Gyerekek, nincs mit tenni, mióta ráakadtam szinte minden nap meghallgatom, és nem hogy unnám, mindig egyre jobb és jobb lesz. Az ilyenre pedig nem lehet kevesebbet adni, mint 10 pötty. Epikus doom, stoner, és még fene tudja mit kutyultak össze ezek a svéd fenegyerekek, de nagyon eltalálták ezt a főzetet! Nagy Mágusok Ők valóban!

Azt vettem észre, hogy ezt a formációt általában ismerik a metalos népek, és ez nem feltétlenül csak Blackmore apó nevének szól, hanem a csodálatos muzsikának is. Én elég sok neofolk és medieval jellegű zenét hallgatok, így bátran ki merem jelenteni, hogy ez a csapat az egyik legjobb ebben a műfajban. Candice Night istennő mivoltához pedig kétség sem férhet. ;] (Na majd most megnézem, hogy ki is a betokosodott, vaskalapos metalos.) :P

Most ez így ebben a formában valahogy annyira nem.

Nem is kell rajta gondolkodnom, ez bizony 10 pont nálam. ZENE füleimnek! Hatalmas hangulat, nem elcsépelt dolgok, ritkán hallott dallamok.

Hangulatos anyag, jól elvoltam vele.

Na ezzel én nem sokat tudok kezdeni.

Ebben a dark/gothic rock stílusban szerintem nagyon jó amit Gyöngytestvérék művelnek. Ezt a lányt aki a "Holdatyánk mosolya" c. számban énekel, minden számban szívesen hallanám. Nem mintha a srác hangja rossz lenne, de sokkal változatosabb lenne úgy a lemez.

Na, szerintem nem rossz album ez annak aki szereti a kollégák által is említett Motörhead munkásságát. Sajnos én nem tartozom ezen egyedek közé, de ezúttal jóindulatú leszek rosszindulatú daganatékkal :] , és felfelé kerekítek.

Ez a Korog korong (egész hp-n szóvicceket fogok kreálni) valami "szörnyen" jó lett. Erre megint lehet büszke a magyar metalhead, mikor külföldi haveroknak ajánlja a kedvenc lemezeket. ;) Már ez a "Mumus" cím is telitalálat. Gyermekkoromat idézi, mikor nagymamám ijesztgetett vele. Na de fordult a kocka, én fogom rettegésben tartani az egész családot a mumussal háháháh....

Én kedvelem a görög csapatokat általában, mivel van egy egyéni íz a zenéjükben. Ez a csapat sem kivétel, szerintem nagyon is változatos anyagot hoztak össze. A Rotting Christ magasságába nem érnek nálam kedveltségben, de figyelni fogok rájuk is ezután.

Ez a német nyelven előadott csuhajkodás (kösz emp a szót) most nagyon nem tudott lekötni.

Egyetértek a kollégákkal, ez bizony egy nagyon jó album a stílusában. (Ami nekem sem a szívem csücske.)

Utána kell nézenem a Nagy Mágus többi lemezének. Tetszenek ezek a vastag hangzással ellátott Sabbath riffek. Az pedig külön jó pont, hogy van néhány Dio-korszakos téma is.

Na ez jól esett... pedig nem is sör a neve. :)

Soha eddig nem hallgattam ennyi pagan/black zenét, mint az utóbbi hetekben, hónapokban (köszönet az ajánlóknak). Ezek közül inkább a csuhaj-metal dolgok jöttek be; az ilyen "fekete hóvihart" kavaró (szelelő) bandák pedig egyáltalán nem.

Mint filmzene vagy oriental/folk/világzene biztos megállja a helyét - bár szerintem ez nagyon monoton. Közel-Kelet kutatóknak ajánlott.

Az Exit és a 0545 számokat végig tudtam hallgatni, a többi szimplán idegesítő zajhalmaz.

Jobban örültem volna, ha Mr. V inkább egy ütős Metal Church albumon agyalt volna a Yes-szagú progrock helyett.

Nekem annyira nem hiányzik a női ének (kivételesen), Erik hangja rendkívül kifejező és erőteljes. Remélem ez a felállás hosszabb életű lesz mint az eddigiek.

