Hát jó messzire kerültünk a fémes kötéstől ezzel az ajánlattal....újabb Kispatak hard rock hét.....hurrá!

Szeretem az efféle black metalt, de ez az album egy kissé még vérszegénynek tűnik, mondjuk egy Limbonic Art korong mellett. Az irány mindenképpen jó, de sokkal több emlékezetes részre volna szükség a magasabb ponthoz.

A Sear Bliss az egyetlen (!) magyar csapat, akit oda tudok tenni a stílus legnagyobb nevei mellé. Már amikor jó sok évvel ezelőtt meghallottam a Phantoms című albumukat, rögtön tudtam, hogy nem mindennapi csapattal van dolgunk. Egyedi megszólalásuk, dalaik hihetetlen atmoszférája, hangulatos szövegeik, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kötelező albummá nyilvánítsam a black fanok számára.

Nahát, ezen a hp-n egyre durvább albumokkal futok össze. :P Várjunk csak, mi ez...egész jó dallamok itt-ott...és az ének sem idegesítő...hmm...jobb ez mint az új Magnyum. A fenébe, csak ne lenne ilyen lágy zene...

Volt itt minden, mint a jó boltban, kár, hogy zene csak ritkán...

A napsütötte Ausztráliából ezúttal egy nagyon szuper doom metal albumot kaptunk. Már 10 éve léteznek, ám ez még csak a 2. albumuk. A csapat nevet váltott az évek során, és az előző, Dreamscapes-re keresztelt lemezüket még Elysium néven adták ki. A lassú, borongós muzsikák kedvelőinek erősen ajánlott lemez, de a death hívek is megpróbálkozhatnak vele, mert néhol kissé emelkedik azért a fordulatszám, és az ének is iszonyat király.

5 db 10 pont, ez igen. Utánanéztem, és még soha egy hp-n sem kapott ennyi 10-est egy album sem, pedig volt ott Ensiferum, Borknagar stb. Erre csak azt tudom mondani, hogy:LOL Nekem nem jött be az album hangulata. Nem azért hallgatok metal zenét, hogy elaludjak rajta. Ha ilyen zenét akarok, majd hallgatok OST-ket. Egyébként gratula a csapatnak, aki ennyi 10-est össze tud szedni az tud valamit. Magam részéről szerény 6 ponttal járulnék hozzá a sikertörténethez.

Ismét egy átlagos trúúúúú black. A megszólalás messze van a jótól, de a hasonló produkcióktól jobb. Akartam egy plusz pontot adni ezért, de a záró <Dethrone the son of god> szörnyűséget meghallva le is vontam egyet.

Nem vagyok a stílus nagy kedvelője, és az idei hard rock felhozattal után nemis leszek, viszont ez egy nagyon kellemes album..............

Elment mellettem rendesen........

nagyon jól sikerült Andrisék új lemeze, csak gratulálni tudok skacok..........

Az a fajta progresszív zene, ami nem fullad bele a magamutogatásba...........

Hát némely részt nem igazán tudtam mire vélni .............

Kellemes kis album, nagyszerű gitárdallamokkal, de az utolsó szám kicsit hosszúra sikerült szerintem ......................

Tipikus hangulat album, nálam magyon betalált..........

Hallhatunk pocsékabbnál pocsékabb death metal riffeket, valami nem is hörgő nem is károgó énekest, az utolsó tracken pedig még röhögni sincs kedvem..............

Megmondom őszintén ilyen albumokat a legkevésbé se szeretek hallgatni és igazából nem is pontoznám se így-se úgy, mert egyszerűen nem tudok mit kezdeni az albummal. Távol áll tőlem ez a műfaj és ez szerintem egy darabig nem is fog változni. Tehát vegyük úgy, hogy most ennek az albumnak jutott a legkevesebb pontszám tőlem. Peace.

Erre a bandára és a zenéjére mindennél jobban igaz az a mondás, hogy a kevesebb, néha több. Túl hosszú nóták és elnyújtott részek jellemzik ezt a lemezt. Nem lenne itt hiba szerintem, ha kicsit rövidebben fogalmaztak volna.

