Gift of Grave – Bemutatkozik a nagyváradi zenekar

farrrkas

2026. január 19.

0

A Gift of Grave névre hallgató nagyváradi trió tavaly november 7-én tette közzé az INNRGRV című ötszámos EP-jét (itt írtunk róla). Az alapjába véve deathcore lábakon álló bandát most először kértük meg, hogy egy interjú keretében beszéljenek bővebben magukról, zenéjükről és szándékaikról.

Először is gratulálni szeretnék a bemutatkozó EP-tekhez. Tavaly november óta minden platformon elérhető az ötszámos bemutatkozó anyagotok, amelyen érződik, hogy nagy lelkesedéssel készült. Mindenekelőtt arra kérlek titeket, hogy mutassátok be a bandát. Kikből áll a Gift of Grave, mikor alakultatok és milyen zenei koncepcióval indult el a formáció?

Gábor: Köszönjük a kedves szavakat, illetve a lehetőséget! A zenekar tagjai: gitáron Antal Patrik, doboknál Kulcsár Edmond és basszusgitáron jómagam, Makra Gábor. Mindhárman vokálozunk is. De kezdjük is az elején. A projekt ötlete 2020 tavaszán született meg, amikor Edi elküldte nekem és Patriknak három, évekkel korábban megírt dalának a demóját, hogy ezzel kezdenünk kéne valamit. Akkor ellátogattunk hozzá Székelyhídra – teljesen legális COVID papírokkal (nevet) – és megtörtént az első próba, illetve megszületett a ma LOST címre hallgató dal alapja is. Itt még nem akartunk megállni három tagnál, másfél éven keresztül kerestük a megfelelő embereket, de egyik próbálkozás sem élt meg több mint két próbát. Így 2021-ben valahogy be is fagyott az egész dolog, jöttek magánéleti dolgok is, szóval egy 12 dalos demó lógott a levegőben, amit akkor le is zártuk. Majd most, 2025 tavaszán, közel öt év távlatában indítottuk újra a dolgot, immár céltudatosan, kiforrott koncepcióval, hárman. Úgy érzem, kellett ez az idő ahhoz, hogy ne csak dalokról beszéljünk, hanem egy megalapozott, átérezhető, gerinccel rendelkező narratíváról is.

Edmond: Zenei tekintetben nehezen megfogható ez. Nem is hiszem, hogy mi valaha megpróbáltuk volna műfaji kontextusba helyezni a dalainkat. A koncepció inkább, ahogy Gabi is mondja, a narratívára fektetni a hangsúlyt. Itt az EP egy kezdeti történet – ezen az anyagon hallható pár régi, demó korszakos dal átdolgozása.

Milyen zenekarokban fordultatok meg korábban, és szerintetek milyen hatással voltak azok a tapasztalatok a Gift of Grave zenéjére? Ezt azért kérdem, mert nem érzem a dalaitokon, hogy a zenéteknek keretet adó deathcore szűk korlátokat szabna nektek?

Gábor: Erről naphosszat tudnék mesélni, de mivel két olyan zenekar volt az életemben, amely komoly hatással volt a zeneiségemre és az életemre is, ezért most csak ezt a kettőt említem.

Első a nagyváradi Reverse the Moment metalcore zenekar; ekkor tértem át a bőgőre (mindaddig gitáron játszottam) és közönség előtt is mertem már hörögni. A második a Vadász zenekar, ami egy teljesen más világba vitt el, és segített abban, hogy nyissak számomra kevésbé ismert műfajok felé is. Ennek a két zenekarnak köszönhetem azt, hogy dalszerzéskor egy igen színes, sokrétű palettához tudok nyúlni.

