Vannak zenekarok, aki viszonylag későn kerülnek fel nálam arra a bizonyos térképre. A portugál Gaerea is ezen csapatok sorát erősíti. Bár a 2016-os debüt EP óta követem a csapat munkásságát, a 2022-ben megjelent Mirage albumnál csavarodtam rá igazán a csapatra. azóta az újkori black metal kedvenceim között foglalnak el illusztris helyet. Bár a tavaly megjelent Coma nálam egy hajszálnyival lemarad a két évvel ezelőtti alkotástól, visszalépésről szó sincs. Mivel élőben még sosem sikerült elcsípnem a csapatot, nagyon vártam a fellépést. (paff)

Mostani koncertjük előtt a hazai pályás, leginkább – első hallásra nekem – a deathcore vonalon mozgó Mhorai vezette fel az estét, a szinte már ekkor teltházas teremben. Nem ismerem behatóbban a Mhorai munkásságát, néhány szám erejéig megadtam ezen hiányosságom pótlására az esélyt és le a kalappal a srácok előtt, mert tiszta hangzással és erőteljes kezdéssel indították be az estét, de ekkorra nekem már minden neuronom a Gaerea sötét-, szívig hatoló melankóliájára volt hangolva. (Brigi)

A Mhorai nálam teljesen ismeretlen volt eddig. A csapat kb. mindenből merített ami metalcore néven valaha is futott. Hol a deathes-, hol a dallamos-, hol pedig a szimfonikus metalcore vizeire hajóztak. Az előadásba nem lehetett belekötni, mindenki kitett magáért a színpadon. Ha ügyesen forgatják a lapokat, akár még sikerre is vihetik ezt az egyveleget. (paff)

Ahogy arra számítani lehetett, a Dürer Kert kistermébe teltház előtt robbant be a tőlük megszokott teátrális performansszal a portói Gaerea, akik a 2024-ben megjelent Coma–t bemutatóturné állomásaként, negyedik alkalommal érkezett hozzánk ismét. A Gaerea sajátos szimbolikája, a színtéren megszokottól eltérő, főként pszichológiai megéléseket boncoló szövegvilága-, és legutóbbi albumukra jellemző atmoszférikus hangzás számomra hozta azt, amit ez alkalommal is vártam, és amely hangulatban korábban is volt szerencsém mindhárom előző koncertjükön elmerülni. (Brigi)

Ritkaság számba megy, hogy egy csapat még újat tud mutatni bármelyik színtéren is, de azt gondolom, a portugáloknak ez sikerül, mind hangzóanyagokon, mind pedig élőben is. A groteszk teljesen kifordult előadásmód csak ráerősített arra különleges jellegre, amit a csapat lemezen is képvisel. A pusztító részek között feloldozást hoznak az atmoszférikus részek. (paff)

Igazodva az ősszel megjelent Coma – mely egyedi vizualizációját erősít Nathan Bandhu Lorenzana dark fantasy művész kézjegyét jegyző albumborító is – erős gerincét adta az estén szépen felépített hangulatcunamijának, amely mellett az előző Mirage albumról felcsendült azért néhány fontosabb opus, köztük talán az egyik legintenzívebben szóló „Salve” is.

Azt kell mondjam, a 2022-es legelső koncertélményhez képest érezhetően sokat fejlődött – formálódott a zenekar, mind hangzásban-, mind a kiforrottabb színpadiasságban-, és az univerzális identitások megjelenítésében egyaránt, amit látványban ez alkalommal is – érzelemvilágukat is tükröző, intenzív szimbolikájuk – a saját mélységeink kapujaként is értelmezhető „ Gaerea– mandala” is végig kísért. Ruben Freitas helyét 2022-ben átvevő Guilherme Henriques ez alkalommal is betöltötte a színpadot, és igen aktív kontaktot alakított ki a közönséggel, amit ez alkalommal az atmoszférában megélt teljes bizalommal átadott crowdsurfinggel koronázott meg. (Brigi)

A rendkívül intenzív előadásmód rendkívül magával ragadóvá tette a fellépést. Olyan volt, mintha nem is egy black metalhoz köthető csapat koncertjén lettem volna. Guilherme Henriques frontembernek született. Az első másodperctől megragadta a közönség arra fogékony részét és nem is engedte el a koncert végéig. Az gondolom, hogy ha nagyobb helye lett volna a nagyérdeműnek igen komoly mozgolódás alakult ki volna az első sorokban. Mind a tavalyi album, mind pedig a korábbi szerzemények tökéleteskörülmények között prezentálva. Számomra az abszolút csúcspontot az új lemezt és az estét is nyitó The Poet’s Ballet, a szintén Coma-ról elhangzó Unknown és a Mirage lemez címadója jelentette. (paff)

Nagyjából 80 perces szeánsz ez alkalommal is teljes neuronsatuval érte el azt, amit vártam az estétől. (Brigi)

Nincs mit ehhez hozzátenni, ez a buli egy underground erődemonstráció volt. (paff)

Fotók: Mhorai, Varga László (VARESZ.Fotó)