Damnation – …egyszerűen csak Death Metalt játszunk

v_u

2024. március 12.

0

Hatalmas öröm számomra, hogy a Fémforgács olvasóinak egy olyan különleges zenekart tudok bemutatni, akik személyesen is közel állnak hozzám, így betekintést nyerhettek most egy baráti asztaltársaság beszélgetésébe! Tagjai egyáltalán nem ismeretlenek, hiszen velük a magyar és nemzetközi zenei színen is találkozhattatok már, ugyan más-más formációkban. Éppen ezért érdekes, hogy ilyen esetben kivel illik kezdeni egy bemutatkozást? 

Hah, a névsor szerinti felsorolással szerintem mindenki egyetért! Bárány Tamás – szóló gitár (Needless),  Forczek Ádám – ének/szöveg (Needless, Nefalem), Gáspár Péter – basszusgitár (ex-Gort), Juhász János – gitár (ex-Gort, ex-Thy Catafalque), Szenti Árpád – dobok (Ahriman, Athame, Evil’s Tears, Thy Catafalque, ex-Mörbid Carnage).

A Majesty in Degradation EP 2021-es megjelenése és remek fogadtatása után, kisebb szünettel idén kiadásra került a Fátum 10 számos debütáló albuma. 

Milyen visszajelzések érkeznek a szakmából és a hallgatóktól? 

János: Úgy tűnik, hogy sikere van a lemeznek. 

G.P.: Eddig szerencsére csak pozitív. Akik szeretik ezt a zenét, azok mind dicsérik. 

Árpi: Az első reakciók leginkább a döbbenethez állnak közel, az anyag brutális megszólalása és elkezdődése miatt. Kifejezetten pozitív visszajelzésekkel találkoztam, sok gratuláció kísérte a megjelenést. Nyilván kaptunk néhány jó szándékú, építő jellegű kritikát is, hogy az illető a helyünkben esetleg min változtatna, de igazából ez már teljesen ízlés dolga. Mi ezt ilyenre akartuk, és sikerült megvalósítani az elképzelésünket. 

Az album a Pest Records gondozásával fizikális CD és digitális formában vásárolható az oldalakon. Számíthatnak-e ínyencek limitált bakelit megjelenésre is? 

G.P.: Látod, ez még nem merült fel senkiben, de esetleg a későbbiekben… örülnék neki. 

Ádám: Nincs tudomásunk arról, hogy a Pest Records foglalkozna vinyl kiadással. Természetesen nagy örömünkre szolgálna, és roppant megtisztelő lenne. Manapság elég drága a vinyl gyártása, így jelenleg nem nagyon tudom ezt elképzelni, hogy a közeljövőben megvalósulhat ebben a formátumban a Fátum kiadása, talán általunk, a zenekar által egyfajta print on demand alapon. De ezen a téren egyikünknek sincs meg a know-how, hogy ezt hogyan is lehetne kivitelezni. 

Árpi: Én mindenesetre azt mondom, hogy ha van rá lehetőség, akkor élünk vele. Örülnék, ha az én gyűjteményemet is ékesítené egy Fátum bakelit. 

Tamás: Egy vinyllel a hátam mögött azt hiszem, nyugodtan hátradőlhetnék

Az artwork (nagyon szép, részletes) Stan Ivan művész munkája. Hogyan kerültetek kapcsolatba vele? Talán egy vinyl méretben még több részlet láthatóvá válna.

Ádám: Az a jó dolog az Instagramban, hogy temérdek vicces videó mellett egy elég komoly művészközösség is megtalálható a platformon. Szerintem sokkal komolyabban van ez a szubkultúra itt jelen, mint más social media felületeken. Már régóta bevett szokásom, hogy az Instagramon bekövetek egy csomó underground művészt, akik itt megtetszenek. Így akadtam rá Stan Ivanra is. Szerintem túlmutat a legtöbb horrorisztikus stílusban alkotó grafikuson, mert a képei erős atmoszférát árasztanak és tiszteletet parancsolóak. De emellett megvan bennük az a mélységű épített világ, ami fel tudja kelteni az érdeklődést. 

