Angertea – ez a zenekar az örök szerelem

Armand

2019. december 20.

0

A szentesi Angertea több mint két évtizede változatlan felállásban működik. A trió egyedi zenéjét nehéz kategorizálni, nevezték már őket grungenak, illetve progresszív metalnak is. Az elnevezésektől függetlenül kijelenthetjük, hogy a fiúk mindig is igyekeztek valami olyannal előállni, ami csak rájuk jellemző. Kérdéseimre a csapat mindhárom tagja válaszolt.

Honnan jött a zenekar neve, miért Angertea?

Gergő: Én találtam ki többszöri próbálkozás után. Igazából egy angol szótár random nyitogatása segített… Alapból valamilyen összetett szót szerettem volna, és angol szót, hogy bárhol megértsék a világban. Jelentést később sikerült kreálni hozzá, de szerintem elég jól összeállt. Olyasmit jelent, hogy tömegmanipuláció: beleöntik a haragot a fejekbe, pl. politikusok…

Migi: Előtte voltak azért gázos próbálkozásaink a zenekar nevét illetően. Naptörés meg ilyenek. 

Mindhármatoknak az Angertea volt az első zenekara, vagy akadtak előzmények is? Mely zenekarok voltak a legfőbb hatásaitok a csapat indulásakor?

Gergő: Igen, mindhármunknak ez az első zenekara. Gimiben, másodikos koromban alapítottuk az Angertea-t. Mindenki itt kezdte a zenélést, és bár főleg én elég sok helyen vendégszerepelni szoktam, de ez a zenekar az örök szerelem.

Ottó: Főbb hatásoknak tekinthetjük az akkor és akár mai napig hallgatott ’90-es évekbeli zenekarokat.

Gergő: Igen, például a grunge bandákat, mint a Soundgarden, Alice In Chains, vagy a kísérletezősebb cuccokat, mint a Tool. De ugyanígy hatottak ránk alternatív, vagy kemény metal bandák, mint a Pantera, Sepultura, vagy a Meshuggah. Meg millió más is…

Egy Csongrád megyében található nagyközségből, Nagymágocsról indultatok. Hogyan állt össze a zenekar? Tanult zenészek vagytok, vagy mindenki maga fedezte fel a választott hangszere rejtelmeit?

Gergő: Én egy évig tanultam klasszikus gitáron játszani még általános iskolában. De kb. arra volt jó ez az iskolai keretek között szervezett oktatás, hogy megutáljam a gitárt. Egy év után behajítottam a sarokba, és jó ideig elő sem vettem. Utána magamtól kezdtem el prüntyögni Nirvana dalokat és később ez lett belőle.

Ottó: 1-2 évig jártam tanárhoz.

Migi: Én három és fél évig klasszikus gitáron tanultam az általános iskolában és szinkronban jártam magántanárhoz is. Ezután megalakult a zenekar és mivel Gergőnek volt elektromos gitárja, nekem meg nem, és ő ragaszkodott a gitáros poszthoz, így nem volt mit tenni, vettem egy öreg Jolana Studio basszusgitárt, ami a mai napig megvan. Innentől én voltam a zenekar basszerosa, de inkább csak égettem magam és a zenekart a koncertjeinken. Majd két év vállalt zenebohóc státusz után elkezdtem basszusgitáron magánórákat venni és két nagyon jó tanárnál tanulhattam, ami később átfordult barátságba és italozásba.

A korai időszakban magyarul adtátok elő a dalokat, majd a második lemeznél váltottatok angolra. Időnként azonban továbbra is jelentkeztek egy-egy magyar nyelvű számmal. Miért került sor a nyelvváltásra? Mi a véleményetek a korai anyagokról, így a Lélekvágy című első albumról?

Gergő: Ez az infó félig sántít, szóval nem szoktunk időnként magyar nyelvű dalokkal jelentkezni, esetleg magyar nyelvű betéteket teszünk egyes dalainkba. A Lélekvágy után lezártuk a magyar nyelvet. A cél az volt az angolra váltással, hogy bárhol a világban megértsék a zenénket. Én abszolút nem is bántam meg ezt a váltást. Bár sokan, főleg manapság azt mondják, hogy sokkal nagyobb közönségünk lehetne, ha magyarul énekelnék, de ez abszolút nem érdekel. Az az elsőszámú célunk, hogy a zenénket a saját szűrőnkön áteresztve minőséginek gondoljuk.

