Hármas csapású súly zúdult október közepén az Analóg Music Hallra: a Phoenix-ből érkező Thra, a liverpooli Conan és chicagoi Bongripper hozta egy igen erős estén nekünk  a doom metal esszenciáját.

Már az első percekben érezni lehetett, hogy egy igen erős húzású estre számíthatunk, ahol személy szerint kifejezetten örültem, hogy némi logisztikai átszervezéssel, végül az Analógban vibráltatta a levegőt a sludge és a doom – a basszus, a füst és nem kevés tesztoszteron túltengés együttesen hozták el a súly kultuszát. Három zenekar, három különböző megközelítés, de ugyanaz a cél: minél mélyebbre préselni a valóságot.

Az amerikai Thra indította a szeánszot, és már az első percekben nyilvánvaló volt, hogy nem csupán “bemelegíteni” jöttek. Vastag torzítás, intenzív dobhang, kontrollált káosz – a Thra úgy rombolt, hogy közben mégis precíz maradt. A sludge és death metal határait taposó, agresszív energiájuk nálam elég meggyőzően indította el az estét.

A Conan lassan, de könyörtelenül vette át az irányítást némi áthangolással. Jon Davis torzított éneke és a trió ultra lassú, mégis kántáló groove-ja alatt az embernek az az érzése támadt, mintha valami ősi hadjárat közepén állna. A „Ritual of Anonymity” alatt a falak is megdermedtek, a közönség pedig egyetlen, lassú hullámként mozdult. A Conan súlya nem csak hangban, hanem attitűdben is monumentális – a doom fegyelmezett formája, ahol minden riff célt talál.

A Bongripper már egy másik dimenzióból érkezett. Az instrumentális doom chicagói mesterei szó nélkül, de elképesztő intenzitással húzták be a közönséget a mélybe. A „Nothing” és a „Worship” alatt fizikailag érezni lehetett, ahogy a basszus rezgése átszűrődik a mellkasba. A vöröses fények és a füst mindent elnyeltek – mintha a pokol gyakorló termében lennénk. A Bongripper zenéje nem kér figyelmet, egyszerűen elnyel. És valahogy mégis megnyugtat.

A Thra kompromisszum mentessége, a Conan fegyelmezett bestialitása és a Bongripper apokaliptikus nyugalma – három különböző karakter, de egységes esszencia: a súly, ami nem fojtogat, hanem megtisztít. És annak ellenére, hogy kissé erősre sikeredhetett a (hang) be – állás a koncertek előtt, a mikrofon- és gitár “szublimálás” küzdelmeivel,ahogy az utolsó riff is elhalkult elégedett némasággal indultunk ki mind a koncertekről és levezetésképp átbeszéltük az este ránk telepedő intenzív hatásokat.