Fagy, zeneiség, természet, Black Metal: interjú Mocsnik „Frost” Ferenccel

Winci

2022. május 20.

2

A Fémforgács olvasói már több alkalommal találkozhattak interjú tárgyát képező csapattal. A felület rendre hírt adott a különleges atomszférájú zenét játszó csapat megmozdulásairól. A számomra ősi hangulatú black metal muzsikát egy, a témában mérvadó személlyel boncolgathatjuk, aki annak ellenére volt türelmes velem, legalább két sablonos kérdésem ellenére és azért mert az én minduntalan felbukkanó Bathory analógiámat kevésbé véli találónak, amint amennyire – valójában és tényleg – önálló utat jár a csapat a zenéjével. Beszélgetésünk témája a hazai viszonylatban az egyik első black metal zenekar motorjával, „Frost Ferivel”, azaz Mocsnik Ferenccel az általa megálmodott és évtizedeken át életben tartott Frost zenekarról 1996-ban indul. Kazincbarcikán ekkor alakult meg az a különleges atmoszférát sugárzó banda, ami stílushatárainak apró, de folyamatos tágításával még mindig egyedi és egyben régisulis sötét zenét szór hol a téli (vagy tavaszi) fagyos levegőbe, hol a Bükk sötét erdeibe. Ezalatt a beszélgetés alatt Ferinek egyben sikerült helyre tennie tárgyi tévedéseimet is, így a beszélgetés végére minden olvasó-hallgató pontos képet alkothat a Frost-ról.

A csapat alapítói, Dévényi Gábor (gitár–ének), Mocsnik Ferenc (dobok) és Békei Krisztián (basszus) hármasából itt mára Ferenc aktív. A banda 1996 óta három demo-t, több EP-t és öt nagylemezt adott a stílus kedvelőinek. A zenekar mindössze 2017-19 között volt tétlen. A hármason kívül még több mint egy tucat zenész megfordult a bandában. Ez is azt mutatja, milyen sokan láttak fantáziát a vélhetően örök underground, de legalábbis nem a fősodorban szárnyaló zenei irányzatban, illetve megfelelő önkifejezésnek tartották a Frost fekete köpönyege alatt zenélni. Induljon hát Ferivel innen a beszélgetés.

A legutóbbi lemezetek felállása, illetve a közreműködők listája szerint egy mára összeszokott ötfős csapatot hoztál-hoztatok össze az albumra. (Komló György – gitár, Deák Tamás – ének, Balázs András – dobok, Köhler Bence – gitár, ének, billentyűk, és Mocsnik Ferenc – basszus). György neve például fellehető a valamikori tagok listáján is (2009-től 17-ig). Ez egy baráti társaság is egyben?

Először is üdv, Zsolt és üdvözlet az Olvasóknak! Nos, igen, ’96 óta sok zenész megfordult a zenekarban állandó tagként vagy beugrósként. A sűrű tagcserék jelentősen hátráltatták a zenekart minden tekintetben az idők során, mind alkotói, mind koncertezési szempontjából. Ettől függetlenül a baráti szálak szinte mindig jelen voltak a zenekartagok közt, talán ennek is köszönhető, hogy minden ex-taggal a mai napig jó a viszonyom, bár sokakkal már csak nagyon ritkán futok össze. A jelenlegi felállás már körülbelül 2-3 éve létezik és személy szerint elég stabilnak érzem minden tekintetben. Emberileg nagyon jól kijövünk egymással annak ellenére, hogy Bence és András jóval fiatalabbak, mint a zenekar magja, amihez csatlakoztak. Két tehetséges, zenei téren is fejlődni akaró és tudó emberről van szó, akik már korábban is maximálisan tisztelték a Frost-ot és elkötelezettek a műfaj iránt is. Ezenkívül szerencsés dolog, hogy a tagság többsége újra Kazincbarcikán vagy közvetlen környékén lakik, így a próbák is könnyebben összehozhatók. Ha már Gyurit említetted, ő lényegében sosem szállt ki a zenekarból, hanem a 2017 utáni rövid szünetnek volt az „áldozata”. A később visszatérést jelentő Deathtree Mystery lemezbe pedig nem akartam bevonni senkit Tamáson kívül, mert bár a lemez megjelent, nem voltam teljesen biztos a folytatásban, koncertezésről pedig végképp nem nem volt szó.