Ottó: Ehhez a fajta zenéhez jobban illik az angol nyelv.

Migi: Én pont a napokban hallgattam a magyar nyelvű anyagainkat és azt kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok rájuk és abszolút vállalhatóak a mai napig is. Érdekes, hogy már a Lélekvágy albumon is nagyon erőteljes volt a hangszeres játék. Érdemes a hangszerek tekintetében külön-külön végighallgatni a lemezt, nagyon komoly dolgokat játszottunk, ahhoz képest, hogy mennyire kiforratlan volt a zenekari összkép és még mélyen benne voltunk az útkeresésben.

A második és a harmadik album egy hazai kiadónál jelent meg, azt követően pedig dolgoztatok egy norvég kiadónál, jelenleg pedig a finn Inverse Records-nál vagytok. Mit tud, illetve tudott tenni a két külföldi kiadó a zenekar népszerűsítéséért? Milyen külföldi visszajelzések érkeztek hozzátok az utóbbi albumok kapcsán?

Gergő: A jelenlegi kiadónknak rengeteg kontaktja van különféle magazinokhoz a világ minden táján. Szóval a náluk megjelent lemezeinket nagyon szépen beharangozták. Sok interjút adtunk, és sok helyen megjelentek lemezismertetők, kritikák. Japántól Észak-Amerikán keresztül szinte mindenhol a világban.

Ha már külföld, komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek; gondolok itt arra, hogy a Grammy-díjas Neil Kernon producerrel dolgozhattatok, illetve olyan vendégeitek voltak a lemezeken, mint például Scott Reeder (Kyuss), Franz Stahl (Foo Fighters), vagy Billy Gould (Faith No More). Hogyan jöttek ezek az együttműködések? Egyáltalán hogyan lehet felvenni a kapcsolatot egy olyan zenésszel, mint Billy Gould?

Gergő: Igazából sokkal egyszerűbb a dolog, mint amit sokan gondolnak erről. Sőt azt mondom a tapasztalataink alapján, hogy bizonyos magyar „sztárokat” sokkal nehezebb megközelíteni, mint ezeket a külföldi arcokat. Legalábbis többször volt már rá példa, hogy ráírtam valami itthoni arcra akár a Facebookon, vagy e-mailben. És érdekes módon arra van ideje egy ilyen embernek, hogy mindenféle faszságot kiposztoljon. De arra nincs, hogy egy magunkfajta zenekarnak válaszolni méltóztasson. Az itthoni sztároknál, vagy nem is akkora sztároknál sokkal nagyobb százalékban fordult elő, hogy még csak választ sem kaptunk. Leveleztem amúgy rengeteg külföldi emberrel, például a Dillinger Escape Plan gitárosával, a Candlebox eredeti gitárosával, Peterrel, vagy több Neurosis taggal is. Furcsa módon ők tudtak válaszolni.

Migi: Fantasztikus érzés a gyerekkori hőseinkkel együtt dolgozni, sokszor még most sem hiszem el, hogy ekkora megtiszteltetés ért bennünket. És tényleg tök érdekes, meghallgatták a zenénket és a vendégszereplésre azonnal igent mondtak, nem agyalt egyik fél egy pillanatra sem, csak vegytisztán a zenélés ment oda-vissza és szerintem ez annyira nagyszerű dolog. Működött a kémia, nem volt picsáskodás, szőrszálhasogatás, felesleges molyolás csak mindenki tette a dolgát, zenéltünk.

Gergő: És egy dolgot kiemelnék… Egyik ilyen arc sem kért pénzt a közreműködésért… Szóval nem bérzenélésről van szó, hanem tényleg arról, hogy tetszett nekik a zenénk, és szívesen vállalták.

Külföldi fellépésekben gondolkodtok? Itthon van-e lehetősége egy adott szinttől feljebb lépni egy progresszív grunge zenekarnak? Ehhez kapcsolódva; Ti milyen stílusba sorolnátok az Angertea zenéjét? 

Gergő: Szoktunk játszogatni külföldön, és igazából mindig is célunk volt ez az irány. Csak hozzátartozik az, hogy eléggé rossz szervezők vagyunk, hamar feladjuk a visszautasítást, és nem szeretjük nagyon tolni magunkat. Úgy néz ki, hogy lett most egy normális menedzserünk végre. Neki pont az lesz a dolga, hogy toljon meg minket egy kicsit mindenfelé.

