Alvó Nap
A Nap csendesen alszik
Egyszer egy századon át
Vágyakozó óceánok nyugodtan és vörösen
Szenvedélyes símogatásokal fektetnek nyugalomba
Az álmaimért tartom meg az életem
A kívánságokért kapaszkodom az éjszakáimba
Egyigazság az idők végezetéig
A hit elvesztése bűnözőt szül
Kívánom ezt az éjszakát utolsónak az életbben
A sötétség körülöttem – egy Nap-tenger partjai
Oh, hogyan kívánhatnám, hogy nyugodjak a napnyugtával
Alva
Sírva
Veled
A bánatnak emberszíve van
Az Istenemből indult el
Ezer Hold óta hajózom
Soha nem találom a célom
222 nap fény
Vágyja az éjszakát
Egy pillanat a költő játékából
Mialatt nem maradt semmi mondanivaló
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.