A Frost korábbi kiadványai kapcsán gyakran olvastam, hogy te játszottál majd’ minden hangszeren. Mondhatjuk, a jelen Frost zenekara is javarészt a te gyermeked?

A Frost abban a tekintetben mindenképp az én gyermekem, hogy maga a Prophecy-ből való kiválás a többi alapítóval és a zenekar megalapításának és névadásának az ötlete az enyém volt. A zenekarban dobosként kezdtem és 2001-ig az is maradtam, majd úgy alakult, hogy az első album (Extreme Loneliness – Fragments) felvételei előtt Fürjes Jani elhagyta a zenekart. Így az album feldobolása mellett a basszust is nekem kellett vállalni, majd maradtam is ennél a hangszernél, mert egyrészt sokkal jobban élveztem ezt a posztot, másrészt adott volt egy dobos Gyöngyösi Ferenc személyében. Szóval a Frost-ban élőben csak dobosként és basszusgitárosként funkcionáltam. Az, hogy az albumokhoz gitáron írok és feldemózok dalokat, illetve az, hogy a Deathtree Mystery lemezt egyedül írtam és játszottam fel az éneken kívül (az éneket Deák Tomi nyomta fel), csak egy dolog. A dalok írásából korábban is vastagon kivettem a részem.

A Bathory hangulatú, kimondottan képfestő zenétek, így a stílus több évtizedes távlatából már előre is látszik, aligha fog pólókat eladni egy C&A-ban, mint a Metallica, a Stones, a Pink Floyd… A legutóbbi albumotok mégis olyan progresszív, ötletgazdag, hogy igazán nemzetközi színtérre való. Milyen pormóciót tudatok biztosítani az anyagnak?

Bár nekem, belülről nem tűnik Bathory hangulatúnak a zenénk, de abban egyetérthetünk, hogy sok hangulat- és képfestő elemet tartalmaz. Ez igaz a dalszövegek többségére is. De azt hiszem, elmondhatom, hogy a Frost zenéjének mindig is sajátja volt az atmoszférikus zenei elemek felsorakoztatása, ami ugyancsak azt segíti elő, hogy a hallgató el tudjon jutni abba a dimenzióba, amit a zenénkkel szeretnénk átadni. A zenekarnak sosem volt célja széles tömegeket megszólítani a zenével és azt hiszem, hogy a naiv kezdeti időket leszámítva tudtuk, hogy ebből sosem fogunk megélni. Ez nem az a műfaj, ez nem szól mindenkihez, ez egy rétegzene. Viszont mi ezek vagyunk, ez a belső világunk egy része, ezt szeretjük csinálni. Sosem érdekelt, hogy másoknak megfeleljünk. A cél mindig az volt, hogy a megírt dalokhoz technikailag fel tudjunk nőni és olyan minőségben rögzítsük és adjuk elő élőben, ahogyan az a dal megérdemli – amivel tartozunk saját magunknak. Ezen a ponton kell megemlítenem Bencét és Andrást, akik sokat hozzá tudtak tenni a Winterblood-hoz és úgy egyébként a zenekar működéséhez is. Ami belőlük fakad, az annyira kellett a Frost– nak mint egy falat kenyér. Bencével például sok mindenben egyformán gondolkodunk dalszerzést illetően és ez nagyban megkönnyíti a közös munkát. Gyurival és Tamással, ugye, már régóta együtt zenélünk, mi már sok meglepetést nem tudunk egymásnak okozni. Az album CD-formátumban a Metal Ör Die Records-nál jött ki, aki követi a zenekart az tudja, hogy ez nem az első közös munkánk.

