Egy zord hétfői nap tökéletes levezetését kínálta a Gojira hazai koncertje. A modern progresszív metal vonalas francia zenekart legutóbb tavaly láthattuk a régi Barba Negra színpadán, amit jócskán felszántottak az új-zélandi Alien Weaponry és a brit Employed to Serve társaságában. A mai estére sem egyedül érkeztek. Erősítésként két brit csapat, a stoner/sludge Urne és a post-hardcore Conjurer csatlakozott hozzájuk. Az energia tehát adott, már csak be kell azt robbantani.

Ezt meg is tette a 3 fős Urne, akik a 2021-es debütáló lemezük a Serpent & Spirit nehéz atmoszféráktól terhelt címadó dalával nyitottak. Az atmoszféra, a dinamika, valamint a produkció a zenekar részéről tökéletes volt, nem úgy a hangzás. Ami nem volt ugyan tragikus, de most is hagyott kívánnivalót maga után…. Összesen egy röpke fél órát játszottak, ami alatt 4 számot adtak elő. A végére a kedvencemmel, a Becoming Ocean modern thrash/groove-ba hajló riffjeivel bombáztak meg minket, ami tökéletes befejezést nyújtott koncertjüknek. Előzenekarhoz képest (viszonylag) többen kíváncsiak voltak rájuk, amit nem is csodálok.

Egy rövid átszerelés után a Conjurer megkezdte kapatosabb, súlyosabb metalját, valami iszonyú hangzással, ami sajnos koncertjük végére is csak minimálisan javult. De ettől eltekintve ők is egy igazán jó koncert adtak. Az első számuk a durván romboló Scorn volt, aminek riffjei elemi erőkkel üvöltöttek a hangfalakból. Majd jöttek tavalyi lemezük, a Páthos borongós, mélyebb depresszióval megsúlyozott dalai, mint például a Suffer Alone, vagy a Those Years, Condemned. Igazából ezek tették ki közel egy órás műsoruk fő vázát, de azért volt „némi” dagonya is Retch pörgősebb sludge témáira.

Végezetül az est sztárja a Gojira lépet színpadra. A Duplantier testvérek az Oroborus számukkal kezdtek, ami most is bombaként robbant és szinte az extázisba sodorta a nézőteret. A remek kezdés utána szép sorban hozták a híresebb slágereiket, mind például a Stranded, a Flying Whales, a The Cell és a The Art Of Dying. Pihenőként Mario Duplantier egy pazar dobszólóval kápráztatta el a rajongóikat, majd ezután legutóbbi albumuk, a Fortitude dalai kerültek a fókuszba. Többek között az Another World is, aminek az egész klipjét le is vetítették a háttér kivetítőn. Majd jött a Born for One Thing, The Chant és a törzsi ritmusokkal átitatott Amazonia.

Az új számukat, az Our Time Is Now-ot is eljátszották, amivel együtt 14-re kerekedett ki az előadásuk. Mindezt még két ráadás daluk, a Silvera és Vacuity tett tökéletessé. Az egész produkciójukat meghatározta a vizuális színpadkép, ami remek és kellően látványos volt, és igazából itt már a hangzás – a hangosítás minősége sem befolyásolt túlságosan. Mint, ahogyan az sem, hogy a Gojira főnöke Mastodon-os pólóban tolta az est folyamán.