Utólagos KIEGÉSZÍTÉS a cikkhez… Moira_85 osztotta meg velünk a Gorezone beszélgetés linkjét, ahol kiderül, Kjell Mansson nem létezik. A „fordító” írta az egész könyvet. Mindenesetre az eredeti írásomba már nem túrok bele. Álljon itt ez változatlanul. Mindamellett, hogy a dolgot rendkívül gusztustalannak tartom. Nem azt, hogy álnéven ír hanem, hogy azt állítja, ő Varg barátja.

Előre bocsátok két dolgot:
A könyv szerzője Varg Vikernes egyik barátja, és minden bizonnyal osztja a nézeteit.
Ez a könyv nincs behirdetve a burzum.org oldalon. Írtam Vikernesnek, hogy mi ennek az oka, de nem válaszolt (korábban, más kérdésemre már válaszolt).

Hogy mennyiben életrajzi mű ez, azt eléggé nehéz eldönteni, hiszen a Burzum egyszemélyes tagjáról kb. 16 éves korától kezdve mesél, egészen a szabadulásának évéig, viszont mellőz egy-két elemet, ami ténylegesen azzá tenné. Egy biztos, azok, akik nem értik a gróf gondolatvilágát, vagy bigott keresztények (vallásosak – nem pedig hívők, mert ez két külön dolog), tuti, hogy kimosdatásnak fogják majd találni, ezért egészen nyugodtan találhatnak maguknak mást unaloműzőnek arra a 3-4 napra, amennyi idő alatt ezt a könyvet kényelmes elolvasni.
Aki viszont első kézből szeretne információkhoz jutni a black metal „legfényesebb” korszakáról, illetve pogányságról, és az akkori norvég helyzetről, az miután elolvasta, a könyvkötőhöz fog szaladni, hogy kemény kötést csináltasson neki.
Mikor az egyharmadánál jártam, eldöntöttem, hogy a szülők figyelmét felhívom rá, ez nem ifjúsági könyv!!! Nincsenek benne véres, vagy obszcén dolgok (na jó, ez egy kicsit esetleg), a nyelvezete kulturált, viszont olyan mélyen, megalapozottan beszél a pogányságról, a gróf szavait annyira közvetlenül hozza le, ami egy éretlen jellemre mindenképpen veszélyesen hathat, amennyiben nem tud olvasni a sorok között, bizony tévútra vezetheti.
Ennek ellenére nem tenném a tiltott könyvek listájára (azt majd megteszi a rendszer, legalábbis látok rá esélyt), hanem pont ellenkezőleg, kiváló agytorna, és ha valaki az olvasása előtt kijelenti: „Nem leszek sátánista”, akkor nem is lesz az. Egyébként Vikernes NEM sátánista, soha nem is volt.
Aztán azt a nagyon szimpatikus jelenséget vettem észre, hogy a kiadó is felhívja az olvasó figyelmét az utolsó oldalon, hogy: 

„…kiskorúak számára javasoljuk, hogy olvasmányélményüket felnőttekkel vitassák meg. Ez segítheti a megértést és a szellemi fejlődést is…”

Ami nagyon tetszett a könyvben, az az, hogy fellebbenti a fátylat a szennylapok, a napilapok és az olyan magazinok, mint például a Kerrang! szemétségeiről, ahogyan épkézláb nyilatkozatokból szenzációt ferdítenek, fittyet hányva arra, hogy a nyilatkozót ezzel lejáratják, hírnevét, de legalábbis a jogait sértik. Ehhez rengeteg idézetet használ. Nem kíméli a kiadókat sem mint például a Nuclear Blastet, amit személy szerint én is a világ egyik leggátlástalanabb és leginkább elüzletiesült társulatának tartok.
Varg utálja a „metálvillázást”, megmagyarázza, hogy miért nevetséges, de ugyanígy kiröhögi a tetkók, testékszerek viselőit, és minden olyan megnyilvánulást, ami az egyént, a zenészt helyezi a zenéje fölé.
A szerző ír a gróf kirakatperének részleteiről, a bizonyítékok hiányáról (volt amiről volt bizonyíték, és volt, amit Varg be is ismert), az esküdtek tudatos összeválogatásáról, és az egész eljárás visszásságairól.
Van egy olyan fejezet a műben, hogy „Bandák”. Talán ez a legérdekfeszítőbb rész, hiszen olyan zenekarokról tudhatunk meg megdöbbentő információkat, mint a Hellhammer, Mayhem, Darkthrone, Emperor, Thorns, Zyklon, Bathory, Satyricon…

Nehéz, de izgalmas olvasmány, talán egy kicsit közelebb visz ennek a furcsa, de összességében teljesen logikus és érthető gondolati világú embernek a megértéséhez. Persze azt ne várjuk, hogy a teljes igazság nyomára bukkanunk, arra esetleg egy olyan személy képes, aki jártas a germán mitológiában, hiszen a könyv végére kiderül, hogy Vikernes gondolatai egyedül e köré a téma köré épülnek, ebből vezet le mindent, ehhez kapcsol mindent… Ennek ellenére rá fokozottan érvényes, hogy semmi (senki) sem fekete és fehér.

Okos dolog, hogy egy sztori több fejezetben is megjelenik, nem kell attól félni, hogy a végére elfelejtjük, amit korábban olvastunk, és kezdődhet az idegesítő oda-visszalapozás. Viszont a mitológiáról szóló részekbe határozottan belezavarodtam. Szerintem kevés a mű terjedelme ahhoz, hogy ezt a témát teljesen átadja.
Egyezéseket tár fel a szerző a templomgyújtogatások időpontja, és a viking kori történelmi időpontok között.

Negatívumként viszont kiemelném, hogy az Euronymous – Vikernes párbajban teljesen az utóbbit védi, amire oka van (hiszen a szerző a barátja), mégis jó lett volna a másik oldal képviselőit is meghallgatni, igaz, mivel Euronymous ’93 óta már nem él, ezt nem olyan egyszerű.
A másik, ami annyira nem tetszett, azok a dalok elemzései. Őrülten unalmas oldalakon keresztül azt olvasgatni, hogy a minimalizmus, a lázadó hangzás, a dob monotóniája… Ezek teljesen felesleges részek, vagy legalábbis kevesebből is ért az olvasó… Aki meg ismeri a lemezeket, úgyis tudja milyenek a dalok…
A zenekari történetekben találtam egy hibát. Egyedül Euronymoust említi a Mayhem alapító tagjának, megfeledkezik Manheimről és Necrobutcherről. Aztán később már nem így írja, de ez ott zavaró.

A kisebb hibák ellenére viszont ez egy nagyon jó könyv, egy Burzum rajongónak (és a műfaj rajongóinak) nagy élményt jelent majd az olvasása. Nekem mindenesetre telitalálat, még úgy is, hogy pár dologban nem értek egyet, a gróffal. Elég sok plussz információt tesz a könyvhöz maga a fordító is, aki jegyzeteit apróbetűssel szedve, gyarapítja a terjedelmét. Nem magyarázza azt, inkább kiegészíti.

317 oldal.
Beszerezhető a Silenos kiadótól.