A tavaszi nap – éj egyenlőséggel érkezett március 21-én az Instantba a BVNFEST, ahol a hazai underground széles spektrumán elhelyezkedő-, de három különböző irányból érkezett a színpadra az Atrox Trauma, az Entrópia Architektúra és az Agregator.

A Viharsarokból szép számmal jött már a hazai metál színtér minden ágazatába egy – egy zenekar: köztük van a trash/death vonalas Atrox Trauma is, akiket első ízben volt alkalmam élőben is megnézi.

A 2019-től újjáéledő pályafutásukban nagy valószínűséggel volt már olyan koncert, ahol láthattam volna őket, így itt volt az ideje pótolni. Annak apropóján is, mert 2025-ben jött ki második lemezük, amely címadó dalával indították el ez alkalommal az estét.

Kezdték és tették ezt abban a – nem mindig hálás – szerepben, ami sok esetben a nyitózenekari poszttal és a koncerthelyszín adottságaival együtt járnak. Mégis a korai kezdés ellenére úgy tűnt, voltak a holdudvaron túl, akik kifejezetten miattuk érkeztek az Instantba.

Az Atrox Trauma klasszikus stílusjegyekkel fémjelzett-, közel egyórás szettjét követően felkerültek a színpadra a jellegzetes hanghatást biztosító vasak és az elengedhetetlen színpadi zajkeltő is, amely megszólalása egyben jelzés az Entrópia Architektúra által vezetett rituálék összehívására.

Az Entrópia Architektúra markáns és erős kontraszttal robbant-, akarom mondani szirénázott be az Instant légterébe. Az ő zenéjük sűrű lávában hömpölygő, doom–experimentál–sludge világ, ami leginkább – azt gondolom, sokunkban- zsigerig hatolóan, egymásra épülve teljesedik ki.

A setlist ezúttal – már az albumbemutató után saját elmondásukban is spoilerezve – a régebbi számokra helyezte a hangsúlyt, ami egy igazán erős-, mentális purgálást garantáló koncertívet eredményezett. A jól ismert keret most is megmaradt: a koncertet indító légisziréna és a zárásként elhangzó 108 Mahakala mantrája az Entrópiától várható sajátos szakrális teret megadta most is a jelenlevőknek.

Ebben a térben a Jeges különösen erős pont volt élőben, amihez a hangvezérelt rituáléba szervesen illeszkedett az új albumról a 93/93 is, hidat képezve egy régebbi és a jelen korszaka között.

A BVNFEST főakkordjaként a tatabányai illetőségű Agregator lépett színpadra, és már a nyitány is meghatározó alaphangot adott a koncertnek, ahol a zenét hallgatva Tass (Mikus Tamás) átvezetéseivel szinte tankönyvbe illően paradox érzelmi feszültségbe kerülhetett az egyszeri hallgatóság, mert ennyire vidáman zenébe adaptált melankóliát és búskomorságot ritkán élhet meg az ember, mint ahogy azt egy Agregator koncerten, élőben.

A setlist egyfajta színdarab tudatos dramaturgiával hömpölygő ívként építkezett, ahol „Túlontúl” és a „Gyökerek nélkül” erős kezdése után, felcsendült a Elízium EP minden epizódja.

A ritmusszekció dominanciája különösen ezekben a részekben volt érezhető, a dob és a basszus együtt számomra egyfajta „gépszerű” lüktetést hozott létre.

A koncert második felében a „Súgd meg”, a „Vándor a porban” és a „Romok között”  egységesebb hangképét a „Hattyútánc” és „A tizenhármas ajtó” tovább erősített. Az „Éjfél felé” jól működött lezárásként, amely után a visszatapsolva elhangzó „Zaj” egy rövid, de hatásos levezetést adott az estének, illetve az arra nyitottaknak megnyitotta a zenekari aftert, ahová többen is vitték tovább a hangulatot a Control Pub falai közé.