Már megint a Lengyelek! Progressive Doom? Sludge? Post Metal? Én nem tudom pontosan megmondani, de nagyot nem tévedünk ha eme kategóriákban próbáljuk elhelyezni az albumot. Hozzáteszem, hogy én egyáltalán nem szeretem ezeket a stílusokat; mégis, ezek a srácok tudtak valamit amit mások nem, és ami miatt nekem hatalmas élménnyé vált a zenéjük. Az egyetlen negatívum, hogy a lemez elején hallott csodás tiszta ének nem tűnik fel a későbbiekben, ez nagy butaság volt részükről. A "Phaze III- Blood Bond" mekkora szám már, te jó ég!

A nagyszerűen sikerült "Mezzo Forte" után sokat vártam ettől a lemeztől, mivel ezt sokkal metalosabbnak,keményebbnek ígérték. Ehhez képest éppenhogy gyengébbnek érzem egy fokkal; úgy látszik a komolyzeneibb megközelítés jobban áll a csapatnak.

Nehezen viselem a banda anyanyelvének hangzását. Károgva/hörögve még nem is lenne vele gond, de a tiszta énekben zavar. Egyébként ha már ilyen zene, akkor nekem az Alkonost a nyerő, abban van szép női ének is legalább. :P

Nem tudom mi a fene akart ez lenni, de az idegeimet erősen próbára tette. Beszéd, prüntyögés, zajok voltak gazdagon, csak épp' a zenéről feledkeztek el.

Hihetetlen, hogy ilyen zenét még játszik banda és hallgatják is az emberek. Igazi Hungaricum!

Pistike elmondta amit én is gondolok. Annyival kiegészíteném, hogy szerintem ez a saját stílusában sem egy kiemelkedő darab.

Zúznak ahogy a nagy könyvben meg van írva, de sajnos sokat nem tesznek hozzá a stílushoz. Az a probléma az ilyen albumokkal, hogy nincs bennük semmi igazán emlékezetes; bár tegyük hozzá, hogy pár hallgatás erejéig jól tudnak esni.

A snecy által felsorolt egyik csapatot sem szeretem, így nem is lepett meg, hogy ebben sem találtam semmi jót.

Egy igazán jó számot találtam, mégpedig a "Seal Slayer" személyében. Talán ha a hip-hop, és a feka zene szerepeltetése helyett a dalszerzésre koncentráltak volna mindannyian jobban járunk.

Én egyáltalán nem szoktam ilyen zenéket hallgatni, ezért nagyon kellemes meglepetésként ért az album. Biztos, hogy fogom még hallgatni a hp után is; üde színfoltja lesz a gyűjteményemnek. Hatalmas ősfíling van ebben a zenében!

Már a borítóra pillantva is elfogott a hányinger; lángoló gitár, kitárt szőrös mellkas, broáf. A zene hallgatásakor meg az tűnt fel először, hogy milyen szarul szól. Azt hittem egy ilyen lemezen az a minimum, hogy penge hangzást raknak alá. Az énekes magas hangjai is ezer tűvel szurkálták a hallójárataimat. Biztos nagy gitárzseni Malmsteen, de engem ez nem tud meghatni, ha az egész lemez dögunalom.

Beszarás má' komolyan mondom, hogy minden lemezen feldolgozásnóta van; jelen esetben a "Zombie". Az meg még durvább mikor az a legjobb szám...

Vidám Vasárnap FTW!

Nem volt még elég időm a teljes kiismeréshez, de megelőlegezem a bizalmat, mert minőségi cuccos!

Kimondottan jó! Bár a női ének bánccsa a füjemet és kicsit feleslegesnek is érzem, azért eldünnyögött párszor a háttérben.

Távol áll tőlem mind zeneileg, mind szellemiségét tekintve ez az irányzat, mindazonáltal voltak érdekesnek mondható pillanatai is.

"mily csodás balett kerekedik, csupa forma és szín..." A megismeréstől egy saroknyira, a kiismeréstől fényévnyire azt tudom mondani, hogy ez egy borzasztóan izgalmas anyag! Megmentette a HP-s hetemet a totális unalomba fulladástól!