Ami a promóciót illeti, az album a legnagyobb, black metallal foglalkozó YouTube-csatornán, a Black Metal Promotion nevezetű platformon került bemutatásra és pár hónap alatt elérte a csaknem 120 000-es nézettséget, rendkívül pozitív hazai és leginkább külföldi visszajelzésekkel! Azokon a külföldi, vagy hazai oldalakon ahol elemezték az albumot, csaknem mindenhol maximális pontszámmal tiszteltek meg minket, ami rendkívül örömteli. Azt hiszem, még talán ide tartozó – még  friss – hír, hogy a tavaly alapított angol Sevan Mater lemezkiadóhoz leszerződtünk a Winterblood lemez LP-verziójának kiadására ami 1.000 példányban fog megjelenni (500 db fehér-vörös márvány és 500 db áttetsző-kék korongokkal) 2022. végén, 2023. elején.

Azt feltételeztem, s most már tudom, hogy benned ez a zene rejlik, így feleslegesnek tartom kérdezni, miért ezt játszod. Az viszont nagyon érdekel, hogy miért ragaszkodsz ehhez a fajta, mélyen ’80-as évek közepi black metal hangulathoz?

Úgy gondolom, hogy a Black Metalt sokféleképpen lehet játszani és feltételezhetően minden zenekar abban a formában nyilvánul meg ezt illetően, ahogy akar. Ennek a stílusnak vannak stílusjegyei, de nincsenek szabályai. Ha meghallgatod a Frost albumait, vannak közös pontok, de egyáltalán nem egyformák, ezt nagyon vastag aláhúzással jelzi a Winterblood is. Nem érzem azt egyébként, hogy a ’80-as évek vonalán mozognánk zeneszerkezetileg, de azt nem tartom kizártnak, hogy néhány külső fülben a stílus korai hangulata idéződik fel.

Igen, így értettem, semmiképpen nem úgy, hogy ne lenne modern…

Ezt mindenki maga érzi. Ahhoz, hogy a zenénk a megfelelő keretek közt fejlődni tudjon, én teljesen nyitott vagyok, viszont a Frost, mindig is Frost lesz. Az pedig, hogy a stílus korábbi hangulata jelen van a zenénkben, talán annak is köszönhető, hogy körülbelül ’92-től hallgatok black metalt és ’93-tól zenélek.

És amikor nem a Frost zenéjét játszod, hanem otthon zenét hallgatsz, milyen előadókkal töltöd el az idődet?

Nagyon széles a zenei paletta. A klasszikus magyar rocktól a black metalig sok mindent. Nem szoktam előadni a „trúúú” arcot. Gyerekkoromtól hallgatom a rock és a metal zenéket. Amiket akkor hallgattam, nagy többségében ma is szeretem és előkerülnek teljesen vegyes felhozatalban. Hogy némi iróniát vigyek a dologba, hihetetlen módon, másokkal ellentétben én még nem úgy születtem meg, hogy már pentagram billog volt a tarkómon [nevetés].

Szerinted megjelenik a hatásuk a dalaitokban?

Szerintem mindenképp. Ez elkerülhetetlen. Az igazság az, hogy amikor dalszerzési időszak van, nem nagyon hallgatok zenét vagy legalábbis metal zenét nem, de úgy gondolom, hogy a több évtizedes zenei fossziliák, amik bennem vannak elkerülhetetlenül megmutatják magukat. Úgy gondolom, ezzel mindenki így van.

Többes számban fogalmaztam, mert látom, hogy – az utóbbi albumon – a szövegeket és a zenét is többen írjátok. Van erre vonatkozó, akár témák, dalok szerinti munkamegosztásotok?

Nincs. Dalvázlatokkal áll elő az, akinek van, majd a kidolgozás már együtt történik. A dalszövegeket én és Tamás írjuk, de ennek az eloszlási aránya is véletlenszerű. Személy szerint dalszövegeket én már egészen az első demók óta írok, dalokat meg inkább csak a Black Shining album óta. Dalvázlatokkal rajtam kívül leginkább – nem meglepő módon – a mindenkori gitárosok szoktak előrukkolni.