Ez a lemez, akár csak a többi Sear Bliss, szépen elsuhant mellettem. Tudom, hogy szeretni kell a saját szent magyar véreink által játszott zenéket és támogatni őket, ahol csak lehet, de ha számomra zeneileg nem tudnak semmi újat, semmi érdekeset nyújtani, akkor megette a fene az egészet. Túl sok hasonlóság (Dimmu Borgir), túl sok unalmasan agyonjátszott téma. A demojukat viszont sűrűn fogom még hallgatni, mert azon egy másodperc üresjárat sincs. Bár fele olyan jó lenne, ez az album mint a demójuk. Respect.

Ezzel az albummal voltak fenntartásaim az elején, ugyanis túl kifinomult és túl progresszív zenére számítottam. Elsőre egyáltalán nem is tetszett az album. De többszöri meghallgatás után letisztult a kép és egy magasszínvonalúan kifinomult és progresszív album képe mosolygott rám vissza (ha-ha). Külön tetszett, hogy samplereket is becsempésztek a dalokba. Nem mondom azt, hogy ezt az albumot fogom magammal vinni a síromba, de a legnagyobb meglepetésemre kellemeset csalódtam bennük.

Nagy kedvenceim a kaotikus, néha primítiv, zord, szélsőséges, elvont és ugyanakkor mégis egységes zenéket játszó együttesek. Nos, ezen műfajban (szigorúan idézőjelbe téve mindezt) ténykedik eme banda is. Számomra a Dodheimsgard az etalon és hozzájuk képest bizony sehol nincs ez a banda. Ám ettől függetlenül tetszik amit csinálnak, csak valahogy amatőr (ismét idézőjel) szinten. Tetszik az, hogy a zene minden területéről becsempésztek ide mindent, amit csak lehetett és tudtak. Legyen szó örvényszerű blackmetalról vagy diszkós alapokról vagy keleti csasztuskáról. Nem rossz amit csinálnak, de van még hova fejlődniük, mert nem mindig áll össze a kép számomra, hogy mit is akarnak csinálni. Jó az ha öncélúak csak ne vigyék túlzásba. Lásd Peccatum.

Állítólag doom metal. Tetszik egyébiránt, bár az énekes csaj hangja szerintem hagy némi kívánnivalót maga után, elég sutácskának tűnik, ami nem éppen jó pont egy ilyen magasztos zenéhez. Az utolsó szám egy kicsit hosszúra sikerült, ám arra azért vigyáztak, hogy ne menjenek át teljesen valamiféle furcsa ambient érzésbe. Amit én sajnálok személyszerint egy kicsit. ]:>

Az év egyik leghatalmasabb lemeze. Avantgárd ízig-vérig. Szavakkal leírhatatlan érzelmi bomba mindegyik nóta, amelyik kíméletlenül porrázúz zaklatottságával ha nem figyelsz. De ha úgy akarja egy különös világot is eléd ránt, amiben talán jobban megismered önmagad. Zseniális és bestiális.

A véleményem nekem is az, hogy ez az album szar és egyben borzalmas is. Ám a fene tudja, lehet, hogy engem minősít, de nekem mégis tetszik az efféle zene. És ennek nagyon egyszerű a magyarázata: nem pózolnak, nem játszanak rá semmire. A gyűlöletüket minden és főleg a (keresztény) vallással szemben jobban nem is ültethették volna át a zene nyelvére. Ez pedig szimpatikus számomra. Miről is szól a blackmetal? A totális gyűlöletről. A többiek pontszámát elnézve, nem sokan fogják megszeretni a bandát. Tehát a Havohej a küldetését maximálisan teljesítette. Ámen.

Meglepődtem magamon, úgy "tudtam" nem szeretem ezt a stílust:)

Bemutatkozó lemeznek korrekt, a Nuclear Blast által említett Limbonic Art és Emperor bandákhoz azonban se minőségben se stílusban nincs sok köze. Szerintem.

Bár rosszat nem tudok mondani a lemezről, a Grand Destiny -n kívül nekem eddig bármelyik másik jobban tetszett. Látni a világegyetem születését... Attila, ilyen cucc kell nekem is.

bevallom töredelmesen, nem ismerem a banda korábbi munkásságát, nem tudtam igazán mire számíthatok, a lényeg többször is meg kellett hallgatni a lemezt mire ráéreztem a hangulatára. simán lehet hogy pát hét múlva tovább nőne ez a pontszám

Tetszik ez a cirkuszi hangulat

Hangulatos a lemez, tetszik nagyon, mégse akarok rá több pontot adni, szerintem ez a banda fog még alkotni maradandóbbat is.