János és Péter kiválóan festenek és rajzolnak. Igazán jó választás volt Ivan-t felkérni a munkára, de nem gondoltatok arra, hogy magatok készítsetek borítót? Remélem azért ezen tehetségetek ápolásával nem hagytok fel! 

G.P.: Ebbe belenyúltál, sajnos olyannyira le szűkült az időnk, hogy nem tudunk egy s…ggel (segg) két, vagy esetleg több lovat megülni, persze vannak kivételek. De az alkotás, az nem olyan, hogy hip-hop megerőszakoljuk és kész. 

János: A festményeim szerintem nem azon a szinten vannak, hogy borítónak beleférjenek, de köszi, hogy eszedbe jutott :). Rég nem festettem, de rengetegszer eszembe jut, hogy jó lenne folytatni, csak az idő hiánya keresztbe tesz szinte minden ilyesféle kirohanásaimnak. Először a többi zenei dolgomat kéne rendbe rakni, de még az is képlékeny, hogy mit, mikor és hogyan. De a mentális egészségemnek viszont szüksége van arra, hogy kiadjam magamból a feszültséget, amire nem a festészet a megoldás, hanem a darálás.

G.P.: Ádám talált rá. Igen, lehetne még jobban fokozni. Lehet, hogy már másképpen csinálnám a borító megtervezését is. 

Árpi: Szerintem is megérdemelne ez a fantasztikus kép egy nagyobb méretű megjelenést. Határozottan méltó lenne rá. 

Mikor kezdtetek neki a Fátum munkálatainak? (10 szám elkészülése nem könnyű feladat, ráadásul mindenki a zenekarban elfoglalt saját teendőikkel). Feltételezem ugyanígy elhivatottak vagytok a más formációkkal is. 

János: A Fátum alapjai már nagyrészt kész voltak az EP megjelenésekor. Megoszlik az energia, és emiatt haladt ilyen tempóban a munka, de a végeredmény nekem bejön nagyon. 

Árpi: Idejét sem tudom pontosan, hogy mikor is kezdődött ténylegesen a dalok kidolgozása. Emlékeim szerint már az EP megjelenésekor voltak új vázak dalokhoz, és nagyon sok ötlet volt. Én leginkább azzal voltam bajban mindig, hogy melyikre is dolgozzak ki először dobot. Mi az, amivel akarunk kezdeni valamit, és mit rakjunk pihenő pályára. Összezavart a sok hasonló munkacím is, de egy idő után sikerült rendet raknom a fejemben a dalokat illetően, és szépen elkezdtem kidolgozni a dobokat a riffekre. Amikor már az összes dal tisztázódott, bemikrofonoztam a dobcuccomat, és feldoboltam az anyagot. Nem volt egyszerű egyáltalán, volt, amit helyben találtam ki, hogy miként is lesz pontosan. 2, vagy 3 éjszakát vett igénybe a feldobolás, aztán hevertem ki az izomlázat a vádlijaimból. Gyakorlatilag így kezdődött el a tényleges stúdiómunka, utána már a többiek dolgoztak a hangszerükön. És igen, ezzel párhuzamosan a többi zenekarommal is haladtak előre a dolgok. Az elhivatottságom mindenhol maximális. 

Ádám: A lemez felvételei a vártnál tovább tartottak, ami valahol nagy részben az én saram volt. Mikor János megküldte az alapokat, már javában ment a szekér a másik zenekarommal, a Needlessel. Lemezmegjelenés, külföldi koncertek stb. A helyzetet a magánélet változásai is nagyban nehezítették: költözés, esküvő, és az ezzel járó elfoglaltságok. Így a lemez énekfelvételei egészen tavaly tavaszig vártak magukra. Innen is köszönöm Jánoséknak a végeláthatatlan türelmet, és hogy kitartottak mellettem. 

