Olyan szinten beragadt a lejátszómba (legyen az a házimozi, Spotify, Youtube, bármi) az általam valamikor csak májusban megismert csajbanda, a Dogma, hogy nagyon kevés nap telt el azóta, hogy ne hallgattam volna meg legalább néhány számukat, ha nem is az egész albumot. Aztán megnéztem a koncertjeiket és láttam, hogy pont kicsivel korábban, április folyamán turnéztak Európában a lengyel black metalos Patriarkh kísérőbandájaként – melynek keretében április 6-án Budapesten is játszottak az Analog Music Hallban. Április 21-ig tartott a Sinning Over Europe PT. I. elnevezésű turné – amiből következett, hogy valamikor lesz ennek az európai körnek egy folytatása is, amiben hátha headline koncertek is lesznek és nem csak, mint előzenekar játszanak majd. Április-május folyamán következett egy dél-amerikai, mexikói turné, utána pedig a Sinning Over Europe PT. II. bejelentése – nem nagy turné, de néhány fesztivál mellett headline bulik lettek bejelentve – köztük London, amit első ízben kinéztem, de mire meg akartam venni a jegyet, már teltházas volt a klub. Így végül Berlin mellett döntöttem, mert az még közelebb is van, talán valamivel olcsóbb is volt, mint London lett volna. Itt egy kis klubturnét (száz-kétszáz fős helyszínek) kell elképzelni (a néhány fesztivál mellett), ezért is voltam úgy vele, hogy meg kell néznem a Dogmát, amíg még ilyen kis klubokban játszik a banda. A hivatalos honlapjukon pedig VIP meet&greet upgrade jegyet is lehetett vásárolni, amit szintén bezsebeltem. Koncertjegy, meet&greet upgrade jegy, repjegy megvéve, hotel lefoglalva, irány Berlin!

A hivatalos kapunyitás 19 órakor volt, ám már 17:30-ra ott voltam a klubnál, mert a meet&greet 18 órakor kezdődött. Ahogy néztem, kb. 15-en voltunk a meet&greeten, ami végül kicsit később, 18:15-kor kezdődött. Egyesével lehetett odamenni az apácáknak öltözött csajokhoz, kicsit beszélgetni velük – nagyon közvetlenek, kedvesek voltak, majd megkaptam az ajándékokat, dedikáltak, amit szerettem volna – a CD bookletet természetesen, aztán pedig készültek a képek. Nagy élmény volt még úgy is, hogy kicsit szerintem mindenki meg volt illetődve. A meet&greet után lehetett is vásárolni a merch pultból, vettem két turnépólót meg két Dogmás zoknit – sajnos pulóver és sapka nem volt, így maradt a zokni; viszont elmondható, hogy egyéb kiegészítőkből elég nagy választék volt a merchben. 19 órakor megnyílt a koncertterem és ahogy beléptem, egyből nosztalgia érzés kerített hatalmába, ahogy a kis klub eszembe juttatta jó néhány banda hasonló kis klubkoncertjét, amikor még adott zenekart is ugyanilyen kis helyszínen láttam. Körülbelül száz-százötven fő lehetett a koncerten – hivatalosan ki is rakták a teltház táblát a plakáton, face-en. Igaz, ez egyúttal azt is jelenti, hogy kis hely=kis színpad=kisebb közönség – de én személy szerint mindig is jobban szerettem az ilyen bensőséges, kisebb, párszáz fős klubkoncerteket, mint a nagy arénás/stadionos bulikat, a fesztiválokról nem is beszélve.

20 órakor kezdett az est előzenekara, a svéd Gaupa. Nem ismertem a bandát előtte, még csak nem is hallottam róla. Pszichedelikus doom/stoner metal/rock zenéjük nem igazán illett a Dogma elé. A fél órás játékidejük alatt öt számot nyomtak el, főleg a 2022-es Myriad lemezükre és az idei Fyr EP-re koncentrálva. Emma Näslund énekesnő beleéléssel adta elő a nótákat, nem egyszer szinte már „sámántáncot” járva a kis színpadon. A zenészek jól játszottak a hangszereken, de megmondom őszintén, nem feltétlen az én zeném ez a középtempósan, málházósan hömpölygő, főként lassabb tételekből álló pszichedelikus metal/rock. Nagyon hangos volt az egész, így kivételesen bedugtam a füldugót, hogy ne legyen napokig bedugulva és ne csengjen napokig a fülem. Most nézem, hogy a banda a 2022-es Myriad lemez óta a Nuclear Blast kiadónál van – ami mindenképp említésre méltó. Meg fogom hallgatni lemezen is őket.

