Beatrice – Ebben nőttem fel, az életem része, bár fiatalabb vagyok – interjú Nagy Hunorral

Armand

2020. február 5.

1

Nagy Hunor Attila 2010 óta a Beatrice dobosa, az eltelt időben egy stúdiólemezen és több koncertfelvételen tette le névjegyét a zenekarban. A csapat aktuális dolgai mellett néhány személyesebb témát is érintettük a Hunorral folytatott beszélgetés során!

Szia! Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésemet, üdvözöllek a Fémforgács stábja és olvasói nevében! Idén jubilálsz az édesapád nevéhez köthető legendás zenekarban, hiszen lassan tíz éve annak, hogy a csapat dobosa vagy. Mi az első emléked a Beatrice kapcsán, kisgyermekként mikor tudatosult benned, hogy édesapád egy -azóta már több- generáció szószólójaként egy rockbandában énekel?

Igazából 1995-ben, 6 évesen doboltam először koncerten a Beatricében. Sárospatakon volt, persze csak 1 dal. Akkor még nem akartam dobos lenni, azt kb. 12 évesen találtam ki. Mikor tinédzser lettem, már több szerepet is tudtam vállalni a zenekarban, voltam technikus, sofőr, kisegítő zenész, stb. Az édesapám szövegeit nekem viszonylag nehéz volt megérteni. A családom szinte tökéletes miliőt biztosított nekem otthon, szeretetben éltem egész életemben. A főiskolán a szakdolgozatomat a Beatrice jelenségről írtam, ekkor nagyon sok régi és új Ferós riportot olvastam végig és akkor került minden a helyére. Persze a dalokat előtte is nagyon szerettem.

Tíz éve még szokatlan volt itthon, hogy apa és fia egy rockzenekarban muzsikáljanak, azóta azonban már az Aurórában, a BloodyRoots-ban és az Innistrad-ban is ez a helyzet. Hogyan merült fel annak idején, hogy csatlakozz a zenekarhoz?

2009-ben dobtechnikus voltam, és akkor igazából változtatni akartam, elkezdtem komoly zenekart keresni. Ekkor voltam az akkor átalakuló P. Mobilnál is egy meghallgatáson, végül Szebelédi Zsolt barátom lett a befutó. A Beatrice rá 4-5 hónappal rendeződött át. Az élet segített oda kerülni, ahová szerettem volna. Egyértelmű volt minden, az apám mellé olyan emberek kellenek, akik fel tudják venni az ő tempóját és én ilyen vagyok. Kicsit nagyképű kijelentés, de ebbe a zenekarba én vagyok a legalkalmasabb dobos.

Mekkora teher volt olyan nevek után beülni a dobok mögé, mint Donászy Tibor, vagy Hirleman Bertalan? Valamelyikük ellátott annak idején hasznos tanácsokkal? Kapcsolatban vagy a Beatrice régi dobosaival?

Bercitől tanultam a legtöbbet. Amikor technikus voltam, ő volt a dobos, kb. 10 évig figyeltem a játékát. Egyszer elővett egy papírt, ráírt egy ritmusgyakorlatot, végtelenül egyszerű volt, de nagyon sokat fejlődtem tőle. Donászyval, Németh Gáborral, Pálmaival is nagyon jó kapcsolatot ápolok. Főleg akkor találkozunk, ha egymás előtt-után játszunk. Nem éreztem tehernek, hogy ennyi legenda után kell helytállnom, mert ez már egy másik Beatrice, amibe egy másfajta játék illik. Szerintem sikerült saját stílust kialakítanom, ami teljesen más, mint az övék. A fontosabb az volt, hogy a közönség is így gondolja; és ez is bejött.

A Beatrice utóbbi tíz éve egyértelmű sikertörténet, folyamatos koncertezéssel, az Aréna bevételével, élő kiadványok sorával, illetve rendszeres médiaszereplésekkel. Az utóbbiból mennyire veszed ki a részedet? Szeretsz a háttérben maradni, vagy szívesen adsz akár személyesebb hangvételű interjúkat is?

Van nekem is saját lájkolós oldalam, lassan sikerül kialakítani egy kis NHA közösséget. Erre nagyon büszke vagyok. Ide rendszeresen rakok fel magamról nagyon személyes dolgokat, gondolatokat, videókat. Néha akár intim mélységekbe is beengedem a követőimet, persze csak az észszerű határokon belül. Az az oldal minden, ami valóban én vagyok. Nagyon sok zene, dobolás, szakmai kérdések, a családom, néha még 1-1 ittas élő videó is becsúszik, ami után reggel fogom a fejem. Az image építésem mára eljutott odáig, hogy vannak saját ruházati termékeim, amiket árulunk a koncerteken, illetve van NHA webshop is. Egyre jobban fejlődik ez a terület is, sok terméket tudok értékesíteni a saját nevemmel.

Hogyan működik jelenleg a zenekar? A feladatokat hogyan osztjátok meg egymás között? Úgy tudom, hogy a testvéred, Botond is közreműködik a háttérmunkában!