Edmond: A zenekari pályafutásom mindössze abban különbözik a Gabiétól, amiről még nem esett szó, a többi ugyanaz. 2017-ben rám írt ismeretlenben a cukkerbúkon azzal, hogy látta, dobolok, és hogy lenne-e kedvem zenélni velük a Reverse the Moment-ben. Én meg, persze, benne voltam. Onnan már együtt léptünk ki, majd léptünk megint vissza (megvolt a kardió), hogy utána megint ki és be a Vadász-ba. Nem nagyon szeretnék belemenni a részletekbe, mert az esetek többségében nem romantikus regénybe illő diadalmas vitákról, hanem magánéleti változásokról volt szó, vagy csak egész egyszerűen közösbe vágtuk, hogy más irányba mennénk. Azt viszont láttuk, hogy mi mindenben tökéletesen egyet tudtunk érteni, szimbiotikusan. Ide Patrikot is beleértem.

Nyilván mindannyian dolgoztok, és egy zenekar létrehozása, fenntartása áldozatokkal jár. De mégis pontosan mi minden szükséges ahhoz, hogy egy zenekart a semmiből felépítsen valaki a mai világban?

Gábor: Sok pénz és még annál is több idő. Természetesen mindkettővel hadilábon állunk, de ha valami igazán áldozatot érdemel az életemben, akkor az a zene.

Edmond: A semmiből nehéz építkezni. Viszont azt érzem – és most szerintem mindhármunk nevében beszélek –, hogy már egész fiatal korunkban körvonalazódott bennünk egy olyan hivatástudat (nagy szavak), ami egyértelművé tette az irányt. Manapság ez az irány eléggé megosztó (kismillió zenekar van, minden megmutatkozási lehetőség javarészt a pénzen múlik – aki mást mond, hazudik), engem mégis azok a példák éltetnek, akik tudtak annyira egyediek lenni, hogy kivájják maguknak a középutat. Én is ezt szeretném. Ahol ez a vak, naiv hit nincs meg, ott lehet temetkezni.

Az EP keverését és maszterelését Edi végezte, de hogyan zajlottak a felvételek? Milyen főbb kihívásai vannak egy ilyen munkának a ti szempontotokból?

Edmond: A „templomszagú” zeneszobámban ültünk össze, hangszerek, egy laptop, két hangfal, vatelines paplannal szigetelt falak, egy kis, kétcsatornás hangkártya, három elvetemült ember és egy liter mézes pálinka.

Gábor: Az egyetlen kihívás elviselni Patrikot. (nevet)

Patrik: Köszönöm Gabikám.

Minden zenekarban másképp zajlik a dalszerzés. A leírások alapján mindhárman kiveszitek ebből a részeteket. Hogyan születik és áll össze egy-egy dal nálatok? És ti magatok mit gondoltok a megjelent öt dalról?

Patrik: A dalszerzési folyamat kulcsa a rendszeres ötletelés. Spontán születnek az ötletek, akár otthon, akár próbán, ezeket bedobjuk a közösbe (itt most nem teljes dalokra, hanem riffekre, szövegekre kell gondolni), majd együtt összegyurmázzuk őket. Persze, van olyan is, hogy egy egész dalt egy valaki ír meg, de ezt csakis akkor használjuk fel, ha mindannyian rezonálunk vele. Mondjuk ezzel nem szokott gond lenni. Mindezt természetesen csakis úgy tesszük, hogy a tartalom őszinte maradjon, ne tűnjön egyik dal sem Frankeinstein szörnyetegének. Az EP-vel én személy szerint meg vagyok elégedve, de az újabb anyagainkon dolgozva már most ég és föld különbséget látok.

A szövegek igényesen megfogalmazott gondolatokat írnak le. Edi, tudom, hogy te angol szakot végeztél az egyetemen és versírással is foglalkozol. Mi inspirálta az EP szövegeit? Volt-e előzetesen megbeszélt elképzelés?

Edmond: Nagyon fontos (ha nem a legfontosabb) számomra az, hogy bármit is csinálok, az olyannyira következetes, átgondolt és igényes legyen, amennyire csak lehet. Ezért is nem szívesen engedem át bárkinek a mix/maszter részt sem. Az EP szövegei bár jóval azelőtt íródtak, hogy ez a sorrend és formátum megszületett volna, igyekeztük úgy összeválogatni a dalokat, hogy azok jó alapot adjanak annak a narratívának, amit a nagy képhez kigondoltunk. Ahogy az első single kiment, már akkor tökéletesen tisztában voltunk legalább a következő két anyagunk tematikájával is. Sőt, azzal is, hogy hová fogjuk elvinni majd az egészet és hogy miként tesszük azt. Nem szeretnék most semmit lelőni, de érdemes odafigyelni minden apró részletre, semmi nem történt véletlenül.

