|
|
Jobb lett
volna énnekem
Hogyha meg sem születek
Hogyha nem nevelnek fel
Nem,
e világba nem
Nincs énnekem itt helyem
Nem
akartam az életem
Három naposan meghalni
Kellett volna énnekem
Nem
kéne csak egy darab rongy
Némi
kis fa
És
egy ölnyi jó föld
A
pap két szava
A
kántor zengő hangja
S
egy harangütés…
|
|
Az
ördög veszi majd
el
A
Halálnak sem kell
Még
az erdő mélyén
Is
kényelmesebb
Mint
egy özvegy ágyán
Használt nő párnáján
A
kerítés tövében
Hálnék inkább meg
Inkább egy durva faág
Mint özvegy oldalán
Vagy
hajnalig várok
Ha
legyőz az álom
Ágyam lesz egy árok
De
özveggyel nem hálok
Az
ördög veszi majd el
A
sírból is tán kikel
Mint
egy seprű nyele
Oly’
durva a keze
Amellyel a boldogokra sújt
Elkapja azt, ki nevet
Élete megfakult
Estéje mind letelt…
|
|
*
Szomorú
kismadár
Úszik a jeges vízben
De
az árva szomorúbb
Amint a faluban jár
Éhes
fecske ül
A
dermedt gyomok között
De
én éhesebben járok
Az
irtások körül
Hideg szívvel csipegeti
A
galamb a faluét
De
hidegebben iszom
A
patak jeges vizét…
|
|
Aki
öreg,emlékszik
S az
ifjak tanulják
Hogy
elöttük rég
Milyen volt a lét
A
Nap nélkül élt a nép
Nem
sütött még a Hold
Gyertyafénynél szőttek
Kertbe fáklyával mentek
Akkoriban így volt
A
sötét ránk borult
Ki
takarta el a Napot
S
hová bújt el a Hold?
Holdfény
nélkül jártunk
Sötétben
botladoztunk
Kezünkkel
tapogatóztunk
Úttalan
utakon
Nem élhettünk
Nap nélkül
Sem a Hold
fénye nélkül
Ki segít hát
rajtunk?
Ki
lehetne az
Ki,
ha nem az Úr
Az Ő egy fia…?
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.