Sokat segítek a manager úrnak. A nagyobb koncerteket mind együtt szervezzük. Kitaláljuk a reklámot, a koncepciót. Ez így volt az Arénás jubileumnál is, de ott azért sok segítséget kértünk. A zenekarnak szinte minden netes megjelenéséért én vagyok a felelős, minden közösségi oldalt én kezelek, a tartalomgyártástól a posztolásig. Ezt amúgy nagyon szeretem, bár kezdem nagyon utálni a facebook-ot… Sok zenekari megbeszélés van, ilyenkor egymás között kiadjuk a feladatokat. Én főleg grafikai munkában veszem ki a részem, a gitárosok a technikaiakban. Szerintem jól működik a rendszerünk.

2011 óta nem készült Beatrice stúdiólemez. Mi az oka ennek? Nem is terveztek új albumot, vagy a koncertezés annyira leköti az energiáitokat, hogy dalírásra jelenleg nincs is időtök?

Benne van ez is, 2019-ben 75 koncertünk volt, emellett a színházban is játsszuk a Ricse Ricse Beatrice rock musicalt, amit mi kísérünk élőzenével. Én annyira nem tartom szükségesnek a lemezkiadást, szerintem jobb pár évente kiadni 2 dalt, amit játszunk a koncerteken is. Sok zenekar beleesik abba a hibába, hogy túl sok dalt írnak, és rengeteg lemezt adnak ki. Nem lehet mindent eljátszani egy koncerten, és így sok jó nóta is süllyesztőbe esik. Ha kevesebb a dal, akkor több figyelmet is tud kapni. Utoljára 2016-ban raktunk fel 2 teljesen új számot a netre, idén valószínűleg ismét újdonságokkal fogunk jelentkezni.

Laczik Fecót követően mára Te vagy a legrégebbi tag édesapád csapatában, ezt hogyan éled meg?

Ebben nőttem fel. A Beatrice totálisan az életem része, bár fiatalabb vagyok, de teljesen olyan, mint a gyerekem. Nem nagyon telik el úgy nap, hogy ne tennék valamit a zenekarért. Igyekszem minden lehetőséget kihasználni, amit az élet elém sodor, és az egyik ilyen a Beatrice volt. Persze nem volt nekem soha kötelező a zenével foglalkoznom, ez saját döntésem volt, nem bántam meg. Nem innen készülök nyugdíjba menni, nagy terveim vannak a jövőre nézve.

Gitáros poszton a hosszú ideig alapember, Magasvári Viktort a közelmúltban váltotta Kékkői Zalán. Mi volt az oka Viktor távozásának, illetve Zalán beilleszkedése hogyan sikerült?

Viktor családja elköltözött Ausztriába és nem várhattuk el tőle, hogy maradjon miattunk. Mind családapák vagyunk, amúgy is sokat vagyunk távol a koncerteken, sok lett volna még külön országban is élnie. Nagyon nehéz döntés volt, potyogtak könnyek. Zalán jó választás volt, nekem sok mindenben példakép lett azóta. Az a fajta ember, akivel mindig szeretsz találkozni, fel tud tölteni energiával, mindig jókedvű, egyébként hetente együtt teniszezünk.

A zenekar 40 éves jubileumát egy nagyszabású koncerttel, illetve az azt dokumentáló kiadvánnyal ünnepeltétetek meg. Milyen visszajelzések érkeztek erre a 3 CD-s, DVD-vel is kiegészített albumra?

Nekem nem annyira az számít, hogy odajönnek hozzánk emberek és dicsérik a koncertet. Egy rajongó az ilyen. Az viszont sokkal jobb, hogy egymás után 2 koncertlemezt adtunk ki, és mindkettő aranylemez lett. A szakértők szerint a LIVE albumok nehezebben fogynak, mint amin új dalok vannak, szóval ez jó elismerés. Emellett az, hogy a Hammer is hitt annyira a projectben, hogy ilyen színvonalas kiadványunk lett, az is nagy dolog számomra. A 30 éves jubileumi koncert idején el sem mertünk képzelni ilyen dolgokat, de szerencsére meg tudtunk újulni, fejlődtünk, és ide jutottunk.

Mivel jelenleg a Hammer Records képében a legerősebb hazai rock-metal kiadó hátterével dolgoztok, adja magát a kérdés, hogy van-e esély a régi, mára nehezen elérhető Beatrice albumok újrakiadására?

Igen, ezer éve tervezem, hogy a Beatrice múltját kifésülöm, újra kiadjuk a régi lemezeket. Ezen már elkezdtem dolgozni, még nem tartok amúgy sehol, de halad a dolog. A Beatrice egy folyton ellenszélben hajózó zenekar volt, sajnos össze-vissza van pár album, ezeknek utána kell járni, kicsit modernizálni, csak annyira, hogy ne vegye el a rajongóktól a megszokott hangulatot.

Mik a zenekar idei tervei?

Nagyon remélem, hogy legalább 2 vadonatúj dallal tudunk jelentkezni! Több projektet indítottam el most, de ezekről nem tudok még többet elárulni. A Ricséseknek szerintem nagyon jó év lesz 2020, lehet bővíteni az ereklyegyűjteményeket. Minden eddiginél többet adunk idén a színpadi látványra is, új magasságokba emelve a zenekart.

Az interjút készítette: Andris

Képek: Lévay Máté