Bipolar Disorder – A zenekar koncepciója az emberi elme kivizsgálása, megfigyelésére alapuló tanulmányokra épül

Armand

2020. május 13.

2

EP sorozatunk 22. részében már bemutattuk nektek a hazai death/doom metalos Bipolar Disorder zenekart. Az új formációról nem sokat tudni, azonban, akik jártasak az itthoni undergroundban világában sejthetik, hogy az egész mögött az a Tóth József áll, aki a Nekrofília, a Degragore, a Liquid Cemetery, a Dipylidium Caninum és az Abehrum nevű projektekből is ismert. Vele beszélgetem új, illetve a hozzá kapcsolódó zenekarok aktuális dolgairól.

Szia József! Köszönöm, hogy elvállaltad ezt a beszélgetést. Legutoljára a Liquid Cemetery projekted kapcsán beszélgettük. Rögtön meg is kérdezem, hogy ott mi a helyzet?

Köszönöm az érdeklődést, Neked mindig szívesen nyilatkozok.

Nos, a Liquid Cemetery projektem 2015-ben indítottam a Withdrawal Symptom in Agony nagylemezzel, ami külföldön megjelent CD-n is. Aztán sorra jöttek az EP-k, ezek közül is kettő kijött CD-n, majd 2018-ban úgy döntöttem, hogy az Individual Death nagy lemezzel befejezem a projectet.

Ennek több oka is volt, a legfőbb egy magánjellegű probléma, aminek akkor még nem láttam végét. 

A LC még a Nekrofília-s korszakom végéről maradt, daccból csináltam, hogy befejezzem, azt ami elkezdtem. A black metal fontos szerepet töltött be az életemben, általa tanultam meg gitározni és a zenekar révén sok embert megismertem. Belekóstoltam a zenei iparba, beleláttam, hogy működnek a dolgok, sok tapasztalatot szereztem általa. Rájöttem, hogy a black metal műfajt, megölte az internet és pont az, ami miatt megszerettem mára semmi lett. A műfaj mostani képviselői megölték azt az atmoszférát, ami különlegessé tette ezt a műfajt.  

Aztán beütött a gebasz a magán életemben, és elgondolkodtam, hogy mit is akarok, miért is akarom. A Liquid Cemetery egy nagyon jó tanuló pénz volt számomra, megtanított zenélni, de nem tanított meg a pontos önkifejezésre. Az aktuális elmeháborodottságom vetítettem ki, a problémának adtam hangot, nem pedig annak, ami azt generálta. 4 EP és 2 nagy lemez, amit maga után hagy az LC. 

Új projekted a komor hangulatú death/doom metalos Bipolar Disorder. Róla mit lehet tudni? Mióta létezik, mióta formálódik benned ennek a zenekarnak az ötlete?

A Bipolar Disorder az új projectünk, melyet Sütő Gáborral ketten indítottunk útjára. Szeretjük az effajta zenéket, régóta hallgatunk ilyen bandákat. A zenekar koncepciója az emberi elme kivizsgálása, megfigyelésére alapuló tanulmányokra épül. Tudathasadás, skizofrénia, bipoláris zavar, idegösszeomlás, depresszió, disszociatív személyiségzavar és még sok hasonló mentális probléma  lesz a központi téma. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy itthon ezt senki sem fogja értékelni, de már hozzászoktunk a helyzethez, ezért sem akarunk itthonra semmi vagy csak nagyon minimális promot. Szerencsére a magyar metal média gondoskodott arról, hogy a frissen alakuló zenekarok meglegyenek nélkülük, hiszen mind tudjuk az új Slipknot lemez mindennél fontosabb.

A napokban jött ki új formációd bemutatkozó anyaga The First Step Into The Unknown Light címmel. A három dalt meghallgatva nekem a ’90-es évek klasszikus kripta metaljának vonala jön át. Direkt ezt a hangulatot, érát céloztad meg?

Az első anyagunk csak digitálisan jött ki, ami a DHS-Records bandcampjéről letölthető, vagy meghallgatható. Direkt ez a hangulat volt a cél, ezek szerint sikerült is elérni! Sok hasonló zene van rám hatással és a hangzás világukkal a mai napig elfogult vagyok. A bemutatkozó kislemez 3 dalt tartalmaz, ebből egy feldolgozás vagy inkább újragondolás. 

A stílus a régi idők death doom vonalon mozog, némi atmoszférikus ambeint elemmel. Mind szövegben mind hangulatban igyekszünk kicsit gondolkodásra, elmélkedésre ösztönözni a hallgatót. A komor riffek mellett igyekszünk harmóniát is teremteni, egyfajta hangulatot, ami megnyugtatja vagy felzaklatja a hallgatót. 