Ez hanyattvágós album...

Egy koncertre azért szívesen elmennék...

Csak ismételni tudom magam a műfaj idei legjobb albuma

kissé egysíkúnak találtam de azért kellemes :)

Kellemes black album ahogy csak a Sear Bliss jácca :) a fúvós szekció továbbra is király csak még több teret kaphatna :)

Kellemes prog. lemez de szerintem ettől már voltak jobbak is az idén(pl. Threshold,Knight Area)

Na itt aztán volt minden :) ha egységesebb lett volna az album adtam volna több pontot is rá :)

Nagyon jó kis doom album azért nem 10 pont mert ebben a műfajban az évben már volt ettől jobb(Void Of Silence) és remélem még lesz is(Shape Of Despair,Forest Of Shadows)

A zene helyenként még teccett az ének viszont kiborított

Az album egyetlen pozitívumaként azt tudom megemlíteni hogy rövid mindössze 28 perc(a számok is elég rövidek) amiből azt a következtetést vontam le hogy az alkotó visszahallgatja a műveit :))Ezen pozitívumtól eltekintve szörnyű volt az album az uccsó számot meg inkább nem is kommentálom :)

Az idei Ten ennél jobban tetszik...Bár aki vet egy pillantást a főoldalon a frissített Top 5-ömre, az megérti, miért is nem jön be perpill nálam egy hard rock album, mégha annyira korrekt kis lemezecske is mint ez...

Nem rossz a lemez, de lehetne változatosabb...

Jó...Nagyon jó...Minden percét élveztem...Csak két megjegyzés:1. nem csak black fanoknak kötelező ...2. a fúvósok aránya szvsz pont ideális. A nemzetközi black mezőnyben is az élen járnak ezzel az albummal.

Sajnos egy kissé halványabbra sikeredett az eddigi Dead Soul T./Psychotic Waltz albumokhoz képest. Valahogy egy-egy dalnál hiányérzetem volt, a dalok ritmusa egyes helyeken lehetett volna tempósabb is, kissé emlékezetesebb részeket is bevihettek volna a zenébe. Az ének viszont most is fantasztikus, kifejező, érzelemgazdag, a zene pedig itt is az az ősrerejű prog rock/metal...

Ez meg a Diabolical Breedhez képest nekem túl változatos, jó sok minden kavarog itt összevissza az albumon, néha nagyon jó dolgok is, sokszor meg kifejezetten idegesítő zene is. Ami viszont ugye meg előny, hogy hallgatása közben nem unatkozik az ember. Picit több emlékezetesebb rész (úgymond ,,kapaszkodó,,:D) a dalokhoz kéne még, és akkor jobb lenne...

Stílusában a jobb lemezek közé sorolható melankólikus doom metal, elég érdekes szólókkal és dobtémákkal egyes helyeken (pl. pont az első dalban). Az utolsó dallal pedig (bár elejétől a végéig nagyon jó ) egy kicsit túllőttek a célon, meg amúgy is 69 perc ebből a stílusból egyszerre egy kicsit nehéz...

Nálam nagyon betalált ez az album...Tipikus hangulatalbum...Ott van pl. a Black Star dal...Dallamai napokig csengtek vissza a fülemben...Az albumon a zene sokszor nagyon távol áll a metaltól, a blackes részek nélkül talán még elviselhetetlen is lenne, más fajta stílust a blacken kívül pedig szerintem nem is lehetne keverni az effajta zenével...Jah és mégegy: sztem ez a tipikus Avantgarde (black) metal és nem a Thy Catafalque...

Hát ugye itt egy 11 éves album újrakiadásáról van szó. Nálam az eddigi true black albumokat ez veri (lehet ez már nem is annyira true???). Ha nem lenne rajta az utolsó track (pont ezt adni címadónak, mondjuk ez elég nagy idiótaságra vall) akkor akár megérdemelne egy hatost is(hasonló albumoknál nálam az a csúcspont, hehe), valamint mivel az Aetherius Obscuritas-nak hatost adtam, annál ez meg rosszabb, így maradok az ötnél...