Borzongató, ahogy a számomra a Bathory 3-4-5. lemeze visszhangzik dalaitokban, [mondom már másodjára, de Ferivel, jegyzőkönyvön kívül megbeszéltük, hogy nem tud beleszólni az érzéseimbe, noha ő mást hall belülről. És bizony, neki is igaza van! – szer.] mikorra Quorthon egy valódi kiforrott stílust teremtett. Úgy érzem, hogy a zenétek ezen az alapon nem csak a technikai feltételek fejlődése nyomán, de az óhatatlanul megszerzett gyakorlatotok miatt is tovább fejlődött. De te mennyire érzed, hogy máshogy játszanátok, vagy akár máshogy játszotok most, mint, mondjuk, ’96-ban?

Rettentően el lennék keseredve, ha a ’96-os szinten lennénk! [nevetés] Azt tudni kell, hogy még a Frost kezdeti időszakában is rettentő csórók voltunk, szar cuccunk volt, többé-kevésbé szar hangszerekkel és a lelkesedésünkön kívül sokmindenünk nem volt. Egy garázsban próbáltunk, amiben nyáron 40 fok volt, télen meg deres volt belülről a plafon. A demóink nem azért szóltak szarul, mert mi akkora „trúú” hangzást akartunk, hanem mert egy garázsban egy szar cuccon nem lehetett jobbat rögzíteni. Mi minden tekintetben végigjártuk a szamárlétrát vagy inkább úgy mondanám, hogy megjártuk a hadak útját. ’96-ban is megvolt az elképzelés, hogy mit szeretnénk, csak épp nem tudtuk megvalósítani. Ezért a szarból tapasztgattuk azt a bizonyos várat: demóról demóra jobb lett a hangzás. Jobb, összetettebb dalok születtek és a zenekar felállása is úgy változott, hogy az a bandának az előnyére vált. A többi aztán már történelem. Ma nem mondhatnék olyat, hogy ezt vagy azt másképp csináltunk volna, mert egyszerűen nem tudtuk volna másképp, jobban csinálni. Mindig kihoztuk magunkból a maximumot, amit akkor engedett a technikai tudásunk és a technikai felszereltségünk. Nem mintha ma minden adott lenne a számunkra, de a mai helyzetünket és lehetőségeinket össze sem lehet hasonlítani az akkorival. Viszont úgy érzem, akkor mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Bizonyos tekintetben az az időszak is a zenekar fejlődését szolgálta.

Emellett, hogyan érzed, miben fejlődött a csapat hangzása az évek során? Trendeket nyilvánvalóan nem követ, de milyen hatással volt rád, rátok, ahogy maga ez az atmoszferikus black metal szerteágazón fejlődött az évtizedek alatt?

Semmilyen hatással nem volt. A saját hangzásunk a mi fejünkben születik meg. Mi mindig azt szerettük volna, ha már megírjuk a szólamokat, a riffeket, hangokat, azt lehessen is hallani. Csinálhattuk volna azt is, hogy mi leszünk a 150. zenekar, aki leutánozza valamelyik zajosabb hangzású északi bandát és akkor az milyen fasza lesz. Hát nem! A zenekar többi tagja és én is abba az irányba toljuk a szekeret, hogy az atmoszféra megmaradjon, de a hangszerekből mindent lehessen hallani. Ha ehhez az kell, hogy százszor módosítunk a hangzáson, akkor annyiszor… Egészen addig, amíg mindenki rá nem bólint, hogy ez az! A zenénkben egyébként is fellelhetőek egyéb metal stílusok elemei is, ezért arra törekszünk, hogy a hangzásunk lehetőleg egyedi legyen.

Miközben a zenétek alapvetően gitárcentrikus, az utóbbi albumon hallható egy zseniális zongoradarab is (Köhler Bence előadásában). Bár a dalaitokban ez a klasszikus elemek hangulata többször is megjelenik, ezúttal hogyan jött az ötlet erre a tételre?

Erre egyszerű a magyarázat. Mivel idén 20 éves az Extreme Loneliness-Fragments album, ennek szerettünk volna egy kis jubileumi feelinget adni ezzel az Unholy Land zongora verzióval. A dalt egyébként eredeti hangszereléssel a mai napig is megszólaltatjuk élőben.