Nem tudok elmenni az EP-re felkerült orosz népdal, az Áll Egy Ifjú Nyírfa feldolgozása mellet, ami egy meglehetősen merész felfogású nagyon jól sikerült átirat lett. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt egy súlyos death/doom témába ültesd át?

 Ez egy orosz népdal, kicsit lehúzós a dallam világa, kísérleti dalnak indult csupán, de annyira jó lett a végeredmény hangulata, hogy megtartottuk. Készítettünk egy freezing moon feldolgozást is, ami a freezing doom címet kapta. Tök jó kísérletezni így dalokkal, behúzni őket a doom világába és megnézi mi sül ki belőle. Nem leszünk feldolgozás banda, de lehet majd a jövőben számítani egy-egy ilyen érdekességre. 

A verebek azt csiripelik, hogy hamarosan egy albummal is elő áll a Bipolar Disorder. Erről lehet valami bővebbet tudni?

Igen jól informáltak azok a verebek! A lemez már kész van, itthon persze nem lesz elérhető fizikai formában, a metal hammer az új ossziánra készül a többi kiscsikó meg nem ismerősünk facebookon és nem sörözgetünk, így marad a külföldi lemezkiadó. Hass, alkoss gyarapíts, csak külföldön, mert itthon senki sem kíváncsi rá.Több opció is van már kiadásra, meglátjuk majd. Az biztos, hogy ki lesz adva. Ez egy 3 dalos majdnem 1 órás tömör death doom metal anyag lesz.

Térjünk át másik projektedre a brutal death / goregrind metalt játszó Degragore-ra, amivel szintén a napokban hoztatok ki egy új dalt. Ott mi a helyzet… készültök egy új albummal?

Igen, ez a lemez is készen van már. Demonic Obsession – 9 dal plusz egy intro majdnem 50 percben. Sütő Gábor (ex-King Furia)  ének, Várkonyi Gábor (Lost Continent)  basszer, Kocsis Csaba (Komodo) dob, Tóth József gitár. A lemezen hallható lesz egy József Attila „Nem én kiáltok” című vers is megzenésítve, amit stílusosan a költő születésnapján vettünk fel. Ezt a lemezt is, ahogy a többit otthoni körülmények között rögzítettük, viszont ezúttal a masterlést, mixelést másra bíztuk. A hangzás nem fog csalódást okozni egyik death metal rajongónak sem, igen erős, de mégis jellegzetes hangzást kapott az anyag. 

Borítónak többet is próbáltunk az albumhoz illeszteni, többek közt David Romero művész alkotásai közül, de mikor kész lett a végleges master rájöttünk, hogy nem kell a borítóra más csak egy logó és az album neve. Néha a kevesebb több. Nem érdekel, hogy mit akarnak a kiadók, vagy mi az aktuális trend, ki akarunk lépni mindenhogy a megszokottból. A lemez hangulata sem egyszerű, nem az a tipikus bdm.  A lemez egyik dalához a Babajaga-hoz készítünk egy klipet, kis költségvetésű klip lesz, de nem hétköznapi. 

Ennek a lemeznek mikorra várható a megjelenése?

A járvány miatt minden kiadó habozik most. Ami valahol érthető is. Ígéretett kaptunk egy kiadótól év végi kiadásra, de lehet nem várunk addig és nyárra kidobjuk a lemezt év végére pedig készítünk egy új lemezt, ami aztán tényleg mehet kiadásra. Idő közben folyamatosan levelezünk más kiadókkal is, meglátjuk mi sül ki majd belőle. 

A Degragore tavalyi Xenomorph Paroxysm lemezén debütált új énekesetek Sütő Gábor, aki sokunknak a King Furia-ból lehet ismerős. Ő, hogyan került bele a csapatba?

A King Furia dél-magyarországi zenekar, közel a szülőhelyemhez (Szekszárd), így az ottani bandákat mindig figyelemmel kísérem. Így láttam meg Gábort a Vow Of Retaliation videóban fröcsögni. Akkor fel is vettem a kapcsolatot, megkérdeztem lenne-e kedve jönni degráskodni, ő meg egyből bevállalta. Az első közös munkánk a Xenomorph Paroxysm volt. Hihetetlen gyorsan talán 2 hónap alatt megvoltunk a felvételekkel és eddig a legjobb Degragore lemez. 

