Hangpróba #110 - 2008. június 7.

Sajnos a Hollenthonra is igaz, hogy nem rossz -nem rossz, de messze elmaradt a várakozásoktól. Az előző albumuk fényévekkel jobb... Valami tényleg van a levegőben és igazat adok Sheol kollégának. Eddig idén senki nem vitte át a lécet a vártak közül...
A Reclaim EP nálam 100 pontot ért, az Armada simán 10-es, a Kolossus ezek fényében egy jóindulatú 8-as. Igaz, hogy "hangulatosabb" az album egésze, de ezzel pont azt az intenzitást vesztette el, ami miatt hetekig, hónapokig pörgött az említett előző két anyag. Sőt néhol már az Armadáról ismerős hangulatok is visszaköszöntek. Ejnye-bejnye!!!
Én úgy emlékeztem, hogy régen egésszen el voltam a Kalmah albumokkal, de ez most nem működik. Erős közepes a stílusban... na meg kicsit csalódás
Nem hagyott túl mély nyomokat bennem.
Korrekt.
Az első hallgatásnál csak úgy simán legyalult és azóta is naponta bekerül a lejátszóba, akkora energia löket van benne, ja és a hangzás is igen eltalált. Csak így tovább! Ja és még samplert, méééég több saaampleert!!!!!!!!!!! PREPARE FOR WAR!
Dalok rendben, hangulat rendben, hangzás rendben. Kérem kapcsolja be!
Nagyszerű album ismét az osztrák mesterektől.
Jól mondja viri, sem a hangzás, sem a dalok nem kiemelkedőek most ezen a lemezen. Egy újabb várva várt album okozott csalódást, és ez a 2008-as évre nagyon jellemző, legalábbis nálam.
Sajnos messze van a "The Black Waltz"-tól, de azért a stílusban játszó bandák közül még mindig ők a legjobbak.
Nekem ez egy átlagos death metal albumnak tűnik pár jó témával.
Na ez legalább nem akkora csalódás mint az új Deicide album, de ez is elmarad a várt szinttől.
Zúznak, zúznak, csak éppen megjegyezhető momentumok nem nagyon vannak.
Fémforgács METAL Site! :|
Ez sehogysem kerek - a zene nem több monoton zajnál, amit a kórus morajlása csak növel. Egyedül a ritmusváltások tarthatják ébren a hallgatót.
Ez azért nem kolosszus album, de az érdekesebb megoldások megérnek egy hallgatást.
Ugyanolyan hátraarc lemez, mint a COB-nál. :(
Az ilyesfajta old school death metal még el-el csorog nálam. Erre is azt mondhatom: legalább meghallgattam. :)
Azt hiszem egy fárasztó hét után erre nincs szükségem.
Zúgás és fejfájás...
6 év alatt az X-től idáig jutottak? Teljes a tanácstalanság.
Amíg a lejátszóban zörög nincs is vele semmi baj de ha egyszer kikerül onnan többet nem kerül vissza az biztos :)
Szerintem mindenkinek vannak olyan kedvencei akiknek a zenéje bárhogy is változik az évek során mindig tetszeni fog és vannak olyan kedvencek is akik ha egy kicsit mást csinálnak mint az előző albumon máris ferde szemmel nézünk rájuk. Nálam a KoK ez utóbbi kategóriába tartozik így ezzel a kétségkívül érdekes de lagymatag albummal nem nagyon tudok mit kezdeni.
Kezdem azt hinni hogy a The Black Waltz véletlen volt…
Én úgy vettem észre hogy az ilyen politikailag nem korrekt nézeteket valló együtteseknél inkább mindig a mondanivalón van a hangsúly és a zene sokszor a nullával egyenlő. Nos itt szerencsére erről szó sincs a srácok jól tolják és itt-ott még egész jó dolgokat is bemutatnak de összességben tényleg nem egy maradandó alkotás.
Lásd Hollenthon
Csak a zúzás semmi értékelhető
Az elmúlt évben legalább még a hard rock albumok jók voltak nagyon úgy néz ki ebben az évben ezeknek is annyi :(
Én nem vártam semmit ettől az albumtól, nem is kaptam. Az ezerszer meg milliószor hallott megoldásokat vették elő ők is. Sajna engem ez nem tud lekötni.
