Eleinte igencsak húztam a szám mikor hallgattam az új albumot, aztán addig győzködtem magam, hogy kezdtem ráérezni az ízére. A hangzásra sajnos vannak panaszaim; a magas hangokat a jó ég tudja hová tették, nagy hangerőn hallgatva azért elviselhető a dolog. Amiért jószívű vagyok a lemezzel, az annak köszönhető, hogy ez ismét messze áll a tucat kategóriától, noha a dalok nem sikerültek olyan jól, mint akár az előző albumon lévők.

Ismét egy minőségi anyagot hoztak össze a volt Windir-es srácok. Ez a zene számomra olyan, hogy amíg szól addig szívesen hallgatom, de nem biztos, hogy gyakori vendég lesz a foobar2000-ben a későbbiekben.

Valójában az a bajom a lemezzel, hogy pl. a Dark Tranquillity 16 éve már jobb, megjegyezhetőbb dalokat írt, mint amik itt hallhatóak. Ennek ellenére kellemes kikapcsolódást nyújt amíg szól, de nálam az ilyen albumok a felejtés homályába vesznek a HP után.

Csak dícsérő szavakkal tudom illetni az új lemezt. Minden a helyén ahogy kell; változatos, szórakoztató zene. Akik ismernek bizonyára nem lepődnek meg, ha azt mondom, hogy a "Feats of War" a kedvenc számom. ;) Ejj, ha Tina Stabel nagyobb teret kapott volna mekkora kövér 10 pontot adnék...

No, becsülettel végigküzdöttem magam rajta majdnem 3x , de többször már csak akkor fogom ha fizettek érte. :) A lemez úgy szólt mintha 2 méretes vattacsomót gyömöszöltem volna a füleimbe, a zene meg biztos jó annak aki szereti. Remélem nem hallok róluk soha többé. :P

Nagyon szép zene található a lemezen; különösen tetszik ez a szomorkás, mélabús atmoszféra ami körüllengi az egész produkciót.

Zeneileg, hangzásilag rendben van, EP az LP-k között nincs rendben. A tehetségükhöz kétség sem férhet, épp ezért kívánok nekik egy zsíros szerződést, ha már a sok kutyaütőnek is van...

Globálisan nézve egy nagyon egyedi és érdekes zenét rejt a korong, persze részleteiben mutat hasonlóságot más bandákkal, de akkor is. Nálam csak azért nem max. pontos, mert ezzel a fránya hangzással már megint nem tudok megbékélni, de ezt leszámítva mestermű!

Ez a giccses, szirupos zene egy csalogánnyal talán még tetszene is, de ezzel a hím házi verébbel nagyon nem jön be.

Zeneileg nem volt rossz, bár kissé egysíkú. Az ének nekem sem tetszett; az utolsó számban előadott részeg, kocsmai duhajkodás meg annyira megviselt, hogy az eredetileg tervezett 6 pont is lejjebb kúszott eggyel.

Ezen most sokat nem kell gondolkodnom. Bár igen lassan érett be az anyag, végül is megbarátkoztunk. Egyébként elég zsákutca ez a vonal és mégegyszer nem fogom bekajálni. A hangzás meglehetősen elbaltázott és megnehezíti a zene kiteljesedését.

Kiváló viking anyag. Ez a stílus erről szól. Meg kell becsülni a csapatot (a Helheimmel együtt), mióta a viking metal egyenlő lett a seggrészeg, sörborogató csuhajkodással...

háromszor is végíghallgattam, de egyszerűen nem tetszik. Elmegy mellettem, mint a 6:20-as gyors. Tudnak zenélni, de számomra izgalmas nóta egy sincs az anyagon.

A bugyuta szójátékból született csapatnév (olvasd visszafele és megkapod a zenekarvezető frontember nevét) egy elég megbízható, magas színvonalú folkos, blekkes, dettes zenét takar. Nekem ízlik.

Az a helyzet, hogy ezen stoner formációk elég nagy része el tudja csípni zeneileg a fonalat. Füstöl, fílinges, southern, meg minden, de a legkevesebbjük fordít ugyanekkora hangsúlyt az énekre. Tessék megnézni, hogy a Popa által is megemlített párhuzamoknál mennyire ultramagas a vokális színvonal is. Nálam a kecskesegg ezügyben nem vitte át a lécet.