Egyedi hangzás, brutális riffek, kegyetlen énekek és szövegek. A lemez koncepciója a boszorkányság volt, démonidézés, túlvilági lények tombolása. A Xenomorph Paroxysm kaput nyitott a pokol és világunk között, átengedve minden démoni lényt, akik elevenen felfalják a képmutató hitvány emberiséget. 

Szintén a tavalyi évben kijöttetek egy Scorching Remorse című digitális single-dallal, aminek bevételét az ausztrál állatvédelmi szervezetnek ajánlottátok fel. Honnan indult ez a kezdeményezés, és mi lett az eredménye?

Tragikusnak tartjuk, ami Ausztráliában történt és úgy gondoltuk, hogy ez a dal segítségével megpróbálunk némi támogatást gyűjteni az ottani állatvédő szervezetek számára. Így tehát a dal hangulata adott volt és mivel Gáborral rajongunk a death doom/funeral stílusért, úgy gondoltuk, hogy bár valóban eltérő lesz a megszokott tempó, de helyén való a téma miatt. A jövőben nem szeretnénk ennyire belassúlni a Degragore-al, ezért is indítottuk útjára a Bipolar Disorder-t. A Scorching Remorse dal volt tulajdonképp a szikra, ami arra buzdított minket, hogy kipróbáljuk magunk egy a Degragore-tól eltérő hangulatú/tempójú zenében is. 

A Degragore 2018-as From Sin to Redemption debüt-lemeze az orosz Satanath Records égisze alatt jelent meg. Én az utóbbi időben azt veszem észre, hogy egyre több hazai zenekar adja ki lemezét ennél az orosz kiadónál? Ők mennyire adnak többet, vagy mennyire másként állnak hozzá mint egy itthoni kiadó.

Hát az itthoni lemezkiadókról megvan a véleményem, amit nem is félek kimondani. A magyar underground egy darab szart sem ér, az underground emberei, akik magukat annak tartják, senkik, semmit sem csinálnak a hazai zenészekért. De ez nem csak az ő hibájuk, a hammer world kipusztította a hallgató közönségből az érdeklődést, elevenen öli meg a friss, feltörekvő zenekarokat. Milliók folyanak be, és mennek ki, de csak egyetlen egy kör élvezi ennek az előnyeit. Ez a hammer köre. 

A MAHASZ éves összesített lemezeladási adatai alapján mindössze ennek a 7 magyar rock/metal zenekarnak a 2019-es új albumait értékesítették szemmel is látható példányszámban…  Tcsapda, ossziján, ród, lender kills, depi, ómen, mobyDICK – mindenki más dögöljön meg a magyar metal zeneiparban! Direkt rosszúl írtam ki a nevüket, hiszen ezek márka nevek, nem zenekar nevek, pereskedni meg nincs kedvem, csak mert kimondom, amit látok. Több mint 40 éve megy ez itthon, ebben a kicsi szaros országban. Ezek a zenekarok mostanra egy darab szart sem érnek. A zenéjük hiteltelen, az előadásuk visszataszító, a megszólalásuk szánalmas. Eladták magukat, olyan zenét csinálnak, amit egy pláza polcain bármikor megtalálsz.

Persze, minden országban megvannak az ilyen hulladékok, akik a metal szennye, nevezzük őket mainstream bandáknak, ezzel még nem is lenne akkora probléma, az igazi probléma most jön, hogy az underground élharcosai, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a feltörekvő bandákat segítsék, támogassák, életben tartsák, sajnos a szlovák felvarrós thrash metalos bandákkal vannak elfoglalva. Az underground klikkekre osztódik, mindenki megvan a saját kis baráti körében, kazikat cserélgetnek dél amerikai kiadókkal, külföldi noname zenekar koncertjeire járnak el,  néha kiadnak egy-egy magyar bandát, de csak ha megfelel trúság mérőknek. Szánalmas. 

Pedig van itthon UG rádió, tv műsor, több fanzine, ha ezek mind összefonának és egy közös projetet  létrehoznának, ami eljutna egy olyan szintre, hogy az újságosnál a hammer mellett ott lenne az is, akkor hiszem, hogy nagyon sok ember nem az endre agyon fotoshopolt arcával kirakott szennylapot venné le, hanem az igazi értéket! De a magyar underground sajnos egyenlőre erre nem képes.

