Hazudnék, ha azt mondanám, nagyon otthon vagyok a hardcore stílusban. Én a metalcore vonatra ültem fel anno, majd onnan ástam vissza a „gyökerekhez”. Ilyen szempontból, azt gondolom az Agnostic Front megkerülhetetlen. Ennek ellenére a korábbi alapbandák mellett, időről időre felfedezek néhány olyan csapatot, akiknek megtetszik a zenéje/szövegei (az egyik aktuális kedvenceim a Drain, meg a Turnstile).

A helyszínül szolgáló új Dürer Kertben még nem jártam, de nagyon pozitívan vizsgázott nálam. A bejutás zökkenőmentes volt, a pultok pedig minimális sorban állással szolgálták ki a nagyérdeműt.

Az estét a budapesti Gear nyitotta. Bár a csapatot nem ismertem korábbról, a koncert remek indítónak bizonyult. Nyers, őszinte hardcore-punk muzsikájuk, ahogy látszott, nem csak engem győzött meg. A Life Of Agony feldolgozásért pedig külön plusz pont jár. Sok sikert kívánok a csapatnak a most induló négy állomásos nemzetközi turnéhoz.

Másodikként az egri Tisztán A Cél Felé lépett a színpadra. A Hajdú Zoltán (Gulab) által vezetett zenekarral mindig is szinpatizáltam. Bár nem vagyok straight edge és a Krisna-tudattal sincs kapcsolatom, azért a pozitív, erőt adó szövegek nálam is betalálnak.  A 2003-ban alapult csapat azonban nem csak a mondandójával, hanem a remek nótáival is megkedveltette magát nálam annó.

Zoli mindent megtett, hogy megmozduljanak az első sorok. Ennek meg is lett az eredménye, felcsendültek a csordavokálok, illetve kisebb mozgolódás is elindult. Külön öröm volt élőben hallani az olyan király szerzeményeket, mint A rettegés íze, Egészségház vagy éppen az Egri Csillagok. Minden tiszteletem a csapaté! Ha pedig Egerben jártok, látogassátok meg Zoli vegetáriánus/vegán éttermét a Rozi’s Kitchen-t.

Az este fő attrakciója az 1980-ban Vincent „Vinnie Stigma” Capuccio által alapított Agnostic Front volt. Nem tudom mit lehetne írni egy olyan csapatról, akiket a hardcore keresztapjának tartanak, egy olyan legendás formációról, akik sokat tettek azért, hogy a híres New York-i színtér az legyen, ami. Egy olyan csapatról, akinek az énekese, hiába egy legenda a színtéren, még mindig villanyszerelőként tolja a turnék között, egy olyan csapatról, ahol még ennyi év után is érezhető az alázat. Alázat a zene iránt, alázat a városuk iránt, alázat a közönség iránt, alázat egy életforma iránt, aminek megszületésénél már ott bábáskodtak. Egy stílusban sem körvonalazódik ezek a dolgok olyan erőteljesen, mint a hardcore-punk vonalon. És kevés csapat tudja ezt hitelesebben prezentálni, mint az Agnostic Front.

A koncert kezdésére csordultig telt a nagyterem, a hangulat pedig az első másodperctől maximális fordulatszámon pörgött. Kezek, lábak az égben, színpadmászás, volt minden. Láthatóan maga a csapat is örült a fogadtatásnak. A rákból felépült frontember csakúgy jó formában volt, mint a többiek. A mindig mosolygós Stigma elánja is lenyűgöző volt.

Itt nem volt gyenge pont, a csapat szinte minden korszakot megidézett. Bár a koncertnek egyöntetűen zseniális volt, néhány nóta mégis jobban esett, mint a többi. A Gotta Go, az Old New York vagy a For My Family voltak számomra csúcspontok. Meg a Ramones feldolgozás („we’ve never been metal band, we’ve never been hardcore band, we are punk rock band”). Ebben az esetben nincs értelme cincálni a setlistet. Ez úgy volt tökéletes ahogy volt.

Ui.:

Két megjegyzésem mégis lenne a koncerthez, melyeknek semmi köze a zenéhez, inkább az emberi hülyeséghez. Nem célom senkit megbántani, de a kisgyerekek becűgölése az első sorba, úgy gondolom, nagy felelőtlenség. Főleg egy ilyen bulin. Nem várhatod el senkitől, hogy rájuk figyeljenek. Stigma szerencsére észnél volt, és mind a három lurkót felinvitálta a színpadra egyből a koncert kezdése után (amikor látta a közönség intenzitását), így megelőzve az esetleges bajt. Nem vitatom, hogy hatalmas élmény lehetett a gyerekeknek, de akkor is felelőtlenségnek tartom a dolgot.  

A másik dolog az üvegszilánkok a földön. Rühellem az ál-zöld repoharat, meg a lehúzótokent, de még mindig jobb, mint a törött szilánkok, egy „hempergős-elesősfelkelős” hardcore bulin. A legjobb az lenne, ha egy ilyen eseményen nem kéne magyarázni a közönségnek, mért ne vigye be az üveget, hanem ép ésszel felfognánk a dolgot.

Képek: Gear, Agnostic Front