Setlist: Ten of Twelve / Exoskeleton / Diametrical Enchantress / Vakuum / Febersvan

Újfent leszögezem a lemezajánlóban leírtakat: az egész koncepció, image, körítés, produktum, ami a Dogmát körbeveszi, tökéletes, valamilyen szinten polgárpukkasztó, ám egyben magával ragadó és rendkívül profi. Nyilván, gondolhatja bárki azt, hogy ebben is van egy jó adag pr meg hogy ez egy „piacra szánt, generált termék”, ami kiemelkedő módon van megkreálva és menedzselve – de mindez engem nem igazán érdekel, ha közben baromi jól szórakozom az egészen és nagyon tetszik, amit csinálnak. A Gaupa koncertje után rövid átszerelés következett és pontban 21 órakor sötétbe borult a kis koncertterem, majd pedig felcsendült a Dogma eddigi egyetlen lemezének intrója, utána pedig bele is csaptak a csajok a lecsóba a Forbidden Zone formájában. Mivel ez egy headline buli volt, a setlistet tekintve senkinek sem lehet oka semmiféle panaszra, mert gyakorlatilag az összes, jelenleg kiadott dalukat eljátszották a lányok, akik ahogy a színpadra léptek, minden szem csak rájuk szegeződött – legyen az férfié vagy nőé. (Meg)igéző jelenlétük abszolút nem hétköznapi, hagyományos, sokkalta inkább különleges és nem szokványos. Minden elismerésem, hogy az igencsak kis színpadot ilyen jól be tudták „lakni” (gyakorlatilag karnyújtásnyira voltak előttem, még kordon/korlát sem volt a színpad előtt), ha úgy tetszik, mindig mindenki megtalálta a helyét – még úgy is, hogy olyan nagyon nagy/sok helyük azért sajnos nem volt –, a lehetőségekhez mérten értve. A Forbidden Zone után jött a talán legkedvencebb dalom, a Feel the Zeal, amit már extázisban énekeltem végig. Az a refrén élőben is mindent visz, nem csak felvételen. Szinte megállás nélkül jöttek a jobbnál jobb dalok a lemezről, illetve az azóta kiadott három kislemezdal, amiből a nemrég klipet kapott Be Free hangzott el harmadiknak. Lilith énekesnő élőben is bizonyította, hogy milyen szép hangja van, ezt is, és az egész estét tökéletesen énekelte, vezényelte le. Igaz, ez elmondható a többiekre is: Lamia és Rusalka gitárosok tökéletesen hozták a témákat, szólókat – és az most is látszott, hogy Lamia az elsődleges szólógitáros a bandában, Rusalka pedig inkább a ritmusgitáros, néhány szólót magára vállalva. Nixe basszeros is kimondottan élvezte a show-t és pózolt agyba-főbe, Abrahel dobos pedig egy az egyben hozta a lemezminőséget.

A Be Free után a My First Peak–Made Her Mine duó következett, aminél nem először – és nem is utoljára olyan megőrjítő pózokat nyomtak a csajok – főleg Lilith és Lamia, hogy ha akart volna sem tudott az ember másfele figyelni, mint rájuk. Ez szinte végig megfigyelhető volt, hogy a közönség együtt él, énekel a bandával, imádtuk őket. Mint ahogy mi is, ők is láthatóan nagyon élvezték a show-t. A szintén kislemezes Banned elég jó volt élőben, pedig maga a dal annyira nem jött be a klipet nézve, hallgatva. Itt jött egy rövid, ám velős dobszóló, ahol Abrahel megmutatta, hogy milyen remek dobos is valójában, majd pedig a dobszólóból kezdődött az ugyancsak bitang erős Carnal Liberation nóta – ami élőben is legalább olyan jó volt, mint lemezen. Lamia – aki igen, láthatóan egy másik hölgy, mint aki korábban „hozta” a karaktert, de ez semmit nem von le abból, hogy a jelenlegi is pontosan ugyanolyan bitang jó zenész és kedves, figyelemfelkeltő csajszi – itt is olyanokat pózolt, hogy hihetetlen, remekül szólózott.