Na. Minél tovább hallgatom, annál jobban torzul az arcom, úgyhogy nem kínlódok tovább.u.i.: végül is végíghallgattam és még élek. Csak egy ideg ráng azóta a jobb szemem sarkában.

Nyilván sosem hallottak a srácok a Downról. Jó mocskos anyag.

Akinek rá áll az agya egy kicsit puritánabb Anaal Natrakh-ra, vagy Impaled Nazarenre, annak minőségi gyalulásban lesz része. Tudják ezek a Belgák, hogy mitől döglik a légy! Egyébként semmi különleges, vagy világmegváltó dolog, csak padlógáz.

Kellemes hallgatnivaló. Sajnos az igazán kiemelkedó nóták hiányában nem lesz maradandó anyag, de van bennük lehetőség bőven.

Kellemes anyag. Az a baj vele, hogy pl. már a Wolves albummal kapcsolatban sincs egy centiméter emlékem sem és egy-két hét mulva a Manifesto is elszáll és távoli lesz, mint laposfing a hűvös októberi szellőben.

Egy gondolat bánt engemet. Mégpedig az, hogy nagyon nem szeretem a Bluest. Ezen Gary Moore sem tudott változtatni, amúgy biztos nagy ősfíling van benne, vagy mi a fene... XD

Hú, de ügyes! Hú, de nagyon tud! Ez egy szánalas szemétkupac. Röhejes, felesleges, túljátszott technikai gyakorlatok, szar hangzással, nevetséges dobtémákkal, a borítóra nem is találom a szavakat. MI EZ MÁR??? És ez a kocsmás üvöltözés / visítás hozzá. Köze nincs a "zenéhez". Ez nem zene! Akinek erre égnek áll a gitárnyaka, az perverz!

Teljesen korrekt. Pont megfelelően dallamos és pont megfelelően harapós is. Tetszik!

A vidám vasárnapos szöveg nekem is böki egy kicsit a fülem. Valahogy nem áll a számra, hogy együtt énekeljek velük, és ez baj. De a zene kimondottan tetszik. Mondjuk a Sola Scriptura azért még vezet egy teljes fejhosszal.

Súlyosan nyomasztó, épp ezért jó. :-) Nehéz anyag, nem könnyű vele megbarátkozni, de megéri a fáradságot.

A Mezzo Forte különlegesebb volt, de ez is egy sok szépséget magában rejtő, kitűnő doom album, a női ének is tetszik.

Egyedi zene, a zenei rész nagyon érdekes, de ez a sok helyen gajdolásnak ható éneklési mód nagyon zavart, a nyelvvel nekem nem volt semmi gondom, illik ehhez a zenéhez, pontosabban más nem is igen illene hozzá. Az idegesítő ének miatt azonban nemigen fogom hallgatni.

Ez marha idegesítő a sok zaj, zörej, beszéd, mifene miatt, ebben a formában kuka. Mindazonáltal úgy érzem tudnának ezek az arcok jó zenét is játszani ha akarnának, mert sok részletből hallani, hogy jó zenészek és fantáziájuk is van hozzá. Meg fogom hallgatni valamelyik korábbi lemezüket és elképzelhetőnek tartom, hogy kellemes csalódás fog érni.

Soha nem kedveltem őket és ez most sem fog megváltozni.

Ez nagyon nem az én zeném, arra sem szívesen vállalkoznék, hogy eldöntsem stílusában jó-e vagy nem, inkább semleges maradok.

Nem túl fantáziadús, de egy kis tombolásra bármikor jól használható.

Ígéretes teljesítmény, a nóták tényleg lehettek volna még erősebbek, de így is érdemes figyelni rájuk a továbbiakban.

Nem nyűgözött le. Túl sok trendy elem van benne, és ebben a közegben nem tartom túl hatásosnak az egyébként nem rossz női éneket sem.

