Az év utolsó nagy dobása számomra ez a buli volt. Sajnos a Heriot-ra minden igyekezetem ellenére sem sikerült odaérni.

Az előzmények fényében, számomra az estét a Darkest Hour nyitotta. Rendkívül vártam a washingtoni csapat koncertjét. Ők is a bárhol/bármikor kategória. Személy szerint az első három albumot közel tökéletesnek tartom, és az olyan nótáknak köszönhetően, mint a For The Soul Of The Savior, a The Legacy, vagy a Pay Phone And Pills talán nem meglepő, hogy metalcore ide, metalcore oda, én az egyik legjobb újkori – értsd: 2000-es években felbukkanó – dallamos death bandának tartom őket a mai napig. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy a csapat zenéje a zseniális kezdeti anyagok után valamelyest fogósabb, dallamosabb irányba mozdult el. Ez a buli is zseniális volt. Csak azt sajnálom, hogy mára, mint látszik, előzenekari pozícióba szorultak. Fél óra ebből a minőségből nagyon kevés volt.

A második fellépő a Sylosis volt. Őket egyáltalán nem hallgatom. Annak ellenére, hogy alapvetően zeneileg semmi bajom velük. Van ez így. Ennek ellenére le a kalappal a koncert előtt. Itt minden adott a sikerhez. Erős nóták, karizmatikus zenekar. Ezt láthatólag a közönség is így érzett, mivel végig mozogták/énekelték végig a set-et.

Az este fő attrakciója a Fit For An Autopsy volt. Ahogy a csapat a színpadra lépett, a közönség kitörő lelkesedéssel fogadta őket. Ez nem véletlen, a csapat stílusában kiemelkedő. Joe Badolato énekes bár betegen lépett színpadra, az elhivatottság és a lelkesedés kárára ez nem. Az erős környezetvédelmi vonal ugyan csak közel áll a szívemhez, így szémomra az est fénypontja a Black Mammoth volt. Talált itt mindenki kedvére valót., mivel szinte az összes album nótái szerepeltették magukat a setlistben. A Fit For An Autopsy budapesti koncertje nemcsak a zenekar rajongói számára felejthetetlen élmény volt. A csapat ismét bizonyította, hogy élőben is ugyanolyan erőteljes és hatásos, mint a stúdióban, és a közönség mindig alig várja, hogy újra hallhassa őket Magyarországon.