Az első 3 szám masszívan retyószint. A negyediktől meg mintha megjött volna az eszük, elkezdtek zenélni és a színvonal is erősen felfelé kanyarodik. Azért a nagyipari fröccsöntők üzemterületére jellemző műanyag szag erősen árad így is az anyagból...

Tekerednek a témák, mint a fonottkalács, minden úgy tűnik, hogy a helyén van, egy Morningrise kópiához, de az összhatás számomra olyan, mint a vicsorgó, saját farkát kergető kutya. Szerintem ez az anyag nagyon nem őszinte... Minden túl a helyén van, túl megtervezett, túlságosan le akar venni a lábamról, tulságosan a maga igazát hajtogatja. (bocs)

Engem a zene elsősorban (a dobhangzás egy az egyben) a megboldogult Einherjert juttatja eszembe, amire jön a gyönyörű női ének (a nyitó nóta mekkora már!!), folkos népies beütés, egy lehelletnyi jazz, ezer hangulat érzelem.. Szerencsére árad az anyagból a hitelesség és az őszinteség Az említett előd Dragons of North és Norvegien Native Art albuma óta nem hallgattam ennyire élvezettel ezt a zenét!

Sok helyen a stílus etalonjának számító Kamelotot juttatja eszembe a csapat, de kizárólag jó értelemben. Időnként bele tudok szeretni egy-egy "ilyenfajta" számomra stílusidegen anyagba is. Nos, a Dark Moor szinfómetálja engem meggyőzött. (a hangzás nálam teljesen korrekt, bár a gittyók tényleg lehetnének egy csöppet előrébb)

Én bizony semmi nagy problémát nem látok itt a már említett stílus-túlterheltségén kívül... Ez még így is, tokkal, vonóval megeszi a COB-ot.

Hörög, morog, dohog Néró kora, komorságot és szenvedést mutatva. Igényes munka ez Szatyoréktól; ettől függetlenül, nem hiszem hogy még 1x előveszem (gondolom sokak bánatára). :)

Fél pont mínusz a nyitó - gondolom "téli szélvihart" szimuláló - károgásért/hörgésért. Alapvetően nem rossz ez, de nem nekem szól.

Egy idő után biztos bele lehet hülyülni a tulipán nemesítésbe. Nna az agresszív kertészek játszhatnak ilyen zenét, gondolatban adnak annak a fránya növénynek. :)

A HP-n olyan elegy, amit az én gyomrom is bevesz: dallamos gitárok, nem bárgyú tempók, az agresszív ének sem idegesítő.

A zene jó és ötletes, a hangzás viszont fos.

Szép dallamok követik egymást, de olyan fájdalmasan lassan, hogy néhány szám után unalomba fullad az egész.

Minden rosszra fel voltam készülve a progresszivitás, meg death metal hallatán. Kellemes csalódás - simán hallgatható laikus füllel is. Az első szám Amorphis-t idéző részei tetszettek.

Ez elég... eklektikusra sikerült. Néha totál szétesik a hegedű, az ide nem illő női ének, meg a dajdajozás. Pedig a koncepció nem rossz.

Azt vártam, hogy a spanyol srácok folytatják az előző lemez "fülbemászó metal"-ját. Ehelyett nagyzenekaros metallal próbálkoznak a'la Rhapsody, ráadásul az első két számban egy fia saját ötlet sincs (az Operaház fantomja már lerágott csont). Ami meglepő, hogy szó sem esik arról hogy ezek feldolgozások lennének. Sz'al döbbenet.

A bodom-os részek megérnek akár 8-9 egységet is, de az esetenként bekúszó viking témák lezúzták a pontszámot. Ha lenyesegették volna a sallangot, simán jobb lemez lenne ez, mint a legutóbbi COB alkotás.

Annak ellenére, hogy már nem lesz több Nemesis Divina vagy Rebel Extravaganza, még mindíg nagyon jól zenélnek és a dalok is tetszettek. Nekem is kellett hozzá elég sok hallgatás, de összességében meggyőzött.

Nagyon tetszik, nagyon jó kis lemez, nem túl nehezen emészthető, talán még azok is meg tudnak barátkozni vele többé-kevésbé akik nem nagy barátai a műfajnak. :-) Ugyanakkor nagyon jó dalok vannak itt, pl. Disciplined vagy a címadó Milorg.

Nem mondhatom hogy rossz mert nem lenne igaz, csak kissé jellegtelennek találom, igazából nem érzek késztetést, hogy sokszor meghallgassam. A Dimensions Crossed viszont egy remek nóta!