A zene OK, de ez az elbrutalizált ének nagyon hervasztó.

Az eddigi Korog cuccok ismertetői alapján kb. erre számítottam: ez nem az én zeném. Rövidebben: prüsz, prüsz. :)

Ha már ez a suttogó/hörgő(?) dalnok ennyire gyatra, a zenének többet kéne nyújtania; de az megmarad egy semmitmondó szinten.

Lesz még mivel ismerkedni; a 80 perc játékidő rejt még felfedeznivalót. De már néhány hallgatás után is feltűnt néhány hihetetlen jó zenei megoldás. Sokat fogom még hallgatni ezt a madonnás csuhajmetalt! :)

A dalok, dallamok bivalyerősek, az énekes(nők) is kiválóak. Kár, hogy a hangzás olyan művi.

Nekem a szintén svéd Astral Doors neve ugrott be, akik nem éppen doom-ban utaznak, viszont minőségi Heavy Metal-t nyomnak a Black Sabbath hatásaikat nem letagadva. Én így érzem itt is, inkább HR/HM ez, mint doom. Ettől függetlenül jó.

Az első albumukat elég sokat hallgattam, mondhatni kedveltem, szerettem azt az anyagot. Aztán elmaradtak, nem igazán érdeklődtem a csapat után, persze azért képben voltam a megjelenésekkel. A "Can't Help Falling In Love" című förmedvény miatt 1 pontot veszítettek. Meg valahogy az az érzésem volt, hogy Candice Night (istennő) Mr. Blackmore nélkül csak valahol harmadosztályon lenne megtalálható, esetleg lenne neki néhány jó aktja valamelyik magazinnál. Összességében engem hidegen hagy ez az album és ez nem a műfaj miatt van.

A Bathory/Satyricon hatások egyértelműen tetten érhetők a dalokban, az "Auf Nagerlfars Deck" című szerzeményben elég pofátlanul vissza is köszön az említett két banda egy-egy jól ismert riffje. De legalább őszintének tűnik amit csinálnak.

Olyan, mintha 1 dalt hallgattam volna több, mint 1 órán át mindenféle általam láthatatlan fogódzkodó nélkül. Mentségemre legyen mondva, nem hallgatok ilyesfajta muzsikát, bár nyitott lennék én erre is, csak nem fogott meg.

Nem tudok rosszat írni a zenéről. mert nem rossz. De semmit nem érzek a hallgatása közben, csak elmegy mellettem.

Lásd: Cikkek/Albumok rovat

Nagyon ritkán hallgatok ilyesfajta zenét, ezért nem próbálom megmagyarázni miért is jó ez az album. Jó, és kész!

A "Wolverine Blues" korszakos Entombed ugrott be elsőre aztán meg is maradt ez az érzés mindvégig. Jófajta death n' roll, a Motörhead hatások letagadhatatlanok, de sajna nem lesz alapmű.

Talán az eddigi legemészthetőbb Korog album, mégis sokan prüszkölnek. Ez a szép ebben a műfajban :D Korszerű, időtlen, örökérvényű, megunhatatlan, progresszív... Csak szuperlatívuszokban, semmi szégyenlősködés: MESTERMUNKA!!!

Elég inaktív album, hozzák a riffeket, a hörgés is jó, de néhány, ismétlem, tényleg csak néhány jobb pillanatot produkálnak.

Ez az album sem győzött meg ennek a műfajnak a változatosságáról, bár az intrónál azt hittem, hogy ez lesz a nagy "áttörést" hozó anyag. Sajna tévedtem, mert ez is csak egy a sok "csuhaj-metal" bandából.

Sokkal, de sokkal jobb csapatok és énekesek vannak ebben a műfajban szerte a világon. Értek ez alatt több magyar bandát is, bár utoljára a német Axxis tavalyi "Doom of Destiny" albuma tudott igazán megérinteni. Keldian-ék zenéje erőtlen és ötlettelen.

Eredetileg 9-et akartam adni, de ez olyan jó és olyan kevés az igazán szinvonalas ilyen típusú lemez, hogy úgy döntöttem megkapja a maximumot.