Csak azért nem 10, mert ez már a sokadik ilyen lemeze. De felőlem jöhet tonnaszám. :-)

Ezt sem nekem találták ki. Nem kedvelem sem Malmsteent sem Rippert, Malmsteen stílusa nekem borzasztóan fárasztó, ha tizedennyi hangot játszana le akkor talán jó lenne és Ripper sikoltozós stílusa baromira nem illik Malmsteenéhoz. A hangzás ráadásul katasztrófális, sokszor mintha egy ócska zsebrádióból szólna.

Na hát úgy tűnik az öregek még tudják hogy kell az ilyet csinálni. :-) Ez egy fasza, húzos, dögös kis metal lemez, nagyon jól esett így hirtelen. Manapság elég ritkán hallgatok ilyesmit, de ez időnként biztosan vissza fog térni.

Nagyszerű, igényes zene, -1 pont a valllásos tartalomért.

Végre az előző hangpróbák tonnányi unalomba lassult doom áradata után, Sheol az arcunkba rak egy olyan doom albumot ami keményen odarak az embernek. A phaze I. két nótája szépen feltekerve a hangerőt a legrosszabbat hozza ki belőlem, a bennem rejlő gyűlölet nagy része a felszínre tör. A phaze II. egyelőre nem volt különösebb hatással rám, de szintén jó anyag, az utolsó két phaze aztán totál elborítja az embert, valami kellemes szomorkás gyűlöletet hagy ott az ember szívében.

Gondolom az már leszűrhető volt előző hangpróbákon, hogy ezek a "húzza a szalagot a magnó" hörgős-morgós dolgok terén elég válogatós vagyok... Igaz ebben vannak gyorsabb részek, s a női éneknek köszönhetően változatosabb is, de így sem nekem való cucc.

Fehéroroszország - ahonnét ez a banda származik és a többi környező ország - beleértve Oroszországot is, nagy számmal fialt hasonló bandákat és sajnos nagyon ugyanazt csinálják. A Kamaedzitca jelen munkájával is elégedett lehetnék ezen a mezőnyön belül, ha nem pakolják teli ennyi átkötő elemmel - néhány helyen kettő egymás után - a lemezt.

Az Atrox előző albuma, az Orgasm veszett nagy kedvencem és nagyon örültem, hogy új lemez jött tőlük. De csalódnom kellett sajnos. Teljesen más zenét játszanak már, ami nekem egyáltalán nem fekszik, kivéve a No Coil For Tesla című nóta, ami egy hihetetlen jó szám, és úgy ahogy van totálisan kilóg az albumból, naponta 5-6x meghallgatom. De ez az egy nóta nem segít a teljes albumról alkotott véleményemen.

Ossian \m/

Görög southern rock? Látok bennük potenciált, csak amellett, hogy nagyon Down ízű, elég lapos is lett pár helyen.

Semmi újat nem hozott ez a lemez igaz, de jól összerakott cucc, jó hangzás, jó témák, jó játék a jójó! Szóval bejött ez a lemez, szeressük!

Az énekes hangja kicsit fáj, azon kívül egész jó!

Ha pár dolgot lehagynak ebből az egészből, nyugodt szívvel megadom rá a 7 pontot, de így ezen a 6on is erősen el kellet gondolkoznom, ez a diszkós intro, na meg az a nóta amelyiknek utolsó 1/3-a rap... A Waltari - Yeah! Yeah! Die! Die! Death Metal Symphony In Deep C című lemezén még viccesek és jók is voltak ezek a stíluskeverések, Deadlockéknak viszont nem jött össze...

Jó ez az album eléggé, csak attól függően épp melyik szám megy 5-8 között ingadozik az értékelésem.

Ennyit azért megér, nagy rajongóknak biztos többet is, de remélem a borítót ők is elásták jó mélyre ahonnét soha nem kerül elő.

Végig se bírom hallgatni "sajnos".

Adok rá 6 pontot, mert úgy hallom jól csinálják amit csinálnak, csak nekem ez egyáltalán nem tetszik.

Ez sem a leghallgatóbarátabb cucc amit hallottam, de szerencsére érezni az egyéniségre való törekvést, így a mérleg nyelve inkább a pozitív oldalra billen.