Végig sokszínű, változatos, érdekes lemez, jó dalokkal, a már mások által is említett Feats of War tényleg min. 100 pont. :-).

A HP átlagnál picit jobb stoner, azonban a Tonite kivételével nemigen van olyan nóta amit kedvem lenne többször meghallgatni. Szerintem messze nem ér fel a Black Sabbath-hoz vagy a Trouble-hoz, igaz én nem vagyok a műfaj nagy rajongója.

Szép és kellemes zene, örömmel hallgattam.

Nem találtam benne sok kivetnivalót, hacsak a helyenként túlzott Opethizmust nem tartjuk annak. :-) Zeneileg teljesen oké.

Rég hallottam ennyire érdekes és egyedi zenét ebben a műfajban, a messze nem tökéletes hangzás ellenére is jár a maximális pont.

Igényes, de engem nem nagyon tudott lekötni.

Semmi emlékezetes.

Legtöbb ember mindig azt mondja nekem, hogy a Nemesis Divina volt a legjobb Satyricon lemez, és azóta nem is olyan jók. Tény, hogy az egy állat és meghatározó lemez volt, de szerintem a Satyricon albumait nem kéne egymáshoz hasonlítani, mert mindegyik teljesen más irány... volt eddig, hisz ez az új anyag most nem igazán kanyarodott el az előző kettőtől. Amit én nem is veszek zokon, igaz mikor kezembe került a lemez nem ütött be azonnal, csak a Black Crow On A Tombstone című nóta, amit volt, hogy meghallgattam egymás után 6-8x is. Aztán egy két héttel később hirtelen beütött az egész, s a teljes lemez pörgött le egymás után 3x. Azóta is szinte naponta megfordul a lejátszómban, szerintem hatalmas.

Ebbe nem tudok belekötni, és őszintén nem is akarok. Tehetséges arcok újabb korrekt munkája, amit bármikor szívesen hallgatok.

Egyetlen nagy bajom ezzel a lemezzel, hogy a nóták fele bejött, a másik felük meg semmitmondó.

Kevés zenének sikerül bántani a füleim, de ezen az albumon jó párszor összehozták ezt Arkadiusék egy skót duda segítségével. Érdekes a lemez hangzása, amikor a háttérben szól az említett hangszer akkor semmi gond vele, de mikor előtérbe kerül akkor nagyon rossz. Nem csak a dudával van ez, néhány sebesebb résznél káoszba fullad az egész, gyakran hallom úgy, hogy nem fordítottak elég figyelmet a lemez hangzására, a dalok előadására. Kár érte.

Más műfajnál azt hiszem nem lennék kibékülve ilyen hangzással de egy southern/stoner lemezhez ez szerintem állat. Ezt a lemezt kevés hangerőn hallgatni hatalmas vétek, bömböltetve meg hatalmas hangulata van és kész. Aki nagy rajongója az első Black Sabbath albumoknak, kedveli a Pentagram, a Down, a Trouble és Cathedral lemezeit - hogy csak párat említsek akik eszünkbe juthatnak hallgatás közben - az mindenképp tegyen egy próbát a szuper nehéz kecskeseggel is!

Lehet csak mert sok Epica -t hallgattam az utóbbi időben, de ez a lemez nekem nagyon vérszegény.

jóság

Helyzet az, hogy ez a csapat olyan zenét próbál játszani amit én egyébként nagyon szeretek, viszont ez a lemez több helyen vérzik, illetve az én fülemet bántja. Sajnálom ezt, hisz vannak nagyon jó részek, amikbe aztán sajnos mindig belerondítanak valami elcseszett húzással. Az énekesnőjük hangja sem a legjobb.

Az énekes srác hangja szerintem nem a legjobb ehhez az egészhez, de maga az anyag jó, igaz számomra nem túl kiemelkedő.

Igazából adhatnék erre a lemezre több pontot is, mert a hangzással és a zenével nincs különösebb gond, viszont ez a vonal nagyon kifacsart már, lapátolni lehet az ilyen albumokat, szokás szerint a banda név + albumcím is viccesre sikerült. Amerikában nagyon kapós mostanában ez úgy látszik, élőben biztos jó bulikat tolnak, hisz igazi buli zene ez, "modern csatametál"...

Nem igazán jön be az újkori Satyricon, számomra valahol a Nemesis Divina-nál értek véget, az meg már nem most volt...de mivel jóval átlag feletti még így is, ezért megérdemelnek egy korrekt pontot.