A Bükk dicséretének daláról felmerült bennem: minden lemezeteken van valami sejtelmes, ködös, természeti jellegű atmoszféra. Hol az előtérben, hol kicsit hátrébb a zengő akkordok mögött. Azt hinném, hogy zajos hétköznapok után szívesen járod az erdőt. Ami az általad jegyzett szövegeket, vagy zenéket illeti, ez egy sikerrel keltett hangulat, vagy valóban szeretsz a természet közelében lenni?

Az erdőket, a hegyeket imádom. Mi ugye eleve a Bükk hegység területén élünk. Sajnos ma már kevés idő jut a barangolásra, de azt tudni kell, hogy korábban a hozzám közelálló emberekkel, barátokkal suli, meló után rögtön mentünk az erdőbe, esőben, hőségben, hóban, fagyban, nappal és egész éjjeleket töltöttünk kint… Jártuk az erdőt, bulizni is oda jártunk ki, még a piázás is jobban esett ott, mint a kocsmában. Ismerjük a környékbeli erdők minden arcát, hangulatát. Amik sok dalszövegünkben is szerepelnek nem a „szögről lettek leakasztva”. Az erdő volt a második otthon… vagy az első…

A Frost zenéje bármily színpadias is, messze nem kimondott szórakoztatóipari termék. (Ezzel semmi rosszat nem mondtam, magam is szeretek – többek közt – sok féle rock és metal műfajt.)  Mennyire szükséges a hitelesség ehhez az irányzathoz?

Sok zenekar megjelenik majd el is tűnik a süllyesztőben ebben a műfajban (is). Hosszútávon a hitelesség elengedhetetlen, de első ránézésre a hitelességet senkiről nem szabad és nem is lehet megkérdőjelezni. (Ettől függetlenül sokan megteszik) Megérzése lehet az embernek, de az csak egy dolog. Azt, hogy ki mennyire hiteles, leginkább az idő tudja megválaszolni. Mi nem is szeretnénk szórakoztatóipari termék lenni. Számunkra ez a műfaj nem erről szól. Részben ezért is koncertezünk keveset, mert mi leginkább olyan helyen szeretünk játszani, ahol ennek a műfajnak a közönsége van. Mi senkivel nem akarjuk direktben megismertetni a black metalt. Mivel a black metal nem csak egy zene, akit kell, azt úgyis megtalálja ez a létforma.

Előbb kicsit körbejártuk a Frost zenei fejlődését. Hogyan változott az évek során, mennyire tudod pontosan azt átadni a hangzásban, ami a fejedben vagy a fejetekben szól? Mennyiben segítenek ebben a házi stúdiós felvételetek (olvasom, Bence házi stúdiójában készültek), majd a hivatalos keverés? Azért kérdem, van, aki ebben a stílusban kimondottan a házi hangzásra esküszik, mondván, hogy egy profi stúdió kiüli azt az ösztönös megszólalást, ami viszont elengedhetetlen az átadáshoz.

A mai technikai lehetőségek nagyban segítenek a különböző zenei elképzelések megvalósításában, minden téren. De azért feljátszani senki nem fogja helyetted a dalokat. Egy lemezfelvétel különböző fázisokból áll, amiket sokféleképpen meg lehet már oldani. A feldemózást vagy már a konkrét hangszeres sávokat, amik a lemezre mennek majd, fel lehet venni egy megfelelő felszereltségű házi stúdióban. Amennyiben emberünk elég penge, akár a keverést is megcsinálhatja, ha még pengébb, akkor a maszterelést is. Na most, elsősorban ezzel a módszerrel pénzt lehet spórolni. Mindenkinek kényelmesebb lenne bevonulni egy stúdióba, aztán felzenélgetni a lemezt, csak épp ez manapság elég borsos. Most nem mennék ebbe bele, hogy mi miért van és hogyan alakult ki, maradjunk annyiban, hogy sok zenekar amit tud, a mai hozzáférhető technikai eszközök és rendszerek segítségével megpróbálja maga megoldani, amit pedig esetleg nem, azért fizetnie kell egy szakembernek. A „házi hangzás” abban az értelemben ahogyan a kérdésedben szerepel és annak indoklása csak süket duma. Meg van magyarázva, miért szól szarul a lemez [nevetés].

