Agregator – ez a műfaj mindmáig megtalálja a közönségét

Armand

2019. december 14.

0

A tatabányai Agregator utoljára 2017-ben jelentkezett nagylemezzel. A Semmiből, a semmin át címmel megjelent albumuk kiadása óta keveset hallhattunk a csapatról. A bandával kapcsolatos dolgokról a zenekar vezetőjét, az énekes Mikus Tamást kérdeztem.

Szia! Mi a helyzet jelenleg a zenekarral? Több mint két év telt el az utolsó album óta. Dolgoztok már az új számokon? Hogy haladtok a dalokkal?

Szia! Köszi szépen a kérdéseket! Nemrég értünk vissza egy három napos erdélyi mini-turnéról, most még mindenki nyalogatja a sebeit.  Igen, dolgozunk új dalokon, bár a jövő évben is inkább a koncertezésre szeretnénk ráfeküdni, élőben azért megjelennek majd a 2021-re tervezett Por és hamu lemez dalai. Hogy azért legyen némi dinamika, az év első felében megjelentetünk egy felvételt, az Eszmélet-et. Ez már nagyrészt fel van véve, a srácok még kalapálnak rajta valamennyit aztán mehet keverésre. Illetve vannak további dalötletek, amelyekkel lehet majd foglalkozni. Ezeken a dalokon már Rajmi (Katona Rajmund gitáros) hatásai is érződni fognak. Az előzőn még főleg Májki (Csóra Miklós gitáros) volt a fő dalszerző, de most azért jobban eloszlanak majd az alkotás izgalmai.

A zenekar első két hanghordozóját, a Puszta lét demot és a Túlontúl című EP-t a tizenöt éves évfordulók emlékére 2015-ben és 2016-ban újra megjelentettétek. Milyen visszajelzéseket kaptatok erre a két különleges kiadványra?

Igen, ezek eredetileg még kazettán jelentek meg annak idején. Időközben volt egy Szürkület CD kiadás, ahol a „bónusz” korongon szerepeltek, mivel 2006-ra már nem voltak elérhetőek, aztán most meg már a Szürkület is elfogyott ebben a formában. Amikor felmerült, hogy újra meg kellene jelentetni őket, akkor gondoltuk, hogy jó lenne bele egy kis csavar, egyfajta óvatos ráncfelvarrás, így Katona Balázs hangmérnök segítségével újrakevertük a régi felvételeket, kaptak egy új master-t is és egyedüli értelmes/hangulatos megjelenési formának a vinyl tűnt, így azon adtuk ki. Most már van belőlük amolyan kartontokos CD változat is, mert bár olyan is veszi a bakelitet, aki nem tudja lejátszani, de azért legtöbben meg is szeretnék hallgatni, amit vesznek.

Mind a jubileumi változatnak, mind pedig a vinyles megjelenésnek pozitív volt a fogadtatása. Az emberek szeretik ezeket a dalokat, így voltak olyan visszajelzések, hogy frankó, hogy mindamellett, hogy jobban, érhetőbben szól, azért megmaradtak a hangulatok, amelyek miatt eredetileg megfogták őket a nóták.

A Túlontúl újrakiadása három éve LP-n is megjelent. Mik a tapasztalataitok az LP-s megjelenésről? Várható a jövőben más Agregator kiadvány is ebben a formátumban?

Hát 2017-ben az új lemezt felvezető Hol a senki jár single7”-os korongon jött ki, illetve magának a Semmiből – a semmin át lemeznek is van egy gyűjtői vinyl változata – picture LP-k textil-zászlóba csomagolva, „Bűnös!” feliratú pecsétviasszal lezárva. Szóval elég menőn néz ki, pont holnap adom ki belőle a mostani gyártási szériából az utolsót. Ezek esetünkben nem túl nagy volumenben készült hanghordozók, tényleg inkább csak gyűjtőkhöz kerülnek. Mindegyikből kb. 25-30 ment el eddig, ami alapvetően elég jó, főleg, mivel ezek azért drágább mulatságok egy CD-vel vagy egy Spotify-előfizetéssel szemben.  Annyira nagyon nem is reklámozzuk őket, mivel a gyártás példányszáma alacsony, ezért amikor épp nincs készleten, akár fél évet is várniuk kell azoknak, akik kérik, főleg, ha időközben eltöröm a lábam.  De a tapasztalat az, hogy így is kivárják, szóval elég elhivatott és menő ez a kör.