Nem épp tucattermék, bár a Windir névhez azt hiszem nem tettek hozzá.

Én is csak a jó dalokat hiányolom, bár amiatt tiszteletet érdemelnek hogy nem a modern trendnek megfelelően nyomják a zenét.

Furcsa, de régebben amilyen pofon egyszerű dalokat írtak, pont annyira voltak hatásosak is...kicsit elvesztek a részletekben.

Ha igazán odalennék a sztóner dolgokért, akkor pont ez a teljesítmény lenne az, amit elvárnék egy ilyen lemeztől, de mivel annyira nem vagyok érte oda, így marad a 'jó' osztályzat. A hangzás azt hiszem direkt ilyen, sok "társuknál" hasonló a helyzet, de maga a zene nem is követel meg túl nagy utómunkákat meg kozmetikázást.

Kellemes zene, határozottan meggyőzőbb mint a Sirenia az elmúlt fordulóból...ráadásul a női ének is rendben van. Részemről a gond az hogy 1999-ben készítettek egy marhajó lemezt, és hát a saját maguk által felállított mércétől jócskán elmaradnak. Pont ugyanabba a kommersz / populáris irányba indultak el, mint millió sorstársuk.

Az biztos hogy nagy hatással volt rájuk az Opeth, de azt nem gondoltam volna hogy minőségben majd ugyanolyan színvonalasat alkotnak. Kibaszott zsenik! Mellesleg az anyag ingyen letölthető a banda weboldaláról a kiadói herce-hurcák miatt.

Nagyjából hasonló körökben mozog a banda mint az Enslaved-Cronian-Vintersorg hármas, annyi különbséggel hogy érezhetően több a folkos rész ebben. Sok izgalmat nem okozott a végighallgatás, talán pont azért mert az előbbiek mindent ellőttek már ebben a progresszív viking témában..

Nem tudom, lehet hogy csak én futottam bele egy kókler verzióba, de a hangzás borzalmasan hitvány, a szimfonikus és szintetizátor-betéteket hallom, de a gitárokat csak sejtem....pedig asszem nem lenne rossz. Szerk: A retail megdörren ahogy kell, úgyhogy kellemes csalódás a lemez...

Kritikán aluli vokál, korrekt zenei koncepció. Kár hogy az egész olyan metálkóros. A sebességmániájuk azért értékelendő.

Nem egy tipikus hangzás, de nem rossz. Az zene továbbra is előremutató, jó szokásuk szerint. Soha rosszabbat!

Egy újabb jól sikerült lemez. Bár csak másodállásban/részmunkaidőben dolgoznak itt a fiuk, de a minőségre sok energiát fektetnek. Igényes, kiválóan megszólaló album. Szeretem.

Még gondolkodom a max. ponton. Ebben benne van minden, amitől ezt a műfajt szeretjük...Erő, agresszió, harmóniák, változatosság. Az év első meglepetése!

Izgalommal várom a zenekar aktuális megjelenéseit, mert régi nagy kedvenceim. Most - csakúgy, mint legutóbb - kissé csalódott vagyok, mert újra nem sikerült a továbblépés. Kissé önismétlő és egyre jellegtelenebb dalcsokrot kapunk ezúttal is. Ennek ellenére, ennél rosszabb pontszámot nem adhatok....

Na igen, így ismeretlenül kb. ilyenre számítottam. Jó,de semmi extra stoner. Unalmas perceidben előkerülhet.

A Sufferion...óta tartósan nem kerülnek közel hozzám. Egyszer-egyszer meghallgatom ezt is, aztán elbúcsuzunk.

Kitűnő progresszív death/black sokszor már-már az - ilyenkor megkerülhetetlen - Opeth minőségében. Sok idő és odaadás kell hozzá. Szeretni kell és meghálálja....

Tudok lelkesedni a progos/folkos extrém zenék iránt, ha erős dalokat hallok. Ez most hiányzik, pedig hallhatóan nem fegyvertelenek a srácok. Majd legközelebb...

Mit várjon az ember egy olyan albumtól, amely feldolgozással kezdődik? Hatásvadász zene néhol túlzottan erős Rhapsody, Nightwish utánérzéssel. Pazar külsőségek, felejthető belbecs.

Nem vészes ez az énekesi teljesítmény, igaz jónak sem mondanám. A dalok is rendben vannak. Nekem a műanyag, külön életet élő "szimfónikus" elemekkel van bajom. Na azok gyengék...