Ángyán Tamás – A húrok Sámánja

Winci

2022. február 12.

0

A Fémforgács olvasói az egyes zenésszel, s nem egy zenekarral készült interjúk sorában ezúttal Ángyán Tamás gitárost és hegedűművészt, vagy inkább multihangszerest ismerhetik meg. A ’80-as évek közepén, a magyar heavy metal hőskorában feltűnt, már akkor virtuóz gitárosként a rövid idő alatt kultikussá vált Sámán zenekar szólósával találkoztunk először. A sokak számára ismert Cool Head Clanban, a Mamutban, a Carpathia Projektben, betöltött posztja előtt és alatt már jó ideje német szimfonikus zenekarok klasszikus zenészeként, első sorban hegedűsként keresi kenyerét. Azonban időről-időre jelentkezett vendégjátékokkal, illetve szólógitáros-zeneszerzőként jegyzett dalai köré szervezett projektekkel, mint legutóbb tavaly év végén a Ketrecharccal. Ezt a felvezetőt Tamás válaszai többször pontosítják – lévén ez egy beszélgetés lényege. A nekem a Sámán révén, és „a szomszéd srác a lakótelepről” jellegű karrierével mindigis is szimpatikus gitáros felé az első kérdésem azonban máshonnan kanyarodik:

Néhány éve, a méltán híres zongoraművész, karmester Kocsis Zoltán egyik utolsó, országos lapnak adott interjújában olvastam, ahogy kijelentette, (kissé pontatlanul, de tartalmilag helyesen idézem), szerinte nincsen átmenet, sem metszet a rockzene és a klasszikus között. Mint ahogy – erre jól emlékszem – nincsen édes kolbász sem. És még csak nem is azt mondta engedékenyen, hogy csak zene van… Régóta szerettem volna megkérdezni a stílusok között gyakorló szörföző – nyugodtan mondhatjuk, mint – mérvadó zenésztől, hogy ugye ez nem így van? Ezt te, aki meg is tudsz és akarsz különböztetni zenei stílusokat és tudsz sokféle módon és hangszeren is játszani, hogyan látod?

Szerintem Zenész és Zene van. És azon belül stílusok, kinek mi tetszik és merre kanyarodik. Fontos, hogy a képzettsége meglegyen mind manuálisan, mind elméletben, mert az minden stílushoz nélkülözhetetlen. Azonkivül nem árt, ha ismeri a zenetörténetet és az esztétikát. Mindenképp segít az ízlés fejlesztésében, mindegy, hogy az a legbrutálisabb metál, vagy pop-klasszik, vagy akármi.

És minek tartod magadat? [Tamás 3 éves korában vette kezébe a hegedűt, így hegedűn, gitáron, zongorán/orgonán egyaránt magas szinten játszik – szer.] Hivatásos zenésznek, aki ezzel pénzt keres, ahogy jellemőzen kottából mások műveit játszó tanult és kiváló zenészek, vagy benned van az a lázadó zenész, aki pl. a Sámán HM-gitárosa?

Elsősorban zenésznek, aki megpróbál stílusosan és ízlésesen játszani bármit. Ezen belül azok közé tartozom, akik rendelkeznek bizonyos improvizációs és zeneszerzői vénával. A szabad jammelés soha nem okoz problémát. Témák és dallamok járnak a fejemben, amiket, megpróbálok formába önteni. Mindig van nálam egy kis felvevö cucc, ahová raktározom a dolgaimat… De egy elküldött riffet-témát is szívesen kibontok. Zsoltival rendszerint így dolgoztunk.

Szekeres Tamás talán egy-két évvel lehet idősebb nálad, jóllehet (pláne mai távlatból) szinte párhuzamos a pályátok. A tiédet meghatározta az, amit az tanulmányairól és játékáról akkor, vagy azóta tudtál?

Nem, talán egyszer találkoztunk eddig. Ő tanult klasszikus gitáros, én nem. Ha hatásról beszélünk akkor Daczi Zsolt, akivel 2 lemezt is készítettem és Hirlemann Berci hatottak rám. Bercinek egy dal strukturális megformálása, kíméletlen kritikája, minden felesleges ütem kidobása, ami lassítja és tompítja egy dal feszültségét. Zsoltinak pedig a hang intenzitása és blúzos megformálása hatott rám…

Mi vezetett oda, végülis, hogy a hagyományos értelemben vett klasszikus zenész (is) lettél?