Ismerem a történetet arról, hogy egy évtizedekkel ezelőtti erdélyi túra során, véletlen találkozásotokkor éppen a ti zenéteket hallgatta egy ismeretlen srác egy walkmannel. Manapság a médiamegjelenés több különböző formában egyrészt szinte végtelen lehetőséget biztosít, másfelől pont a stílusok sokasága és a bandák száma is alaposan megosztja a figyelmet. Van-e, volt-e részetek hasonló reveláció szerű pillanatokban az utóbbi években?

Ilyen jellegű sajnos nem volt és valószínűleg nem is lesz. Az internet világa amennyit segít a zenekaroknak, minimum annyit károsít is ezen a területen. Ha rajtam múlna, én inkább újra a régi világban élnék, még azt is leszarnám, ha plakátot kéne ragasztani. Megvolt annak is a maga feelingje. Ma már, ha fingasz egyet, meg még egy párat, már azt is kiadhatod lemezként. Olyan tömegtermelés van, hogy nagyon nehéz kitűnni. A digitális zenemegosztók jelentenek némi bevételt ezen a téren egy bandának, de az nem az én világom. Ezeknek „se íze se bűze„. Mikor megveszel egy lemezt fizikai formátumban, a nyomdaillat mikor megcsap…, aztán órákig nézegeted, olvasgatod a borítót az semmihez sem hasonlítható. Tudom, ez szentimentális faszság, de pl. nekem már CD-m sincs, vinyl-eket gyűjtök, ha van időm azokat hallgatom és nézegetem.

A Winterblood lemezetek megjelenése (2021. év vége) éppen a most már kb. három éve „megváltozott körülmények” idejére esett. Ez egy tervezett lépés volt, éppen akkorra gyűltek össze az ötletek? Mennyire tudtátok megjáratni azóta az albumot?

Semmi köze nincs a lemeznek a pandémiához. Nem te vagy az első, aki ezt említi, de igazából nem is nagyon értem miért. Annyiban persze tervezett lépés volt, hogy még mindenképp azt szerettük volna, hogy 2021-ben kijöjjön az album. Az lemez szinte a bemutató után elég jól beindult, főleg a külföldi platformokon. Koncertezés terén 2022-re van lekötve három bulink, túl sok koncert az idén sem lesz.

Évtizedek múltán is nagy figyelmet fordítotok a színpadi, a klipes és a fényképes megjelenésre a kifestéssel a ruházattal, kellékekkel. Miért és mennyire fontos ez a számotokra?

Igen…Ez mindig is hozzátartozott a Frost-hoz. Akik követik a zenekart, azoknak feltűnhetett, hogy az albumborítókon és a promófotókon rendszerint használunk corpse paint-et, de koncerten ritkán. Ez abból adódik, hogy az underground klubbok rendszerint nem rendelkeznek öltözővel sem, így elég nehéz kivitelezni azt a színpadképet, amit szeretnénk, bármennyire is akarjuk. A ruházatot illetően még csak-csak megoldható a dolog, de az is necces. Pedig mi ragaszkodnánk hozzá, mert egyszerűen így vagyunk teljesek belülről is, mikor a színpadon vagyunk. Minden koncert egy szertartással ér fel nekünk és ez a dolog így lenne teljes. Sajnos ritkán tudjuk megvalósítani.

És mennyire civil a megjelenésed? Mert – bár személyesen nem ismerjük egymást – de a ’96-os indulásra gondolva, azt hiszem, te is farmerban-bőrben alhattál. Valahogy úgy képzelem, az arcfestéstől és a szegecsektől, övektől eltekintve ma sem sokban tér el a mindennapi megjelenésed a színpaditól.

Én ugyanaz a „metálos” arc vagyok mint 30 éve. Ma is farmerben, bőrben, felvarrókkal díszített farmer mellényben és „metálpólókban” járok a hétköznapokban is. Nincs is más ruhám. [nevetés]

A komolyság mellett aztán kikacsintós ötletekkel is előálltok. A rajongóitok, körében nem ritkán valami meglepetéssel vagy élménnyel szolgáltok, mint pl. a töviskorona kisorsolása… Honnan jönnek ezek az ötletek?