Igazság szerint ez a hanghordozó nekünk is elég kalandos dolog, most már azért elég jól ki van találva vele minden, de eleinte nem voltunk képben, hogy mi mindent kell/lehet vele csinálni. A Puszta lét 12”-os, a Túlontúl 10”-os, a Hol a senki jár  pedig 7”-os, a Semmiből – a semmin át újra 12”-os, de egyedi grafikával, center nélkül, pecsétet formázva – szóval úgy csináljuk, hogy nekünk se legyen unalmas. A 7”-os lemeznél ráadásul a gyártó VinylTeam felajánlotta, hogy a „B” oldalra egyedi kérés alapján rávésik a megrendelő kedvenc (nyilván Agregator) számát – ezt az első tíz után inkább visszavonták, mert nagyon macerás volt az egyedi centerekkel, meg mire-melyik-dal-megy, de nyilván ez is egy érdekes gesztus volt. Amit sajnálok, hogy nem tudtunk kipróbálni, az a vinyl-képeslap volt, amire egy dalt lehetett rátenni és amúgy úgy nézett ki, mint egy képeslap.

Szóval kicsit titkoljuk is őket, mert rengeteg meló van velük, nem tudjuk tárolni, meg drága, meg problémás – nem mindig örülök a késő esti viaszpecsét-nyomó kézműves akcióiknak – de látszik, hogy örömet okozunk vele, szóval biztosan lesz ilyen a következő lemezeknél is, illetve tervben van A semmi ágán lemez újrakeverése és kiadása is, de egyelőre a jövő ködébe vész, hogy azt mikor lehet majd megoldani.

Időközben az első két nagylemez is betöltötte a jubileumi életkort. Azokból nem terveztek újrakiadásokat? Manapság azok beszerzése sem egyszerű feladat.

Igazad van! Ezeknél egyelőre úgy oldjuk meg, hogy a Szürkület-ből készültek kartontokos CD-k, ott biztosan nem lesz újrakeverés, mivel egyik Audioplanet stúdióban készült lemez esetében sincsenek meg az ehhez kellő fájlok. A semmi ágán-nál sajnos ez még ott sem tart, mert annak esetében már az újrakevert és sajnos újra fel is vett változatot szeretnénk majd így elérhetővé tenni. Ahhoz újra kell vennünk az éneksávokat, mert azokat Tatabányán, a hangszerektől külön rögzítettük és sajnos elérhetetlenné váltak az idők során. Lehet, hogy itt is lesz majd kartontokos megoldás, jövő év elejére kell majd a Túlontúl-t és az Emberség-et is ilyen módon életre kelteni, lehet, hogy A semmi ágán dicsőséges újra eljövetele előtt még kap egy ilyen időközi megjelenési formát.

Több mint húsz éve jelen vagy a hazai színtéren. Mi hajt előre, honnan a motiváció?

Ha végiggondolom, akkor ez az egész színtér és zenekarozás továbbra is nagyon érdekes dolog. Mindig találunk valami olyasmit, amit még nem csináltunk benne és nem is csak a dalokról, vagy az előadásokról szól, hanem találkozásokról, kapcsolatokról, illetve olyan érdekességekről, ami nem tartozik szorosan a zenéléshez, de nem foglalkoznék velük, ha nincs a banda. Például a vinyl gyártás vagy a hogyan lesznek a dalaid a stream oldalakon és olyan alkotókat is megismerhet az ember, akik hozzáadnak az életünkhöz, ez egy nagyon érdekes és sokoldalú társaság, egy olyan kör, ahol nehéz unatkozni. A fentiek mellett a zenekari munka egy kiváló és izgalmas kiegészítése a mindennapi életünknek. Van normál állásunk, amolyan nappali, ami bármennyire is érdekes esetleg, azért nyomába sem ér az éjszakai élményeknek, viszont ad egy megbízható pontot, amire minden mást lehet építeni, így fenn tudunk tartani egy izgalmas, ám pénznyelő hobbit.

Egyetlen alapítótagként hogyan emlékszel vissza, mikor volt a legnehezebb egyben tartani a zenekart?

 Két nagyon nehéz pontra emlékszem. Az első, amikor Mikitől, korábbi énekesünktől megváltunk. Ha szakmai alapon meg is volt az egyetértés, érzelmileg megviselt mindenkit és nem voltak nyilvánvaló megfejtések, hogy miképpen lehet innen előre, és továbblépni. Ez A semmi ágán lemez megjelenése előtt történt, a stúdió, ahol dolgoztunk egyik pillanatról a másikra megszűnt és a föld nyelte el, az éneket más helyen kellett rögzíteni, de nem voltunk megelégedve az új hangzással, újrakevertük, majd megint újra, a pénz persze elégett, akkor jött a döntéshelyzet, hogy kiadjuk úgy, ahogy van és folytatjuk, vagy mehetünk vissza a balettbe ugrálni.