Igazán szórakoztató, kikapcsoló, hangulatos zene. Candice Night gyönyörűen énekel, Blackmore remekül gitározik, mi kell még? Hogy nem metal az nem baj, fémzenétől megfáradt füleknek felüdülés:-) Kedvenc: Toast to Tomorrow.

Egy újabb kitűnő black/pagan lemez.

Ritka érdekes, egyedi hangulatú zene, több mint figyelemre méltó.

Jó zene, jó dalok, az ének viszont nem tetszik. Blacknek nem elég fekete, HC-nak nem elég ordibálós:-) szóval olyan sehova nem illő.

Mese nincs, ez tizes. Év végi top 10-emben is ott lesz, az is biztos.

Nincs ellenemre ez a stílus sem, ha jól csinálják, márpedig Gyöngyvérék jól csinálják, így ez egy határozottan kellemes lemez lett. Egyetértek a többiekkel abban, hogy a női ének kaphatott volna nagyobb szerepet is, ha valahol, hát ebben a stílusban annak feltétlenül helye van.

Durva és punkosított Motörhead annak feelingje nélkül. Hallgatható, de meglehetősen igénytelen.

Ez bizony remek, bátran összehasonlítható akármelyik hasonló stílusban mozgó külföldi élzenekarral.

Ez tényleg eléggé jellegtelen, unalmasan folydogált végig az egész, nemigen akadt olyan momentum amire még másnap is emlékeznék.

Változatos, vannak rajta jó dolgok, de (bár nem szoktam lemezhossz miatt panaszkodni) 80 perc egy kicsit sok belőle, különösen a záró instrumentális tétel több mint 16 perce feszegeti a tűrőképességet.

Ez egy teljesen jó kis szimfónikus metal lemez, más kérdés hogy én aligha fogom agyonhallgatni.

Mikor először meghallgattam, mindössze egy 6-7es szintet ütött meg, aztán újra elővéve 3-4x nagyobb hangerőn egyre jobban beüt, és nem igazán tudok belekötni semmibe, igényesen kidolgozott lemez, marha jó témákkal.

Az intro és az első szám közben épp arra hangoltam magam, hogy tudjam legalább a munkájukat korrektul pontozni, ha már a zenéjük nem tetszik, aztán a Toast to Tommorow lakodalmas borzadály és az utána hömpölygő fekália áradat csak mélyebbre ásta ezt az albumot. Inkább hallgatom a cseszett Shiva in Exile -t mint ezt.

Hallgatok jópár albumot hasonló irányban, mert imádom őket, ez viszont nem olyan jól kidolgozott, egyhangúnak tűnik néha, és sok a már másoktól is hallott téma.

Arra tekintve, hogy ilyen zenéket nem igazán hallgatok ez nálam 1 pontot se ér, összehasonlítva azokkal amiket eddig mégis hallottam hasonló stílusban - mert más választotta a zenét - egy 5ös jár nekik.

Az "ének" sajnos túl sokszor nyomja el az egyébként nagyon jó témákat, talán összekéne vágnom magamnak egy válogatást amiben nincs ének, veszettül idegesít mikor egy zeneileg nagyon bejövős albumot az ének miatt nem tudok rendesen hallgatni.

Azt leszámítva, hogy ezen zene érája lassan feledésbe merül, meg kismillió banda játszott hasonlót már, egyáltalán nem rossz zenészek, és akik szeretik ezt az irányt azoknak valószínüleg nagyon be is jön.

Ez sajnos annyira nem az én stílusom, hogy többszöri nekifutásra sem tudom meghallgatni, de ettől függetlenül a stílus kedvelőinek lehet, hogy egy jó lemez.

Motörhead meets (crust?) punk! Ötlet jó, hangzás teljesen jó, slágerek vannak, meg egy-két WTF téma is. Élőben biztos jól megy rá a tánc ;]

Sok téma van itt ami nagyon tetszik, de aztán mindig belerondít az ének, vagy egy -számomra- teljesen oda nem illő meredek váltás.

Nem rossz lemez ez, újdonságokat nem hozott, de minden a helyén, semmi balfaszkodás. (Najó a Forged in Flames -be van egy kicsit idegesítő szinti téma.)