Elsősorban családi örökség, mindenki zenélt, vagy zenél a családban.

Ugye jól gondolom, hogy kétlaki életet élsz és nagyobbrészt Németországban klasszikus zenészként éled?

Igen. Az évböl 8-9 hónapot ott vagyok, a többit itthon, vagy épp valahol máshol.

A szimfonikus zenekari kollégáid tudják, ismerik, értékelik a te „könnyűzenei” énedet? S ha igen, milyennek látják? Egyáltalán ez téma lehet még egy mai zenészközegben?

Akikkel kapcsolatban állok – egy 130 tagú zenekarról, a NPhW, [azaz Neue Philharmonie Westfalen, Recklinghausen-GelsenKirchen-ben. És ezzel idecsábítottunk néhány, a rockzenéért is rajongó Schalke 04-drukkert is – szer.], + opera és színház + 80 taggal, kórus és szóló énekesekkel – igen, ismerik, néha még gitározom is vendégként. De vannak fenn klasszikus feldolgozásaink rockzenébe öltöztetve, kollégákkal (YouTube video formájában). Sőt, a pandémia alatt a színház megkért, hogy egy rockoperából vágjak össze és hangszereljek meg egy 6-7 perces változatot. Majd a színház egyik szóló énekesével és 3 zenész kollégámmal forgattunk egy videót is a színház számára.

Nem is azt kérdezem, melyik művészi énedet kedveled jobban, és még az is lehet, hogy hangulatfüggő. De azt feltételezem, hogy a metal zenei Ángyán Tamásnak a kreativitását, a pillanatra utaltságát és az azonnaliságát szereted.

A zenekari munka, az munka, többnyire nincs nagy élvezet benne. A rockzenében (nem metalban, szerintem, a mai értelemben véve biztos nem, inkább hard rockban) főleg a zeneírást, a stúdiómunkát, és a színpadi játékot kedvelem. Szeretek jammelni, jó zenészeket megismerni, sokat improvizálni. Kevésbé szeretek próbálni. Azt szeretem, ha a zenész kollégák felkészülten jönnek próbára és 2-3 üléssel már gördülékenyen megy a program. A Cool-lal soha nem próbáltunk. Lehetőség sem volt rá nagyon; az itteni bandáimmal [Blackroy] sem próbálunk. Mindenkinek megvan a saját dolga, ráadásul itt 60-100 km távolságban lakunk egymástól. A program kész van, setlist leadva, mindenki tudja a dolgát.

2016-ban jelent meg az első örömzene-lemezed, a Duality. Ennek a folytatása készült el 2021-ben. Elégedett vagy a Ketrecharc fogadtatásával? Az előző önálló lemezeden – az általam is osztott Hammer-kritika szerint – maradtak kibontatlan dallamok/ötletek. Ez a lemez, úgy érzem, erősebbre sikerült. A parádés énekesgárda mellett a zenéje is mintha élettel telibb lenne. Talán a kor, a korszak, ránk telepedő nehézségek hozták ki belőled és belőletek ezt a többet?

Nem, egyszerűen ilyen dalok születtek: keményebbre és rövidebbre akartam. Az előző Duality-n, keverednek a stílusok. Abban minden bennem van: a poptól a country-ig, ethno-tól a jazzig-crossover-en át a stoner-ig. Most egy ilyet, egységesebb rock lemezt akartam. De nincs kizárva, hogy egyszer csinálok egy reggie-s hardcore metal lemezt [nevetés] de ez nem vicc [újabb nevetés].

Nem tudom elkerülni a gondolatot: nem csak a Cool Head Clan folytatása lett bizonytalan, de a Sámán bármikori újjáéledése új dalokkal elment Molics Zsolt halálával. A Sámán nálam/nálunk olyan örök zenévé vált, hogy dalait szerintem hetente hallgatom. S ha csak dalt, amikor az végetér, akkor magamban éneklem a következő szövegét, zenéjét a csend alatt. Feltételezem, egyik fontos társad, Zsolt távozása mély nyomot hagyott benned is.