 A másik ilyen pont Roland elvesztése volt, ott átment rajtunk egy sokk-élmény, nemigen volt elképzelésünk arról, hogy innen hogyan lehet felállni. Ezen a ponton kritikus volt Lackó visszatérése (ő előtte pár évvel családi okok miatt tette le a gitárt), egyrészt személyében nem valami új arc jelent meg köztünk, másrészt energiájával sikerült újraindítania a csapat tagjait.

Öt nagylemez kiadása után talán már érdemes megkérdezni, hogy melyik albummal vagy a legelégedettebb, illetve melyik CD-t érzed kevésbé sikerültnek?

Nekem továbbra is a Puszta lét a kedvencem, ehhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy nem tapad semmilyen dráma a felvételeihez és nyilván az volt az első, így mindmáig tart a szerelem.  A legproblémásabb az A semmi ágán volt, mindenféle szempontból és ezért is akarom majd neki megadni a lehetőséget egy újabb megjelenésre, újrakeverésre, ami kell, hogy kilépjen ez alól fekete bárány jegy alól. 

Az eddigi leghosszabb, nyolcévnyi idő a legutóbbi két album megjelenése között telt el. Mi volt az oka ennek a hosszú lemezmentes időszaknak?

Lemezmentesnek valóban lemezmentes volt, de azért nem volt alkotásmentes. Kijött egy kislemez 2011-ben (Az eredendő), illetve a két utolsó videoklip (Egy nap a világ, Romok között; 2012) is akkor született. Itt megakasztotta a folyamatot Roland elvesztése, azután pedig kellett pár év és pár tagcsere, hogy ismét albumkész legyen a zenekar. Mondhatni az idő jó társaságban igen gyorsan telik, most is elég meglepően hangzik, hogy az előző már két éve, hogy megjelent, pedig nekem kb. mintha tegnap lett volna.

Az általatok képviselt stílus nemzetközi szinten talán az ezredforduló környékén volt a legnépszerűbb. Itthon ez érezhető volt akkoriban a koncertek látogatottságán?

Hát a 2000-es évek eleje azért nagyon más volt, mint most. Jóval ingerszegényebb volt a színtér, mint manapság. Annyira nem voltak extrémebb metal vagy bármilyen metal koncertek, hogy ha úgy adódott, vettem egy üveg bort és Tatabányán felültem a vonatra és elmentem egy debreceni Christian Epidemic koncertre… mert miért ne? De hozzánk is jöttek a Harag Napja fesztiválokra Szolnokról és mi is mentünk az ecsegfalvi Nightbreed-ekre, szóval jóval éhesebb volt mindenki mindenre. Akkoriban talán több ilyen zenekar mozgott ezen a „sötét-de-dallamos-metal-hol-énekkel-hol-nem” vonalon. Without Face, Art of Dethronement, Dying Fields, CasketGarden akik már nem alkotnak, de létezik még pl. a Vale of Tears is a csapatok közül, szóval akadnak még túlélők. A Gothica Fesztiválok még teljes gőzzel mentek, gondolom ott látszódott ennek a stílusnak a hanyatlása, amikor már nem lett több Gothica. Szerintem azért ez a műfaj mindmáig megtalálja a közönségét, elég csak a teltházas Paradise Lost, Moonspell vagy Anathema koncertekre tekinteni, nyilván mindig jól jönne egy hullámhegy, de az a stílus valószínűleg elérte már a hype-görbén a végső, stabil pontot.

Milyen új zenekart tudnál ajánlani egy Agregator-t kedvelő rajongónak?

Nem nagyon hallgatok új zenekarokat, eléggé be vagyok szűkülve. De mindenkinek ajánlom a szegedi Sentio Ergo Sum új anyagát, a For Her Frozen Hands EP-t vagy a gyöngyösi Zivatar idei, Demons from the Deep lemezét.

Az Astrodust első lemezén énekesként szerepeltél. Mit tudsz a zenekarról, léteznek még?

Az Astrodust sajnos már nem létezik. Ott régi énekesünk, Tóth Miki váltott és kihoztak egy tök jó, második lemezt A kezdet – a vég címmel. Azóta onnan Dagatt már nálunk dobol, Miki a Rural Pitchfork-ban tolja, Geri néha kisegített minket, Tóló és Halu már nem zenél, ha jól tudom.

Köszi szépen a beszélgetést és minden jót kívánok még idénre!

Az interjút készítette: Andris