öhh.

Hangulatos szintiprüntyögetős dallamos metal itt-ott egy kis galoppal, pár elcseszett ének / kórusrészt meg érthetetlen szintitémát leszámítva nincs gond velük.

Nekem ezzel az a bajom, hogy egy csomó sztónerre jellemző tulajdonság előjön, azt meg nem bírom. A szólók azért tényleg rendben vannak.

Nekem egy kicsit naív zene ez, nomeg kezdek kinőni az atomdallamos dolgokból. Amúgy jó az összkép, a The Circle pedig telitalálat.

A borító láttán kedvem lenne nekem is bebújni az egyik közeli erdő aljnövényzetébe. Na jó, talán nem. De hogy a németek nagyon tudják művelni ezt a stílust, az fix.

Kétségtelen hogy megvannak a maga értékei, de összességében az a kultúra amit képvisel tőlem távol áll.

Érdekes zene, leginkább azért mert a lehetőségekhez képest nem annyira a black metal kliséket puffogtatják. A lemez vége egy kicsit elszürkül, és a német szövegelés is jól kivehetővé válik, ezért kap egy minimális levonást.

Tökéletes adaptációja ez a lemez a 70-es évekbeli Yes-féle progrock vonulatnak, viszont mielőtt az ember nekiáll hallgatni, nem árt "visszaöregedni" hozzá szellemileg.

A gitármunka egész pofás, de szerintem inkább női énekessel kéne próbálkozni...ezekhez a "szerelmes" hangvételű dalokhoz talán az illene.

Év lemeze! Csak még nem tudom melyik kategóriában.

Nálam ez nem talált be. Szörnyen fárasztó, és sokhelyütt fantáziátlan.

Ez egy minden tekintetben átlagos és jellegtelen lemez. Kár volt pénzt belefeccölni kategória.

Nem lett volna ezzel komoly baj, de amikor a 4-es és 11-es számban megszólaltak ezek a szambára, meg különféle délies/latinos zenékre jellemző betétek, hát akkor hirtelen nem tudtam hogy mindez hogy jön egy pogány metal albumhoz..

Szerintem ez egy abszolút korrekt, igényes megszólalású hard rock / szimfónikus metal abum. Visszatérni már nem fog, mivel nem az én stíluson, de legalább el lehet mondani hogy ebben a rendkívül sok gagyit kitermelő stílusban is lehet még értelmes lemezre bukkanni.

Mindig közel álltak hozzám. Jó dalok, kitűnő szólók, igényes megszólalás.Szóval minden oké!

Az utóbbi idők kissé lapos albumai után újra elemében a "család". Ritchie játéka messziről felismerhető, Candice pedig mindig varázslatos.

Sablonokat kerülő pagan/black anyag. Még a megszólalása sem az a szokványos. Mertek kilépni a sorból. Tetszik.

Vajon megfelel a Hangpróba kritériumainak? Nem tudom, lesz-e még valaha DCD album, mindenesetre ez a német projekt méltó módon ápolja Lisa Gerrard és Brendan Perry szellemi hagyatékát. Zseniális!.

Korábban nem is hallottam róluk, pedig egy sorlemezzel már jelentkeztek két éve. Kellemes meglepetés! Jól megírt nóták, feszesen, hangulatosan. Szeretjük!

Nekem laposnak és átlagosnak tűnik....(Azért ezen a vonalon a hazai East - még Zareczkyvel - mindent visz! )

Lásd Keldian.

Bedurvított Motorhead punkos felhangokkal. Splitkirályok! Gondolom minden rendes cseh kocsmában kijár nekik egy-egy ingyensör.

Erre azért rá kell pihenni előtte. Az emberfia Korogot nem hallgat akármikor. Sőt! Akármikor nem is tudom meghallgatni.

Az átlagosnál azért jobbnak tűnik....sikerült egy-egy jól elhelyezett zenei betéttel meglepniük.

Profi munka, hallatszik a sok belefektetett energia. Német nyelvterületen biztosan rácuppannak az emberek.

Tulajdonképpen nincs semmi gond vele, egyszerűen nem az esetem.