás dinamikusan izzó nótát állítottak csatasorban, melyben erős zúzdákkal és éles szólókkal küldenek a földre. A thrasher csajok kislemezének három dala három jól irányzott ökölcsapás, vagy tökön rúgás (kinek, mi a kielégítőbb), amivel jócskán betornázták magukat az élvonalba.