Korábban már állítottam össze olyan irományt, ami több kiadványt mutatott be egyszerre, a vezérfonal pedig az albumok kiadója volt. A most ismertetésre kerülő két anyagot is egyazon kiadó jelentette meg, de jelen esetben más megfontolás miatt raktam őket egybe: rövid, egyszerű, de velős kiadványokról van szó, nem is igazán akarom őket pontozni, inkább csak felhívnám rájuk a figyelmet, mert érdemes.

A Caverna Abismal Records jelentette meg tavaly decemberben az Eternal Mutilation címet viselő anyagot: két szegedi banda split kazettájáról van itt szó, a Necrosodomy kettő, a Gravecrusher három tétellel képviseli magát a bő negyed órás szalagon. Mindkét zenekarban játszik az igen aktív Disguster, előbbiben hörög és gitározik, utóbbian pedig csak a húrokra koncentrál. Igazából sokat nem tudok a szegedi bandákról, érezhetően szeretik az ortodox régisulis death metalt, annak minden külsőségével együtt.

A Necrosodomy kezdi a zúzást az Eternal Darkness dallal, ami egy kiváló, egyszerű svéd jellegű death metal tétel, könnyen megjegyezhető refrénnel. Az ezt követő Morbid Encarnation egy rövidebb, de gyorsabb cucc. A dobjáték és hangzás nagyon eltalált, a riffekben nincs nagy progresszió és egyediségre törekvés, de aki ilyet hallgat, az pontosan tudja, hogy ezek a dolgok máshol keresendők. Ennek ellenére többnek érzem a Necrosodomy zenéjét egyszerű stílusgyakorlatnál, hallani, hogy őszintén szeretik a műfajt és jó érzékkel prezentálják is azt. Mindkét nóta szerepelt már egyébként a 2011-es Eternal Darkness demón, amely a Stygian Shadows Productions kiadásában látott napvilágot, 120 példányra limitálva. 2013-ban kislemezen jelentek meg a dalok, a hasonló zenékkel foglalkozó Blood Harvestnél.

Hangzásában kevésbé harsányan, de zenéjében cseppet sem visszafogottabban következnek a Gravecrusher nóták, melyek a két évvel ezelőtti, szintén Stygian kiadvány Mutilation Ritual demó dalai, és amelyek felkerültek bónuszként a spanyol Xtreem Music által nemrégiben kiadott Morbid Black Oath EP-re is. A három egyszerű death metal dal kevésbé svéd izű, mint a Necrosodomys számok, a hörgés is más jellegű, jól elkülönül tehát a két banda játéka. Minőségében mindkét zenekar hozza az elvárhatón felüli szintet, büszkék lehetünk rájuk tehát.

Necrosodomy / Gravecrusher – Eternal Mutilation – Split Tape by Caverna Abismal Records

Az inzert tartalmazza a dalszövegeket, gyönyörűen klisés a borítókép (egy metalt nem igazán kedvelő gyerekkori jóbarátom mindig méltatlankodva csóválja a fejét az ilyenek láttán, hogy biztos irodalomórán unatkoztak egy jót és akkor készülhetett :), hiába na, nem érzi a dolgot… ), a kazetta profi gyári cucc. A kiadónál már nincs a 200 példányra limitált kaziból, de a zeneanyag meghallgatható a bandcamp oldalon illetve most még kapható a Neverheard Distróban és a Metal Ör Die Recordsnál.

A spanyol Sartegos annak ellenére, hogy 2008 óta létezik, szintén nem adott még ki teljes hosszúságú albumot, de ez jobbára csak papíron van így. Az itt bemutatott, 2013 nyarán megjelent As Fontes do Negrume című EP-jük hossza huszonkilenc perc, szóval ez már terjedelmét tekintve tekinthető teljes anyagnak. A Caverna Abismal Records és az Egg of Nihilism Productions közös kiadásában jelent meg a hétszámos kiadvány 266 példányra limitált kazetta formájában. Az I, Voidhanger Records adta ki a vinyl verziót, náluk a bandcampen megvásárolható a digitális letöltés, amiért én személy szerint soknak tartok 6 és fél eurót elkérni, de hát ez van. A CD-t a spanyol Bloody Productions jelentette meg.

Sartegos – As Fontes do Negrume Tape by Caverna Abismal Records

A spanyol duó zenéje gyakorlatilag kedvenc stílusirányzataimat kiváló arányérzékkel és megfelelő hangulati egységben gyúrja egybe, melynek eredménye ez a dohos aromájú, gonosz pokoli miazma. Black-death metalként van meghatározva a zenekar a metálenciklopédiában, és valóban tartalmaz mindkét irányzatból elemeket a zenéjük, én mégis inkább egyszerűen kriptametálnak nevezném ezt a manapság egyébként reneszánszát élő stílust. Old school death metal, blackes bugyborékolás, és sok helyütt doomos belassulás illetve középtempók jellemzik leginkább a Sartegos alkotását. Sok ilyet hallani manapság, én igazából elfogult vagyok a műfaj iránt, ezért a gyengébbeket is megeszem, de a Sartegos nem ilyen. Kifejezetten karakteresek a dalok, jó riffeket hoztak össze a spanyolok, pillanatok alatt eltelt a szűk félóra, amikor először pörgettem a cuccot. Mivel a szövegek anyanyelven íródtak, így hiába szerepelnek a borító belső oldalán, nem tudom, csak sejthetem a tartalmukat. Encoffination, Grave Miasma, Grave Upheaval és a hasonló bandák kedvelőinek ajánlanám elsősorban a Sartegos EP-jét.

A megjelenés kellemes, hangulathoz illeszkedő borítókép, gyári kazetta, dalszövegek. Az eredeti kiadónál már elfogyott a cucc, de hát van nekünk itt egy Neverheard Distrónk, szóval náluk még lehet kapni ezt is.