Nem mindennapi zenei esemény zajlott november 29-én a Kerepesi úti S8 Underground Clubban. A Grind Over Budapest névre keresztelt őrület két külföldi zenekar mellett számos hazai produkciót is felvonultatott. Az acélos zenekari felhozatalban olyan bandák kaptak szerepet, mint a szlovák Sperm of Mankind, az osztrák Assballs, illetve honi részről a Végbélszakadás, MeatGrinder, GallowGrowl, Erkölcsi Mozsdo, Slamtendrectomy és a Takony.

Az estét a már-már legendának számító Végbélszakadás nyitotta, akik nem finomkodtak már az elején feltüzelni a hangulatot: az első pár számot követően már repültek is a színpad elé elhelyezett, közfelhasználásra szánt WC papír gurigák, amiknek jó része – a helyi személyzet legnagyobb örömére – a plafonra szerelt ventilátoron landolt. Akiknek nem lenne ismerős a zenekar neve azoknak elmondanám, hogy a srácok már jó ideje részt vesznek az erre fogékony fiatalok zenei ízlésének alakításában – én legalábbis nem egy olyan középiskolai bulira emlékszem, ahol felcsendültek a dalaik. Körülöttem szétnézve kicsit sem lehettem ezzel egyedül, hiszen a közönség átütő erővel énekelte az olyan méltán híres számaikat, mint a Kancica, vagy a Szarás. A zenekar egy feldolgozásnak (a Lapos tetű ficerál a gatyámba) és egy új nótának (ami a Burger Kingről szólt) is helyet adott a setlistben. A dalok között olyan filozófiai kérdések is megfogalmazódtak a színpad felől a közönség felé, miszerint állva vagy ülve töröljük-e a seggünket. Ennek eldöntésére ki-ki a nézőtér egyik vagy másik oldalára helyezkedve fejezhette ki álláspontját. Színpadi elemként meg kell még említenem Klárát – a guminőt – aki az est későbbi részében még fontos szerephez jutott.

A Végbélszakadás vezette kemény kezdés után nem volt sok idő átvonulni a kisterembe, hiszen ott már kezdett a MeatGrinder. Az ő produkciójukat már csak azért is kiemelném, mert talán ők nyújtották a zeneileg leginkább értelmezhető performanszot az egész este folyamán. Az önmagukat brutal-melodic death metal műfajba soroló zenekar mondandójára a közönség is vevő volt, így ki is alakult az este első komolyabb pogója. Az énekes srác részéről nem tudom mennyire volt szándékos a Corpsegrinder-imidzsre való rájátszás, de mindenesetre elég jól sikerült neki.

Az esemény harmadik fellépője az éppen 18. születésnapját ünneplő Gallowgrowl zenekar volt. Az olyan számokkal, mint a Világ legbrutálisabb black metal száma és a Szart ettem reggelire operáló zenekar nem finomkodott az avantgarde zenei elemek beemelésével. A színpadon olyan formabontó hangszerek is helyet kaptak, mint a lábas, a kereplő vagy a karácsonyi csengő (?). A körülöttem repkedő felfújt óvszerek itt már teljesen megszokott részét képezték az estének, egyedül egy előttem megjelenő, mankót lóbáló srác tudott kisebb meglepetést okozni. A színpadi jelmezek egyébként itt voltak a legerősebbek: az Újpest Ultras kapucnis pulóverben játszó lábas-ütő ember mellett az énekes egy olyan Burzum-pólót viselt, amin Kanye West egy Burzum-pólót viselt. A zenekar nem mellesleg, 53 zeneszámot játszott el 59 perc alatt, ami mindenképpen Guinness-rekord-gyanús.

A zenekarok egyébként pár perc szünetet beiktatva váltották egymást, így az irányt újra a kisterem felé vettem, ahol az Erkölcsi Mozsdo – igen ez a hivatalos írásmód – kezdett. A közönség sajnos itt már fáradni kezdett, így az eredeti kezdéshez képest körülbelül annak fele érezte úgy, hogy cigiszünet helyett megnézi a srácokat. A zenekar nem is akart elférni a kis „színpadon” így legnagyobb örömömre az egész koncertet a közönség sorai közé állva nyomták végig, így hozva létre igazi, testközeli zenei élményt. Bár a vokálból nem sokat lehetett hallani, az első Akelázást itt sikerült elcsípnem, amit az énekes is enyhe megvetéssel fogadott. Tényleg le kellene már szokni erről.