Migi: Én az angol nyelvre való váltás óta nyomasztom a zenekart külföldre és én csak ebben látom a perspektívát. Itthon nagyjából elértük azt, amit ezzel a rétegen belüli rétegzenével el lehetett szerintem. A szakmai elismerést zenészkörökben. A hazai zenei életben nincsenek csodák. Sajnos csak annak a 3-4 állócsillagnak van életképes státusza a hazai palettán, ami pusztítóan kiégető. És ha fel is ragyog pár új csillag, pár éven belül hullócsillagok lesznek. Az Angertea stílusa szerintem a prog-metál szcénába erőltethető, de ha megengeditek nekem,  már ki merem jelenteni, hogy saját stílusa van, persze a nyilvánvaló hatások mellett. Az új menedzser egyben egy nagyon régi jóbarát is, ráadásul régóta figyelemmel kíséri a zenekar pályafutását, és ha csak teheti, ott van a koncertjeinken.  Bizakodó vagyok és nagyon örülök, hogy az Angertea család tagjaként tudhatom őt.

Gergő, nemcsak gitáros, szövegíró és fő dalszerző vagy a csapatban, hanem a borítókért is Te felelsz. Hogyan készül egy lemezborító? Mi lesz a sorsa az eredeti képnek?

Gergő: Elég komolyan foglalkozom a festészettel. Vászonra szoktam festeni akril festékkel különféle beteg és kevésbé beteg képeket. Ezek képezik a borítóink alapjait is. Általában el szoktam adni a festményeimet, de elég sokszor van arra is példa, hogy jótékony célra felajánlom. Például segítettem már festmény árverezéssel kórházi gyerekosztályt, vagy kutyamenhelyet. A bevételek teljes összegét nekik adtam.

Szeptemberben egy rendhagyó videoklippel jelentkeztetek, aminek az alapját a festményeid képezik. Mit kell tudnunk a video készítésének körülményeiről?

Gergő: Lóránt Demeter barátunk készítette hosszú hónapokon keresztül rengeteg munkát beletéve. Én abszolút elégedett vagyok vele, és biztos vagyok benne, hogy fogunk még Demeterrel együtt dolgozni, mert egy iszonyat tehetséges és kreatív ember.

Ottó: Keverednek benne az élő felvételek és az animációs technikák, így elég eredeti képi világot sikerült elérni.

Migi: Nekem a kedvenc klippem. Demeter nagyon vágja ezt az elborult világot, amit a zenekar képvisel, passzol hozzánk a látásmódja. 

Ha jók az információim, még idén várható egy új Angertea kiadvány. Ennek a részleteiről mit lehet megosztani az olvasókkal?

Gergő: Eredetileg úgy volt, hogy még idén kihozzuk ezt a nyolc dalos EP-t, de aztán különféle dolgok miatt jövő évre csúszott. Szerintem év elején meg fog jelenni. Eléggé vegyes felvágott lesz. Lesz rajta egy új dal, egy feldolgozás, és jó pár koncertfelvétel. Mindegyik dalt más-más keverte. Hozzánk közel álló arcok.

Rendes sorlemezzel legutóbb 2016-ban jelentkeztetek, így talán időszerű a kérdés; mikorra várhatjuk a soron következő teljes értékű Angertea albumot?

Ottó: 2021-ben.

Migi: Gőzerővel dolgozunk az új dalokon. Én nem bocsátkoznék jóslatokba, de szeretném, ha jövő év végéig összeállna az új lemez és fel is demóznánk Gergő házistúdiójában, hogy átlássuk az egészet. Mostanában kifejezetten termékenyek vagyunk zenei téren és megmondom őszintén eléggé megkönnyebbültem. Kicsit azt éreztem, hogy majd nyögvenyelős lesz a jammelés, a dalírás, de nem! Iszonyat fasza dalok vannak készülőben. Jó szokásunkhoz illően lesznek elszállós, álmodós, szellős témák és nagyon brutál, agysorvasztó progos darálások. Szintén már „teásan” tradíció minden egyes sorlemeznél, hogy telerakjuk önmagunkhoz képest újításokkal, ez most sem lesz másképpen, folyamatosan fejlődünk ezen a téren.

Az interjút készítette: Andris