Végre hozzánk is ellátogatott a Death örökségét méltón tovább vivő Left to Die. A mára már kultikussá vált zenekar egykori tagjait, Terry Butler és Rick Rozzt felsorakoztató formáció egy tribute ötletből vált valódi zenekarrá 2021-22 során, amikor is a fent említett két ikonnak is nevezhető zenész mellé olyan, szintén ikonikus arcok csatlakoztak, mint Matt Harvey (Exhumed, Gruesome) és Gus Rios (ex-Malevolent Creation, Gruesome). Kezdeti klubkoncertjeik és egy kisebb USA-beli turnét követően vették be Európát, mely során hozzánk is eljutottak a dán death metal újonc banda, a Nakkeknaekker kíséretében.
A Nakkeknaekker egy viszonylag fiatal banda és fiatalságuk, valamint annak ellenére, hogy 2020-as megalakulásuk óta mindössze két demót adtak ki, nagyon is jól nyomták csonttörő OSDM-t. Klasszikus vonalú death metaljukban a műfaj modernebb hatásai, technikái is jól érezhetők voltak, amiknek köszönhetően csak még izmosabban és brutálisabban szóltak meg. Az énekesükön nagyon-nagyon látszott, hogy mennyire is izgul, és ezt nem is rejtette véka alá. Nem győzött elnézést kérni az izgalma miatt és hálálkodni a hazai közönség fogadtatásáért, aki igen szép számmal voltak kíváncsiak rájuk (és szerintem sokan meg is kedvelték őket). A srácok kb. 40-50 perces rendesen megalapozta az est hangulatát, amit csak fokozott a Left to Die koncertjére váró közel 30 perces várakozás.
Mire Rick Rozz és csapata a színpadra állt, addigra 100%-osan megtelt az Analog. Szinte még a kinti pultoknál is álltak emberek – és nem ám csak a sör miatt. Ahogyan azt beharangozták koncertszettjükben a Death korai korszakának, a Leprosy és a Scream Bloody Gore albumának dalait állították középpontba. Kezdésnek egyből a Leprosy jött, amire az egészterem egy emberként bólogatott. Rick Rozz önfeledt nyugalommal nyomta középtempós riffeit, Matt Harvey pedig egy az egyben hozta Chuck Schuldiner egyedi énekstílusát és énekdallamait.
Ez után olyan slágerek jöttek, mint a Born Dead, a Forgotten Past, Torn to Pieces, Infernal Death, Sacrificial, a Zombie Ritual, stb… Ráadásként pedig megkaptuk a Scream Bloody Gore és a Pull the Plug ropogós zúzásait. Vagyis a death metal legendái abszolút kimaxolták a két ikonikus lemez dalait. Jó volt látni és jó volt visszaidézni fiatalságom death metal korszagát. Ha jól emlékszem 16 évesen, a Leprosy album kapcsán ismertem meg a Death legendáját, aminek mániája a mai napig izzik bennem. Ami persze tovább izzott Rick Rozz Massacre és Terry Butler Obituary (korai) albumai iránt is. Egy szó mint száz, a Left To Die méltón ápolja és viszi tovább Chuck Schuldiner, valamint a Death örökségét.