Tamás: A számok nagy része már készen volt az én részeim nélkül. Akkor kértem meg Pétert, hogy legyen szíves komolyan elkezdeni engem baszogatni minden nap, hogy haladjak. Valamiért nyomás alatt jobban megy nekem a témák megírására. Peti pedig nem volt rest minden nap emlékeztetni, hogy több meló van előttem még mindig, mint mögöttem. Vegyük úgy, hogy a szólókat a Péter ihlette

Ádám, a Fátumon a szövegek már magyarul íródtak, míg az EP-n angolul mutattad be tehetséged, ahol leginkább a sumér, gilgamesi “világ” volt a téma. Az albumon már a főcímek alapján is elvonatkoztál attól. Nyilván kifejezőbben tudsz fogalmazni anyanyelveden, vagy esetleg egy tudatos döntés volt, hogy a külföldi hallgatóság igenis vásároljon magyar szótárt? (Sok sikert nekik)!

Ádám: Igen, vásároljanak! Minden másra ott a Google Fordító. Az énekfelvételekkel való késlekedés, ha másra nem, arra jó volt, hogy megrágjam magamban, mi is legyen a lemez témája, amire felfűzöm a szövegeket. Milyen újat tud az ember mutatni 2024-ben a death metal fronton szövegileg? Szinte semmi olyan tematika nincs már manapság ebben a műfajban, ami ne lenne egy túljáratott közhely, pláne nem angol nyelven. Sajnos az egész metal zsáner en bloc ebben szenved zeneileg is és tematikailag is. Nehéz ebben az áradatban újat mutatni. Így jött az ötlet, hogy ha már újat nem is, de olyat még mindig tud az ember magából adni, ami őszinte és hiteles. Így jött nálam a magyar nyelv használat.

Az anyanyelvemen igen, ahogy írtad is, sokkal kifejezőbben, és ezáltal bensőségesebben tudok fogalmazni. Ez egy nagy kihívás volt a számomra, de rettentően büszke vagyok, hogy sikerült abszolválnom. Túlzás lenne a kozmikus horrort felhoznom, bár ha be kellene határolni, akkor talán e tematika mentén lehetne megfogni az írásaimat, de inkább mondanám a végeredményt egy kozmoszról való introspektív filozofálgatásnak, mintsem a jó öreg Cthulhu 258-adik iterpretációjának. Van itt szó entrópiáról, szingularitásról, a hatodik kihalásról, a “nagy zutty” elméletről, a pánspermiáról, sötét anyagról, és még egy csomó furcsa dologról a világegyetem kapcsán, amik sokszor okoztak már nekem álmatlan éjszakákat. 

Tamás szólói megint csak felemelik a zenét, hogyan jönnek ezek a futamok? Nem feltétlen azt szeretném itt most tudni, hogy zsé mollból doriannal 7/8-ban hogyan lendülsz át Am7sus-ba, hanem csupán a munkálatokba szeretnék némileg betekintést nyerni. Lennvilág (egyik kedvencem) rendesen felemelő a végén a szóló, szinte elfeledteti a komor zenei előzményeket! Tiszteletem! 

Tamás: Köszönöm! Nincsenek bevett módszerek vagy konkrét titkok ezek megírására. Próbálom hallgatóként felfogni, mi történik, és mi az, amit én szívesen várnék egy adott részre. Így, ha valakinek utólag tetszenek a szólók, az azt jelenti, hogy hasonló a stílusunk. 

Árpi, mindamellett, hogy erősen kardiózik minden dalban, és gondosan illeszti be a filleket, Ő a nagymestere a hangzásnak is! Biztosan elsőként csendül fel a neved a magyar underground dobosok közül, de ha jól tudom, az Obsidian Sound Studio is most már elég sok produkcióban, komoly szerepet vállal, ugye? Elképesztő az energiafelhasználásod, ennek oktatásán elgondolkozhatnál, én elsőként vásárolnám a féliratkozást a kurzusodra! Adnál néhány életviteli tanácsot olvasóinknak? 