Igen, néha sorsolás útján elajándékozunk a zenekarhoz köthető relikviákat, úgy, mint például legutóbb a Darkness In Crimson Majesty-klipben használt nyakörvet és töviskoronát, amit egyébként sajátkezűleg készítettünk. Úgy gondoljuk, az ilyen extra zenekaros tárgyaknak örülnek azok, akik kedvelik a Frostot. Jó viszontlátni egy-egy fotón, ahogy valakinél ott díszelegnek a falon vagy polcon.

Segíti a zenei elképzeléseid megvalósítását, amit civilben, mondjuk a fém- és famunkával, pl. a díszes késekkel, művészi kivitellel csinálsz?

Nincs köztük összefüggés, legfeljebb annyi, hogy most már a munkámban is ki tudom élni a bennem ragadt alkotói vágyakat, amik nem feltétlenül kapcsolódnak a zenéhez.

Lelkesen tetted közzé – s meg is érdemli a figyelmet-, hogy most van a 20-éves jubileuma a 2002-es Extreme Loneliness – Fragments c. első lemezeteknek. A stílus iránt érdeklődők a későbbiekben amerikai kiadásban is beszerezhették, így szép pályát futott be az album. Nyomon követed, vagy nyomon tudod követni, hová jut el a Frost zenéje?

Valójában nyomon követni nem lehet, csak a visszajelzésekből leszűrni. Az Extreme… albumon kívül, ugye a …from the dark lemezünket is amerikai kiadó hozta ki, a Black Plague Records. Szerintem, szinte már a világ minden pontjáról kaptunk visszajelzéseket a zenénket illetően.  Az oldalaink, csatornáink követői közt is vannak rengeteg nációból. A legmeglepőbb eset talán tavaly volt, mikor egy japán kiadó (Jackhammer Music) reklámozta, hogy most már náluk is beszerezhető a Deathtree Mystery albumunk. Meglepő és egyben jó az ilyesmit látni.

Látom a közösségi felületen, hogy aktív időszakot éltek. Hogy sikerült bejáratni a legutóbbi albumot? Várakozásod szerint váltak be a dalok? Melyiket-melyeket érzed közönségkedvencnek?

A Winterblood szerencsére nagyon kedvező fogadtatásban részesült, tudtuk ugyan, hogy nem lett rossz album, de várakozásokon felül teljesít minden téren. Igazából nem is kellett „bejáratni”, mert a nézettségek és az érdeklődés az album iránt különböző formátumokban is kiemelkedő. Én személy szerint minden dalát egyformán kedvelem az új lemeznek, a közönség részéről meg ezt a témát illetően abszolút vegyes a felhozatal, kinek ez, kinek az tetszik. Mindenesetre az idei bulikon az egész albumot előadjuk és ugyan lesznek régi dalok is, de a hangsúly most a Winterblood-on lesz.

És melyik az a dal, amit a legszívesebben játszol, illetve játszotok a Frost repertorából?

Nem tudnék választani. Amik bekerülnek a repertoárba, azok azért vannak ott, mert mi szeretjük. Ebből a szempontból önzők vagyunk! [nevetés]

Látod már, hogyan alakul a nyaratok, melyek a biztos Frost ellépések?

Nyárra jelenleg nincs lekötött bulink. Ami eddig biztos, hogy május 7-én játszunk az Undead Fesztiválon [az interjút éppen ezen a napon véglegesítettük – szer.] ezen kívül szeptemberben lesz egy budapesti, majd novemberben egy debreceni buli, de ezekre pontos dátumot nem tudok jelenleg mondani.

Követjük majd a közösségi oldalt, és hírt adunk a Fémforgácson, amint tehetjük. Köszönjük az interjút, további sikereket kívánunk neked és a Frostnak!

Köszönöm/köszönjük a lehetőséget, minden jót a Fémforgácsnak!