Elértünk EP sorozatunk 20. adásához… újabb jubileum… újabb öröm, amiben veletek osztozhatunk. Köszönjük, hogy megkedveltétek kis sorozatunkat, amiben hétről hétre továbbra is igyekszünk az aktuális újdonságokat elhozni nektek. Eheti kollekciónkat egy jó adagnyi középtempós epikus, valamint klasszikus heavy metalos dallakokkal kezdjük, amik után filmszerű remegésekben fürdetjük meg kissé elfáradt hallójáratainkat. De csak egy pillanatnyi pihenőt kaptok mert ez után jön egy alkohol mámorban fetrengő mizantróp agonizálás, és némi kripta szagú mágia.

A lengyel Exlibris új kiadványa kapcsán vakartam a fejemet, hogy egy a hatdalos, félórás anyagnak helye van-e az EP-k közt, vagy inkább teljesértékű nagylemezként kellene-e tekintenünk rá. A fenti két adat alapján jómagam az előbbire voksolnék… A csapat 2003-as indulása óta, a szóban forgó Shadowrise-t megelőzően négy nagylemezt jelentetett meg. Ha hasonlítanom kellene a zenéjüket valamelyik nagynevű pályatársukhoz, bajban lennék. Elsőre ugyanis legközelebbi támpontként a finn Thunderstone neve ugrott be, akik népszerűség tekintetében sajnos nem nevezhetők elsővonalas csapatnak. Az Exlibris főként a középtempókra építve prezentálja euro-power metalos dalait. A friss kiadvány előtt a bandához csatlakozott a finn gitár hero Antti Warman gitáros révén, aki egyébként a ex-Children of Bodom billentyűs Janne fivére, Na szóval, Stratovarius és Sonata Arctica rajongók bátran próbálkozhatnak a csapat kiadvánnyal, akik hosszabb távon is bírják a középtempókat és nem csak a tekerésekre esküsznek!

(Andris)

Első mini-lemezén a ’80-as évek hard heavy metal világának hangulatába visz minket vissza a Paraguay-i származású Nightbound. A 2018-ban induló női-frontos trió hatásai leginkább olyan klasszisok között kereshető, mint a Scorpions,  a Judas Priest, a Thin Lizzy, vagy a Saxon. Mostani kortársai közül pedig a Crucified Barbara, a Thundermother és a Lady Beast áll közel hozzájuk. Bár zejükben nincs semmilyen nagy varázslat mégis meg van a kellemes, bizsergető mágiája annak, amit csinálnak. Igazi retro feeling a korszak nagy riffeivel, és hangulatával… bár a Deep Purple feldolgozásuk eléggé gyengécskére sikerült.

A Harmat egy hazai atmoszférikus kísérleti ambient drone projekt. Bő 11 perces, három tételes, az Ablakon kopogó kísértet címűanyagának remegéseinek hangulatát leginkább filmek, könyvek, élet, örömök, pofonok inspiráltak. Melankolikus, filmszerű dallami egy meglehetősen borongós, befelé merengős, önelemző képet adnak, amiket alkotója az önvádszerű monológ szövegeivel támaszt alá.

Az amerikai punk / black / thrasher Misanthropic Aggression alkohol gőzös, beteg fusztrációkkal teli Alcoholic Polyneuropathic Freaks in Hell EP-jét hallgatva az az érzésünk mintha egy fék és biztonsági öv nélküli kocsiban száguldanánk közel 200 km/h sebességgel a falnak, miközben egy gonosz bohóc két centiméterről vigyorog a pofánkba. Énekesük neurotikus hangja inkább idegesítő, sem mint bármi féle élvezetei élményt adna, amikhez merőben társulnak agyon tompított hangzású hangszereik által keltett pokoli tempói. Önsanyargatáshoz, és beteglelkületű agonizáláshoz kifejezetten ajánlott zene, de családalapításhoz semmiképp.

Az olasz női-frontos okkult blackened rocker Black Oath igazi klasszikus sátáni rituálékat mutat be nekünk Haunted Nights című bootleg EP-jén, amire öt, a pokol helytartója által kiválasztott eddig sehol sem hallott dal került fel az ő maguk nyersességében. Dalaikat velejéig átjárja a kénköves bűzösség és a lassú, nehéz légkörű szabbatista rohadás gonosz áporodott kripta szaga, amit közel 25 percen keresztül élvezhetünk.