A Lost klipjét hol forgattátok? Hogyan zajlott a forgatás és a vágás? Kellett bárkitől engedélyt kérnetek?

Gábor: A klip nagy részét egy Vársonkolyos melletti nyaralóházban és az ennek közelében található egykori kőfejtőnél vettük fel. A forgatás, mindamellett, hogy Patriknak betudhatóan néha kicsit idegölőre sikerült, azért rendkívül szórakoztató is volt. Én soha senkitől nem kérek engedélyt (metál fej) (nevet). Természetesen utána jártunk, és mint kiderült, nem magánterület, szóval éltünk is a lehetőséggel. A felvétel és a vágás teljes mértékben Medve Ferenc barátunk munkája, aki – mint mindig – remek munkát végzett.

Elküldtétek-e az EP-t kiadóknak? Lesz-e fizikai formátuma az EP-nek?

Edmond: Az EP teljes mértékben saját kiadású. Ez azt jelenti, hogy kiadókat megkerülve, direkt módon vettük fel a kapcsolatot a CD-ket legyártó céggel, mi magunk terveztük meg az egész bookletet/CD dizájnt. Ez persze azt jelenti, hogy attól a reklámtól, amit mondjuk egy kiadó biztosítana (?) elestünk, én azonban szeretem a kihívásokat és kíváncsi vagyok, mire vagyunk önerőből képesek. Nem nagyon szeretem kiengedni a kezeimből a dolgokat. Azt nem állítom, hogy ez mindig így lesz; sőt, a következő anyaggal kapcsolatban már most kimozdultam a komfortzónámból, viszont ez az EP minden értelemben a mi terjesztésünk. És igen, lesz fizikai formátum, pontosabban már épp gyártásban van, nagy valószínűséggel februárban már felkerül Bandcampre, de koncerteken már mindenképp beszerezhető lesz.

Hol szoktatok próbálni és mennyi időt tudtok próbateremben tölteni? Egyáltalán szükségét érzitek annak, hogy együtt gyakoroljatok?

Patrik: A próbák Edi említett zeneszobájában zajlanak, általában hétvégente. Ilyenkor a pénteket és szombatot teljesen erre szánjuk, pénteken még józanon, szombaton már józanon (itt most csak a magam nevében beszélek). Nagyon fontos az, hogy együtt próbáljunk, mivel egy céltudatosan összerakott, kattra pontos élő repertoárt fogunk színpadra vinni, de természetesen önállóan is próbáljuk a dalokat, ahogy az időnk engedi.

Milyen zenei műfajok / zenekarok gyakorolnak nagy hatást rátok? Követitek-e az underground színteret?

Edmond: Én személy szerint kevésbé a zenére, inkább a vizuális világra és a koncepcióra szoktam figyelni. Mindig is imádtam, amikor egy zenekar nem csak zenekar volt, hanem egy történet, egy brand, egy életérzés. Ilyen szempontból, ami rám nagy hatással volt az a Ghost történetépítése, a rajongók folytonos felcsigázása és az üzenet, amit mindez hordoz. Ugyanakkor élő performansz kapcsán a Lazarvs (régen Apey and the Pea) az a zenekar, ami számomra mindig kiemelkedő és megunhatatlan élményt nyújt a maga ritualisztikus, sötét, ‘nem-csak-a-dalok-közötti-kiszólással-lehet-kommunikálni-a-közönséggel’ stílusával. De ha már zene, akkor leginkább a hetvenes évek okkult, pszichedelikus rock zenéje, és a kilencvenes évek doom és stoner világa az én kenyerem.