A Satyricon nyúlások egész jók. Felejtős.
Sajnálom, de ez a "melodic-folk-csuhaj" metal távol áll tőlem.
Hiánypótlásként ajánlottam az anyagot a fórumban elhangzott "panasz" miatt. Jól feljátszott, kellemes hallgatnivaló, de mindezt már eljátszották azok a bandák, akiktől "tanultak" az arcok.
Ez is amolyan meghallgatom, de sose fogom őket megszeretni banda marad számomra.
Rendkívül komplex album, nehezen tudom elképzelni, hogy vissza tudják adni mindezt koncerteken. Korrekt zúzda, komolyabb jelentőség nélkül.
Én tényleg szeretem "Leopárdékat". Pont ezért vagyok ilyen szigorú a pontozásnál. Az 1999-ben kiadott "Euphoria" albummal sikerült egy hatalmasat dobnia a csapatnak, óriási dalok vannak azon a lemezen, ám az ezt követő 2002-ben kiadott "X" már amolyan "élünk még a nevünkből" ízűre sikeredett. Az elmúlt 6 esztendőben meg kaptunk egy rakás válogatást mindenféle formában, meg egy ratyi feldolgozás-lemezt. Egyáltalán nem ezt vártam, kurvára csalódott vagyok és kéretik visszakanyarodni az "Euphoria"-n hallható dalokhoz.
Egyértelmű hogy egy nagyon profi albumról van szó, érezhetően sok munka fekszik benne, ám igazán közel nem tudott kerülni hozzám, talán azért mert bennem a jóval folkosabb felfogású Hollenthon maradt meg még az ezredforduló tájáról. Azzal együtt még bőven elfogadható a dolog.
Üde színfolt a mezőnyben, ugyanis sikerült színesíteni a hagyományos black megoldásokat jó pár szokatlanabb dologgal. Hangulatilag nagyon tuti.
Nem mondanám hogy ez lenne a legerősebb Kalmah album, de a léc ismét nagyon magasra került. Úgy is fogalmazhatunk hogy sokan a poros nyomába sem érhetnek a zenekarnak.
Én nem látok benne semmi különlegeset, egyedül annyiból tűnik ki hogy nem az ezerszer eljátszott témákat és riffeket tolják.
Ilyen egy etalon death metal album.
Túl tömény és megjegyezhetetlen.
Erősen nosztalgikus felhangú a cucc, számomra sokat nem nyújt, mint ahogy a legtöbb heavy/hard rock lemez sem, mindamellett azért egészen korrekt dalokról lenne szó. /Ha '86-ot írnánk pláne/ Akik igazán odavannak az ilyen zenéért, azoknál tuti betalál.
Ismerve a koncepciót, nem érzem annyira hatásvadásznak a produkciót. Nemúgy, mint a legtöbb (mű)szimfónikus/extrém metal megközelítésű zenekart. Pl: Therion
A hangszeres játék most is lenyűgöző, de a dalok most nem ütnek akkorát. A hangzáson (pl.: dobok) meg még kissé dolgozni kellett volna.
A finn deathmetal egyik legkarakteresebb bandája. Zenéjükben a melodic death mellett black és folkos elemek is szervesen, egységes egészet alkotva jelennek meg.
Kissé tán darabos deathmetal, de nagyon tetszik. (Mondjuk 18 év alatt 3 teljes albumot adtak ki. Gondolom alapos szürőn estek át a dalok. HEHE)
Annak ellenére, hogy az előző album (és még néhány korábbi is) jobban tetszik, ez egy nagyon jó kis album. Messziről felismerhető riffek és ritmusok, irtózatos húzás. Fasza na...!
Nem egy maradandó alkotás, de vitathatatlan, hogy jó úton járnak. Kicsit a dalszerzés terén kéne még előrelépni. A harmadik albumra kiváncsi leszek.
Kösz, nem...Nálám leopárd ügyben megállt az idő már vagy húsz éve!

Vélemény, hozzászólás?