Egy kicsit sok lett a nehéz és fullasztó téma, de amúgy jó.

Kár ezért a sok közbeiktatott átvezetőért, bár egy folkmetál lemezen ez még bocsánatos bűn. Abban viszont egyet kell értenem, hogy ezek a Kelet-Európai, szláv stb folk bandák egy kicsit egykaptafára készülnek...

Gyakorlatilag semmi érékelhetőt nem találtam ezen, ami azért egy háromnegyed órás albumon nem kis szó..

Egy baj van az Ossiannal, túl ritkán adnak ki lemezeket, és túl sokáig várakoztatják a rajongókat ezzel a csodával..

Sok közöm nincs ehhez a zenéhez, de mondjuk összehasonlítva egy Locust on the Saddle-lel, ez bizony nagyon elbújhat..

Pont azt kapom, amit elvárok egy mai death metal lemeztől. Röviden ennyi, nagyon nincs is értelme elemezgetni.

Nincs szó arról, hogy különösebben eredeti vagy virtuóz zenét játszana a csapat - az Opeth-ből, Riverside-ból és Porcupine Tree-ből merítkeznek - egyszerűen csak jó hallgatni az ismerős dolgok ellenére is. Nálam ez most elég volt a magasabb ponthoz.

Az egekig lehetne éppen magasztalni az új Deadlock-ot, hiszen tudnak zenélni és tudják mi fán terem a dalírás, nálam sok sót mégsem fognak elfogyasztani. Az énekesnő hangja abszolút "idegenül" hat ebben a közegben, hiába lehetne arról is jókat mondani...Trendy ez az egész, majd kinövik!

Kár hogy középtájt megtörik a lendület 1-2 szám erejéig, mert végülis csak ez mentette meg a 10 ponttól :} Ugyanakkor ez a lemez eszembe juttatja, hogy mennyire leszoktam a Blues-Rockról...Talán pont ezért jó ilyet hallgatni, mert az embernek amúgyis ritka vendége ez a lejátszóban?

Ez valami rettenet. Ő a mi gitárhősünk!

Nem szeretem az értékelést elintézni annyival hogy nem nekem szól, de sajnos ez a helyzet. Amúgy komolyabb gond nincs vele.

Az oké, hogy jammelés, örömzene meg hangszeres maszturbáció, de ez így ebben a formában tíz emberből kilencnek értékelhetetlen / élvezhetetlen. Számomra is az. Az meg hogy mindezt egy ilyen vidámvasárnapos keresztény köntösbe kellett csomagolni...sajnos önmagáért beszél.

Neves lengyel zenészek újító szándékú doom fogata. Nem is rossz! Mindenestre nehéz falat.

Tényleg sokkal autentikusabb doom zenét rejt, ahogy igérték. Szeretem is!

Nekem nagyon bejönnek a kelet-európai folk/pagan/black/stb. anyagok. Valami különleges hangulatot tudnak teremteni. Amit itt hallasz, az barbár, szláv csatametál, jobbnál jobb dalokkal. Van ahol megpihentet, máshol harcba hív és győzedelmeskedik.

Ha korábban a Blindeadre azt mondtam nehéz, akkor erre nem is tudom milyen jelzőt használjak. Van itt minden, ami önmagában nem lenne rossz, de dalokat elfelejtettek írni a fókavadászok. Csak sörrel a kézben....és ne legyen körülötted semmi.

Placebó! Nagyon jól megvagyok nélküle, nem árt, nem használ.

A zene alapján nem hittem volna, hogy görögök. Teljesen megbízható Mississippi minőség! Le a kalappal!

Ez jólesett! Semmi pöcsölés, finomkodás, csak deathmetál az arcodba. Földhöz vág!

Nem nagyon hallgattatja magát. Valahogy nem kivánkozik vissza a lejátszóba....pedig nem rossz! Mindenesetre kap később is esélyt. Most csak ennyi.

