Kicsit egyhangúra sikeredett az album, de azért voltak kellemes pillanatok rajta.

A zene tetszett volna, de mindez hiába, mert az ének meg idegesített.

Számomra eddig az év albuma! Csodálatos folk/pagan metál ez, és ugye ismét orosz barátaink követték el. (Nagyon érzik ezeket a pogány dolgokat.) Én nagyon örülök annak, hogy megjelent az albumon egy gyönyörű hangú leányzó is, ezzel sokkal inkább a folk zene felé tolva az album stílusát. (Tudom, hogy ennek sokan nem örülnek, de ez engem nem érdekel. :P) A végére annyit, hogy egyértelműen kevés a 10 pont erre a zenére...

Copy már leírt mindent. :D (A csaj kaphatott volna nagyobb teret is.)

Ha nem nézek utána, sosem tippeltem volna, hogy magyar csapat a Vale of Tears. (Sajnos eddig nem ismertem őket.) Végre kezdenek érkezni olyan produkciók, amik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Melodic Death Metal-t játszik a csapat, Metalcore hatásokkal. A hangzás nagyon rendben van, és a dalok is kellően változatosak. Kedvencek: Sympathy For Passing Time, Surrounded By Walls, Another Level Of Existence, Spiritual Swamp. A lemez borítója is szép, és a csapat honlapja is igényes. Persze hallatszik a lemezen a nagy elődök (főleg svéd) hatása, de ez nem baj. (Mondjuk a metalcore hatásnak nem nagyon örülök, mert nem szívlelem túlságosan, de most vajszívű leszek, és a 8-9 közül a 9-et választom pontnak.) Sok sikert a csapatnak!

Valamiért nem fogott meg az album. Olyan unalmasan csordogált, és a végén nem emlékeztem belőle semmire.

Jaj!

Nem rossz, de ennél sokkal jobb funeral/death doom lemezeket is hallottam már.

Száraz és sótlan. Az énekes hangja elég gyenge, ez tovább ront az összképen. Háttérzenének elmegy.

Újabb orosz folk/pagan lemez a futottak még kategóriából. Primitív dallamok megtámogatva egy kellemetlen hangú énekesnővel. Pozitívuma, hogy viszonylag rövid, 39 perc bőven elég is belőle.

Egyhangú és fárasztó. Nagyon hiányzik belőle a lendület és a dög, egyébként nem lenne rossz lemez.

Ami jó volt: korrektül összepakolt dalok, látszik hogy nagyon igyekeztek a srácok. Ami nem volt jó: magyaros hangzás, és az egyéni zenei megoldások szinte teljes hiánya. 6/7 lenne, de a In Flames/Dark Tranquillity/stb. nyúlásokat nagyon nem szeretem.

Vontatott, unalmas és fárasztó. Pluszpont egy-két jó dallamért.

ööö... nem tetszett...

Kellemes meglepetés volt. Ez a zenekar első nagylemeze, mégis egyéni és karakteres a zene. Igéretes zenekar, remélem hallok még róluk.

Na ilyen albummal eddig még nem találkoztam a hp-n az első 3 hallgatás alkalmával mindannyiszor bealudtam rajta :) Aztán hogy ne csak részletek alapján ítéljem meg az albumot nekiugrottam negyedszer is és igen sikerült végre nem aludtam el :D Szal ez számomra egy baromi uncsi doom album lett amit már a 70+ játékidő is előrevetített.

A zenekarnak ez az első teljes albuma és mint ilyen szerintem rendben van.A legnagyobb bajom az albummal hogy nem egyforma minőségűek a számok vannak kimondottan jók(Warrior Soul, Thorns Of A Black Rose) és harmatgyengék is.

Ugyan Sheol nem említett meg senkit név szerint hogy kinek nem fog tecceni a női ének de akkor én most begombolom ezt az inget. Igen nekem nem teccik a női ének a lemezen ehhez a stílushoz szerintem nem illik pláne nem ez az operás jellegű akármi. Nekem volt szerencsém hallani az előző 2002es Alkonost című albumukat amin szerintem sokkal erősebb számok voltak mint az új albumon(pl.: Sun Shine Our Land,Holyday Of Faters) és persze nem volt női ének :) 1 plusz pontot kap az album mert a zene továbbra is egyedi messziről felismerhető de azért nekem ez az album csalódás.

4-5 hallgatás után se emlékszem egyetlen hangjára sem és ez nálam nem jó :)

Nekem ez a melodic death stílus csak akkor jön be igazán ha emlékezetes dalokat sikerül összehozni egy bandának. Ezen az albumon én ilyennel nem találkoztam így számomra könnyen felejthető lemezt készített a Vale of Tears. Az igyekezet megvan egy kis egyéniség kéne szerintem és ha már felmerült hogy megállja-e a helyét nemzetközi szinten is? Nos szerintem ez oda még kevés lesz nade ne legyen igazam és...

