(Tarandus Kiadó, 2014)
A regény központi motivuma kettős. Egyrészt száraz politikai és helyzetelemzés nélkül, az angol, japán, és kínai szereplőkön keresztül mutatja be a kusza aktuál- és geopolitikai helyzetet, ami közel tíz évvel a világháború után is csak csatározásokkal, a különböző nációk osztálytársadalmi összetűzéseivel terhes. Másrészt a regény két főszereplőjén, a megkínzott és elgyötört kínai Töoh bírónőn és a japán kulturális és társadalmi elitből kikerült Aritomón keresztül mutatja be a világhatalmi események egyénre gyakorolt hatásait. Kettejük kapcsolata, interakciója és érzelmi feszültsége hűen vetíti ki a teljes térségre jellemző idegességet, ellentmondásosságot és természetesen a változás iránti vágyat is. Egy dolgot azonban a legkuszább politikai játszmák, ideológiák és eszmék sem képesek elkendőzni. Ez pedig az egyén életére gyakorolt hatásuk, ami viszont egyáltalán nem kusza, nem bonyolult és nem ideologisztikus. Ezek a játszmák csak is halált, meggyötörtséget, megcsonkított testeket és családokat, szenvedést és bűntudatot hagynak maguk után. Ezek a hatások nem válogatnak oldalak és rendszerek között. A japán munkatáborban megnyomorított kínai gyerek-lányon keresztül, a kiábrándult maláj kommunista-gerillaharcoson át, a véletlenül életben maradt, bűntudat-mardosta japán kamikáze pilótáig mindenkit ugyan úgy súlyt. Egy teljes életen át.
Amit Az esti ködök kertje megértet az olvasóval az az, hogy a minden méltóságától és emberségétől megfosztott kűzdés az életben maradásért olyan mély sebeket ejt az elmén és a lelken, ami sok esetben rosszabb talán magánál a halálnál is. A feloldozást, és a megbocsájtást ezek a megmenekültek a környezetüktől szinte sosem kapják meg, inkább terhesebbé válik létük az életben maradás felett érzett bűntudat és az otthoniak teljes kiközösítése által. A megbocsjátást, a megbékélést és a feloldozást csak is maguk egyéni szintjén kell megteremteniük és elérniük. Hogy ez mi módon lehetséges, arra jó példa Töoh és Aritomo kapcsolatának fejlődése, ami közben betekintést nyerhetünk a történelem egy távoli, de nagyon is fontos szegmensén kívül a japán kerttervezés és a horimonó tetoválás kulturális jelentőségébe is. Egy valamit azonban sosem szabad elfelejtenünk! A meggyötört és megtört emberek tragédiájának megismerése szépirodalmi keretek között a fogékony olvasóban bár lehet, hogy katarzist, egyfajta feloldódás-élményt vált ki, azonban a tragédiát megélt emberek a mi katarzisunkból sosem részesülnek. A mi élményanyagunk az ő szenvedésükből fakad, ezért bár könnyű a véres csaták és gigantikus harci összecsapások izgalmában elmerülni, valójában nincs nagyobb bűn ezek heroizálásánál és idalizálásánál!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Úgy látom, emp, mostanában a büdzsémmel kapcsolatos döntéseket te hozod meg…
[quote=emp:5d4uehet]
Ennek örülök, azonban egy dologra felhívnám figyelmed (lehet kicsit félrevezető az ajánlóm utolsó pár mondata), a csalódás elkerülése végett. A történet lassan bontakozik ki, elsősorban a szereplők közötti interakciókról szól és semmilyen izgalmas csatajelenet nincs benne, bár az egyes visszaemlékezések elég hidegrázósak tudnak lenni.
Jó szórakozást hozzá, kiváló regény!
[/quote:5d4uehet]
Akkor még érdekesebb számomra, ha nem a csatajelenetek vizió kerülnek az előtérbe és inkább a karakterek fejlődés-története dominál.
Amúgy ezzel a könyvvel nemrég szemeztem az Alexandrában. Végül nem vettem meg, mert nem volt annyira meggyőző a borítón található kis kivonat…
Köszi! Az írásod után kedvem támadt elolvasni.