A The Wall története ezt egy kitalált antihős, Pink életén keresztül ábrázolja, akit a születése óta a társadalom mindig elnyomott. Apja a második világháborúban meghalt, túlzottan védelmező anyja mindentől távol akarja tartani, agresszív tanárai pedig megalázták őt és iskolatársait, így formálva őket a társadalom képére. Pink saját fantáziájának világába menekül és egy képzeletbeli falat épít maga és a külvilág közé. Életében minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban”. Pink egy ideig felfüggeszti a fal építését. Híres rocksztár lesz, megházasodik, de túlzottan távolságtartó, állandóan turnézik, a rocksztárok életét éli, ezért felesége megcsalja. Ezután úgy dönt, hogy folytatja a fal építését, amit végül siker koronáz. Pink saját fala mögött lassan megőrül. Mentális falának téglái az őt ért sérelmekből keletkeztek, hogy védelmet nyújtson, és érzelmi gátat képezzen számára a hírnév és magánéleti problémái ellen. Házasságának összeomlása betetőzi ezt a folyamatot, és a boldog, elégedett illúziót feladó főhős végképp megszakít minden emberi kapcsolatot, érzelmi köteléket maga körül. Nem tudja mit tegyen, csak annyit, hogy szembe kell néznie öngyötrő életstílusával és drogfüggőségével. Hogy szinpadképes állapotba hozzák, kábítószert adnak neki. Hallucinálni kezd, amitől azt hiszi magáról, hogy ő egy fasiszta diktátor, a koncert pedig egy neonáci nagygyűlés, ahol az embereit a számára haszontalan rajongókra eresztheti. Lelkifurdalása nem hagyja nyugodni, a saját maga által felállított „önnön-bíróság” egy minden érintettet megszólaltató „tárgyaláson” végül bűnösnek mondja ki, és a fal ledöntésére ítéli. A valósággal történő újbóli szembesülés némi megnyugvást, de ugyanakkor boldog véget nem hoz számára. Az utolsó mondat („Isn’t this where…”) a történet kezdősorával („…we came in?”) folytatódhat, vagyis egy újabb kör indul csupán, a vágyott feloldozás nem érkezik el. A történethez számtalan módon tud kapcsolódni, hasonulni a hétköznapok embere is. A lemez máig töretlen népszerűségéhez minden bizonnyal ezen tények is alaposan hozzájárulnak. Ez idő alatt világszerte 30 millió példányban kelt el.
A dalok, mint a történet cselekményszálai:
In the flesh?: Az album bevezetője. A zuhanó repülőgép hangja arra utal, hogy Pink apja meghalt a második világháborúban.
The Thin Ice: Arról a tévhitről szól, miszerint minden gyermek szerető családba születik és két szülő neveli. Pink apja meghalt a háborúban.
Another Brick in the Wall Part I: Apja történetét meséli el a háborúban. Pink magányos nélküle. Itt jelenik meg a minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban” motívum.
The Happiest Days of Our Lives: A dal Pink agresszív tanáráról és szörnyű módszereiről szól. Megtudjuk, mi történik a tanárral, amikor éjjel hazaér.
Another Brick in the Wall Part II: A gyerekek nem tudják elviselni a megaláztatást, ezért fellázadnak az iskola ellen.
Mother: Pink anyja túlzottan óvja őt, mert férje meghalt a háborúban.
Goodbye Blue Sky: Pink szenved a háború utáni világban.
Empty Spaces: Pinken eluralkodik a depresszió. Egy falat kezd építeni.
Young Lust: Pink összeomlása gyorsul, miután látja, hogy felesége megcsalja. Arról a nőről énekel, aki kell neki…egy romlott nő. Találkozik egy grupival.
One of My Turns: Pink dührohamot kap, a grupi végignézi.
Don’t Leave Me Now: Szenvedéséért a feleségét hibáztatja.
Another Brick in the Wall Part III: Pink teljesen megőrül.
Goodbye Cruel World: Pink mentális fala felépül, teljesen elszigetelődik a külvilágtól.
Hey You: Pink segítséget kér, hogy rend behozza életét, de a falon túl senki sem hallja meg.
Is There Anybody Out There?: Pink kérésének „instrumentális része”.
Nobody Home: A fal mögött Pink egyre magányosabb.
Vera: Visszatérés Pink apjának halálához (Vera Lynn énekesnő volt az 1940-es, 1950-es években. Gyakran adott műsort katonáknak.)
Bring the Boys Back Home: A katonák visszatérnek a háborúból. Pink az apját várja, de rájön, hogy meghalt.
Comfortably Numb: Pinknek kábítószert adnak, hogy fel tudjon lépni a koncerten.
The Show Must Go On: Pink nem tudja, mit kezdjen a fallal és unalmassá vált életével.
In the Flesh: Pink hallucinál, azt képzeli, hogy egy fasiszta diktátor egy neonáci nagygyűlésen. Valójában egy koncerten énekel.
Run Like Hell: Pink azt képzeli, hogy a közönség egy dühöngő tömeg, ezért a környéken élő kisebbségek ellen uszítja őket.
Waiting for the Worms: Pink tovább hallucinál, többen meghalnak, minden romokban hever, Pink néhány követője pedig teljesíti parancsait.
Stop: Pink kijózanodik és rájön, hogy ami történt, az mind az ő hibája.
The Trial: Pink képzeletében bíróság elé állítja magát. A Bíró arra ítéli, hogy: Rombolja le a falat!
Outside the Wall: Az utolsó dal, a fal leomlott. Pink további sorsa ismeretlen.
Az albumból Roger Waters forgatókönyve alapján Pink Floyd: A fal címmel Alan Parker forgatott musicalfilmet, melyet 1982-ben mutattak be. A film közel 15 percnyi animációs részeket is tartalmaz, melyeket Gerald Scarfe grafikus tervezett és készített az együttes számára az albumhoz és a koncertekhez.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.