Kiszámítható és kommersz anyag, nekem a női ének sem tetszik igazán. Ráadásul "agyonkeverték", amitől a maradék ereje is elment.

Jó az öreg a háznál! Gary bácsi 40 éve nyomja a jófajta bluest és hardrockot. Manapság viszont sokan játszák ezt a stílust jobban.

Vitathatatlanul nagyon tud "nagyarc" Yngwie gitározni, de kismillió tök egyforma lemez után azért óhatatlanul felvetődik, hogy ez egy teljesen felesleges kiadvány. Aztán Tim "mindenhonnan kirúgnak" Owens hangja sem illik ehhez a neoklasszikus/magamutogató metálhoz.

Na, ez az ami nem az én zeném, mégis nagyon jó volt meghallgatni. Nem sok ilyenbe ütközöm...

A So Many Roads miatt emelkedett kissé a pontszám, legalábbis a gitárszólók megmentették a "szégyenpontoktól" az anyagot.

A szimfónikus megoldásaik még tetszettek is... asszem. A doom műfajjal továbbra sem tudok megbarátkozni. Ezen a lemezen is a néha felbukkanó női ének teszi némileg hallgathatóvá a vonszolós témákat.

Fura és érdekes zene. Olyan mintha egy prüntyis rockzene hallgatása közben bekapcsolnád a tévét, vagy más forrásokból különböző zenék szűrődnének be. Jó!

Az újkori Ossian lemezek nekem kicsit összefolynak. Ettől függetlenül kellemes hallgatnivaló lesz... a következő album megjelenéséig.

Tompa középmély zúgás az egész... ha a mélyeket valaki tesztelni akarja, ezzel is megteheti.

Jó hangzással megtámogatott, feszes henteslemez (őrlés/darálás). A HP erejéig el tudok viselni egy-egy ilyet a lejátszóban, de amúgy soha.

Tetszik. Az intro alatt azért 2x is megnéztem, hogy jó albumot hallgatok-e. Aztán az első dal elsöpörte a kétségeimet. Jól váltogatják a dallamos és az őrlő részeket; Sabine éneke és témái előtt meg leborulok.

Gary újra felvonultatja a blues standardokat és - láss csodát - működik a lemez. Izgalom és újdonság nincs, csak feeling.

Ripper kimondottan szar választás volt. A hangja egyáltalán nem passzol ehhez a zenéhez. Persze maguk a dalok sem Yngwie legerősebbjei; játszani nem felejtett el, csak az egészből a címben említett "flame" hiányzik.

Húzós rock/metal a W.A.S.P. aranykorszakát idézve. Blackie Lawless, jól kösd fel a gatyád, mert ez az Animal szétcincál és kenterbe ver! :)

Frankón el lehet hallgatni, a szövegekre meg nem kell odafigyelni.

Csepp a tengerben, tű a szénakazalban... etc... aki akarja, keresse, hallgassa, élvezze. Én nem tudtam.

A 2003-as "Elegant..." albumukat imádtam és a mai napig megfordul a lejátszómban, de azóta nem sikerült közel kerülniük hozzám az új anyagaikkal. Beszerzem őket, mert hátha, aztán csak úgy megmaradnak.

A (nevezzük) 3. track valami óriási, imádom és sokszor meg fogom hallgatni, az 1. , 2. és 4. track szintén kellemes hallgatnivaló, de a maradék 10 (!!!) dal pocsékul sikerült.

Mindent elmondtak az előttem szólók, nem tudok hozzátenni semmi újabb infót. Nem az én világom.

Ötlettelen darálás arctalan dalokká gyúrva. Ez az amit kapunk, ez az ami most nem hoz lázba,

Jó, ötletes, kellemes hallgatnivaló. De nem adja meg amit várok a zenétől. Ősfílinget, wazze! :)

Vannak jó albumai az öregnek, még a szar hangzás is megbocsájtható lenne egy Rising Force vagy Marching Out nívójú dalokkal, itt viszont nyoma sincs tudatos dalírásnak. Talán egy újabb alkohol- és drogmámorban összehozott albumot hallhattunk tőle... ...ismét :(