A Free Yourself ugyancsak egy remek dal a korongon is és élőben is jó volt hallani, ami után jött a Like a Prayer Madonna-feldolgozása a csapatnak – amit értek, hogy beleillik a banda koncepciójába, de elismerő bólogatásnál többet nem tudtam rá tenni. Nem úgy, mint a sorban következő Bare to the Bones-ra, ami ugyancsak az egyik kedvenc dalom a bemutatkozó anyagról. Ahogy bejön a dallamos, slágeres refrén, azt nem lehet nem együtt énekelni/üvölteni/ordítani Lilith-el és a többiekkel. Ha már refrén, én egy kicsit hiányolom a vokálokat a gitárosoktól – nem samplerről kéne azokat betenni, hogy ugyanolyan erősnek/ütősnek hallatszódjon, mint lemezen, hanem simán vokálozhatna Lamia és Rusalka, de akár Nixe is a refrének alatt. Persze, így sem rossz, de élő vokállal szerintem még ütősebb is lehetne. A Make Us Proud után jött a tavaly nyár óta már szokásosan a setlistben lévő The Tribute, ami egy instrumentális tiszteletadás-egyveleg legendás daloknak állítva, melyek hatással voltak a csajokra is. Volt itt Ozzy, Black Sabbath, Megadeth, Metallica, Slayer, Pantera, Iron Maiden, stb.) A ráadás előtt pedig érkezett egy szintén zseniális dal, a Pleasure from Pain, amit a tribute-ból szoktak átvezetni, ahogy tették ezt most is kiválóan. A dal közepesen málházós, menetelős mivolta nagyon bejön.

A ráadásra két dal maradt: előbb jött a legelső daluk, a Father I Have Sinned, mely ugyan szintén egy jó dal, de számomra vannak tőle jobbak is az albumon – a végén Lilith károgása/hörgése azért nem kicsit dobja meg, illetve azon dalokat is, ahol néha hallunk egy kis károgást a hölgytől. Lehetne valamivel többet is belevinni, amivel még jobban feldobnák a számokat. Utolsó dalnak pedig következett a lemezt is záró The Dark Messiah, ami tökéletesen zárta le a koncertet – mint ahogy a korongot is. A dal végén az instrumentális, refrénes éneklős résznél csak álltak a csajok a színpadon, ami egyre inkább kezdett sötétségbe burkolózni, majd pedig, még a vége előtt elhagyták azt – ami nagyon jól meg volt csinálva, de én egy meghajlásnak és képkészítésnek azért örültem volna. Majd ezután vége volt és néhány perccel később a két gitáros, Lamia és Rusalka kijött a merch-pulthoz dedikálni, beszélgetni, fotózkodni a közönséggel – ami szintén egy nagyon szép és közvetlen gesztus a rajongók irányába. Jelenleg ennyi a headline programja a Dogmának, mindennel együtt kb. 70-75 percet játszottak, 21:00-től 22:10-15-ig.

Mindent összevetve és utólag visszagondolva, minden időt, energiát, pénzt megért ez a kis kiruccanás erre a koncertre, mert fantasztikus volt, remekül szórakoztam és ki tudja, hogy mikor lesz rá lehetőségem, hogy mikor jönnek Magyarországra legközelebb – főleg headline bulival és azon lesz-e meet&greet lehetőség, stb. Remélhetőleg egyébként ezekre is a minél hamarabb és igen a válasz, illetve hátha sikerül egy interjút is összehozni a következő magyarországi koncerten.

Setlist: Intro (felvételről) / Forbidden Zone / Feel the Zeal / Be Free / My First Peak / Made Her Mine / Banned / Dobszóló / Carnal Liberation / Free Yourself / Like a Prayer (Madonna feldolgozás) / Bare to the Bones / Make Us Proud / The Tribute / Pleasure from Pain // Father I Have Sinned / The Dark Messiah

Köszönöm az élményt a Dogma, Gaupa bandáknak, a Metal Hammernek és Wizard Live-nak!