Hát kispatak, már megint jól beleválasztottál... olyan 6 számig egész jól bírtam, aztán már számoltam a másodperceket a végéig... :)

Egészen kellemes muzsika, de valahogy nem tudott túlzottan megfogni.

Eléggé átlagos album. El zörgött a háttérben, de nem nagyon kaptam fel rá a fejem.

A zene magában egész tűrhető volt, bár néha egy kicsit túl volt az is figurázva, de az ének-zene összhatás elég elviselhetetlen volt.

Hát ilyen szutyok "black metal"-t még nem hallottam... ez már szinte diszkózene, annyi elektronikus betét van benne.

Elég kellemesre sikeredett lemez, lassú, hosszú számokkal. Igaz, olyan 2 szám után számomra kicsit unalmassá válik és valami pörgősebbet szeretnék. :)

Én igyekeztem, Eng, de ez valami szörnyű. A 2-es számtól a falat kapartam.

Egy korrekt black lemez. Amugy hogy mi a bajotok az utolsó számmal, azt majd levezethetitek. :)

Brand new album, kevésbé brand new ötletekkel...még az átlagosnál is kevesebb nyomott hagyott bennem ez a zene.

A zenekar black metált játszik, a Graveworm, Dimmu, korai CoF vonalon mozogva, több-kevesebb sikerrel. Biztos sok energiát fektettek a zenébe, azonban ez meglehetősen unalmas maradt. Egy két jó pillanatra kaptam csak fel a fejem, a többi rész haláluncsi. Talán a következő album hangulatosabb lesz...

Valószínűleg a régi és új rajongóknak is tetszeni fog. Minden benne van amit eddig a zenekar alkotott, a lassú témáktól kezdve a gyors de fogós black-is, csak azért nem 10 pontot kap, mert a Haunting nekem még mindig jobban tetszik.

Nem tudtam sehogy sem ráérezni pedig 4-szer is meghallgattam. Hallgattam, hallgattam, egyszer csak hoop vége, nem emlékszem semmire, az első számon kívül. Szal ez most ne nagyon nézzétek, jó album, de nem az én ízlésem, ennyi.

Nem egy monton album ez, az biztos. Monológok, fegyverhangok, filmbe illő bejátszások, zongorázás teszik szórakoztatóvá a zenét, talán túlságosan is... ezek miatt nagyon szétesnek a számok, így többszöri végighallgatás után sem sokra emlékszem szinte semmire bőlele, pedig volt egy-két fogós téma. Viszont ennek nagy előnye, hogy sokadik hallgatás után is tud újat mutatni. Most egy 7-es, talán a következő egységesebb képet mutat majd.

Őszintén szólva engem csak az utolsó, 23 perces tétel fogott meg, a többi elment mellettem. Ennek ellenére lehet hallani hogy értenek a zenéhez. Mivel én magam 5-öt adnék rá, de nem lehet elmenni a zenei tudás mellett, így megkapja a 7-et.

Ehhez nincs sok mindent hozzáfűzni. A stílus egyik legjobb albuma, érdekes témái, az elvarázsoló énekhang, a búskomor, néhol vidám hangulat miatt szinte magától hallgattatja magát. Abszolút 10 pont.

A lemez 1-5 száma még nem is olyan rossz, ha leszámítjuk az éneket. A maradék számokban újra hozzák a formájukat, tehát trú blekk rajongók ne essenek kétségbe, nem ilyen magas színvonalú végig a lemez :DDD Az 1. fele 5 pont 2. 2 így megkapja a jól megérdemelt 3-ast. kieg: mindenki megjegyezte az uccsó számot. Ez tulajdonképpen nem más mint egy szövegelés, zene nélkül, ilyen károgós hangon. Ez még nem is lenne akkora baj ( attól függetlenül hogy az ilyen nem erre az albumra való), de a szövege annyira szánalmas szar, hogy nemhogy röhögni, de sírni lehet tőle. Egyszerűen nem tudom mi volt ezzel a célja, talán meg kellett volna neki hallgatnia egy pár hasonló black albumot mielőtt ilyet felvesz. Egyszerűen nevetséges és szánalmas, még tovább ront a lemez amúgy sem magas színvonalán.