Árpi: – Köszönöm, hogy így gondolod! Kezdeném ott a sztorit, hogy úgy, mint a legtöbb ember, én is dolgozom napi 8 órában (a zenétől teljesen független munkát). Néha felkérnek hangosítani, illetve szoktam műszakilag is segítséget nyújtani ismerőseimnek. Ezek mellett jönnek a zenekarok, amiknek egy részével csak koncertezek, de akadnak olyanok is, amikben én komponálom a dalokat is. Több ideje gitározok, mint dobolok, szóval itthon gyakran ötletelek gitáron. Ezek mellé még jön a stúdiózás, amit szeretek csinálni, és úgy érzem, hogy fejlődök benne. Egyre több felkeresést kapok az utóbbi időkben, és jó kritikák szokták illetni az elkészült anyagok hangzását. Sok időt emészt fel ez is természetesen, de azért mindezek mellett sokat is kell gyakorolnom dobon, hogy olyan téren is fejlődjek. Az új betanulása és teremtése is rengeteg időbe kerül, viszont folyamatosan motivál, és ad energiát. Mindezek mellett igyekszem minél több időt szakítani a magánéletre és az értékesebb emberi kapcsolatokra. Próbálok egyensúlyra törekedni. És bár mindez soknak tűnhet, de mégsem írtam még sokmindenről. Aludni is szoktam azért… Nem kell ezt tanítani, szerintem. Nem érzem megfeszítettnek így a tempót. A viszonylag gyors dobolásom ellenére, egy lassú fordulaton mozgó személy vagyok. Nem szeretek kapkodni. 

Meghagyom a hallgatóknak, hogy maguknak fogalmazzák meg a Damnation zenéjét. Én amúgy is elfogult vagyok a zenekarral szemben, ám ha nem lennék is, azt mondanám, rohadt jó dalok, és valóban modern szóval élve, a hallgató egy valódi old school death metal-t kap. Én ebből csak a death metal-t favorizálom. A “régi-iskolás” jelző csak öregít!

G.P.: – Én erre azt mondanám inkább, hogy egyszerűen csak Death Metalt játszunk. A korosztályunknak persze, hogy a régisulis elődök ugranak be, de a jelenlegi utókor nem biztos, hogy azokat hallgatja, akiket mi hallgattunk annak idején. 

Tamás: – Nem baj az, ránk fér. 

Nemrég jött ki egy kolléga tollából, hogy ezek a számok nagy valószínűséggel csak a kisszobában lesznek nagy hangerőn megszólaltatva. Tehát színpadon macerás, ugye ez nem így lesz?  

Árpi: – Ha úgy döntenek a többiek, hogy színpadra szeretnék vinni, ezer örömmel eljátszom. 

Viszont annyi biztos, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz lenne kivitelezni a próbákat, és most talán nekem sem lenne erre kapacitásom. De én nem zárom ki a koncert lehetőségét, viszont nem is erőltetem. 

G.P.: – Ha úgy alakul, nagyon szívesen, de tiszteletben kell tartani minden egyes tag döntését, és ha meg akarjuk erőszakolni, akkor az nagyobb rombolást okozna, mint jó érzéseket az ember lelkében. 

János: – Jelenleg sajnos nem gondolom, hogy lesz koncert. Itt is az idő hiánya, (ami sajnos adott), a másik dolog részemről, hogy a munka miatt ízületeim teljesen odavannak. Az, hogy egy rendesen odatett koncertet lenyomjak, sajnos jelenleg fizikai korlátokba ütközik. 

Az mondjuk teljesen érthető lenne, ha a tagok elfoglaltságai miatt, illetve a szorosan táblázott koncertek miatt csak ritkán tudnátok megmutatni magatokat csapatban, de a soha-t, egyszerűen nem fogadom el!

Árpi: – Ebben az esetben jól teszed.

Tamás: – A kulcsszó a „jelenleg”, aztán majd kiderül, mi lesz később  

G.P.: – Úgy legyen!