Nekem se jött be ez az album.Unalmas középszerű death metal albumocska.

Egyre inkább kedvelem az olyan felfogásban alkotó zenekarokat mint a Shadow Gallery. Nem gyarapítják 1-1,5 évenként valami közepes albummal az amúgy is népes metal lemezek sorát inkább 3-4 évenként mikor úgy érzik most aztán van mondani valójuk akkor rukkolnak ki új albummal. Ez most sem tört másképp az SG esetében. 4 év telt el a Legacy óta és most itt az új album ami egy csoda lett. Én pont az ilyen prog. metal lemezeket szeretem síró gitár remek énektémák és a dalokat sem játszák szijjel az arcok. Kedvencek: a gyönyörű női éneket is felvonultató Comfort Me az instru Seven Seas és az albumzáró Rain. Ugyan ebben az évben lesz még Dream Theater lemez is de azt hiszem nálam már megvan az év prog metal albuma.

lásd Noumena

A jobbak közé tartozó doom album...Valahol olvastam, hogy az efféle albumokat szinte nem is szórakozásképp hallgatja az ember (tehát pl nem autóba való, nem munka közben háttérzenének, ritkán dúdolásszuk a fürdőkádban) viszont ha az embert elkapja a hangulat, vagy épp az album hangulata az, ami megfogja, akkor bizony igazán bele tud merülni...Most, evvel én így jártam....

Finn dallamos death/thrash/power "keverék"...Nem igazán karakteres énekessel, de viszonylag jó zenészekkel, jó-közepes és gyenge dalokkal. Kicsit gyúrhattak volna még néhány dalon. Kis jóindulattal kapnak plussz egyet a hét pontjukhoz...

Kellemes, dallamos pagan/folk metal ez az oroszoktól. A zene bejövős, ügyes dallamos gitártémák tetszettek legjobban, énekben a férfi-hörgős picit egysíkúan nyomja a témákat, a hölgyemény meg túl operás, de az együtténeklős meg kórusos részek jól eltaláltak. Eltalált a lemezidő, nem nyújtják túlontúl a dalokat, pont elégséges darabot is raktak a lemezre. Ének és zene is lehetne tán picit változatosabb, ez most erős nyolcas...

Finn, dallamos-death metal (ez már szinte alap a minőségre) ahol inkább ugye csak a hörgős-mély ének ami a death skatulyába teszi a zenét , mert amúgy ez egy megadallamos skandináv metal tulajdonképp, akusztikus részekkel, megtoldva tiszta énekes részekkel, és ugyanígy néha női énekes részekkel. A tempó a lendületes de nem száguldozóstól, a visszafogottig terjed, és itt is, mint az Alkonostnál, mivel a lemezidő optimális, így egy végig izgalmas albumot kapunk. Tetszetős, igényes, jó album...

Ezt Sheol szépen összefoglalta helyettem, annyi különbséggel, hogy én a nevüket ismertem, tudtam, hogy magyarok, illetve én egy ponttal kevesebbel jutalmazom őket a metalcore-os szarságok miatt. Amúgy meg egy egész jó kis album ez...

Az utóbbi idők leggyengébb olyan albuma, amit elejétől a végéig meghallgattam. Ha nem lett volna hp-s, bizony nem tettem volna....

Na igen, ez az a fajta prog rock/metal, amit nagyon kedvelek, lendületes-tempós daloktól, a nyugisabb-visszafogottabbig, férfi-női duettesig, fuvolásig, van itt minden, már annak ugye, aki bírja az efféléket. Kispataknak igaza van, feldobta a labdát a Dream Theaternek, merthát nekem is nagyon-nagyon bejött, de én a tízest most még meghagyom...Ha rosszul sülne el a DT, ígérem, utólag hozzácsapom ide.....:)))

Tavalyi Peccatumhoz hasonlóan ez is kellemes meglepetés volt. Angol-norvég kooprodukciós avantgarde-black metal, és nekem bejött...

Nem az én zeném.

Ez egy gyöngyszem :)

Nekem sem tetszett a női ének, a számok is nagyon egyformák voltak, a hangzás sem jött be, és alig vártam, hogy vége legyen...kegyelem 6-os.

Furcsa volt az ének, több kellett volna a tiszta részből. Egyébként nem rossz.

Nem ismerem a zenekar munkásságát, de ez az album, azt hiszem kitűnő munka. Jobban rá kéne gyúrni a melodic death-es témákra, aztán már lenne is egy magyar In Flames :) (na jó talán az még nem)