Gábor: Nagyon sok zenész teljesen más stílusú zenét hallgat, mint amit játszik. Na, én Edivel ellentétben nem ilyen vagyok. A deathcore-tól kezdve, a black metálon át, egészen a stonerig mindenevő vagyok, ezeket a stílusokat próbálom belefőzni a riffjeimbe/szövegeimbe. A zenekarok, amelyek mostanában a leginkább hatással vannak rám, a Lorna Shore, az Alice in Chains és a Lazarvs. Általános hobbim, hogy olyan általam idolizált nagy előadókat nézzek meg élőben, akik performanszából ihletet meríthetek. Itt meg kell említenem életem legnagyobb koncertélményét, azt a Slipknot koncertet, amiért átutaztam fél Európát, de Edi Ghost-os koncertélményében én is osztozom. Szeretném, ha én is hasonló érzést tudnék kiváltani a közönségünkből.

Patrik: Rám leginkább a modernebb, extrémebb vonal a jellemző, többek között a jelenleg gejzírként feltörő Synestia, a Shadow of Intent, a Lorna Shore és sokan mások szolgálnak inspirációként ebben a műfajban. Itt találom meg leginkább magam: súlyos, mély riffek, energiadús, mocsok breakdownok és az ultra technikás gitárjátékok. Edi nagyon szeret emiatt (nem). Azt hiszem, a fiúk közül én vagyok leginkább képben az underground világgal, ezt hozom én a dalokba.

Hol terveztek koncerteket 2026-ban? Ezen a téren hogyan lép előre egy új banda? Mit kell tenni a lehetőségek megszerzése érdekében?

Gábor: Először is azt szeretném leszögezni, hogy új zenekarként az első lépések igen nehezek. Mivel nekem jutott a hálás szerep, hogy koncerteket szervezzek, egyelőre olyan helyeken próbálkozom, ahol egykori zenekaraimmal volt szerencsém ismeretségeket kialakítani. Nagyon sok konkrét dátumunk még nincsen, de ami biztos, hogy a debütáló koncertünkre március 28-án kerül majd sor Nagyváradon, a Gekko Pub koncerttermében. Klubkoncertek mellett megpróbálunk a lehető legtöbb hazai keményzenei fesztiválon is jelen lenni, de ez nyilván nem csak rajtunk múlik. Amit ígérni tudok, az az, hogy igyekszünk saját erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten minél több időt a színpadon tölteni, és a kezdetektől egy emlékezetes műsort biztosítani.

Milyen egyéb célokat tűztetek ki magatoknak mind zenei stílus, mind eredmények megvalósítása terén?

Edmond: Nagyon előre és nagyon konkrét tervekkel vagyunk betáblázva a megjelenéseket illetően. Sok szempontból más lesz, ami jön, mint az EP, mégis annak narratíváját viszi tovább. Sok minden csak ezután fog értelmet nyerni, a belső világot és egységet jelképező Propheta karakterétől kezdve (lásd borító – szerk.), egy zenei áthidaláson át az új fejezetig, ami közel sem lesz olyan könyörületes, mint az első anyag. Ami eddig általános és megfoghatatlan volt, az most kezd formát ölteni, most hangosodnak kimondásig az eddig bent tartott szavak, az univerzalitás megszakad, a tudat önmagát keresi.

Gábor: Szerintem minden ember célja az életben az, hogy megtalálja a helyét a világban. Miután ez nekem sikerült, azon felül, hogy megtartsam azt, egyre nagyobb lépéseket és célokat tűzök ki magam elé, mind zeneileg, mind emberileg. Minden új dallal, lemezzel, ami kikerül a kezünkből azt szeretném bebizonyítani magamnak is és a közönségünknek is, hogy az ember fejlődésének csak saját elméje szabhat határt.

Patrik: Jó, jó. De ti tudtok shreddelni? (nevet)

Ha esetleg kimaradt valami, amit el szeretnétek mondani, de nem kérdeztem meg…

Edmond: Csak annyit szeretnék még ide zárásként, hogy mindhármunk nevében megköszönjem a megkeresést, a támogatást és az underground zene iránt tanúsított figyelmet a Fémforgácsnak és szerkesztőinek.