Az hogy a magyar zenekarok külföldre mennek és külföldi kiadók nyerészkednek a zenéjükből, mára természetes jelenség lett. Ha valaki komolyan gondolja a zenélést, nem teheti meg, hogy itthon próbáljon meg vele sikert elérni, mert nincs értelme. Körülöttünk a világ éhezik az új bandákra, itthon meg csak a szarrágás megy. A külföldiek, nem csak az oroszok, a franciák, németek, osztrákok is kezdik lassan észre venni, hogy a magyar zenekarokban van potenciál, sok banda már most világszínvonalú zenét játszanak, így természetes, hogy foglalkoznak is velük.

Ezek szerint az ilyen zenéknek itthon nem nagy sikere van, már mint kiadói szempontból?

A Degragore brutal death metal zenét játszik. Itthon szerintem van kb. 10 zenekar, akik ebben a stílusban utaznak. Szerintem ha ezt a 10 bandát megkérdezed, hogy miért vágtak bele egy ilyen stílusú zenébe, akkor biztos nem sikert fogják mondani első sorban.Én sem a sikerért, inkább a kihívásért vágtam ebbe bele. 

De amúgy itthon minden új zenekar mínuszban indul és általában elvérzik, mire nullára felhozza magát. Ez így van rendjén, a lényeg, hogy kijött az új ossziján és az új slipknot. ez a fontos ez az igazi siker. 

Zárásként beszéljünk két másik projekted a black/death Dipylidium Caninum és a post-rock Abehrum-ról. Ez utóbbiról én nem is tudtam. Bemutatnád ezt a projektedet kicsit szélesebb spektrumban is.

A Diplylidum Caninum neve Franciaországban ismertebb az Inhuman Homocide lemezkiadó jóvoltából. Az első komolyabb EP a Mutant Insect Assfuck szinte pár hónap alatt elfogyott, nagy siker lett! Nem rég kijött egy split is és most az új EP kapcsán megint tárgyalunk a folytatásról.  Ebbe a bandába pakolok minden olyan brutal elemet, ami már a degrába sok vagy épp kevés lenne. Mondhatjuk úgy is, hogy a féreg a degrából táplálkozik.

Az Abehrum egy post rock/post metal projektem, de valójában depressive black metal zenekarnak índúlt még úgy 2012-ben. Az első anyag 2015-ben került publikálásra ez a Temetési Énekek (Németországban kiadva CD-n), aztán kb. 5 év után újra elővettem ezt a projectet, leporoltam kicsit átírtam a régi dalokat és újra vettem. Ahogy én is úgy a zeném is változott, ez tökéletesen hallható az új anyagokon. Az utolsó anyag pedig szembe megy mindennel, hiszen egyetlen egy élő hangszer sincs benne, neoclassical dark ambeint, amivel kísérleteztem. 

Ha jól tudom a Dipylidium Caninum-nak is van új agyaga?

Bizony ez a Ubi Vermis Tacet – azaz „amikor a féreg hallgat” című anyag. Ez egy 9 számos nagy lemez!  A lemez különlegesége, hogy nincs benne ének… direkt nincs benne, lehetet volna, de akkor nem lenne érdekes, hogy nincs benne. Ugye? Merj máshogy gondolkozni, szakadj el a normáktól, járd a saját utad! 

József! A hozzáállásod és elhivatottságod számomra példaértékű. Remélem, hogy sok jó anyagot kapunk tőled a jövőben is. Köszönöm a beszélgetést! Végszóként még valami?

Az elmúlt 20 év alatt, kb. 30 lemez van a hátam mögött, különböző stílusban, különböző projectek, zenekarok. Ezeken a lemezeken a dalok 95% százalékát én írtam, játszottam fel és kevertem ki. Ennek a felét kiadták, ebből itthon egyetlen egy kazetta jelent meg, amiért nagyon hálás is vagyok!  

20 évvel ezelőtt egy diktafonos walkmannal rögzítettem az első riffjeimet, ami aztán később egy német lemez kiadó jóvoltából megjelent kazettán. Nagy dolog volt az életemben, meghatározó élmény, akkor elhatároztam, hogy szeretnék itthon is sikereket elérni. 20 év aktív zenélés, dalszerzés, lemezkiadás. Benne vagyok, tudom mi történik itthon és külföldön. 

Nem panaszkodhatok, amit szerettem volna, azt elértem és még nincs vége a történetemnek. Sajnálom az országom, hogy itt (sehol) tart, de engem nem befolyásol semmiben sem. Továbbra is megyek előre az utamon, ahogy eddig. 

Igaz, nem az összes zeném, de a krémje elérhető a saját online kiadómnál a DHS-Records bandcamp oldalán.

Én köszönöm a beszélgetést, jó kérdésekre jó válaszolni.