Talán a legjobban a Gatecreeper fellépését vártam ezen az este. A csapat munkásságát kezdetek óta követem. A banda diadalmenetet futott nálam. Bár a korábbi dolgaik is nagyon tetszettek, de az utolsó két album mindent vitt nálam. Élőben sem kellett csalódnom, mivel a zenekar kiváló formában volt. Ezt megspékelték egy kimondottan hosszú programmal (nekem úgy tűnt, mintha többet játszottak volna, mint az őket követő Amorphis). Remélem legközelebb főzenekari státuszban csíphetem el őket.

Az Amorphis azon csapatok közé tartozik, akiket minden alkalommal igyekszem elcsípni, amikor nálunk járnak. Az új lemez számomra a tavalyi év egyik legjobbja volt, így nagyon vártam a koncertet. Sajnos viszont csalódnom kellett. Én ilyen rossz formában még nem láttam csapatot. Hiába a zseni nóták, ezen az estén mindenki más jobban teljesített, mint az egyik legnagyobb kedvenceim. Nem is akarom tovább ragozni.

A svájci Eluveitie zenekar számomra üde színfoltként tűnt fel. Meglévő dolgokból csináltak valami olyat, ami én úgy érzem újszerű volt a maga idejében. A folk metalnak és a metalcorenak a keverékeként írható le a legegyszerűbben a zene, de mindez valami játszi természetességgel. Rossz albumot szerintem sosem adtak ki, bár nálam még mindig a Spirit-Slania páros a favorit. A tavaly megjelent Ánv kimondottan erősre sikeredett. A zenekar ezen az estén nagyon jó formában volt és ügyesen válogatták össze a setlistet is. A tíz nótás set-et természetesen a ’csodasláger’ Inis Mona zárta.

Az Arch Enemy igen gyakori vendég az utóbbi időben nálunk, nem lehet oka panaszra a rajongóknak. Legutóbb két évvel ezelőtt jártak nálunk az In Flames és a Soilwork társaságában. A csapatot anno még az Amott testvérek alapították, miután Michael Amott elhagyta a Carcass-t.  Töredelmesen bevallom, hogy az Arch Enemy minden korszakát kedvelem. A Liiva-érában készült albumok éppúgy rendszeresen szólnak nálam, mint a későbbi anyagok. Annak idején Angela érkezése és az énekesváltás sem jelentett számomra törést. A Wages of Sin pedig a mai napig az egyik kedvenc „énekesnős” lemezem tőlük. Ez a zenekar ráadásul olyasmit vitt véghez, ami csak nagyon keveseknek sikerül: Angela távozása után nemcsak, hogy elfogadtatták az új énekesnőt, de Alissa érkezésével még magasabb szintre emelkedtek. Azóta is töretlenül menetelnek előre, és mára már a legnagyobb rendezvények headlinerei között tartják számon őket. Ezen az estén a csapat megmutatta, hogy mi a siker titka! És nem, ehhez nem elég a múlt és egy mutatós énekesnő sem! Azok nélkül a csoda nóták nélkül, amiket a csapat a mai napig produkál, nem sokra lenne elég az előzőekben felsorolt két tényező. Olyan csodanótákat, mint a The World Is Yours-t, a The Eagle Flies Alone-t, a No Gods, No Masters-t vagy éppen Nemesis-t nem lehet csak „úgy” írni. Itt már persze bejön, hogy a csapat élőben is zseni, amihez nagyban hozzájárul Alissa is. Sajnos azóta ő is távozott a csapatból. Én reménykedek abban, hogy Angela tér vissza.