Ezt követően érkezett az este első külföldi fellépője, az osztrák Assballs. Na, hát az eddigiekben is csak részben zenei élményt itt a teljes káosz váltotta: a zenekar felhívására több helyi arc is megjelent a színpadon, akik aztán a tagokkal kiegészülve adtak elő értelmezhetetlen darálásokat, üvöltözéseket. Különösebb jegyzetet sem írtam ehhez a produkcióhoz, mert annyira lekötött az, amit a színpadon látok. Félreértés ne essék, vettem már részt hasonló bulin és tudom, hogy ezeknek elengedhetetlen része, hogy a közönség felmászhat a színpadra. De hogy ennyire átadja egy zenekar a kezdeményezést a közönségnek – na ilyet még aligha láttam. Volt, hogy a teljes hangszerkészletet az érkező vendégek kezére átjátszva a zenekar a színpad oldaláról tapsolt. Egészen unikális élmény volt.

A nagyszínpadon kibontakozott teljes káoszt követően a Slamtendrectomy kellemes meglepetést hozott. Itt felismertem az énekes személyében azt a srácot, aki már az első zenekart megelőzően is – a Kerepesi úti járókelők legnagyobb örömére – az utcán melegítette hangszálait. A szorgos munka gyümölcse nem is maradt el: az est legnagyobb pogói itt keltek életre, amit egy mögöttem álló, a barátnőjét védeni kívánó srác jelenlétében próbáltam kerülni – bár egy bordaütést így is elszenvedtem. A Magyar Slam Gang fiatal koruk ellenére egészen korrekt bulit összeröffentett – ezekben a srácokban van ám craft!

A szlovák Sperm Of Mankind fellépése is azok közé a produkciók közé tartozik, amiket sokáig emlegetni fogok. Az este 11 órai kezdés valószínűleg nem tett jót a zenekarnak, mivel páran közülük addigra már egészen feltűnően hordozták az ittasság összetéveszhetetlen jegyeit. Oly annyira, hogy az egyébként két mikrofonba szimultán hörgő énekest egy pontnál a dobosnak kellett kisegíteni. Egyébként itt szúrtam ki a jelenlévők sorában Veres Gábor Watch My Dying énekest, akit utolsók között gondoltam volna, hogy ilyen helyekre jár inspirálódni(?). Két dal között itt sem telt unalmasan az idő, a közönség rendre az „Áll a pisztoly!” felkiáltással követelte a hallgatóság soraiban megbújó, Bakteriális Vaginózis énekesének színpadra állítását – melyet adódó módon a szlovák zenekar nem nagyon tudott hová tenni.

A szeánsz méltó lezárását a Takony zenekar vállalta magára. A kisember problémáit megszólaltató zenekar hamar közös hangot talált a közönséggel az olyan dalaikkal, mint a Metrópótló autóbusz vagy a Fa – melyből több verzió is létezik. Az énekes többször is a „Dara!” felszólítással élt a dobos felé, melyet már Klára – a guminő – sem hagyhatott ki, így csatlakozott a tomboló vendégsereghez. Az est emelkedett lezárásaként a zenekar többek között a Gallowgrowl-énekessel közösen eljátszotta a Bëlga együttes ominózus Egy-két-há című slágerét, illetve a már említett Bakteriális Vaginózis frontember is szóhoz juthatott pár dal erejéig.

Az esemény összességében rendkívül jó hangulatban telt, néha már-már olyan érzésem volt, mint a LowLand Fesztivál egy-egy grindosabb napján. A malachörgős zenék ellenére a helyszínen végig családias, szeretetteljes légkör uralkodott. A létszám is egészen korrektre sikeredett, és a rengeteg megjelent fiatal mellett szerintem az idősebb korosztályok sem maradtak ki a felhőtlen szórakozásból. Mindent egybevetve ez inkább volt egy közösségi, mintsem zenei élmény, annak viszont nagyon erős! Külön köszönet a szervezőknek és a mindig atom jófej S8-stábnak!