Zsolti zenész társam volt a korai Sámán-ban is, és aztán Mamut-ban (2007-ben), ahol olyan sikeres dalok születtek, mint a Mágus, vagy a Fáklyák, amik szerves részét képezték a Cool-müsornak. Olyannyira, hogy sokan úgy hiszik, hogy azok Cool-dalok. Azután már mindegyik Cool Head-et együtt írtuk, vendég anyagokat is. [Zsolti] A Duality szóló lemezeimen is, mint szövegíró szerepelt. Sőt, az elsö Duality-n ö bátorított, hogy az legyen színes, kevert stílusú. Azonkívül ö szervezte a vendég zenészeket is, az összes albumra. Állandóanötletekkel bombázott, videókat küldött, az imádott a hangszerével, az ukulelével vett fel mindenféle dolgot.

Vannak olyan dalaitok, amik egyszer talán még megjelennek?

Nincs kizárva. De erről, egyelőre, ennyit.

A számodra mennyire meghatározó a Sámán maga? Illetve, melyik a számodra legmeghatározóbb csapat, amiben játszottál? S ami oda jutatott, ahol ma tartasz?

A Sámán a gyerekkort, a szenvedélyt jelenti a számomra. Bármit megtehettünk, próbálgattunk, kísérleteztünk, rengeteg energiánk volt próbálni. Egy ún. legmeghatározóbb csapat, ha úgy érted, ami alakította volna a stílusomat karakteremet, nem volt, mert mindig én alakítottam a bandát, ahova beléptem. De őszintén megmondva, olyan sokról nem is beszélhetünk.

A Carpathia Project (Hirlemann-Daczi), a Mamut, Duality, Blackroy… mind az én projektjeim. Én alakítom-alakítottam. A Cool más volt, amikor beléptem. Bulis punk zenét játszottak. Zsolti szerette volna elvinni a Mamut irányába, vagyis hard ’n’ heavy felé. Ugyanakkor szeretett volna egy kis ethnos ízt benne hagyni a kor trendjének megfelelően. Ezért is illettem bele a képbe, mint színpadképes gitáros és hegedűs, gyerekkori barát és képzett zenész-zeneszerző.

Hogyan tudod összeegyeztetni a klasszikus zenész hivatásodat a legutóbbi lemezed promotálásával? Feltételezem, tervezed, hogy a tavasszal indulhatnak az élő előadások? Merre és mikor láthatunk téged-titeket?

Ha lesznek bulik, azok, sajnos csak nyáron. Minden az egyeztetéstől függ. az emberek megvannak rá, de sajnos nem tudok konkrétumokat, időpontokat mondani.

Hová tudod elhelyezni az önálló lemezeidet? Az biztos, hogy nem mai aréna-rock/metal zene, de talán nem is kell ketrecharcot vívnod a figyelemért. Mondhatjuk, hogy közel a felszín alatti underground metal?

Ezek nem metál zenék, a számomra, inkább hard rock. Underground? ha stílusilag határozod meg, akkor biztos, hogy nem. Ha úgy érted, hogy népszerűségben, akkor talán igen, underground, de ez csak azért van, mert nem vagyok állandóan jelen, nincs is rá időm, se energiám. Imádok élőben játszani, de nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Elsősorban élvezni akarjuk az együtt játszást. [Az undergroud-ságot úgy értettem, hogy pl. a rádiók egyszerűen nem játszanak ilyen zenét, csak kimondott program-előírás szerint (ld. Petőfi TV), nem azért, amiért mi tudjuk, hogy érdemes.- szer.]

Maradtak le ötleleteid a korongról? Ez hülye kérdés volt, mindig maradnak le ötletek. Különösen, hogy mindig van nálad zenerögzítő… És neked, a sokszoros zenei éned révén tán még több ötleted is van, mint azt én gondolhatom. Jobban megfogalmazva: készül a harmadik lemezed, gondolatban, vagy demókon?

Persze állandóan molyolok a stúdióban, Most Blackroy-dalokat írogatok. Tervezünk egy új albumot, talán a jövő évre.

Két további dal jelent-jelenik meg: a Jégbefagyva az előző Duality-ről ami egyben egy tribute Zsoltinak. Jön hamarosan az Élet amiröl álmodtál c.dal Árpival (Zsolti szövegével). Aztán, tervben van még egy-egy klip Stulával és Levivel is.

Hol találkozhatunk veled, akár metal, akár klasszikus zenészként legközelebb?

Nyáron mindenképp valahol, valamikor!!!

Köszönjük az interjút, sikeres 2022-t kívánunk neked!