Sokszor leírtam már, hogy szinte követhetetlen zenei áradat ér el minket manapság, de nincs ez másképp az élő események terén sem. Koncertdömping van, aminek csak az egyéb keretek (pénztárca, szabadidő, SOLD-out stb.) szabnak határt. Én is megválogatom, hogy mire megyek el, de ez az este kihagyhatatlan volt számomra.

Az estét a német Servant nyitotta. Bár a csapatot nem ismertem, amit láttam az teljesen meggyőzött. Rendkívül dallamos black metaljuk egyből utat talált hozzám.  A csapat idén megjelent, harmadik Death Devil Magick című albumáról Necron kollégám írt egy remek ismertetőt. Hogy őt idézzem „Laza és szelős felépítésű dalokba sok fogós riff vegyülnek, amik megragadják a hallgató figyelmét, amit a lendületes ütemekkel együtt elismerő fejbólogatással nyugtázhatunk. Számomra olyan ősök zenei behatási is felsejlett, mint például a Necrophobic, az Emperor, vagy a Dissection. Tehát, a formáció zenéjében érezhető egyfajta „régi sulis” íz is, de mindenképpen egy modern black metal zenekarról beszélünk, aki saját ízvilággal kikevert pusztulattal kínálja meg haldokló civilizációinkat.” Teljesen egyet értek a leírással. A csapatból én is kihallottam a Necrohobic, vagy a Dissection-t jellemző hihetetlen fogós riffeket. Különösen jót tett az előadásnak a remek hangzás, mivel így még szűz füllel is bólogatásra késztettek a lendületes nóták.  Az előadásra sem lehetett panasz, minden nemében kiváló produkciót láthattunk és halhattunk.

A német Groza méltán nevezhető az egyik újkori kedvencemnek. A csapatért a Unified in Void óta töretlen lendülettel rajongok. Minden anyaguk beragadt a lejátszómba a megjelenésekor, így az idén megjelent Nadír is. Bár többször hallottam már a csapat jellemzésére a szegény ember Mgla-ja poénkodást, én ezt sosem éreztem. A hasonlóság és az irányvonal, már a név miatt sem meglepő. Viszont én sosem éreztem azt a Groza lemezek kapcsán, hogy egy Mgla pótlékot kapok. A kezdetektől van annyi önálló potenciál és ötlet a csapatban, hogy ugyan olyan rajongással tekintsek rájuk, mint lengyel társaikra. Erre a már korábban említett, idén megjelent új lemez csak ráerősített, mivel a csapat még tovább haladt a megkezdett úton, olyan elemeket is használva, vagy inkább még hangsúlyosabbá téve, melyek eddig nem voltak ennyire előtérben. Egy szó, mint száz, nekem ők voltak az este legjobban várt fellépője.

Talán nem meglepően a setlist is főleg az új kiadványra támaszkodott (egy nóta kivételével – Equal.Silent.God – az egész lemezt eljátszották).  A koncert egyből a Soul : Inert – Asbest (mekkora csoda ez a nóta, még Groza mércével mérve is), hogy aztán következzen az előző lemezes Elegance of Irony, ami egy black metal „sláger”, nem mellesleg a csapat egyik legjobbja. Ezútan még egy nóta következett a 2021-es lemezről, még pedig a szintén hihetetlen fogós The Redemptive End. A belassulás utáni gitárvihar totális libabőr volt.  A szintén új lemezes Dysthymian Dreams-t  az első kiadványos  zseniális Unified in Void követte. Itt igazából én már az egekben voltam érzet szintjén, szóval bármit játszhattak volna a továbbiakban. A koncert a Deluge – Daffodils kettőssel zárult.

Az este fő fellépője (már időrend szerint) az osztrák Ellende volt. Ezzel a csapattal nem ápolok közeli barátságot bár a zenekar neve nagyon tetszett (A zenekar neve egy középfelnémet jelzőből származik, amely a nyugat-germán *alja-landja- szóból ered, ami úgy fordítható, hogy „kint lenni a(z) országából”. A „száműzött” értelemben ez idővel negatív konnotációt öltött, tükrözve a modern német elendben, azaz „nyomorult”.) Bár a megjelent lemezeiket rendre meghallgattam, nagy benyomást nem tettek rám. Amíg hallgattam rendben volt, viszont utána nem éreztem késztetést, hogy elővegyem. Főleg olyan versenytársak mellett, mint mondjuk a Groza vagy mondjuk a Mgla. De említhetném a Vindland remekbe szabott Hanter Savet lemezét is, ami szintén csúcsalkotás melodikus black metalban.

Ennek ellenére, a csapat idén megjelent Todbringerin című lemezét viszonylag sokat hallgattam.  A csapat alapvetően Lukas Gosch szóló-projektjének tekinthető, mely a fellépések alkalmára élő zenészekkel bővül csapattá.Azt kell, hogy mondjam, hogy a csapat élőben sokkal jobban tettszett, mint lemez. Összeszedett, jól megszólaló koncertet láthattunk. Igazából azt is meg tudom érteni, ha valaki rajong a csapatért, mivel az, hogy én személy szerint nem rezonálok a zenéjükkel, az nem jelent semmit. Szóval elő véve az objektivitásomat, ez egy remek koncert volt.

„Erő, lendület, feszültség, mítikus magasságok, zuhanások, elvágyódás, énekek és őrületek három kiválóan pusztító metálzenekar jóvoltából egy szokatlan, emlékezetes estén.” hirdette a koncert promó szövege. És ez így is lett.

Képek: A38